Dunántúli Napló, 1986. február (43. évfolyam, 31-58. szám)
1986-02-14 / 44. szám
1986. február 14., péntek Dunántúlt napló 3 Világtörténet, földrajz, biológia - angol nyelven A 3. sz. Iskola, ahol szeptemberben az angol nyelvű oktatás be fog indulni Típustervgyüjtemény Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium közzétette a típustervek új jegyzékét, amely a korábbihoz képest csaknem a felére csökkent. A tervező vállalatok ugyanis részletesen felülvizsgálták a korábbi gyűjteményt, s ebből „kiselejtezték” azokat, amelyek elmaradtak a műszaki haladástól, valamint az igényektől. Olyan egyedi megoldások kerültek előtérbe, amelyekkel a vállalatok az építési piacon jó eséllyel vehetik fel a versenyt más vállalkozókkal. Az új jegyzék összesen 376 típustervet sorol fel, különböző épületszerkezetek, utak, közlekedési építmények, vízügyi létesítmények, művelődési, szociális épületek, lakóházak műszaki dokumentációit és 60 ajánlott tervet a magánlakásépítők részére. Speciális gimnázium Pécsett Egyéb fakultációk: számítástechnika, szociális segítő A kétnyelvű gimnáziumi oktatást a tervek szerint 1988- ban egész Magyarországon bevezetik. Elsőként — s ezért kapta kísérleti státusát is a jövendő gimnázium — Pécsett próbálkoznak a kétnyelvű oktatással. Ősztől indul az Apáczai Csere János Nevelési Központ gimnáziuma, amely a bevezetendő specialitások miatt kapta a kísérleti gimnázium elnevezést. Az oktatásügy területén sokakat riaszt a „kísérleti" szó. Ez esetben azonban ne tévesszen meg senkit: az oktatási program alapvetően a szokásos gimnáziumi tantárgyakra épül, emellett azonban olyan újdonságokat vezetnek be, amelyek valóban figyelemre méltóak. A gimnázium négy osztállyal indul az 1986/87-es tanévben. Három osztály általános tagozatú lesz, míg az egyik — a legizgalmasabbnak ígérkező — kétnyelvű angol tagozatként indu'l. A kétnyelvű tagozaton heti tizenkét angol óra a kötelező, s akik itt végeznek, az érettségivel középfokú nyelvvizsgát is tehetnek. Magától értetődik, hogy ilyen követelmények mellett teljesen kezdők nem jelentkezhetnek a kétnyelvű osztályba: feltétlenül előképzettség szükséges ehhez, s a jelentkezési lapok benyújtása után felvételi vizsgát is kell tenni. Bertalan János, a gimnázium leendő igazgatója elmondta: a diákok a kétnyelvű tagozaton — ahogy ez az elnevezésből is következik — nem csupán az idegen nyelvet sajátítják el, hanem az első év második félévétől angol nyelven tanulják majd az egyetemes történelmet, s második osztálytól pedig a biológiát és a földrajzot is. A JPTE ennek megvalósításához minden segítséget megad. Az érvényes gimnáziumi tankönyvek angolra fordításán most dolgoznak az angol tanszék munkatársai, ezenkívül az egyetem szaktanszékei — így a biológia, a földrajz, a történelem tanszék is - támogatja ezt a kísérletet. Magának a nyelvnek az oktatására már megvannak a tanárok, nagyobb gondot okozott a szaktárgyakat oktató szakemberek megkeresése. Különösen ami a biológiát illeti, hiszen az országban biológia-angol szakpárosítás nincs. Most azonban már elmondható, hogy a tanév kezdetére sikerült megfelelő nyelvtudású szaktanárokat találni, s az oktatásnak sem személyi, sem tárgyi feltételekben nem lesznek akadályai. Ami a többi specialitást illeti, a kínálat megválasztása a gyerekektől függ, nem ragaszkodnak a merev osztály- határokhoz. A fakultációs lehetőségek biztosítják, hogy a gyerekek harmadikig kísérletezhessenek, fölvegyenek, illetve leadjanak bizonyos tárgyakat, kipróbáljanak bármit, míg a fakultáción belül megtalálják a