Dunántúli Napló, 1986. február (43. évfolyam, 31-58. szám)

1986-02-27 / 57. szám

e Dunántúlt napló 1986. február 27., csütörtök Az egyik legszebb baranyai település, félúton Pécs és Mohács között egy domboktól ölelt völgyben. Ma is ezernyolcszázon élnek itt, s a község lélekszáma a század elejétől nem változott Többségében németajkúak és felvidékiek lakják. Szépek az otl hónaik. A házak a szorgalmat és a rend tiszteletét mutatják. Nem tudni, hogy a középületek tervezőire miként hatottak a családi házak építői, de az biztos, hogy a községközpont házai — a posta, a tsz-iroda, az ABC — jól illeszkednek a megteremtett építészeti kultúrába. Megállhatunk Fuldában Straub Edina biztos kézzel mutat a német tájakra az Eu- rópa-térképen, sokat nézeget­ték már az utazás tervezgeté- sekor. Az osztálytársainak so- sorolja: — Megállhatunk Fuldában. Talán eljuthatunk Frankfurtba is, körülnézünk a városban. Edina javasolta a szakkör­ben, menjenek el, nézzék meg azt a vidéket, ahonnan két­száz évvel ezelőtt őseik áttele­pültek. — Jó lenne megnézni, hol éltek, honnan költöztek ide — mondja Edina — és János bá­csi — Ravasz János — meg­ígérte, hogy a nyáron utazunk. — Miért érdekes neked ez a szakkör? — Biztosan fel tudom hasz­nálni azt, amit itt tanulunk. Tavaly riportokat is készítettünk. — Gondolkodtál már azon, mivel szeretnél foglalkozni? — Valószínűleg idegenvezető leszek. Exportra A Baranya Megyei Bőrdísz­műipari Szövetkezet szederké­nyi varrodájában örömmel fo­gadnak, hátha felvételre je­lentkezem. Elkelne még az asszonykéz. Szercsik Magdát, az üzem­vezető-helyettest a varroda hozta ide. Segíteni jött beta­nítani az asszonyokat, néhány hónapja szolgálati lakást ka­pott, saját otthon is köti. Hetvenen bőrtáskákat varr­nak. — Száztízezer táskát var­runk és küldünk a Szovjetunió­ba, most fehér színűvel dol­gozunk. Havonta készítjük a tervet, februárra 11 000-et, most a felénél tartunk. Ezért kellene még hat-hét ember. Hogy mennyit lehet itt keres­ni? A teljesítménytől függ, az átlag 3800 Ft. Aki idejön, az­zal is számol, hogy egy mű­szakban és helyben dolgozik. Társadalmi munkában bővítik az óvodát Hoffmann Tibor tanácsel­nöknek mondom, jó örökséget vett át tavaly Nagymiklósi Fe- rencnétől: jó a kereskedelmi ellátás, két éve mindhárom községben felújították az uta­kat, az építkezőknek közműve­sített telkeket kínálnak. Az is­kolához tornatermet építet­tek... ■ — Talán ez az örökség megnehezíti az új tanácselnök dolgát? — Az örökség valóban ked­vező, a nagyobb léptékű fel­adatokkal rendben vagyunk. Látványos dolgokat nem lehet csinálni. Viszont vannak apró feladatok, amikre éppen ezért eddig nem jutott idő, s ami ma már az itt lakók közérzetét is meghatározza. Nekünk nincs szolgáltató vállalatunk, min­dent egyeztetni kell. Például, hogy a közvilágítás felújítása, karbantartása, a szemétszállí­tás rendben menjen, vagy pó­tolnunk kell az elmaradt jár­daépítéseket. Ezt várják el most a szederkényiek. — Számíthat támogatásukra? — Mindhárom község lakói megszavazták a településfej­lesztési hozzájárulást. Szeder­kényben az óvodát és az is­kolát bővítjük, valamint a gyermekorvosi rendelőt szeret­nénk megépíteni, mert most Bolyba viszik a gyerekeket. Az óvoda bővítése, ha egy cso­porttal is, de a legfontosabb célunk. A község lakói százöt­venezer forintot ajánlottak fel az építkezésre, szinte vala­mennyi család kész pénzt adni. S számítunk a vállalatok tá­mogatására is. A szederkényi kisiparosok pedig a szakipari munkát ajánlották fel. Tavasz- szal kezdjük az építkezést, és ősszel minden jelentkezőt fel­veszünk az óvodába. S amint elérik az iskolás kort, szeret­nénk elkészülni az iskola bő­vítésével is, amelyet jövőre megkezd a Bólyi Költségvetési özem. Gyökerek A felnőttek évekig jártak a honismereti szakkörbe, Ravasz János bácsitól, a nyugdíjas népművelőtől tanulták a hely- történeti gyűjtést. Három éve a gyerekeik keresik János bácsi vezetésével lakóhelyük múltját és rögzítik hagyományait. Ravasz Jánostól tudom, hogy Szederkény nevét először egy 1272-ben kelt végrendelet em­líti, amelyben Szolnok Péter a Karasó (ma Karasica) — amely fekete vizet jelent — mellett fekvő szép birtokot a Nyulak- szigeti apácáknak adományoz­za. Később az Óvári családé lett, majd Török Bálinté, de gazdája volt Kerecsei László szigetvári várkapitány is. A tö­rök hódoltság után a pécsvá- rad'i apátság birtokába került, aztán Mária Terézia a Pesti Egyetemnek ajándékozta. Az 1848—49-es forradalom és sza­badságharcban részt vettek a szederkényi sváb munkások is, és a századfordulón az első marxista egyletet Hornung Ede asztalosmester szervezte, amelynek tagjai napszámosok, iparosmesterek voltak. A fel­szabadulás után a német la­kosság kitelepítésekor főként a Felvidékről költöztek ide. Sze­derkény Nyomjával 1948. au­gusztus 1-jén egyesült. János bácsi kutatásai nyo­mán 1973-ban könyv jelent meg Szederkény történetéről, s szintén az ő kezdeményezésé­re falumúzeumot létesítenek. — Tíz éve készítem elő a ta­lajt — mondja Ravasz János — s egy kétszáz éves házat jövő­re megvesz a községi tanács. Tipikus német épület, hasonló Fulda vidékén található: jel­legzetes a faszerkezete és a négyméteres tető. Az istálló­ban rendezzük be a helytörté­neti gyűjteményt és kiállítjuk a régi szerszámokat, mezőgazda- sági eszközöket is. Évente tíz új otthon Nemrég az óvoda bővítése kapcsán számba vették a falu lakosságát, és kiderült, hogy a Szederkényben élők fele harmincöt éves, illetve fiata­labb. Az elmúlt öt évben új lakóterületet alapítottak. S az elmúlt húsz évben szinte min­denki építkezett. Családi há­zas új utcák alakultak a falu­ban, évente tíz otthonba köl­töztek. Hoffmann Tibor tanácselnök mondja: — 1967-től van vezetékes «■ivóvizünk. Az emberek fürdő­szobát építettek, aztán nekiáll­tak felújítani a házakat is, tizenhat év alatt az épületek Az oldalt irta Gáldonyi Magdolna. Proksza László felvételei. kilencven százaléka megújult: bővítették, szépítették. így ala­kultak ki a háromablakös ház­sorok. Máriakéménden és Mo- nyoródon, a két társközsé­günkben is építkeznek, az utóbbi három évben tudatosult az emberekben, hogy lehet, nincs már építési tilalom. Sőt két év alatt félmillió forintos lakásépítési támogatást tud­tunk adni a fiataloknak. Nyolc család kapott hatvan-hatvan- ezer forintot.- Miért vonzó Szederkény? — A központi fekvése miatt. Jó a közlekedés Pécsre, Mo­hácsra is. Közvetlen járatunk van még Szegedre, Kecskemét­re és Eszékre. Sokan járnak Innen Pécsre dolgozni, a Gáz­műhöz, az Erőműhöz, a leg­többen a Volánhoz. Azelőtt sokan beköltöztek a városba, ma már onnan is települtek ide. Az ország első tejszövetkezete A nagy állattenyésztők nyomdokain Ezen a vidéken a szarvas­marha- és a juhtenyésztés volt a jellemző. Az első tejszövet­kezet itt alakult az országban 1896-ban. Ulbert Ádám, a Karasica Gyöngye Termelőszövetkezet el­nöke a juhászatról mint nyere­séges ágazatról beszél: — Tavaly 1 533 000 forintot hozott. Egy anyajuhra 1080 fo­rint nyereség jut. Ma 1332 anya- és 704 növendékjuhot tartunk. Két éve keresztezzük az állo­mányt a Kent fajtával. Egy anyáról 5,1 kilogramm gyapjút nyírtunk, egy kilóért 138 forin­tot kapunk, de a keresztezett állomány gyapjáért 190-et is adnak. Folytatjuk ennek a te­nyésztését, és a szentlászlói ter­melőszövetkezettel jelentkezünk a piacon, mint új tájfajtával Zselic elnevezéssel. — Országos program indult a juhtenyésztés fejlesztésére. — Reméljük, hogy nő a te­nyésztői kedv, mi akkor is erre készültünk, amikor mélyponton volt. Azt tervezzük, hogy a ba­ranyai termelőszövetkezeteket el tudjuk látni tenyészkosokkal. Beruházásokat nem tervezünk, azokat befejeztük az elmúlt években. A tenyésztési munkát fejlesztjük, jó minőségű gyap­jút akarunk gazdaságosan elő­állítani és értékesíteni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom