Dunántúli Napló, 1986. február (43. évfolyam, 31-58. szám)
1986-02-14 / 44. szám
6 Dunantmt napló 1986. február 14., péntek MAGAZIN Pejhaj park Pekingi hétköznapok Benkő Imre fotókiállítása Budapesten, a Fotóművészeti Galériában nyílt meg Benkő Imre kiállítása. Munkáiról így ír c szerző: „Három hétig kísértem figyelemmel — a Magyar Távirati Iroda fotóriportereként — Peking mindennapi életét, a bel- és külpolitika eseményeit. Utam során több mint négyezer fekete-fehér és színes felvételt készítettem Kiállításomon ennek töredékét tekinthetik meg a látogatók''. Sárkány A tengeri olajbányászait problémái A Csendesóceán mozgásban Szovjet tudósok hosszú évekig tartó megfigyelések után most arra a megállapításra jutottak, hogy a Csendes-óceán terjed az ázsiai és az afrikai kontinens irányában. Ezzel alátámasztják azt az elméletet, mely szerint a Föld tektonikus táblái mozgásban vannak. A tudósoknak a Csendes-óceán és az ázsiai kontinens tábláinak érintkezési vonalát is sikerült megállapítaniuk. Ez az érintkezési vonal a Kuril-szige- tektől keletre, a Csendesóceán egy 100-150 km hosz- szúságú mélytengeri árkában húzódik. Az új ismeretek alapján most el lehet készíteni az ázsiai kontinens és a Csendes-óceán közötti átmeneti zóna geológiai- geofizikai modelljét. A tektonikus táblák találkozási pontjaiból a tudósok ásványkincsek, egyebek között kőolaj és földgáz jelenlétére is következtetnek. Katonagalambok A svájci milicia rendszerű hadsereg a világ egyetlen hadserege, mely sürgős közlemények továbbítására galambpostát is használ — az ottani katonák szerint ez rendkívül megbízható módszer. A svájci hadseregnél jelenleg mintegy 40 ezer postagalamb „szolgál". A világ legszeny- nyezettebb folyója A hagyomány szentnek tartja, valójában a Gangesz a világ legszennyezettebb folyója: naponta 900 millió liter szennyvíz, évente 3000 tonna rovarirtó, naponta több száz félig elhamvasztott holttest kerül a vízbe egyedül Benares városánál. Ily módon a Gangesz rendkívül veszélyes folyóvá vált, a betegség forrása a sok millió zarándok számára, akik minden évben eljönnek, hogy megmártsák testüket a hitük szerint tisztulást hozó folyóban. A kormány ígéretet tett rá, hogy öt év leforgása alatt, felére csökkenti az egésszégre káros tényezőket: tervbe vették hatalmas elektromos hamvasztó kemencék, szerveshulladék-fel- dolgozó berendezések létesítését a Gangesz partiai mentén emelkedő mintegy 100 nagyvárosban. A tengeri olajbányászat meglehetősen költséges vállalkozás. Egy-egy kutatófúrás költsége akár tízszerese is lehet a szárazföldiének. A következő szokasz a kitermelés. Ehhez hatalmas kezdőtőkére van szükség, hiszen úgynevezett kitermelő-platformot kell építeni, szükség van csővezeték lefektetésére vagy tartályhajókra. Egy ilyen teljes beruházás — a mélységtől és a talajviszonyoktól függően — 1,0-1,5 milliárd dollárt is felemészt, így érthető, hogy csak a legnagyobb világcégek képesek belevágni ilyen vállalkozásba. A többiek általában társulnak egy-egy bázis megépítésére, ami egyébként a tervezés kezdetétől számítva akár öt évig is eltarthat. Tetemes összeget emészt föl a szállítás is, nemcsak a különféle berendezéseké, hanem az embereké is. Egy-egy kitermelő platformon egy időben átlagosan kétszázan dolgoznak, 12 órás műszakban, kéthetes ciklusban. Ennek leteltével két hétre hazamennek az emberek, ezalatt másik kétszáz érkezik a platformra. A különféle szabadságok, tanfolyamokon töltött idő és a fenti munkabeosztás következtében egy munkahelyre általában két és fél főt kell alkalmazni, tehát egy 200 fős platform üzemeltetéséhez 500 emberre van szükség. Ez azt jelenti, hogy hetente mintegy 150 főt kell A jegesmedvék életének tanulmányozása igen nehéz, de rendkívül vonzó feladat, amely elengedhetetlenül szükséges az állatok védelmének megszervezéséhez. A több évtizede tartó vizsgálódások eredményeként tudták meg a kutatók, hogy a jegesmedvék az áprilisban bekövetkező párzási időszaktól eltekintve magányosan élnek. Késő novemberben vagy december elején jönnek világra a bocsok — rendszerint kettő —, amelyek nem nagyobbak egy kis macskánál, vakok és süketek. Az anyamedve dús szőrzetében ágyaz nekik fekhelyet a hóbuckába vájt barlang mélyén, amelynek bejárati nyílását úgy választja meg, hogy azt a szél hóval behordhassa. Ezen csak egy kis nyílás marad szabadon, ami az anyaállat meleg leheletétől képződik. (A barlangban egyébként általában 40 fokkal melegebb van, mint odakünn.) A jegesmedve teje nagy zsír- tartalmú, a bocsok csupán ezzel táplálkoznak, míg az anyaállat átalussza a telet. A bőre légi úton a platformra odavissza szállítani (hozzászámítva még az esetenként érkező kutatókat, geológusokat, más szakembereket). A platformon végzett munka egyébként egyike a legkeményebbeknek. A nyílt tenger közepén nem csupán az igen mostoha időjárást, a szelet, az esőt, a vihart kell elviselni és szembenézni a sokfelől leselkedő balesetveszéllyel, de a alatt felhalmozott vastag zsírréteget éli fel ez idő alatt. A nőstény jegesmedve márciusban vagy áprilisban mászik elő az odújából, a bocsok testét ilyenkor már dús szőrzet borítja és vadonatúj bundács- kájukban, vaksi szemükkel hunyorogva tekintenek szét a hó és a jég birodalmában. Ilyenkor jelennek meg a jótékony célú medvevadászok, hogy kábító injekciót tartalmazó lövedékkel egy időre mozgásképtelenné tegyék az anyaállatot, megjelölvén a fülébe erősített bilétával, s tetováló fogóval az állat alsó ajkába egy azonosító jelet nyomva. Ezenkívül festékkel egy nagy számot dörzsölnek be az állat szőrébe mindkét oldalon. A megjelölt állatot így könnyen lehet követni a jégen vagy megfigyelni magasból. Emellett a jelölt állatok bizonyos védelmet élveznek az orv- vadászoktól, az ilyen szőr ugyanis értéktelen (legalábbis a következő vedlésig). Közben óvatosan „befogják" az anyaállatot mindenhová helyhez kötöttség lélektani szempontból is igen megterhelő. Még akkor is, ha egy, a platformon alkalmazott olajbányász jövedelme másfél, sőt akár kétszerese is lehet az átlagos gyári szakmunkás fizetésének. Képünk azt mutatja, hogy miként építették a világ legnagyobb — 10 ezer négyzetméter — felületű, úszó kőolajplatformját az Északi-tengeren. követő bocsakat is — képünk ezt mutatja —, ők is jelölést kapnak és „méretet vesznek” róluk, hogy nyomon tudják követni későbbi fejlődésüket. (KS) Jótékony célú medvevadászat Üsző villamos erőmű Ma a Szovjetunió sarkkörön túli területeinek gazdasági térképét nehéz elképzelni a „Sze- vernoje szijanyije" úszó villamos erőművek nélkül. Az Északi Jeges-tengerbe ömlő minden nagy folyón üzemelnek ilyen erőművek. Az első pontosan 15 évvel ezelőtt, a Koli- ma folyó torkolatában vetett horgonyt. A Tyumenyi hajógyár az egyetlen olyan üzem, amely sorozatban gyárt energetikai hajókat. A 24 ezer kilowatt teljesítményt agpregátokkal felszerelt hajók Távol-Észak és Távol-Kelet ipari üzemeinek és munkástelepüléseinek a villa- mosenergia-ellátását biztosítják. A „Szevernoje szijanyije" úszó erőműben minden azt a célt szolgálja, hogy az állomás még mínusz 65 Celsius-fo- kos hőmérsékleten is zavartalanul, folyamatosan üzemeljen. Az úszó erőműveknek csekély a merülésük, ezért a sekély folyókban is dolgozhatnak. Tüzelőanyagként először földgázt használtak, jelenleg az olcsó nyersolajat is megfelelőnek tartják. A „Szevernoje szijanyije” erőművek áramot adnak a kőolaj- és földgáztelepeknek, a külszíni fejtésű szénbányáknak, az ércbányáknak, az építkezéseknek. Az északon élők érdeme szerint méltányolják az úszó erőmű egy másik tulajdonságát is: a füstgázokat hasznosítva húszezer lakosú települést lát el hővel.