számukra legmegfelelőbbet. Szuperfakultációt is választhatnak, azaz az alapóraszám mellett az egyik, általuk választott tárgyat még plusz kilenc órában tanulhatják. Emellett joga lesz mindenkinek — bár az országban eddig lezajlott ilyen irányú kísérletek azt mutatják, hogy ezt ritkán veszik igénybe —, harmadik után előrehozott vizsgát tenni valamelyik tárgyból, s így ennek az óraszámát negyedikben arra a tantárgyra fordítani, amelyből például felvételi vizsgát készül tenni az egyetemen. Ezek a fakultáció általános vonásai. A gimnázium a kétnyelvű osztály mellett két speciális nagyfakultációt kínál: az egyik a számítástechnika, a másikat talán úgy lehetne nevezni, hogy szociális segítő. Mindkettő kétirányú: a számítástechnikára jelentkezők az érettségivel középfokú szakemberekké válhatnak, másrészt pedig a többi gimnáziumhoz viszonyítva jóval nagyobb alapot kapnak ilyen irányú továbbtanulásukhoz. Az úgynevezett szociális segítő szintén középfokú szakembereket képez. Az itt szerzett pedagógiai, népművelői, pszichológiai . ismeretek érettségi után lehetővé teszik, hogy gyámügyi, ifjúságvédelmi, általános népművelői munkát lássanak el az itt végzettek. Akik pedig a későbbiekben pedagógusok szeretnének lenni, itt lemérhetik, hogy alkalmasak-e erre a pályára. Mindez hangsúlyozottan a heti kötelező harminc órán belül valósul meg a gimnáziumban, tehát a speciális képzés nem vesz el a diákok szabadidejéből. A speciális gimnázium a Nevelési Központ, a JPTE és az OPI iskolakutatási főosztályának együttműködése révén jön létre. D. Cs. Litter Mária gyermekfogszabályzó készüléket készít Fotó: Lauer Györgyi Litter Mária Fogorvosnak készült Litter Mária, de a felvételi nem sikerült. A pályamódosítást, amely a sikertelen felvételi egyenes következménye volt, nem bánta meg, szakmája nem esik messzire korábbi álmaitól; fogtechnikus lett. Hat éve kapta meg a szakmunkásbizonyítványt, s aztán egy rövid budapesti tanulás után szakosodott, s ma azon kevesek közé tartozik, akik értenek a fogszabályozó-készülékekhez, az egyedi gyártáshoz. Időre beszéltük meg a találkozót, ugyanis akad néhány olyan munkafolyamat, amit nem lehet megszakítani, olykor 3—4 órát nem mozdulhat, asztala melől. — Amire ma vágyom? — kérdez vissza. — Talán az, hogy minden munkám tökéletes legyen. Szüleivel együtt él; anyagi gondjai egyelőre nincsenek. A Fogtechnikai Laboratóriumban jó kollégák, ha tetszik, barátok közé került, s ha valaki szereti a szakmáját és a munkahelyi kollektívát, elégedett lehet. De vajon fordítva is így van? Erre nehéz határozott igennel vagy határozott nemmel válaszolni. De tényként álljon itt: a 26 éves Mária már jópár éve szakszervezeti főbizalmi, ő képviseli többek között a közel 90 fős kollektíva érdekeit a „központban”. (Budapesti székhelyű vállalat fogja kézbe az ország különböző pontjain lévő laborokat. A pécsi labor regionális jellegű; Dél-Dunán- túl igényeit elégíti ki.) S ha valakit főbizalminak választanak, akkor abban a kollégák szeretete is benne van. — Eléggé sok a mozgalmi feladatom is. Korábban KISZ- titkár voltam. Mint főbizalminak, legfőbb célom az érdek- védelem, ami nálunk a munka frontján tetőzik. A köztudatban ott él: a fogtechnikus halálra keresi magát. Ez így nem igaz, bár akadhat néhány jólkereső szakmabeli. Itt a laboratóriumban úgy 2500 forint körüli fizetést kapunk, s erre jön a teljesítmény után járó pénz. Ami amolyan „kutya vacsorája”. Néha megszakad az ember, annyi a munka, néha ülünk és egymást nézzük. Igen akadozó az anyagellátás is, főleg ha nyugati, importalapanyagokról van szó. — A teljesítmény? — Eléggé feszítettek a normák. De elsődleges a minőség. Többszöri reklamáció után könnyen ugrik a fegyelmi. Litter Mária nemrégiben került a párttagok sorába; az egyik ajánló édesapja volt. Nem gyakori, hogy valaki családi körből válasszon ajánlót. — Egy kicsit példaképem is édesapám — mondja Mária. — Nálunk a laboratóriumban nincs önálló pártalapszervezet, így a felvételemet a Szigeti lles lakóterületi alapszervezetben kértem. Az ottani párttitkár, Bányai Feri bácsi ajánlotta, hogy válasszam édesapámat, hisz nálánál jobban kevesen ismernek. Megfogadtam. Nem titkolt örömmel . .. — A jövő? — Biztosan sok mindent tartogat. Nem vagyok nagyravágyó, úgy érzem, a realitás talajáról nézem a világot. Ha valamit is várok, azt csak önmagámtól várhatom. K. F. Qz SZKP XXVII. kongresszusa elült 2. Vita a gazdaság irányításról Mielőtt megkísérelnénk, hogy felvillantsunk néhány részletet a Szovjetunióban a gazdaság- irányításról folyó beható vitáról, s a megoldások alternatíváiról, le kell szögezni: az irányítás központi láncszeme a jövőben is a népgazdasági terv lesz. Egy rövid lélegzetű írás nem vállalkozhat valamennyi kérdőjel megválaszolására, csupán jelzéseket adhat. Az egyik ilyen jelzés az a szovjet vezetés állásfoglalásaiból kicsendülő felismerés: véglegesen lezárult az extenzív gazdálkodás korszaka. Nem csupán azért, mert óvatosabban kell gazdálkodni a nyersanyagokkal, s a kitermelést szolgáló beruházások sem növelhetők a végtelenségig. Aganbegjan akadémikusnak az EKO című folyóiratban megjelent írása azt is jelezte, hogy a XII. ötéves tervben törvényszerűen csökkeni fog a beruházások aránya. A gazdasági növekedésnek a termelékenység növekedéséből kell származnia, amely az új technológiák révén évi 6,5 százalékkal haladja meg az eddigi ütemet. E folyamat törvényszerű következménye viszont a foglalkoztatottak számának csökkenése lesz. No nem arról van szó, hogy az emberek egy része munka- nélkülivé válna a Szovjetunióban. Inkább arról, hogy az intenzív fejlesztés, az új technológiák és a műszaki fejlesztés révén az évezred végéig 13— 19 millió ember válik ki a termelésből. A számadatok reálisnak látszanak, ha meggondoljuk, hogy a szovjet gazdaságban dolgozók 31 százaléka kétkezi munkát végez. Hogy hová lesz ennyi ember? Malevics közgazdász professzor szerint átvándorolnak a szolgáltató ágazatokba, ahol nem csekély lemaradást kell behozni. Gondot okoz viszont, hogy a termelő ánazatokhor képest bt jóval alacsonyabbak a fizetések. Egy másik tanulmány, amelyet Popov közgazdász készített, emlékeztet rá, hogy 1931- ben törvény intézkedett a munkanélküliség megszüntetéséről, 1936-ban pedig „alkotmányban rögzítették a munkához — de nem a munkahelyhez — való jogot”. A szocializmus egyik nagy vívmányának tekinti a teljes foglalkoztatottságot. Ennek ellenére úgy véli, helyes lenne felhatalmazni az üzemeket a technológiai váltás során felszabaduló munkaerő elbocsátására. Szerinte ezeknek az embereknek havi 80 rubeles juttatást kellene adni addig, amíg az újonnan létrehozandó munkaközvetítő hivatal el nem helyezi őket. A másik jelzés: az iparban, a mezőgazdaságban, de még a tudományos kutatásban is érdekes kísérletezések folynak, amelyek úi tapasztalatokkal szolgálhatnak mindazok számára, akik a tervezés és az irányítás megújításán fáradoznak, íme néhány figyelemre méltó példa. A tudományos kutatók tíz százalékát foglalkoztató Lenin- grádban Intenzifikálás — 90 elnevezéssel’ olyan programot dolgoznak ki, amely a műszaki fejlesztés meggyorsítását hivatott