Dunántúli Napló, 1986. február (43. évfolyam, 31-58. szám)

1986-02-12 / 42. szám

1986. február 12., szerda Dunántúlt napló Sf 15-000 ügyeletes hetem során sok bejelentést kaptam Pécs különböző részein la­kóktól a közvilágításra. Ezeket a panaszokat —• hogy csak néhányat említ­sek: Török József utca, a Veress Endre úti orvosi ren­delőintézet előtt lévő gya­logos-átkelőhely környéke— — rendre továbbítottam is a DÉDÁSZnak. Az egyik gond itt kezdődik. Pécs majd minden nagyobb részén te­vékenykedik részlegük, s a telefonáló — ha nem tud­ja, melyiket hívja, esetleg melyik jó számot hívja is­mét — így vagy nem jut el a gondot orvosolni hivatott kirendeltséghez, egység­hez, vagy valahol „elvész” a bejelentése. Az ügyeletes újságíró is nyomozhat az „illetékes” után. Elhiszem, hogy egy ki­égett közvilágítási fényfor­rás kicserélésénél mindig akad valóban sürgősebb tenni, szerelni és javítani­valója a vállalatnak. De azt is kénytelen vagyok el­fogadni, hogy a telefoná­lókat bosszantja a napok, hetek (netán hónapok) óta kiégett fényforrások miatta vaksi sötét. Nem tudom, nem lehetne az ilyen sötét- 'ségpancszokat valamilyen módon gyorsan orvosolni? Akár úgy, hogy a DÉDÁSZ szakemberei rendszeresen ellenőriznek, akár úgy, hogy ebben népfrontaktívák, ta­nácstagok, vagy mások se­gítenek. Olyanok, akik azt is tudják, hogy melyik vá­rosrész (utca, tér stb.) köz- világítási hiányosságait melyik egységnek kell be­jelenteni. Nincs irigylésre méltó helyzetben a tűzoltóság sem. Néhány évig rendsze­resen írtam életükről, a tűzesetekről, s tudom, hogy ők nem mondhatják egyet­len bejelentésre sem, hogy nem érünk rá kivonulni, vagy hogy ugye csak ug­ratni akarnak. Nekik köte- : lességük mielőbb a hely­színre vonulni, hisz másod­perceken, perceken is élet, vagy milliós érték meg­mentése múlhat. A pécsi 25 emeleteshez mégis „heccből” riasztották őket. S ha már az ugratásnál tartunk: vajon szándékos, vagy feledékenységből el­követett ugratás az, hogy egyre több lakóházban bo­londját iáratiák a postai kézbesítőkkel? Úgy látszik, nem divat, hogy a lakók legalább a levélszekrényre kiírják a saját — más ne­vű hozzátartozóik, netán az albérlőjük — nevét, így megkeserítik a kézbesítők és lényegében a saját hely­zetüket is. Az is ugratásnak fogha­tó csak fel, hogy Pécsett számos ottfelejtett „Útszű­kület”, „Megállni tilos” és más tábla emlékeztet a ko­rábbi és a már helyreho­zott útfelbontásra? Remé­lem, csak feledékenységről van szó. Bejelentések nyomán igyekeztem körbejárni a diabetikus készítményeket hiába keresők keserű hely­zetét. Egy választelefon nyomán jó hír: a Baranya Megyei Élelmiszerkereske­delmi Vállalat Supermar­ket áruháza (Pécs, Mün- nich u. 2.) nagy — ha saj­nos nem is teljes — válasz­tékkal várja a diabetikus készítményeket keresőket. Tehát, aki még nem tudná a cukorbetegek közül: Su­permarket. Jó hírrel is találkoztam ügyeleti hetem során. A hatéves pécsi Bágyi Robi- ka a jóérzésű, segíteni akaró emberek és közössé­gek összefogásával előte­remtett 3 millió forintból el­végzett müncheni szívmű­tétet követően itthon van, jó egészségnek örvend és már óvodába jár. Szülei nem is tudják, hogyan kö­szönjék meg a sok ismerős- nek-ismeretlennek a gyer­mekük életét. Murányi László Technikai feltételrendszerünk rendben van Tisztább lesz a város A PKUV új igazgatója a vállalat céljairól a lakosság jogos igényeiről és egyesek mrendszeretetérőT- Lokálpatriotizmusom győ­zött, mikor visszajöttem a Pé­csi Köztisztasági és Útkarban­tartó Vállalathoz. Az utak ál­lapota, a tisztasága, o szemét- szállítás színvonala is erősen .befolyásolja a közérzetet. Azt hiszem, ennek javításáért tu­dok tenni... — mondja Pfeffer Elemér, a Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat ja­nuár elsejével kinevezett igaz­gatója. Pfeffer Elemér valóban visz- szatért a PKUV-hoz, hisz ko­rábban - mint főmérnök — ti­zennégy évig dolgozott itt. Há­rom évvel ezelőtt ment át igaz­gatónak a Dél-Dunántúli MÉH Vállalathoz. Ám, mint született pécsi, szívesebben vállalta a városért való közvetlen mun­kát. S tette ezt annak ellené­re, hogy tisztában van a la­kosság elvárásaival. Mint igazgató, az első perc­től kezdve azt mondtam, visz- szalépni nem lehet, csak előre. Az a véleményem, hogy a technikai feltételrendszerünk rendben van, dolgozóink szem­léletén kell változtatnunk, s a kétségtelenül meglévő tartalé­kainkat jobban kihasználni. Feladataink elvégzésére tervet készítettünk, melynek végre­hajtása nem lehet vita tárgya. Mindenekelőtt belső dolgain­kat kell rendezni: nagyon ha­tékony szervezési intézkedé­seket teszünk, például átcso­portosítjuk a munkaerőt. So­kan vagyunk — a vállalat lét­száma 880 fő — nagy az ad­minisztrációnk, néhányon nem férnek a munkához... Dolgo­zóink szemléletén is változtat­ni kell. Tudom, hogy alacso­nyak a bérek, mindenképpen végrehajtunk béremelést, en­nek egyik eleme olyan érde­keltségi rendszer kialakítása, mely a jobb, hatékonyabb munkára ösztönöz. Mert csak így tudjuk elérni, hogy az alapszolgáltatásokban, pél­dául a közterületek tisztántar­tásában, a szemétszállításban, az utak karbantartásában, sí­kosságmentesítésében lépni tudjunk. (Nem kétséges, hogy lépnünk kell.) Pfeffer Elemér nem arról be­szél, hogy beszűkültek a pénz­ügyi források, nem panaszko­dik. Saját erejükből igyekez­nek jobbítani, sőt azon gon­dolkodnak, hogy szolgáltatá­saikat bővítik. — Terveink között szerepel, hogy a kommunális gépek ja­vítására, karbantartására mű­szaki bázist alakítunk ki, s lét­rehozunk egy konszignációs raktárot, hogy az alkatrész- ellátással se legyen problé­mánk. Ismerem a területet, a feladatokat, s a dolgozóink nagy részét. Nem titkolom, hogy terveink megvalósulásá­nak gerincét elsősorban ezek­re az emberekre támaszkodva szeretnénk megoldani. — Mi a véleménye o város tisztaságáról? — Nagyon bízom abban, hogy a jogos kritikákat meg­előzzük, s tisztább lesz a vá­ros. Persze, ehhez kevés a vállalat munkája, a lakosság­nak is jobban kell vigyázni a közterületek tisztaságára. A napokban álltam a buszmeg­állóban, egy lány szotyolát rágcsált, s a héjat a járdára köpte Szóltam, miért nem a tőle fél méterre lévő szemét­ládába dobja, erre azt vála­szolta, majd összesöpri, akinek ez a feladata ... Dinamikus ember hírében áll, aki a fegyelmet magától és másoktól is megköveteli. Végzettsége szerint villamos mérnök, tanít a gépipariban, s tagja a Baranya Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács elnökségének. Roszprim Nándor „Város a Mecsek alján" A Magyar Úttörő Szövetség megalakulásának 40. évfordu­lójára a pécsi iskolák úttörő- csapatainak hirdették meg a „Város a Mecsek alján” moz­galmat. A verseny résztvevői helytörténeti és természetesen az úttörőmozgalommal kap­csolatos feladatokat oldanak meg az első