Dunántúli Napló, 1986. január (43. évfolyam, 1-30. szám)

1986-01-24 / 23. szám

e

Dunántúlt napló

1986. január 24., péntek

Hagyomány

Munkásmozgalmi emlékhelyek

Pécs, Zrínyi utca 13.

Királyok emlékei a baranyai Rádfalván

A pécsi, Zrínyi utca 13. számú épület a legpatinásabb, legnagyobb múltú munkásmozgalmi központ volt. Pécs Városi Tanács 1961. sz. V. B. határozatával az épületet munkásmozgalmi emlékhellyé nyilvánította.

1903-ban a pécsi sütőipari munkások az itt bérelt Pécsi Munkásképző Egylet helyiségében gyűltek össze szakegyleti alapszabályuk megvitatására és szervezetük megalapítására. Az épület udvarában 1905. augusztus 6-án tartotta a pécsi munkás szakegylet központi választmánya Lassalle ünnepélyét.

1905- ben az általános építőtőipari munkássztrájk idején itt sztrájktanányát rendeztek be, amelyet a hatóságok fej akartak oszlatni, de az építőmunkások kiűzték a rendőröket. A Magyarországi Építőmunkások Országos Szövetsége pécsi ács-csoportja is itt alakult meg és a munkásképző rendszeres lehetőséget biztosított gyűléseinek megtartására. 1930-ig megszakítás nélkül e kis csoport részére otthont adott a Zrínyi utca 13. számú épülete.

A Munkás napilap a legjelentősebb eseményként könyvelte el 1905. január 29-i számában azt a tényt, hogy a pécsi szakszervezeti vezetőség és a szociáldemokrata párt vezetősége is a Zrínyi utca 13. szám alatti épületbe költözött.

Szabó József kőműves, aki az MSZDP pécsi szervezetének titkára volt, egyidőben az épületben lakott, hátul az udvarban, jelentéktelen, embermagasságú egy szoba-konyhás lakásban.

1906- ban a pécsi sütőipari munkások szakegylete itt tartott közgyűlésen alapította meg az Élelmezési Ipari Dolgozók Szakszervezete pécsi helyi csoportját. 1944-ig állt fenn a szervezet. A párt 1907 júniusában szervezte meg a Magyarországi Molnárok és Malommunkások Szakegyletét, amely ugyancsak 1944-ig e helyen működött.

1917-401 megélénkült a Munkás Otthon. .Március 25- én a nagyteremben nők napjára hirdetett gyűlésen anti- militarista tüntetés zajlott le.

Az antant szerb megszállás idején a Pécsi Szociáldemokrata Párt, majd a Pécsi Szocialista (Kommunista) Párt, a Pécsi Szakszervezeti Tanácsa, a megszállt területek szakszervezeti bizottságaként működött.

Az első kommunista pártiskola 1919—1921 között a nagyteremben rendezte előadásait, amelyen Marx, Engels és Lenin műveit ismertette Doktor Sándor dr., nőgyógyász, szocialista politikus, Földes N. Miklós kommunista pártiskolai előadó, Matuzsán Béla vasmunkás, a pécsi Szocialista Párt titkára.

A Baranyai Szocialista (kommunista) Ifjúsági Szövetség vezetősége is itt kapott 1919—21. között helyiséget. Ifjúmunkás címen lapot szerkesztettek, amelynek kiadóhivatala és szerkesztősége a megszállás megszűnéséig dolgozott az udvar legkisebb szobájában.

Az 1922—23-ban, majd 1924- ben Kovács István radikális szociáldemokrata, Tóth Géza internált kommunista, Zöld Sándor kommunista szervező. Báthori József radikális párttag a Zrínyi utcai helyiségekben kommunista jellegű összejöveteleket tartottak.

1931. szeptember 1-én a Munkás Otthon udvarában Esztergályos János vasmunkás, a pécsi szociáldemokrata munkásság országgyűlési képviselője 300 munkanélküli előtt tartott beszédet. A gyűlésen résztvevő munkanélküli ifjúkommunisták tüntetésbe kezdtek. A rendőrség rohamosztaga betörte a pártház kapuját és a tüntetők vezetőit letartóztatta.

1938. december 13-án szomorú esemény színhelye volt a Munkás Otthon. Fél évszázados működése után a pécsi munkásmozgalom legpatinásabb munkáskórusa gyűlt ösz- sze, hogy határozzanak önmaguk megszűnéséről. A Pécsi Gutenberg Dalkör vezetősége mondta ki — mindössze 22 tagja előtt — a dalkör feloszlását. Valamennyi tagját bevonultatták katonának, és az egyesületi életet tovább folytatni nem tudták. Az egylet minden vagyonát a Pécsi Könyvnyomdászok Egyletére hagyta.

1941. március 9-én Marosán György sütőmunkás, az MSZDP vezetője látogatott a Munkás Otthonba. A sütőmunkások gyűlésén 23 munkás jelent meg. Ugyanakkor több száz más szakmabeli munkás is megjelent, hogy hallják a kiváló népszónokot. Marosán Györgyöt és Szakasits Árpádot, akik különösen nagy népszerűségre tettek szert a pécsi munkásság körében, s akiket havonta több esetben küldtek Pécsre a mozgalom támogatására.

A pórtház és a Munkás Otthon sorsát a náci megszállás pecsételte meg. 1944. március 30-án az egész épületét a német katonaság részére kellett átadni, a Gestapo pécsi irodája is ide helyezte székhelyét. Felszabadulásig német kézen volt az épület. A felszabadulást követően a pécsi szociáldemokrata szakszervezet és a párt visszakapta ingóságait. 1945—1949 között a Szabad Szakszervezetek Tanácsa működött itt. 1946-ban ezen a helyen alakult meg a Magyar- országi Munkásdalegylet Országos Szövetsége dél-dunántúli kerülete és itt tevékenykedett akkor már újra a pécsi Munkásképző Egylet, s annak újjáalakult dalkara.

Jeli József

Sok nagyvárosunk még puszta hely vált, amikor a mai Rádfalván már emberi közösség élt, mert itt az őskorban is laktak. De sok ezer év előtti lakói nemcsak gyűjtögetésből tartották fönn magukat, mint a régmúlt (és a jelemkor) primitív népei, hanem termelő munkát is végeztek.

*

E vízzel körülvett ligetes szigeten honfoglaló eleink is népes települést találtak, ezért választotta szállásbirtokul már a 10. század első felében a Szabolcs vezér szolgálatában álló Rád német 'lovag. Erre a következtetésre Anonymus tájékoztatása alapján jutunk, aki a Szabolcs megyei Szabolcs várárok valamint a közelében fekvő Rádról (Tiszarád- ról) tesz említést. Az analógián alapuló feltételezés itt nemcsak azért cáfolhatatlan, mert e helység is a Dráva melletti Szabolcs közelében van, hanem azért is, mert ezt a feltevést egy 1057-ből származó írott forrás igazolja, amely beszél a Baranya megyében birtokos Rád, ifletve Radó nádorról, aki minden bizonnyal leszármazottja volt a lovagnak.

A birtok valamilyen okból még a 11. században visszaszólít a királyra, mert 1077- ben Szent László azt a pécs- váradi apátságnak adományozza 40 háznéppel, vagyis 40 családdal együtt. Ezek szerint lehetséges, hogy a településnek 900 évvel ezelőtt jóval több lakája volt, mint,

Valamikor úgy tartották, hogy a magyar lovasnemzet. Ez jelenidőben már semmiképp sem mondható. Az azonban kétségtelen, hogy az elmúlt századfordulóig — s még egy kicsit utána is, az első világháborúig - magyarokból verbúválódott a Monarchia könnyűlovassága, azaz a hu- szársága. A 18. századi nagy háborúkban és a Rákóczi-sza- badságharcban, a török elleni küzdelemben ugyancsak magyarokból állt a hadsereg könnyűlovassága.

Aztán előretört a technika.

A lovak elmentek virslinek.

Ámbár nem mind. Mutatóban maradt még néhány hely az országban — és ez, szerencsére, nem az állatkert —, ahol nevelnek paripákat, hátaslónak vagy fogatba, sportolásra, esetleg mutogatásra, idegenforgalmi csalogatónak. A lovaglás ismét divatba jött. örvendetes, hogy akadnak még lovakat nevelő gazdaságok.

Ilyen állami gazdaság működik például a Kiskunságban, Apajon, vagy ahogyan inkább nevezik, Apajpusztán. A ló- tenyésztés itt ősi foglalkozás.

Apaj valamikor virágzó falu volt, története még az Árpádházi királyaink idejébe nyúlik vissza. Egy, 1291-ben keltezett oklevélben említik először, amikor is a Hügyei-család birtoka. A 15. században már két falu lett belőle: Alsóapaj és Felsőapaj. Mint annyi más magyar településnek, Apajnak is a török hódoltság pecsételte meg sorsát. A 16. században a török elpusztította, lakóit rabláncra verve elhurcolta. Nem maradt belőle más, csak a neve és a mai Kisapaj- pusztától délnyugatra, egy hosszan elnyúló domb közepén, kiemelkedő helyen egy templom nyomai. Északi oldalán még felismerhető a cinterem, ahonnan csontvázak kerültek elő. Valószínű, hogy a templom Alsóapaj egyháza lehetett. A török kiűzése után

napjainkban van. A Győrffy György által közreadott Szent Lásztó-féle adománylevél elsőként ad földrajzi leírást a Dráva menti tájról, midőn ismerteti az ekkori határjárás eredményeit. Itt említik először a középkorban Búinak, Beinek, az újkorban pedig Bőnek nevezett folyót, amely a mai Gyöngyös, Álmás, Ókor, Pécsivíz és több más kisebb patak vizét vezette le a Drávába, a mai Egerszegi-csatoma vonalán. Meglepő az is, hogy már több, mint 'kilenc évszázada az „Edelen-foka” helynév egy olyan zsilipes csatornára enged következtetni, amelyen át szabályozhatóan jutott a Bő folyó vize a falu körüli, halakkal, csíkokkal bővelkedő tóba. A Dráva szabályozása előtt ez a mellékágaival hatalmas területeket behálózó bővizű folyó adott nevet is e tájnak, amely a középkorban Beikúz vált, az újkorban pedig B,ő- köz. Az okmányokban földrajzi meghatározása így hangzott: „...inter Drawam et Unman" (... a Dráva és a dombok, hegylánc között). A falué pedig : „Raad in Belkuz" (Rád a Bőközben).

De vizsgáljuk tovább a ki- lencszáz éve élt nagy királyunk kincset érő hagyatékát. A Ródfalva határát leíró oklevél először említi a szomszédos Kemus (Kémes) és Sasuvtou (Sárostó) települések nevét is, majd a falu határán belüli helyneveket: Edelen-foka, Fejér rét, Rádtarlója, Radó hida. Az utóbbi kettő az ezer éve itt

a volt két Apaj területét különböző főúri családok szerezték meg - a Koháryak, Be- leznayak —, de faluvá többé nem izmosodott. A 18. századtól a Podmanczkyak bírták a 19. század közepéig. Ekkor már álltak a nagy istállók és gazdasági épületek. 1851-ben a pusztához 9000 hold tartozott, s jobbára szikes és vizenyős legelőkből, s kaszálókból állt, szántóföldje alig volt. Természetes tehát, hogy területén ménesek nyargalásztak, s gulyák legelésztek. Bizonyára az itt nevelt lovak képe ivódott bele a szomszédos Döm- södön is lakó Petőfi Sándor tudatába, költészetébe ...

Miután a birtok a dömsödi Hajós-család tulajdonába került, — e családnak volt tagja Hajós Alfréd, aki az 1896. évi, I. újkori olimpián aranyérmet nyert a 100 és az 1200 méteres gyorsúszásban —, a család barátjával, Hild Józseffel kastélyt terveztettek, s építtettek, talán az alsóapaji templom köveiből a gazdaság középpontjában. Legalább is így tartja az emlékezet. Régi berendezése azonban az idők folyamán elenyészett. Csupán az előcsarnokban álló, faragott,

élt lovagnak, illetve nádori méltóságot betöltő unokájának a névőrzői. A latin nyelvű szövegben összesen nyolc ősi magyar szó rejtőzik: fejér,

rét, tarló, híd, fok, 'kém, sár, tó. Ezt a nyelvemlékünket korban talán csak a tihanyi apátság alapító levele előzi meg. Végül beszéljünk az okiratban jelzett két útról is, amelyek egyike a falu déli határát érintette, ez a mai Siklós— Harkány—Kémes—SeHye közötti vásáros 'Nagyút, erről okleveleink a 'későbbiekben többször szólnak. A másik a település északi határa közelében futó széles közút, amely ma Hegyszentmórton—Diósviszló— Siklós helységeket köti össze. Innen a Radó-hídján át lehetett bejutni a vízzel körülzárt ősi településre.

Csalódás is érheti azonban a történelmi múlt kutatóját. Rádfalvát, a kémesi uradalom száz évvel későbbi, 1177. évi határjárásában is a Szent Benedek, azaz a pécsvóradi apátság birtokaként említik és minden bizonnyal sokáig nem volt itt tulajdonosi változás, mégsem találjuk nyomát középkori templomnak, plébániának. A pápai tizedlajstrom- ban is hiába keressük a falu nevét. Az első egyházi vonatkozású adat e népes helységről az, hogy jobbágyparasztsága Sztárai Mihály reformátort tevékenysége hatására, Diósviszlóval együtt, már 1537-ben csatlakozik a reformációhoz.

Kecskeméthy Zoltán dr.

fekete márvány kandalló emlékeztet a hajdani tulajdonosok gazdagságára.

A szépen rendbehozott, s rendbentartott kastély a Kiskunsági Állami Gazdaság tulajdonában működő szálloda, kényelmes szobákkal. Pincéjében, ahol valamikor gombát termesztettek, ma hangulatos borozó van. S ami az egész együttesnek a varázsát adja, az a kastély előtti hatalmas, modern lovarda, körülötte a mintegy kétszáz ló befogadására alkalmas istállók sora.

Apaj ünnepnapjai az országos hírű, nagy, nyári lovasbemutatók és lovas ügyességi versenyek. Csikósbemutató, lo- vasfutball, fogathajtás, fogatverseny, méneshajtás, és még ki tudja felsorolni, mi minden.

A lovaglást a Hotel Apaj vendégei is kipróbálhatják vagy gyakorolhatják, s utána — elsősorban télen — disznótor várja őket. esetleg nyílt tűzön készült bográcsgulyás, amelyhez cigányzenekar húzza a talp alá valót.

S amikor hallgat a muzsika, a puszta végtelen csöndje veszi körül a pihenésre vágyó embert.

Csonkaréti Károly

SZÜLETTEK:

Parádai Roxána, Kapitány Emese, Trinter Norbert, Ginszt Zoltán, Rajk Dániel, Sümegi Bernadett, Jakab Annamária, Bihari Viktória, Kistóth Eszter, Siklósi Anita, Rozmer Gyöngyi, Hornberger Zoltán, Kovács Dalma, Marcsingá Gábor, Oláh Csaba, Doma László, Horváth Anikó, Boóz József, Kisasszondi Gábor, Illés Rita, Géczi Lajos, Somlai Gábor, Gruber Tamás, Csima György, Kiss István, Talapka Gergely, Sztévics Ákos, Papp Attila, Bari Zsolt, Hansel János, Todenberg Máté, Erdei Bálint, Csonka Piroska, Varga Enikő, Sabján Agnes, Szász Timea, Besze Borbála, Hudacsek Katinka, Prodi Agnes, Harci Adrienn, Kárpáti Nikolett, Kindner Anna, Tóth Zsófia, Kelemen Gergő, Kelemen Gyula, Szűcs Levente, Sandó Norbert, Kása Endre, Galambos Vivien, Csethe Mónika, Benécs Dormán, Gombár Attila, Fehér Dániel, Csaté Imre, Petrétei Kristóf, Orsós Csaba, Orsós József, Zákányi István, Torma István, Korpa Tünde, Läufer Krisztina, Tóth Nikolett, Marton Eszter, Bernhardt Péter, Lakatos Szilárd, Leitert Dávid, Németh Pál, Tóth István, Omböli Dániel, Hoffecker Ákos, Emesz Péter, Dálnoki Anita, Varga Anikó, Köbli Szilvia, Dohócki Krisztina, Stocker Csaba, Bank Dávid, Molnár Erzsébet, Elek Anita, Vitális Zalán, Győrök Attila, Győrök Anikó, Kiss Szandra, Buzogány Anna, Bencze Letícia, Jelasics Adrienn, Falukőzi Zsanett, Réső Diána, Lázár Adél, Bérces Mániko, Borsos Judit, Molnár Ambrus, Baity Csaba, Márits Dániel, Vitkovics Adám, Berkes Tamás, Orsós Mihály, Jobbágy Eszter.

MEGHALTAK:

Vincze Pál, Mérő Andor, Schön Lászláné Lipsicz Rózsa, Bagonyai Ferenc, Faragó László, Pintér János, Moráth Antalné Boda Borbála, Mikics Mihályné Vida Ilona, dr. Pehr Nándorné Gosy Katalin, Kovács Imre, Kecskés Gyula, Varga György, Gogolák Róbert, Ráth And- rásné Kovács Mária, Zugonics Antalné Szalai Mária, Fenyvesi György, Nagy Mihályné Kovárek Anna, Cser Gyula, Schmidt Ödön, Horváth István, Reichenbach József, Lengyel Gyuláné Szanyá Margit, Surján Istvánná Lipai Julianna, Drenyáczki József, Vitár Jenő, Pataki Józsefné Varga Erzsébet, Szabó Pál, Benács Jánosné Fáth Anna, Perger Timótné Fűzi Margit, Horváth József, Garai Dezső, Szalai Józsefné Lőrincz Mária, Kudlacsek Ferenc, Brachmann János, Barkóczi Sándorné Balogh Julianna, Ugri János, Schaff Istvánná Schmidt Éva, Lantos János, Hegedűs János, Kúrát Antalné Dob- szay Ilona, Tószegi Józsefné Botos Erzsébet, Horváth Györgyné Hergyó Katalin, Kiss Lászláné Szilák Margit, Pintér Lőrinc Endréné, Nagy Imréné Szomor Julianna, Aszalós Gusztáv, Sugár Gusztávné Svacsk Irma, Bujt József, Bernáth István, Regős Árpád, Bonyhai Miklós, Bátora Győző, Varga József, Kovács János, Rónai Ferencné Bocz Rozália, Fekete József. Kovács István, Helyes László István, Bátori Józsefné Kalmár Julianna, Kelemen Jánosné Kormos Mária, Kovács Lajos, Keszthelyi Istvánná Rák Irén, Keresztes József, Kiss Bernátné Marton Mária, Mosgai Sándorné Kubinvi Mária, Eremuszi Béla, Gadó Jánosné Nagy Mária, Thuránszky Józsefné Beck Teréz, Emling Mihályné OHerbein Paula, Freitag Imréné Schubert Anna, Biró Dezső, Tóth Arpádné Hetesi Piroska, László Józsefné Tóth Anna, Karai Jánosné Gránicz Aranka Mária, Király Józsefné Tóth Etelka, Schaf Anna Mária, Gvenis Ferenc, Kraft Lajos, Palotai Jánosné Nyári Anna, Stafanidesz Margit, Tombi József, Galántai János, Balogh Lajos, Kassai Imréné Bischof Éva, Tasnádi Gábor Mihály, Marton Józsefné Pap Julianna, Gaieties János, Orsós József, Kiss Józsefné Kovács Rozália, Brazovics Béla, Frank Adám, Solymár István, Szabó Mihályné Táncos Mária, Görbicz Jánosné Horváth Mária, Egyedi Gyula, Nyiri Lajos, Gálosi Ferenc, Dobos Dezső, Horváth Józsefné Kovács Gizella, Paop István, Frendl Józsefné Zómbori Judit, Jeszek Károly, Szőke István, Katona Sándorné Hefner Anna, Valkai Sándorné Telegdi Erzsébet, Nagy József, Göndöcz Istvánná Lucza Anna, Schn-ídt János, Hollóvári József, Pfeiffer Rezső, Fekete József, Juhász Szilveszter, Szajkó István, Kuti litván, Csaolár István, Hendinger János, Kovács József, Kovács László, Schmalcz Jánosné Czentner Terézia, Gajdon Dezső, Réder Káról-, Bischof Jánosné Auth Anna, Kovács József, dr. Misoál Ferencné Schiller Valéria, Standovár Györgyné Dragovácz Mária, Péntek Aladár, Nemesics Ferenc Gézáné Dombai Margit, Békefi Ferencné Schenk Margi', Hopp István, Basa Béláné Katona Ilona, Ihász József, Hergen- rőder Józsefné Szabó Margit, Kovács József, Herman Jánosné Takács Mária, Otterbein Ferenc, Pilkó Má- tyásné Mester Katalin, Gyutai Kálmán, Gvur-sánki Jánosné Bársony Rozália, Ragoncsa János, Remeczki Petemé, Sugár Lajosné, Somogyi Ferenc, Marton Sarolta, Schneider Ferenc, Kővári László, Abosi Kálmánná Jozinovics Ilona, Tané Nándorné Honvári Anna, Mezei Mihályné Orsós Mária, Schneider József, Tóth Gyula, Weimann József, Erdösi Imre, Nagy Gyula, Ságodi Pálné Göltz Anne, Gelencsér Mária, Zórity Istvánná K ipti liona. Bari Imréné Vas Mária, Pándy Gáborné Papin- csák Mária, Szegedi Gábor, Deres Jánosné Dák Mária, Kálmán Józsefné Madár Katalin.

Apaj múltja és jelene

Lovasnapok Apajpusztán, a kép a csikósok bemutatójáról