Dunántúli Napló, 1986. február (43. évfolyam, 31-58. szám)
1986-02-15 / 45. szám
1986. február 15., szombat Dunántúli napló 3 Németh Károly beszéde (Folytatás a 2. oldalról) szervezetek nagy és eredményes erőfeszítésekre képesek, de arra is figyelmeztet, hogy még nagyobb megújulási készségre, munkájuk továbbfejlesztésére van szükség. Önelégültség lenne azt hinni, hogy a szakszervezeti mozgalom már minden lehetőségét kihasználta. Jogosnak kell tartanunk például azt a választások során is megfogalmazott igényt, hogy növekedjen a szakszervezetek szerepe a különböző érdekek feltárásában, képviseletében, egyeztetésében, és erősödjön munkájuk nyilvánossága, demokratizmusa, társadalmi, mozgalmi jellege. Hazánkban megvannak a társadalmi, politikai és törvényi feltételei annak, hogy a magyar szakszervezetek még magasabb színvonalon töltsék be hivatásukat: következetesen védjék, képviseljék tagságuk érdekeit; mozgósítsanak az építőmunka soron lévő feladataira, legyenek még aktívabb részesei a közéletnek. Tisztelt Kongresszus! A világban zajló események és folyamatok hatással vannak a mi belső viszonyainkra, javítják vagy rontják az é_DÍtő- mun'ka feltételeit. A legfontosabb kérdés az, hogy meg tudjuk-e védeni a békét, országépítő terveink megvalósításának elengedhetetlen feltételét. A mostani időszak, amely az előző ötéves terv zárása és az új ötéves terv kezdete, a visszapillantás mellett teendőink kijelölésének ideje is. Nagyon fontos, hogy a végzett munkát reálisan értékeljük. Eredményeinket és gyengeségeinket — azt is, ami jó, és azt is, ami rossz — a maguk valóságában lássuk, s a valóságot ne tévesszük össze vágyainkkal. A felelős állampolgári gondolkodásnak és cselekvésnek csakis az eredmények és a problémák reális számbavétele lehet az alapja. Népünk helytállásának köszönhetően olyan világgazdasági helyzetben, amikor országok egész sorában visszaesett a termelés, mi — ha szerény mértékben is — előrehaladtunk. Anyagiakban és szellemiekben is gyarapodott az ország. Sikerült megőriznünk vívmányainkat, népgazdaságunk stabilitását, javítani belső és külső egyensúlyát. Hazánkban lét- biztonság van, az életszínvonal, a szociális ellátás, az árukínálat kibírja az egybevetést a hasonló gazdasági fejlettségű országok viszonyaival. Az ágazati szakszervezeti kongresszusokon is megfogalmazott gondokat, problémákat a párt és a kormány ismeri, számon tartja. Ezek között azonban több olyan is van, amelynek megoldása mindenekelőtt helyi intézkedéseket igényel. A társadalom közös erőfeszítésével kell viszont biztosítanunk, hogy növekedjen az állami hozzájárulás a gyermeknevelés költségeihez, javuljanak a fiatalok első, önálló lakáshoz jutásának feltételei, erősödjön az idős emberek lét- biztonsága. Hangsúlyozom, hogy ehhez a jószándék egymagában nem elég. A társadalmilag jogosnak elismert igények kielégítésében is csak fokozatosan és akkor léphetünk előre, ha ennek alapjait megteremtjük. Bizonyos, hogy közös akarattal leküzdjük a nehézségeket, megoldjuk az előttünk álló feladatokat. Pártunk XIII. kongresszusa ehhez jól megalapozott programot fogadott el. Közvéleményünket élénken foglalkoztatja, hogy el tudjuk-e érni a magunk elé tűzött célokat olyan viszonyok között, amikor a múlt évi népgazdasági terv előirányzatai fontos területeken nem teljesültek, s az előttünk álló esztendőkben a gazdaságfejlesztés külső feltételei sem lesznek számunkra kedvezőbbek. Erre felelősen igennel válaszolhatunk, de tudatában vagyunk, hogy teljesítéséhez az eddiginél többre, jobb, színvonalasabb munkára van szükség. Elengedhetetlen feltétel, hogy az országban továbbra is őszinte, nyílt politikai légkör, egészséges közszellem legyen, olyon, amely népünket még szorosabb egységbe fogja, cselekvésre ösztönöz. Meggyőződésünk, hogy a politikánk iránt megnyilvánuló bizalom és tettrekészség átsegíti az országot a gondokon. A magunk elé tűzött célok elérése megköveteli, hogy mindenütt erősödjön a rend, a szervezettség, a munka- és az állampolgári fegyelem. Társadalmunkban jó és rossz dolgok, követésre méltó és elítélendő ■magatartásformák egyaránt megtalálhatók. Nagy számban vannak olyan emberek, akik odaadással, önzetlenül szolgálják a közérdeket, ök a közélet áldozatkész katonái, akik iqazi közösségi magatartást tanúsítanak, minden elismerést megérdemelnek. S ennek ellenkezője is megtalálható. Vannak a társadalom iránt közömbös, a szerzést egyedüli életcélnak tekintő, önző emberek. Előfordulnak a közerkölcsöt, az állam- polgári fegyelmet sértő megnyilvánulások. Elég gyakori a tragédiákhoz vezető gondatlanság a munkahelyeken és a közutakon. A mértéktelen italozás, az alkoholizmus sok fegyelmezetlenségnek. családok széthullásának, mostoha gyermeksorsoknak, garázdaságnak és a bűnözés növekedésének is okozója. Egyesek a törvényeket kijátszva dologtalanul élősködnek a közösség kárára. Ezekkel a jelenségekkel az eddigieknél komolyabban kell foglalkoznunk. Kevés csak felháborodni a visszásságok láttán. Arra van szükség, hogy mindenki tegyen is ellenük a maga területén. A társadalom erkölcsi erejére, a becsületes többséq támogatására építve, s ha indokolt, a törvény szigorával is lépjünk fel a negatív jelenségek, a korrupció, a hatalommal való visszaélés ellen, a tisztességtelen jövedelmek visszaszorításáért. Határozottabb kiállásra van szükség a közösen alakított politika, a szocialista rendszer és erkölcsi értékeink védelmében. Fontos, hogy erősödjenek a kölcsönös tiszteleten és megbecsülésen alapuló emberi kapcsolatok, a közösségi magatartás. A szakszervezeteknek is többet kell tenniök. hogy az olyan közösségi értékek, mint amilyeneket a szocialista brigádmozgalom is megtestesít, ne szoruljanak háttérbe. Itt jegyzem meg, hogy csakis értelmes célokért szabad és kell mozgósítani, versenyre hívni, társadalmi munkára szervezni az embereket. Előrehaladásunkhoz az or- száq anyagi erejét növelő, a szocialista közszellemet erősítő, az állampolgári közérzetet javító tettekre eqyaránt szük- séq van. Aki tehát a termelésben dolgozik, ügyeljen a minőségre, takarékoskodion az anyaggal és az energiával. Tisztelt Kongresszus! Sok gonddal és nehézséggel kell szembenéznünk. Mégis bizakodhatunk, mert a jövőt szilárd gazdasági és politikai alapokra, széles körű társadalmi összefogásra építhetjük. Bischof Antal: Nagy a bányászok felelőssége Tisztelt kongresszus! Bányász küldött társaimmal áttanulmányozva a kongresszus dokumentumait, hangsúlyozni szeretném, hogy azzal alapvetően egyetértünk. Véleményünk szerint a magyar szakszervezeti mozgalom az elmúlt 5 évben — figyelembe véve az adott körülményeket — összességében eleget tett funkciójából fakadó feladatainak. Bár a bányászok körében is gyakran fölvetődött az egyes intézkedések kapcsán, hogy a szak- szervezetek a helyükön vannak-e, kikérik-e véleményüket, egyeztetik-e a döntéseket, az illetékesek bírják-e a szakszervezetek hozzájárulását Mai ismereteink alapján úgy lehet megítélni, hogy igen. Bár az a véleményünk, hogy erről menet közben is nekünk, kétkezi munkásoknak többet kellett volna tudnunk. Szeretném rögtön az elején kihangsúlyozni, hogy a magyar szakszervezeti mozgalom legnagyobb eredményének az elmúlt öt évben azt tekintjük, hogy meg tudta őrizni a dolgozók bizalmát annak ellenére, hogy ezen a bizalmon itt-ott bizony repedések keletkeztek. Részben a szakszervezeti mozgalom hibájából, másrészt saját munkánk fogyatékosságából fakadóan is. Az elmúlt időszakban nem egy esetben volt olyan érzésünk, hogy a magyar szakszervezeti mozgalom irányításában mintha hiánycikk lenne a dolgozói, a tagsági vélemény és felhatalmazás is. Szabad legyen erre néhány konkrét példát említeni: hiányoljuk a vezetőkkel a munkahelyeken való konkrét találkozásokat, ezt azért kezdeményezzük, mert mi ott vagyunk otthon, ott konkrétabban is el tudjuk mondani és be is tudjuk mutatni, hogy nekünk mi fáj. Ugyanis se termelni, se takarékoskodni, se egyensúlyt tartani úgy általában nem lehet. Csak konkrétan, az adott munkahelyeken. A másik ilyen gond, amit szóvátennék, hogy az utóbbi időben a közéletben és a mozgalomban is nagyon megtanultunk úgy fogalmazni, hogy az sem igazodik ki rajta, aki kitalálta vagy mondja. Mi nem szeretjük az ilyen megfogalmazásokat. Szeretjük a tiszta, világos beszédet, mi nem a sorok mögött akarunk olvasni, de a sorokat, azt pontosan. Abban sem kételkedtünk soha, hogy a szakszervezeti mozgalom ott van a döntések meghozatalánál, ezt természetesen tartjuk a mi viszonyaink között Minket az érdekel, hogy milyen döntések születnek, és annak milyen hatásait érezzük a mindennapok során. Az utóbbi időben mintha egy kicsit több, meg hangosabb lenne a nyögés, pedig a szocializmusban is dolgozni kell. Nekünk is, és úgy gondolom, hogy a bányászok ezt is teszik, de másoktól is ezt várjuk el. Elfogadva a pillanatnyi helyzetet, megértve a gondokat, jogosan kérdezhetjük, hogy mi és ki az oka annak, hogy mi bányászok nem élhetjük az átlagember életét, hogy nekünk nincsenek hétvégéink, pedig családunk nekünk is van. Az előrelátás, a tervezés hiányossága vagy esetleg a mi gyengébb munkánk is benne van? Nyilván, hogy ez egy összetett feladat. Kérjük, hogy találjunk megoldást arra, hogy nekünk is legyen pihenésünk. Néhány héttel ezelőtt zajlott a Mecsekben az országos vájárvetélkedő. Az egyik versenyző a következő megjegyzést tette: „Mi ez, múzeum?" Nos, nekünk a Mecseki Szénbányák dolgozóinak ebben a múzeumban kell dolgozni, és mi akarunk, tudunk, fogunk is dolgozni mindaddig, míg nem növekedik megfelelő arányban a korszerű gépek használata. Végigtekintve a VI. ötéves tervet, az első két év még megfelelő szinten hozta az eredményeket, de a változó körülmények, az egyre romló eszközállományunk és sajnos az egyre fáradtabb dolgozóink eljutottak oda, hogy képtelenek vagyunk még túlmunkával is teljesíteni terveinket. A munkaerőről mindenképpen külön kell beszélni, mert egyre több a rehabilitált ember, egyre több a rokkant ember, és ez nem lehet a jövő, egy kezdő fiatalember számára. A mi kongresszusunk is erőteljesen hangsúlyozta, hogy a magyar bányászok felelőssége nagy abban, hogy az MSZMP XIII. kongresszusán elfogadott határozatok megvalósuljanak. Mi magunkénak valljuk ezeket a célkitűzéseket, akarunk és fogunk ennek érdekében dolgozni. Tisztelt Elvtársak! Én sem tudok kibújni a bőrömből, szocialista brigádvezető vagyok. Tisztában vagyok azzal, hogy gondolkodni kell a bányászat nehéz helyzetéből kivezető úton és véleményünk szerint, egyetértve a pártkongresszus irányelveiben megfogalmazottakkal. van lehetőségünk lépni, van lehetőség a kibontakozásra. Azonosulni kell nekünk is a vállalat, a népgazdaság törekvéseivel. Más módon kell gondolkodnunk, és fel kell vállalnunk, hogy az új vállalkozási formákban nekünk is helyünk és szerepünk is kell hogy legyen. Mint brigádvezető, a napi munkában állandó kapcsolatban vagyok csapatom szakszervezeti bizalmijával. Lelkemre kötötte, hogyha szót kapunk, mondjam el, hogy a szakszervezeti csoport és a bizalmiak munkájának a mozgalmi munka középpontjába való állítása helyes döntés volt a szakszervezeti mozgalom részéről. Mert igaz ugyan, hogy döntő esetben mór egyre inkább ő is részes, de azért minden problémával legelőször ő találkozik, neki kell választ adni, ügyintézni, érdeket képviselni, velem együtt agitálni a túlrfiűszakok- ra, s valljuk be őszintén, hogy a népszerűtlen feladatokat megértetni és a keserű pirulákat is lenyeletni neki kell. Munkájával szemben ma már olyan igényeket támasztunk, amit sok esetben magasabb beosztásban lévők sem képesek megoldani. Igaz ugyan, hogy jogaik és hatáskörük sokat fejlődött és glég is lenne, ha nem lenne nálunk hiányosság, ami sajnos olyan gyakorlatot alakított, amilyen az életünk maga. Engedjék meg, hogy befejezésül további jó munkát, bányász köszöntéssel jó szerencsét kívánjak. Tisztelt Kongresszus! Hozzászólásomban a szak- szervezet különböző szintű szerveinek vezető, irányító munkájáról szólok, ágazatunk tapasztalatai alapján. A szakszervezeti munkában is feladat a vezetési módszerek tökéletesítése, az irányító munka kritikus elemzése és az élethez való folyamatos igazítása. A gazdaságirányítás korszerűsítésének folyamatában kialakult helyzetben szakszervezetünk minden szervezete és tagja új helyzettel találja magát szemben. Különösen igaz ez a megállapítás, ha az alapszervezetekre, amelyek a vállalatok megnövekedett önállóságából, az új vállalatvezetési formákból, valamint népgazdaságunk helyzetéből adódóan új problémákkal találkoznak. Az élet által felvetett kérdésekben meg kell adni a választ a vezető és irányító munkában is. Tagságunk is jogos türelmetlenséggel bírálja a vezető irányító munkák hiányosságait, Medveczky Antal: Korszerűbb vezető és irányító munkát és egyre növekvő igényeket állít a szakszervezeti munkával szemben. Ezekhez az igényekhez kell igazítani irányító munkánkat, amelyből érzi a tagság, hogy az intézkedések az érdekeiket képviselik. De a törekvéseket jól szolgálja a kongresszus határozattervezetben is megfogalmazódott feladatsora, amely az alapszervezeti munka színvonalának emelését, munkánk mozgalmi jellegének erősítését hangsúlyozza. Mi építők, a kinyilatkoztatásokon már túl vagyunk, munkánk korszerűsítését a gyakorlatban érvényesítjük. Alapvetően abból indultunk ki; ahhoz, hogy a szakszervezeti jogokat gyakorolni lehessen, a szervezeti felépítésnek is igazodnia kell az állami gazdasági szervek irányítási rendszerében bekövetkezett változásokhoz. A döntés lehetősége az alapítóknál és a gazdálkodó egységeknél van. Ennek alapján folyamatosan elemeztük munkánk hatékonyságát és arra törekedtünk, hogy iktassunk ki minden felesleges elemet, szabaduljunk meg a formális vonásáktól. így alakítottuk ki az új vezetési struktúrát, amelyet a választások óta alkalmazunk. Ez tükrözi az új követelményeket, az új módszerek alkalmazására lehetőséget ad. ■Munkánk további korszerűsítéséről nem mondunk le. Keressük az utat azoknak a kérdéseknek a megválaszolására, amelyek még nem tekinthetők megnyugtatónak. Alapvető célunk az, hogy az alapszervezeti munka még több segítséget kapjon és az egyénnel való foglalkozás még érezhetőbb legyen. Tevékenységünket úgy is megfogalmazhatjuk, hogy az alapszervezeteket segítő munkánk „szolgálat” jellegű legyen, ezzel önállóságunkat is mind jobban szeretnénk kibontakoztatni. Mi ezt az átalakulást felülről, a központi vezetőségtől indítottuk el. E feladat során a szakmai központunkban egyszerűsítettük az apa- rátus vezetését. Az új követelmények és a vállalati önállóság további gyakorlati tapasztalataink alapján úgy látjuk, hogy az élet ma már nem teszi szükségessé a megyei szintű testület működtetését. így sok időt megtakarítunk, amit az alapszervi munka segítésére lehet fordítani. Kongresszusunk is egyetértett azzal, hogy szakmai és társadalmi rétegeknek több érdekvédelmet kell adni. Célunk a szakszervezeti ■munka mozgalmi jellegének erőteljesebb biztosítása és további társadalmasítása. Ez nem bírja el a még meglévő bürokráciát, b hivatalnoki ügyintézői magatartást. A tisztség- viselőknek jobban kell ismerni a tagság valós igényeit, gondjait, ehhez azonban többet kell a helyszínen a tagság körében politizálni. Közvetlen tapasztalatok nélkül elszürkül a munka, csak a tagsággal együtt lehet kialakítani a helyes álláspontokat, véleményeket egy-egy kérdésben. Az élő szóval való politizálást nem pótolja semmi. Feladatainkból adódóan mi gyakorlati emberek vagyunk. Nem szeretjük az értelmetlen, felesleges statisztikákat, jelentéseket, a használhatatlan írásos anyagokat. A felsőbb szervek az irányítást ne a határozatok tömegével oldják meg. Az értekezletek hatékonyságát is vizsgálni kell, mert rengeteg energiát von el, és hasznosságuk is vitatható. Legyünk bátrabbak a bürokrácia elleni fellépésben. Eredményes munkánk legfontosabb feltétele, hogy alkalmas, hozzáértő munkatársakkal dolgozzunk. A jövőben többet kell foglalkozni az emberi tényezőkkel, a munkát végző tisztségviselők képzésével, továbbképzésével azért, hogy kellő ismeretekkel rendelkezzenek. Az emelt színvonalú munkához az is szükséges, hogy az erkölcsi és az anyagi megbecsülést is megkapják. Ezzel is vonzóvá lehet tenni o mozgalmi munkát. Ügy gondoljuk, hogy tagságunk támogatja a megújulást szolgáló törekvéseinket. Az eredményt a megvalósítás dönti el. Ez pedig már egész tagságunk közös ügyévé kell hogy váljék. Ezekkel a gondolatokkal kívántam küldött-társaimmal egyetértésben kapcsolódni o vitához.