szolgálni, az értelmiség érdekeltségének erősítésével. Az iparban öt nagy gépipari egyesülés szakembereit sorolták át új anyagi ösztönzési rendszerbe, a belorusz vasutaknál pedig átfogó racionalizálás kezdődött, ugyancsak az érdekeltségi rendszer bevezetésével. A kormány mellett működő Népgazdasági Akadémia professzora, Bunyics szerint a legátfogóbb kísérletek az iparban a vállalati önállóság növelésére, az örielszámolás erősítésére irányulnak. A kísérletekbe bevont üzemek kevesebb kötelező tervmutatót kapnak és gazdálkodásukat a szerződéses kötelezettségek teljesítése alapján értékelik. 1984-ben ebben a szisztémában még csak öt, 1985-ben már húsz minisztérium vállalatai dolgoztak. Ebből is kitetszik1, hogy mind nagyobb szerepet nyernek a gazdaságirányításban az olyan tényezők, mint a vállalati önállóság, az qnyagi ösztönzés, továbbá az áru- és a pénzviszonyok. Ezek alkalmazásának mértéke azonban méq nem dőlt el. Figyelemre méltóak a mező- gazdasáq állami irányításában tapasztalható változások. Létrejött az agráripari komplexum irányításának a központja, az Agráripari Állami Bizottság, amely több minisztérium munkáját fogja össze és — a várakozások szerint — megszünteti az átfedéseket. Ez azonban csupán az egyik fontos lépés. A másik azoknak az intézkedéseknek a rendszere, amelyek a terméseredményekben közvetlenül is érdekeltté teszik a dolgozókat. Szó van a háztáji gazdasági jelentőségéről is. Erről csupán annyit, hogy e kérdés a Szovjetunióban évtizedeken át vita tárgya volt, működéséről ma is eltérő vélemények vannak, s a fogalom alatt nem ugyanazt értik, mint a magyarok. Szovjet statisztikai adatok szerint a háztájiból kerül ki a burgonya 38, a zöldség 14 és a hús 11 százaléka. Kísérletezésben tehát nincs hiány. Ezért is hangsúlyozta a műszaki haladás meggyorsításáról folytatott tanácskozáson Mihail Gorbacsov: „Ha egy évig. kettőiq vaav háromig azt fogjuk ismételgetni, hoav kísérlet folyik, hogy méa kiterjesztjük két-három ágazatra, ugyanakkor nem dolqozzuk ki a gazdasáairánvítás eqységes rendszerét, akkor az ügy nem halad előre”. Az SZKP főtitkára szerint a rendszer kidolgozását rövid időn belül be kell fejezni, hogy a XII. ötéves tervben a népgazdaság valamennyi ágazatát az úi qazdasáa-i és irányítási módszerekre állíthassák át. Kanyó András (Következik: 3. Békeprogram az ezredfordulóig) Magyar katonalevél a török világból Egy csaknem négyszáz esztendős magyar katonalevelet talált az egyik bécsi levéltárban Tóth István pécsi kutató, aki évtizedek óta munkálkodik középkori szövegeink feltárásán, feldolgozásán. A hódoltság idején — 1593 tavaszán — Kanizsa -várában készült dokumentum időszerűségét adja, hogy az idén ünnepeljük fontos váraink (Buda, Pécs, Siklós) török alóli felszabadulásának 300. évfordulóját. Érdekes baranyai vonatkozása is van a levélnek: küldője Zrínyi Miklós egyik vitéze, aki Szigetvár eleste után életben maradt. Kevesen tudják, hogy az 1566-os hősi várvédelem utolsó kitörésekor Zrínyi néhány katonája nem hullott el a csatamezőn, hanem fogságba esett. Köztük volt Geréczy Bertalan, akit ezután társaival együtt — a szigeti hős fia, Zrínyi György kiváltott a török rabságból. Az erősséget két hosszán is fenyegette abban az időben: a vobzniai basa és a szigeti bég. Geréczy Bertalan mindent elkövetett tehát a vár védelmének fejlesztéséért, ugyanakkor nem mulasztotta el felhívni a császári hadvezetés figyelmét a török veszélyre. Igyekezetének dokumentuma a Bécsben fellelt levél, amelyet a fővezérnek, Mátyás főhercegnek írt. Fiatal párttagok Ü «W