fordulóban. Ké­pünkön a Jókai utcai Általá­nos Iskola 6. C. osztályos ta­nulói virágot helyeznek el dr. Heim Pál szobránál. Fotó: Tóth László A megtakarítás s 2,5 millió forint Számítógéppel az ivóvízért A vízszivárgási helyek felde­rítésére korszerű berendezést vásárolt a Pécsi Vízmű az NSZK-beli Sewerin cégtől. Évek óta növekvő gondot okoz, hogy kis lyukakon szökik az ivóvíz, amit csak abban az esetben fedeztek fel eddig, ha már vagy megsüllyedt az épü­let, amíg alá befolyt, vagy rendszeresen megtelt a pince vízzel. A nyugati országokban a vízkincs megmentésére kü­lönféle műszereket és eljárá­sokat dolgoztak ki, ezek közül választott a Pécsi Vízmű. Eddig egy úgynevezett zaj­érzékelő berendezést alkal­maztak. A legnagyobb zajin­tenzitású ponton volt feltehe­tően törött a cső. Ennek a ha­gyományos elektroakusztikai eljárásnak a hátránya azon­ban abban volt, hogy az ered­mény nagymértékben a bemé­rést végző megítélésétől, gya­korlatától függött. A nyugatnémet Sewerin cég­től vásárolt berendezés az úgynevezett SeCorr eljárással kutatja fel a vízszivárgási he­lyeket. A vizsgálat lényege a hanghullámok terjedési sebes­ségére és a két irányból érke­ző hullámok időkülönbségére épül. Ehhez kétféle hangérzé­kelőt használnak fel, amelyet mágnestalp segítségével he­lyeznek el kívülről a vezetékre. Az érzékelők vezetékről felvett jeleit a mérőkocsihoz kábellel vagy rádióátvitellel juttatják el. Mindezt az abban elhelye­zett számítógép feldolgozza és a helyszínen már választ is ad a szivárgás pontos helyére. A SeCorr eljárás segítségé­vel felderíthetők azok a hibák, amelyek még nem jelentkez­nek a felszínen. A műszer rendkívüli érzékenysége és pontossága miatt a hibahelyek feltárása nem igényli kutató munkaárok kiásását. Nagy se­gítséget ad a hálózat állandó ellenőrzéséhez és a helyreállí­tási munkákhoz. Előzetes szá­mítások szerint, ha ezzel az el­járással évente egy százalék­kal tudják csökkenteni a háló­zati veszteséget, akkor 800 köbméterrel több ivóvízzel szá­molhatnak évente, valamint 2 és fél millió forintot takaríthat­nak meg. Sz. K. Hol szorít a cipő? Baj van a minőséggel A fogyasztók tanácsa intézkedést javasol Szakemberek, kereskedők, vásárlók lassan már egy évti­zede mondogatják, hogy baj van a hazai cipők minőségé­vel. Megszámlálhatatlan fóru­mon hangzott el eddig, hogy változtatni kell a kialakult helyzeten. Vannak, akik úgy vélik, hogy a háttéripart, a ja­vító szolgálatot kellene meg­felelően felerősíteni, gépekkel, eszközökkel és szakemberekkel jobban ellátni. Mások szerint az ipar feladata, hogy olyan terméket gyártson, ami ízléses, szép és tartós, állja a ver­senyt a hazai piacon is. * A Fogyasztók Baranya Me­gyei Tanácsának legutóbbi ülésére nemcsak a testület tag­jai, hanem a kereskedelem képviselői is meghívót kaptak: mondják el ők, hogyan látják a minőség problémáját. Mit ta­pasztalnak a pult másik olda­lán, vagy az áruátvételnél? Van-e megoldás, lehet-e tenni valamit, hogy minél kevesebb minőségi hibás termék kerül­jön a boltokba és onnan to­vább a vevőkhöz? A Fogyasztók Baranya Me­gyei Tanácsa korábban is fog­lalkozott a témával. Ezt meg­előzően például 1985. június 13-án vitatták meg a kérdést, tettek javaslatot a Fogyasztók Országos Tanácsának. Konkrét intézkedés azóta sem született, a helyzet tovább romlott. A lábbelik gyenge minősége elsősorban a vevőkkel közvet­len kapcsolatban átló kiskeres­kedőknek jelent gondot. Véle­ményük szerint a hibák jelen­tős százalékát egyszerű szem­revételezéssel nem lehet meg­állapítani. Van ugyan egy Ru- mes-nek nevezett, kifejeztetten az ellenőrzésre szakosodott szervezet, amely műszaki vizs­gálatokat is végezhet, a prob­léma mégsincs megoldva. Vegyük sorra a dolgokat. A minőség ellenőrzése elvileg már cvgyártáskor megkezdődik. A kész termék tulajdonképpen csak úgy kerülhetne a nagy- kereskedők raktáraiba, ha ki­fogástalan. Ellenkező esetben viszont az lenne a logikus, ha a hibát számon lehetne kérni. Erre azonban mindmáig nincs lehetőség, hiszen a cipőkön se­hol sem jelzik: kik ellenőrizték, vagy egyáltalán vizsgálták-e a minőségét. íme egy példa a sok közül: Debrecenben gyártják azt az 561 forintos fiú bokacipőt, amelyen teljesen rossz mű­anyag-cipzár van. Elég, ha a vásárló egyszer föl- és lehúz­za, máris kipotyognak a hú­zózár fogai. A silány alkatrész teljesen használhatatlanná tett egy terméket. Mindez talán nem fordulhatna elő, ha pél­dául a gyártásért és a minő­ség, a szabvány betartásáért felelős személyek havi jövedel­mét a hibáik száma is befolyá­solná. Az ipar valószínűleg csak akkor venné komolyan a minő­ségi kifogásokat, ha a keres­kedelem kategorikusan meg­tagadná a selejt átvételét, vagy ha emiatt nehezebb hely­zetbe kerülne. Érdemes megvizsgálni, mi történik, amikor a nagykeres­kedelem a különféle hiányos­ságok miatt visszaküldi az árut. A gyár a termelői áron felül csak egy bizonyos keze­lési költséget ad, a forgalma­zó viszont elesik a haszontól, holott egyszer már foglalkoz­nia kellett a termékkel. A nagykereskedelmi vállalatoknál általában a dolgozók 10 szá­zalékát köti le a reklamációk intézése. De még rosszabb a helyzet, ha a hibás lábbeli a bolti eladás után a vevőtől kerül vissza. Minél hosszabb a reklamá­ciós darab útja — tegyük fel, hogy közben kétszer—három­szor javították is —, annál töb­be kerül a hiba. A selejtes ter­mék kényszerkörei legalább annyi embernek adnak mun­kát, mint ahányon létrehozták. Nem vitás, hogy mindez jelen­tős kárt jelent, persze nemcsak a fogyasztónak, hanem végső­soron az egész gazdaságnak. Van erre is magyarázat. Egy, a tanácskozáson felszólaló szakember véleménye szerint mindez arra vezethető vissza, hogy a gyártók nem veszik ko­molyan a belföldi fogyasztók igényeit. A hazai piacra job­bára csak olyan áru kerül, amely az exportból — való­színűleg okkal — kimaradt. A kereskedelem ugyanakkor a termékkel együtt árszínvonalat is vásárol. Márpedig erről tud­ni kell, hogy a termelők a kül­földön elért magas exportára­kat a belföldi árakba is be- vihetik. Magyarán a gyen­gébb minőségű lábbelit is jó áron lehet értékesíteni, hi­szen eszi, nem eszi, a hazai kereskedelem nem kap mást. A kereskedőknek és a fo­gyasztóknak egyaránt érdekük, hogy jó minőségű termékhez jussanak. Az egyik és a másik is sok bosszúságtól szabadul­na meg, ha az ipar nem csu­pán egy-egy kiállítás, vagy időszaki bemutató erejéig vál­lalná, hogy kényelmes, szép és strapabíró cipőket, szandá­lokat, csizmákat készít. A fo­gyasztók érdekvédelmi szerve­zete mindenesetre intézkedé­seket javasol. A legfontosabb, hogy a gyártók vegyék komo­lyan a minőséget, fokozzák az ellenőrzést! Ferenci Demeter A berendezést vezérlő számítógépet és a tartozékokat egy Volkswagen mikrobuszban helyezték el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom