Dunántúli Napló, 1986. január (43. évfolyam, 1-30. szám)

1986-01-10 / 9. szám

e Dunántúli napló 1986. január 10., péntek Honismeret lllllllllll „Keressétek a bölcsességet" Híres pécsi énekkarok, zenekarok A pécsi dalárda zászlószentelése 1864. augusztus 15-én. (Keleti Gusztávtól). A Pécsi Dalárda (1847; 1862-1950) Jelige: „Édes hazánk, kedves dalunk - Érted élünk, érted halunk!” Festetics György, a haladó törekvéseket és tudományokat támogató nagybirtokos, a kor­szerű gazdálkodás legna­gyobb tudású úttörője, a göt- tingeni királyi akadémia, a bécsi képzőművészeti akadé­mia tudós társaságának tag­ja, 230 évvel ezelőtt, 1755. de­cember'31-én hajnali négy órakor látta meg a napvilágot a Sopron megyei Ságon — a mai Simaságon -. Nagyapja Festetics Kristóf és apja Fes­tetics Pál jelentősen gyarapí­totta a családi vagyont, nö­velte a família rangját. Feste­tics György 1768-tól 1775-ig a bécsi Terezia-numbon tanult. Apja kívánságára a jogi is­meretek tanulásában is jeles­kedett. Becsben ismerkedett meg későbbi sógorával, Júlia testvérének leendő férjével Széchényi Ferenc gróffal, aki 1772-től 1774-ig volt az inté­zet növendéke. Kétségtelen, hogy Széchényi Ferenccel, az Országos Széchényi Könyv­tár és a Magyar Nemzeti Mú­zeum alapítójával kötött ba­rátsága nagymértékben befo­lyásolta későbbi tevékenysé­gét, látásmódját. 1776-ban a közigazgatás területére érvé­nyes gyakorlati ismereteket szerezte meg, majd a magyar kamaránál és a pesti pénz- ügyigazgatóságná'l a pénz­ügyek kezelési módját tanul­mányozta. 1777. április 11-én az uralkodó számfölötti minő­ségben kinevezte a horvát ki­rályi tanácshoz. A hivatalnok­élet nem elégítette ki és 1778- ban katonai pályára lépett. A katonai pályára 'lépő ifjú úgy számított, hogy a hadsereg­ben gyors emelkedés lesz az osztályrésze. A Nádasdy, majd a Barco huszárezredben telje­sített szolgálata nemcsak a kötelességteljesítés kifogás­talansága tekintetében mutat­ta meg jellemének kiváló vo­násait, hanem magaviseleté­nek külsőségeiben ís. 1779. január 3-án főhadnagy, majd január 16-án másodkapitány és ugyanazon év június 7-én kamarás lett. 1786-ban a ma­gyar nemzeti testőrséghez ke­rül Bécsbe és őrnaggyá lép­tetik elő. 1788. február 14-től a Graeven huszárezredbe ke­rült, a törökök elleni háború­ban a harctéren kitűnt bátor­ságáért 1788. november 3-án alezredessé nevezték ki. II. Jó­zsef politikájával egyre job­ban szembehelyezkedő nemes­ség 1790 júniusában a Becs­ből Budára hozott korona őr­zésére bandériumokat szerve­zett, melynek zalai megerősí­téséhez Festetics 1500 forintot ajánlott fel. 1790. május 21-én Keszthelyen a bandérium és ezrede, a Graeven huszárez­red tisztikarát látta vendégül a keszthelyi kastély ura. A ta­lálkozás nem volt véletlen. Az uralkodó előtt is világos­sá vált, hogy ezek a bandé­riumok kiképzőhelyei - lettek azoknak a nemesifjaknak, akik egy esetleges általános felkelés kirobbanásakor a fel­kelők vezetőivé válhatnának. Ez reális veszély volt a bécsi udvarra nézve, amit nem tűr­hetett túlzottan sokáig. Feste­tics az 1790 júniusára össze­hívott országgyűlésen folya­modvánnyal fordult a pozso­nyi rendek házához, amelyben kérte, hogy a magyar ezrede- ket békeidőben ne vihessék az ország határain túlra, legyen tisztikaruk és a szolgálati, va­lamint vezénylő nyelvük is ma­gyar legyen. Beadványa az udvarnál óriási vihart kavart. A magyar nyelv és a ma­gyarság megbecsüléséből származó jó szándékát azzal magyarázták, hogy veszedel­mes eszméket táplál. Kegy- vesztett lett, letartóztatták és több héten át fogva tartották. Később Belgiumba helyezték — ez amolyan internálásnak számított — felügyeltek min­den cselekedetére, mintha ő lett volna a legfélelmetesebb ember Magyarországon. A gróf 1791-ben örökre bú­csút mondott a katonai pá­lyának, kérte nyugdíjazását és visszavonult Keszthelyre, a Festetics latifundium 162 ezer holdat kitevő birtoka centru­mába. A Keszthelyre visszavo­nuló Zaia megyei nemesi el­lenzék központi vezéralakja nagy energiával látott hozjá szétzilált, adósságokkal tér­helt 'hitbizományainak rend­behozásához. A franoia felvi­lágosodás eszméivel megis­merkedett Festetics tiszta fej­jel és kemény kézzel valósí­totta meg minden elképzelé­sét. Kereste az akkor korszerű gazdálkodás módjait, valamint azokat, akik ebben tudásuk­kal, szakismeretükkel segítsé­gére tudtak lenni. Ezen törek­vés megvalósításában jószág­kormányzója Nagyváthy János (1755-1819) töltött be ki­emelkedő szerepet, aki átvet­te a központi uradalmi kor­mányszerv, az „Oeconomica Directio” vezetését. A gróf nem elégedett meg azzal, hogy a birtokain élő nagy­számú lakosság egy része ta­nulhasson csupán, hanem ugyanennek lehetőségét meg akarta teremteni uradalmi székhelyétől messzebb eső vi­dékeken is. Ezekben az évek­ben bővítette az apja által létesített keszthelyi gimnáziu­mot, miután Csurgón új refor­mátus gimnáziumot alapított. Festetics bőkezű volt, felemel­te a tanárok fizetését és raj­ta volt, hogy minél képzettebb tanárok kerüljenek Csurgóra. Tessedik Sámuel, Mitter- pacher Lajos, Rausch Ferenc, Kitabel Pál és Nagyváthy Já­nos tanácsainak, vélemé­nyeiknek hatására 1797 jú­liusában megalapította a vi­lág első felsőfokú képzést is nyújtó mezőgazdasági főisko­láját a Georgikont, a mai Ag­rártudományi Egyetem előd­jét. A tanítás 1797. július 1-én kezdődött. A Georgikon meg­alapításával a maga hasznán ‘kívül az ország hasznát is ke­reste. A felvétel követelményei kö­zé tartozott a 18. életév betöltése, középiskolai vég­zettség, német, magyar, latin neylvtudás. A hallgatókat fő- praktikánsoknak nevezték. Megismerkedtek tanulmá­nyaik során a szántóföldi és kerti növények, gyümölcsök termesztésével, szőlő- és erdő­műveléssel, az állattenyésztés­sel, valamint a halászat és vadászat alapfogalmaival. A tantárgyak közül jelentős he­lyet kaptak a birtokigazgatási és jogi ismeretek, valamint a gazdaságvezetés. 1799. no­vember 1-én Festetics elren­delte, hogy a tanítás nyelve magyar legyen. A lótenyésztés tanításának nagyobb sikere érdekében a gróf Keszthelyre telepítette ménesét is. 1799-ben 200 hold szántó­földből, 100 hold rétből és egy ritka fajtagyűjteményből álló gyümölcsösből, 20 kh botani­kus kertből, majd szőlővel és erdővel betelepített terület­ből 543 holdas gyakorlati gaz­daságot alakítottak ki, amely 1810-ig 902 holdra emelke­dett. Cserszegtomajon hordós és palackos bort is előállítot­tak. A Georgikonban a tanév november elejétől szeptem­berig tartott és először tri- meszterekre tagolták. 1804- ben felállítja a gróf a Pris- taldeumot, mely intézménybe elsősorban jogi diplomával rendelkező fiskálisokat vettek fel. Itt a hallgatók megfelelő szintű tanulmányi követel­ményrendszer (collökviumok) sikeres letételei után jogtaná­csosok és uradalmi ügyészek­ként 'helyezkedhettek el. 1806- ban a gróf indítványára kezdi meg működését az Erdész- és Vadásziskola, majd a Kertész Iskola. 1807-ben a Georg ikon ke­retei között megnyitja kapuit a Ménesmester és Lovászisko­la és 1808-ban a Mérnök- és Építésziskola, valamint a Gaz­daasszonyképző zárja a sort. A Georgikon célját Rumy Ká­roly György mondta ki 1814- ben először: „ügyes teoretikus és praktikus gazdák és ezen­felül hivatalnokok nevelése". A diákok és tanárok igénybe vehették a grófi könyvtárat is. Festetics birtoka minden ügyes-bajos dolgát ismerte, valamennyi munkáját szinte egymaga szervezte és ellen­őrizte. László fiával együtt maguk költségén tartották fenn a Georgikont, ami pedig nem csekély kiadást jelentett, mert a tanárok nemcsak ren­des fizetést kaptak, hanem tisztességes nyugdíjat is. Szí­vesen és bőkezűen áldozott Festetics akkor is, ha arról volt szó, hogy a tanárok ta­nulmányaik folytatása céljá­ból külföldre menjenek, vagy tudományos munkáikat kiad­ják. Festeticsnek a magyar irodalomnak tett első szolgá­lata abban állott, hogy meg­nyitotta levéltárát a történet- tudomány számára. Festetics­nél az anyagi jólét emelésére irányuló törekvés mindig együtt járt az erkölcsi érzés nemesítésével. 'Nem elégedett meg azzal, hogy csupán a mezőgazdasági tudományo­kat sajátítsák el a Georgikon növendékei, hanem mintasze­rű és erkölcsös életre is akar­ta nevelni őket. 1812 év végén meglátogatta Kis János költőt és arra kérte, ihogy a Georgi­kon hallgatói számára „erköl­csi katekizmust" készítsen. 1814-től, minden év máju­sában Helikon ünnepségeket rendezett haláláig. Az ünnep­ségek tervét Asbóth János dolgozta ki, nevet Berzsenyi Dániel adott neki. Ennek ke­retében kora eminensebb köl­tőit, tudósait és gyakorlati gazdáit hívta meg Keszthely­re. Festetics 'házikápolnájá­ban a bölcsesség istennőjé­nek alabástrom szobra állott „keressétek a bölcsességet” felírással. Ő ezt a bölcsessé­get keresve eljutott odáig, hogy hazájának, népének hasznosat alkotva beírja nevét agrártörténelmünkbe. 1819. április 2-án délelőtt 10 órakor hunyt el Keszthelyen. Halász Bálint Repro: Csendes Antal A közös éneklés örömére da­lárdákat hazánkban a betele­pült német polgárság alapí­tott, s a polgárosodás térhódí­tásával Magyarországon is számos énekkar létesült váro­sainkban, egy-egy szakképzett karnagy vezetésével, társadalmi vezetőségeikben pedig helyet kapott a település notabilitása is. S hogy Pécsett is nagy sze­repe volt a német polgárság­nak az alapításban, mutatja az a tény, hogy az 1847-es egy éves működést követően 1862- ben újjáalakult dalárda nyel­ve a magyar mellett a német volt. Az alakulásnál az elnök Schmidt Péter, majd Bánffay Simon, a titkár Felsmann Já­nos, majd Puks Ferenc, a két karmester Wachauer Károly és Warga Ferenc, a pénz­táros Valentin Károly, a levéltárnok Szigriszt József volt. A karnagyok sorában meg kell említeni Langer Viktor, Ábrányi Alajos, Haksch Lajos, Zoltán Vilmos, Agócsy László, Maros Rudolf, Várhalmi Oszkár, dr. Boldis Dezső nevét, míg a 19. század végén Hofier Károly, a század elején pedig Ernster Dezső tenorhangja fémjelezte színvonalát. A társadalmi ve­zetőség tagjai közül nagy hír­névre tett szert Aidinger János, Spiesz N. János, Jilly Alajos, Reberics Imre, Mihálovics An­tal, Cziglányi Béla, Ruszke Dá­vid, Engeszer Mátyás, Rieger György, dr. Szuly János, Kiss József, Tóth Aladár, Böhm Emil, Szigriszt Lajos, Bitter Illés, to­vábbá Borsy Jenő, aki a két világháború közt az országos dalosszövetség vidéki, és a VII. Pécsi Daloskerület, valamint a Pécsi Dalárda elnöke is volt. A város gazdag egyházzenei hagyományain nevelkedve, szé­les társadalmi összefogással az alapítás után csakhamar a vá­ros első polgári dalosköre lett, s hírneve csakhamar országos­sá vált. Ezt bizonyítja az, hogy az országos dalosversenyeken 1872-ben Nagyváradon II., míg 1868-ban Debrecenben, 1874- ben Kolozsvárott, 1882-ben is­mét Debrecenben, 1884-ben Miskolcon és 1892-ben Buda­pesten I. díjat nyert, és elnyer­te a Mintadalárda címet is! Az első pécsi országos dalárda­ünnepre 1864-ben, míg az első pécsi országos dalosversenyre 1886-ban került sor, s mind­kétszer — immár az ország el­sőszámú dalárdájaként — a Pécsi Dalárda és Pécs városa szíves házigazdának bizonyult. Az énekkar bejárta az ország minden jelentősebb városát, jó kapcsolatot épített ki eszéki dalostestvéreivel, s külföldön is nagy sikereket aratott. 1879- ben a bécsi nemzetközi dalos­ünnepen lépett föl, majd 1883- ban ausztriai és svájci túrára indult — mindenütt fergeteges sikereket aratva, fémjelezvén a magyar kóruséneklést. 1870-ben Beethoven-emlékhangversenyt rendeztek, melyen F. S. Hölzl fölajánlotta a dalosoknak a birtokában lévő Beethoven-haj- fürtöt! A város zenei erőivel összefogva számos nevezetes hangversenyt rendeztek, s a Ze­nekedvelők Egyesülete alapítá­sa után munkásságuk új tar­talmat kapott! A nagy történelmi viharok és társadalmi változások után az 1920-as években kapott új lendületet a dalegylet működé­se. Dr. Boldis Dezső vezetésé­vel addigi legnagyobb sikerü­ket érték el 1925-ben, amikor a Soproni Országos Dalosver­senyen elnyerték a Király-díjat! További sikereket értek el rend­szeres föllépéseikkel, nemzet­közileg is hírnevet szereztek a városnak az 1933-ban induló ünnepi játékokon . .. Híres dalosuk, Hofier Károly emlékére rendezték meg idő­ről időre az ifjúsági dalosver­senyeket, melyeken helyet kap­tak az „új idők dalai”, Kodály követői új szellemű énekokta­tást valósítottak meg Pécsett is. Később ebből nőtt ki az Éneklő Ifjúság-hanversenysoro- zat, amely a mai napig nagy népszerűségnek örvend. A felszabadulás után újjá­éledt működése, még számos hangversenyen léptek föl, ala­pításának 100 éves évforduló­ját a dalárda 1947. június 21- én ünnepelte, de az új társa­dalmi változások nyomán 1949- ben született rendelet ezt az egyesületet is föloszlatta. Pécs és az ország polgári dalosmozgalmának vizsgálata nem képzelhető el a Pécsi Da­lárda története, sikerei nélkül. Városunknak oly sok dicsősé­get hozó dalárda emlékét a dokumentumokon kívül az az emléktábla őrzi, amelyet 1933- ban helyeztek el az Apáca (ma: Geisler Eta) utca 12. sz. házon, ahol először összejöttek a dalosok, hogy maguk, váro­suk örömére énekkart alapít­sanak ... Vargha Dezső SZÜLETTEK: Pontya László, Balog Zoltán, Ká­rász Judit, Gosztola Beatrix, Porvay Attila, Takács Dávid, Fülöp Gergő, Kálcsevics Péter, Hoíczinger Bálint, Bogdán József, Bognár Attila, Biczó Tamás, Fülöp Kingo, Kiss Melinda, Molnár Melinda, Fábik Dalma, Pe­res Timea, Kiasz Roxána, Habó Me­linda, Lajos Erika, Baumann Zsófia, Erdélyi Linda, Kaszás Anita, Perjós Anna, Fenyvesi Attila, Gyursán Já­nos, Rácz Sándor, Birinyi Tibor, Megyes Tibor, Érdi Krisztián, Kopjár Géza, Eszik istván, Varga Norbert, Nagy Róbert, Hári Adrienn, Valek Miklós, Fajcsi Zsolt, Lang Agnes, Tallián Eszter, Rózsa Krisztina, Ga- dányi Barbara, Gajár Katalin, Óvá­ri Renáta, Perjási Ninetta, Graics Barbara, Varga Zita, Markó Tibor, Horváth Béla, Bállá Tamás, Wern- dorfer Zoltán, Marat Nikolett, Gaj- csi Dóra, Vadász Gábor, Kocsis László, Kresz György, Grim László, Birkás Krisztina, Puskás Adrienn, Gerlinger Lilla, Varga Ivett, Kis- Hegedüs Adrienn, Kovács László, Burján Zoltán, Gungl Viktor, Laka­tos Csaba, Takács Dániel, Laki Zol­tán, Szilágyi Olivér, Nádai Tamás, Gyuricza Gergő, Sághy Melinda, Markó András, Darabán Balázs, Lovász Zsolt, Schneider Gábor, Hoff­mann Tibor, Tyeklár Ramón, Sápi Péter, Kovács Balázs, Szőke Anett, Szabó Nikoletta, Tutoly Ildikó, Sza­bó Diána, Illés Eva, Teschner Réka, Vajda Mariann, Hoznék Réka, Hó- des Zsanett, Horváth Barna, Tart- Dávid, Kilár Domonkos, Kárpáti Zol­tán, Gecse Dániel, Váradi Nikolet­ta, Berényi Máté, Hárságyi Bálint, Marcsek Balázs. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Magdó Zoltán Dezső és Gábor Ju­dit, Nitsch Csaba és Neményi Ve­ronika, Sándor Zoltán és Krenhardt Ilona, Hídvégi Imre és Kiss Edit, Borsi Imre Zoltán és Amán Anita Gyöngyi, Tóth István és Borbély Ma­rianna, Simon Attila Antal és Ker­tész Ilona Margit, Dudás Ignác és Domokos Zita, Prokop József és Nagy Csilla, Szabó Attila és Kere- cseny Erzsébet Borbála, Biswurm Ferenc József és Rózsa Ibolya, Gval- lai Károly és Joó Éva Andrea, Kra- rrenstetter Jenő és Papp Ágota, Kiss István és Fenyves Agnes, Mónos László György és Sinkó Tünde Judit, Hegedűs Attila és Csöndör Tünde, Resch Ernő és Schuller Zsuzsanna, Jakab László Jenő és Tasi Nóra, Ta­mási Tibor és Melles Eszter Ilona, Bállá Csaba és Annus Erzsébet, He­rendi Jenő és Bata Márta Margit, Tóth Béla és Pankrát Mária Maq- dolna, Papp Ákos István és Virág Eva Anna, Kinder János és Stando- vár Ibolya, dr. Hohner György és Mendler Éva, Torna Béla József és Deák Gabriella, dr. Czierner József László és Wilhelm Agnes Hedvig, Stampf Mihály és Engler Mária, Ko­vács Béla és Péter Lilla Terézia, Farsang Zoltán és Bágyi Beáta, Tasnádi Miklós Gábor és Józsa Má­ria, Schum János István és Csermán Mária, Farkas Gábor Péter és Bar­na Veronika Beatrix, Szőke János Péter és Miókovics Ilona, Berkó Ist­ván és Herold Ilona Margit, Jová- novics Zoltán és Varga Andrea Klá­ra, Sátor György és Pataki Borbála Anna, Balogh László és Kovács Má­ria, Miklós László és Czimbák Ildi­kó, Gácsliqeti János és Staudt Szil­via, Illés Gvnla és Sznhó Etel Ildi­kó, Andor József és Hosszú Judit, Nagv Antal és Schaub Margit, Papp József és Kilger Márta, Szüts Gábor István és Nemes Éva, Simon Ernő Gábor és Bondár Katalin Alice, Tálosi Árpád István és Gál Rozália Zsuzsanna, Tóth Aroád és Gill Klá­ra Éva, Szikszói Zoltán és Scháb Zsuzsanna, Jerger Ferenc és Krausz Diána Rozália, Bors László és Vas- tagh Lívia, Molnár Béla és Schima- novszky Sarolta, Molnár Tibor Ta­más és Kárpáti Éva Edit. Berta At­tila Róbert és Tamás Mária. Káro­lyi Sándor és Simon Edit, Dómján Mihály és Tárnoki Irma. MEGHALTAK: Győrfi József, Rácz Józsefné Cser. mák Irma, Csicsók István, Haász Jó­zsef, Kréth István, Mundbród Zol­tán, Szente Józsefné Dómján Irma, Horváth István Gvörgvné Zombori Anna Gizella, Páldv Gézáné Sza- badkav Marianna, Szilvás! József, Jégl Bálint, Tari Lőrincné Tóth Esz­ter, Barics József, Hockrein Imréné Jung Erzsébet, Eötvös Blanka, Szécsi Ottilia, Róth Istvánné Müller Kata­lin, Pálfj Erzsébet, Bánffv Árpád, Horváth György, Studer Adám, Mes­ter Kristófné Hadi Erzsébet, Kretz Gvuláné Frech Borbála, Hrabovszky Irma, Németh Károly. Szatyó József, Past József, Klein Ferencné Huber Anna Aranka, Szabó Endre, Albrecht Antal, Molnár Ilona, Törgyéki Irén, Hamvas Hermina, Mohos Ferenc, Gönci Sándor, Kaffka Istvánné Trüm­mer Erzsébet, Bódizs József, Bátor! János, Csizmeg József, Bálint Jó­zsef, Vincze Pálné Fehér Ilona. Ne­meskéri Sándorné Wilhelm Anna, Bartha Sándor József, Szűcs Jánosné Bárány Vilma, Farkas Péter, Orsós Terézia, Keszthelyi Gézáné Baráth Erzsébet, Sánta Gyula, Marton Ká- rolvné Szabó István, Gazsó Endréné Pelczer Erzsébet, Kovács István, Juri- novics János, Bakó Istvánné Jakabfi Amália, Lenkei György, Garzó Jó­zsef, Steibler Bálint, Pozsonyi Jó­zsef, Molnár Jánosné Csokonyai Ilona, Szabó Béláné Lukovnyák An- gella, Horváth Imréné Máméi Má­ria, Krancz Györgyné Benedek Hilde- gárd, Szánti Mihály, Bencze István, Horváth Gáborné Pados Mária, Var­ga József, Vörös Imre, Witterle Ala­jos, Kulcsár Józsefné Herczeg Juli­anna, Szabó Julianna, Markó And­rás, Schiller Péterné Zadarics Má­ria, Kövedi József, Baracs Alfrédné Nagy Anna Margit, Deli István, Fű­zi Istvánné Sáli Katalin, Aradi Fe­rencné Doubek Aranka, Abrahám Sándorné Csányi Mária. Emlékezés Festetics Györgyre az agrár­felsőoktatás megalapítójára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom