Dunántúli Napló, 1986. január (43. évfolyam, 1-30. szám)

1986-01-31 / 30. szám

1986. január 31., péntek Dunántúlt napló 3 Interjú dr. Földvári Jánossal, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége megyei elnökével M a a pécsi Helyőrségi Művelődési Házban összeül a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsé­ge Baranya Megyei Szervezetének küldöttértekezlete, hogy megvonja az elmúlt öt év munkájának mérlegét, egyút­tal újjáválassza vezetőségét. Az alkalomból interjút készítet­tünk dr. Földvári Jánossal, az MTESZ megyei elnökével. A gyárral együtt Műszakiak — Mit lendítettek Baranya fejlő­désén az elmúlt öt évben tudomá­nyos társadalmi munkájukkal a tu­dományos egyesületekbe tömörült műszaki, természettudományi és ag­rárszakemberek? — Baranyában a műszaki, a természettudományi és az ag­rárszakemberek legjobbjai tu­dományos egyesületekbe tömö­rülnek. A tudományos szerveze­teknek 5900 tagjuk van, 29 tu­dományos egyesület működik. Tartalmi munkánkra vonatkozó­lag 1980-ban a megyei küldött- értekezlet a legfontosabbnak a népgazdaság VI. ötéves tervi céljainak megvalósítását tartot­ta. A tudományos egyesületek­ben, szakbizottságokban több­ször is megvitattuk a műszaki fejlesztéssel kapcsolatos aktuá­lis kérdéseket, az energiataka­rékos gazdálkodás legfontosabb műszaki feltételeit, a kutatás, fejlesztés tennivalóit. Több íz­ben napirendre került a műsza­ki-tudományos eredmények al­kalmazása. Az MTESZ tudomá­nyos egyesületeinek munkája is hozzásegítette a megyét egy mikroelektronikai program ki­dolgozásához. A megye ener­giahelyzetével több alkalommal is foglalkoztunk. Programot dolgoztunk ki a geotermikus energia hasznosítására, véle­ményeztük a liászprogramot, a földgázprogramot. Az így elké­szült tanulmányok, koncepciók jól szolgálták az állami felada­tok teljesítését. Igen pozitív minősítés adha­tó az agrárszakemberek tudo­mányos társadalmi tevékenysé­géről is. Agrártudományi egye­sületünk rendszeresen fórumot biztosított a növénytermesztés, az állattenyésztés legújabb eredményeinek ismertetésére. Az itt folyó tudományos szerve­ző munkának is köszönhető, hogy Baranya mezőgazdasági és élelmiszeripari termelése or­szágosan is élenjáró minősítést kaphatott. A növénytermesztés­ben a fajták minősítése, a ve­tőmagtermesztésben elért ma­gas színvonalú szakmai munka, az állattenyésztésben — külö­nösen a szarvasmarha és a ser­tés esetében — a fajtaátalakí­tás magas szintű genetikai is­mereteket igényelt, s mindezek­ről a tudományos egyesületek által szervezett fórumokon sok szó esett. Tehát elmondható, öt év távlatában n tudományos­társadalmi munkában eredmé­nyek születtek, s ezeknek az eredményeknek az elérésében az MTESZ szervei is részt vet­tek. Kikérik véleményüket — MeqválloioH ai MTESZ Jogál­lása, 1983-tól társadalmi szénásai­ként működik. Mit jelent ezf Az MTESZ beleszólhat-e az országos és a Baranyát érintő műszaki fejlesz­tési kérdésekbe, a döntéselőkészí­tésben van-e szereoük, véleményű­ket kikérik, meghallgatják-e a ve­zető szenek? — Az MTESZ elnöksége és szakbizottságai az elmúlt öt év­ben több fontos kérdésben nyil­vánítottak véleményt. A Bara­nya Megyei Pártbizottság, a Megyei Tanács vezetői is rend­szeresen kérik véleményünket több, a megye fejlődését érintő kérdésekben. így többek között: Baranya hosszú távú terület- és településfejlesztési koncepció­ját, a megye iparpolitikai kon­cepcióját minősítettük, véle­ményeztük a VII. ötéves tervet, Baranya kommu­nális szennyvíz- és hulla­dékelhelyezését, a többszörö­sen hátrányos helyzetű telepü- lések_ fejlesztésének VII. ötéves tervi feladatait. Részt vettünk a pécsi történelmi városrész ren­dezési tervének bírálatában, a pécsi szennyvíztelep környezeti hatásainak vizsgálatában stb. Baranyában és ezen belül Pécs városában jelentős nagy rendezvényeink voltak az elmúlt ciklus idején is. E nagy ren­dezvényeket a műszaki haladás egy-egy évre kitűzött legfonto­sabb — vagy legalábbis ré­szünkről a legfontosabbnak vélt — feladat szolgálatába állítottuk. Az MTESZ megyei szervezete sokirányú társadalmi munkája, tudományos fórumai, időszerű rendezvényei jó, szín­vonalas ismeret-, információ- és tapasztalatszerzési lehetőséget biztosítottak a megye szakmai értelmiségének és az egész or­szágból ideérkező résztvevők­nek. Az évenként növekvő szá­mú, mintegy 1200 rendezvény 47 ezer résztvevője — a ciklus­ban összesen 6100 rendezvény 234 ezer résztvevő — az itt fo­lyó társadalmi munka nyitottsá­gát és országos méretű aktuali­tását is jelenti. A minden évben megrendezésre kerülő Baranya megyei tudományos hetek prog­ramja is mind gazdagabb lett. — Az utóbbi években a műsza­kiak megbecsülésének hiányát vissz­hangozta az ország. Az MTESZ mit tett, s a továbbiakban mit kíván tenni a műszakiak nagyobb anyagi és erkölcsi elismeréséért? — Mi is, mint az ország más megyéjének MTESZ-szervezete az MTESZ XIII. küldöttülésén elfogadott elveknek megfele­lően foglalkoztunk a műszaki és agrárértelmiség anyagi és erkölcsi megbecsülésével, kö­rülményeikkel. A szakközvé­lemény álláspontja ismert. E területen a szükséges intézke­déseket — az ország anyagi helyzetétől függően — indo­koltnak tartjuk ma is. De a ten­nivalókat illetően ma már ár­nyaltabban fogalmazhatunk. Az a véleményünk, hogy a vál­lalatok, miután önálló működé­sük feltételei létrejöttek, ma­guk is sokat tehetnek az üze­mekben dolgozó legjobb mű­szakiak megbecsülése érdeké­ben. S itt a hangsúly a legjob- bakon van. Véleményünk sze­rint ma is adott a lehetőség, hogy azok a műszakiak, akik a műszaki fejlesztésben alkotó munkát végeznek, megfelelő elismerésben részesüljenek. Ilyen szempontból vannak már jó tapasztalataink. Például: a Sopiana Gépgyár a műszakiak bérét 19,8 százalékkal emelte, a Mecseki Szénbányák 13 szá­zalékos bérfejlesztést hajtott végre a műszakiaknál. Fontos feladatnak tartjuk, hogy az újítók, az új eljárás bevezeté­séért áldozatot vállalók, tehát a legjobb értelmiségiek még jobb anyagi és erkölcsi elis­merésben részesüljenek. Itt sem szabad azonban „felülről” vár­ni intézkedést, hanem elsősor­ban magunknak, saját üze­meinkben vannak feladataink. Részt vállalva a cselekvésben — Hogyan segítik a VII. ölévé» terv célkitűzéseinek megvalósitásál a tudományos egyesületekbe tömö­rült műszakiak? — Ma a minden piacon nyereségesen értékesíthető ter­mékek termelése, tehát a haté­kony munka megköveteli, hogy a műszaki fejlődés minden fon­tos termelő ágazatban javul­jon. Ennek természetesen van­nak anyagi feltételei is. De napjainkban felértékelődött a szellemi munka, az új eljárások kidolgozásának és megvalósu­lásának szükségessége. Vala­mennyi fontosabb termelő te­rületen a mikroelektronikát is segítségül hívjuk a jobb ered­mények elérése érdekében. Ba­ranyában a műszaki értelmi­ségnek sajátosan nagy a fe­lelőssége a liászprogram meg­valósításában, a gépipar mű­szaki fejlesztésének növelésé­ben, általában az élő munka termelékenységében. Az agrár­ágazat az eddigiekben is di­namikusan fejlődött. Fontos fel­adat, hogy a gabonaprogram országos céljainak teljesítését segítsük. Korábban a 15 millió tonna gabonamennyiségből 1 millió tonnát termeltünk. A jö­vőben a 18 millió tonnából ránk eső részt csak úqy tudjuk teljesíteni, ha a legjobb ga­bonatermesztő módszereink ál­talánossá válnak, s valameny- nyi üzem magas szinvonalon termeli meg a gabonaféléket. Hasonlóan fontos feladatunk az ország húsellátását, továb­bá az exportfeladatok jó szín­vonalon történő teljesítését elő­segíteni. A jó minőségű hús termelésére ugyancsak adottak a lehetőségeink, de itt is nagy erőfeszítésekre van szükség, hogy az ország ilyen jellegű programjának teljesítésében részt vegyünk. Az MTESZ-be tömörült műszaki és agrárértel­miségiek azt vallják, hogy részt vállalunk a programok kidolgo­zásában, de annak megvalósu­lásában is. Lesz új Technika Háza — Baranyában mostoha körülmé­nyek között élnek szervezeti életet a műszakiak, gondolok itt a szű­kös Technika Házára. Az új Tech­nika Házával kapcsolatosan már sokféle elképzelés felmerült, ennek érdekében külön munkabizottság is tevékenykedik az MTESZ-ben. Lesz-e új Technika Háza? — Igen. Határozottan igen­nel válaszolhatok. A tudomá­nyos technika háza megépíté­sének feltételeiről a következő­ket mondhatom el. Elkészült a beruházási program. Ennek alapján a következő három év alatt elkészülhet a Technika Háza. A városi tanács az Irá­nyi Dániel téren biztosított köz­művesített telket. A beruházás­hoz szükséges pénzügyi fedezet nagyrészt biztosított. Még eb­ben az évben remélhetőleg el­kezdődik a kivitelezés. Számos MTESZ-aktivista kiváló szervező munkájának köszönhető, hogy ma erről ilyen módon adhatok számot. Ehelyütt is megköszö­nöm a megyei párt- és állami szervek, továbbá aktivistáink és a vállalatok támogatását. Miklósvári Zoltán A palackberakó gép utolsó napjait tölti a Sopiana Gép­gyárban. A próbát kiállta, megy a megrendelőhöz. Czukor Antal a gép működését magya­rázza; innen jönnek a rekeszek, erről meg az üvegek; pofon egyszerű az egész, egyszerre húszat emel meg, fordul vele, bele a rekeszbe, máris jön a következő láda, pontosan ott áll meg, ahol kell, megint húsz üveg és így tovább... Kinyit egy kis szekrényt, emögött van a programozható logikai ve­zérlő, ami köztudomásúlag a mikroszámítógépek családjába tartozik és jelen esetben a pa­lackberakó monstrum memó­riája. — Egy kis túlzással; úgy gon­dolkodik, mint egy robot. Czukor Antal a gyár fejlesztő mérnöke; azon ritka emberek közé tartozik, akinek a munká­ja hobbi is egyben. Szamító- gép-robot-automatika... az egyetemen még társainak is „megcsinálta a leckét", annyira megfogta ez az új világ. — Ezeket az élelmiszeripar­nak gyártott csomagológépe­ket a világ élvonalába tartozó gyárak már ilyen mikroszámító­gépekkel vezérlik. A relékkel- mágneskapcsolókkal való me­chanizmusok nehézkesek, több a hibaforrás. Mi sem maradha­tunk le. Invitál, hogy menjünk föl a műszerszobába. Ez a szoba első látásra olyan, mint egy disz­pécserközpont, sok-sok beren­dezés egymáson, kijelzők, lám- pácskák, mérőműszerek. És ter­mészetesen egy számítógép, egy programozó. És hosszú lis­tákon programok, újra és újra fogalmazott utasítások. Kivesz egy parányi egységet a programozóból; ez a RAM- kártya, ebbe kerül a gépnek szóló minden utasítás, aztán átírják az EPROM-kórtyára, ami végül is vezérli a gépet. Képzeljük el: van egy gyógy­szert csomagoló gép. Feladata, hogy a sorjázó üvegeket meg­töltse, bedugaszolja, mellé csúsztassa a használati utasí­tást, dobozolja, címkézze. Meg­annyi mozgás, összehangolt cselekvés, fegyelmezett egy­másutániság ... Forgatom az EPROM-kártyát a kezemben. — S mindez összesűrítve itt... — Végül is én mondom meg, hogy mit csináljon a gép. S van bőven variációs lehetőség. Ma az a feladat, hogy a gyár gépeinek zöménél a relérend­szert fölcserélje a logikai ve­zérlő. Készül a palettázó prog­ramja, de a tálcás csomagoló­gép — melyen éppen most dol­gozik —, a dobozbarakó és a többi sem maradhat ki a sor­ból. — Kinek az ötlete volt a mik- roszámítógépes vezérlés beve­zetése?- A megyei elektrotechnikai egyesület vezetőségi tagja va­gyok, s bekerültem egy munka- bizottságba is, melynek a fel­adata a technika népszerűsí­tése. Pár éve, az akkori KGM informatika irodájával még csak mint a jövőről beszélget­tünk a PLC-ről... Aztán ad­dig-addig, míg sikerült meg­szerezni egy gyártót, megkap­juk az egységeket... és az idén már úgy hisszük, hogy gé­peink piacképességének egyik feltétele ez az új vezérlési mód. Czukor Antal nős, két gyer­mekük van. Mindkettő fiú; a nagyobbik egyetemista, ve­gyésznek készül, a kisebbik gimnáziumba jár. Szabvány panellakásban laknak az Épí­tők útján, de ma, 47 éves ko­rára elmondhatja, hogy elége­dett ember. Persze, ez nem amolyan „hátradőlök a karos­székbe” elégedettség ... De mint mondja, anyagilag is megbecsülik, s ez a munkahely szeretetének velejárója. — Én mindig villamos szak­mában dolgoztam, úgy jó tíz éve már itt a Sopianában. Sa­játosan jó légkörű vállalat ez. Óvatosan fogalmazva, de nem­csak az én véleményem ez; a gyár vezetői tudják, hogy mit csinálnak, törekvéseik megvaló­sulnak, s e törekvések egybe is esnek a gyár dolgozóinak tö­rekvésével ... — Szóval, most fut a sze­kér ... — Fut, de nem magától. Itt meg kell dolgozni érte. * A Sopiana műszerszobájá­ban beszélgetek Haraszti Gyu­lával is. Itt „randevúzgat” többnyire Czukor Antallal is; ő az, aki gépész vonalon dol­gozva létrehozza azokat a konstrukciókat, amelyhez Czu­kor Antal „csapata” készíti a programot. Gyártásfejlesztő. Alig múlt 30 esztendős. Fel­adata kettős; vagy gépeket- gépegységeket tervez vagy máshonnan vásárolt licencek adaptálásával foglalkozik. Mindkettő nagy önállóságot és fantáziát követel. — Szeretem ezt a szakmát — mondja — s ne is várjon tőlem többet: jól érzem magam ott, ahol vagyok. — Pedig kíváncsi lettem vol­na arra, hogy egy fiatal üzem­mérnök hogy látja a világot... — Lakásgondom nincs és megtehetem, hogy kocsival já­rok dolgozni. Ehhez az alapot a szüleim adták, de ma már én is elmondhatom, jól keresek — igaz, vgmk-zok is —, s a kö­vetkező autómat már magam veszem. Ha úgy vesszük, tulaj­donképpen elégedett vagyok. Első és eddigi egyetlen mun­kahelye a Sopiana. — Most éppen min dolgozik? — Egy már meglévő karton­felállító géphez kell egy berakó gépet tervezni. Első csavartól az utolsóig. Szép feladat lesz. A gép a Szovjetunióba megy, egy keretszerződés értelméber» már jószerivel „ki van fizetve". Kell, hogy jó legyen és hogy kész legyen. Amit egyelőre Ha­raszti Gyula tud, az a követ­kező: ismeri a kartondoboz méretét, a belekerülő üvegek méreteit és azt, hogy egy fo­gásra 16 üveg kerül a karton­ba. Március 15-ig le kell ten­nie az asztalra a dokumentá­ciót. — Nem fél a feladattól? Elneveti magát. — Az egyetlen, amiért szur­kolhatok, az az, hogy tökéletes, jó legyen. Szakmailag felké­szültnek érzem magam, s var» némi rutinom is. Rövidesen készen lesz egy másik munkája: a vákuumfóliás csomagológép. Ez a gyári pro­totípus, a Bakony Műveknek megy. Lényege: 4 autógyertyo kerül keményfóliába, címkézve, feliratozva, kereskedelmi-kész állapotba. Rövidesen több ha­zai érdeklődőnek bemutatják, aztán a Bakony Műveknél is készen áll mint referenciater­mék, önmaga reklámozására. — Eddig a gyárban úgy cso­magolták az autógyertyákat, hogy kész keményfólia dobozt vettek, s kézzel rakták bele o gyertyákat, kézzel zárták le o fóliát. Az én gépemen az egyik oldalon töltik bele o gyertyákat, a másikon meq fut be a fóliacsík, aztán találkoz­nak ... Ilyen gépet Magyarországon még nem gyártottak. Sikere nemcsak Haraszti Gyula sikere lesz, hanem a Sopianáé. To­vábbi megrendelőket hozhat, további gyártás kulcsa le­het ... — Munkám nem helyhez kö­tött; sokszor elkísérem a gé­peket a vásárlókig, ott vagyok a beállításkor, s olykor infor­mációkhoz is jutok; megtudom, hogy működik egy régebben gyártott-szerelt berendezés. Néha azért utazom, hogy meg­ismerkedjek a külföldről beho­zott és valamelyik konzerv­gyárban beüzemelt konstruk­cióval. Erre szakmailag feltét­lenül szükség van. S jó halla­ni: a Sopiana gépei állják o versenyt, jók, mi több, elége­dettek vele ... Ez is sikerélmény — a javá­ból! — A műszaki pálya? — Amikor ezt választottam, jól választottam. Persze, hogy ezt mondhatom, annaTr döntő része van abban, hogy ez o munkahelyem. A Sopiana. Á közeljövőben például a műsza­kiak itt, a gyáron belül kiemelt béremelést kapnak, úgymond „megelőlegezik” a várt teljesít­ményt forintokkal is. Nős, ötéves kislánya van. Álma természetesen van bőven, s ebbe beletartozik, hogy ne változzon a gyári légkör. Kozma Ferenc Czukor Antal is Haraszti Gyula, a Sopiana Gépgyár mérnökei. Fotó: Proksza László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom