Dunántúli Napló, 1986. január (43. évfolyam, 1-30. szám)

1986-01-23 / 22. szám

1986. január 23., csütörtök Dunántúlt napló 3 Mozgássérültek kulturális tesztiválja „Agyontanulhatják magukat alaptudás nélkül” Egyéni életvitel - a családban ötéves a Sorstársak, a Ma­gyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiójának rehabilitációs ma­gazinja. Ez idő alatt 64-szer jelent meg a képernyőn az embléma, amelyet jól ismernek a magazin nézői. Az elmúlt öt évről és a tervekről beszélget­tünk Füzes Jánossal, s arról a sikerről, amit a Sorstársak szerkesztőjeként ért el; mint annakidején hírül adtuk, Lisz- szabonban — a szocialista or­szágokból elsőként — úgyne­vezett Kessler-díjat kapott, S ennek nyomán a Rehabilitá­ciós Világalapítvány ösztöndíját az Egyesült Államokba. — A Sorstársak iránti ér­deklődés nőtt az elmúlt évek­ben, egy-egy adás nézőinek száma millió körül van, a tet- szési index pedig 80 fölött. Ez — rétegműsorról lévén szó — határozottan jó eredmény. Ta­valy például 1200 gyógyászati segédeszközt közvetítettünk az arra rászorulók között, ez is mutatja, hogy mennyire szük­ség van ránk — mondja Fü­zes János. — Melyek voltak amerikai utazásod legérdekesebb ta­pasztalatai, miben különbözik az USA rehabilitációs rendsze­re a miénktől? — A program három rész­ből állt. A kötelezőből, ez a rehabilitáció tanulmányozását jelentette, majd fakultatív lát­nivalóként a rehabilitáció tele­vízióbeli megjelenését figyel­tem, végül a mai Amerikát mu­tatták be. Több nagyvárosban jártam, a legérdekesebb a Berkeley egyetem volt. Reagan kaliforniai kormányzósága idején itt kezdték meg a re­habilitációs rendszer kiépítését. A Berkeley híres hely: itt dol­gozott Sabin, itt volt az első ciklotron, itt játszódik az Eper és vér című film. Hatvanezer diák jár ide, köztük sok rok­kant, és erre alkalmasak az épületek: a lifteket, folyosókat, tantermeket — az egész egye­temi várost — úgy építették, hogy mindenki akadálytalanul közlekedhessen tolókicsival is. Hogy „egyéni életvitelt" tud­jon kialakítani. Ez a kulcsszó: „independent living". Az Álla­mok nem szociális otthonokra fordítják a pénzt, hanem arra, hogy önálló életének megte­remtésében támogassa a rok­kantat. Hogy megtanulhasson egy szakmát az ún. „goodwill- hálózat" intézményeiben, s ak­kor teljes értékű emberként dolgozhasson (a mi értelmezé­sünk szerinti rehabilitációs munkahely ott nincs), vagy, ha magatehetetlen az illető, ak­kor annyi pénzt kap, hogy fo­gadhasson magának valakit, aki gondoskodik róla. (Ebből sok egyetemista megél.) Káp­rázatos technikát állítanak ennek szolgálatába: a vastü­dővel felszerelt rokkantkocsi­Tapasztalatok az Egyesült Államokban Társkeresés álszemérem nélkül tói kezdve a vakoknak Braille- írással ellátott vagy a siketek számára a szöveget kiíró tele­fonig bezárólag. Azt mondják, ez olcsóbb, mint a szociális otthonok fenntartása. Igaz, vi­szont, hogy aki nem tud dol­gozni és egyedül él, viszonylag kevés szociális seegélyt kap. A környezet figyelmes és tole­ráns: minden járdán van rám­pa a rokkant kocsiknak, a leg­kisebb szintkülönbségre is lift jár, és ahol például siketek dolgoznak, ott a többiek is megtanulják a szükséges jele­ket. — Hogyan foglalkozik a té­mával a televízió? — Négy különböző tévé­programot láttam. Az a fajta „szolgáltató jelleg", mint a mi­énk, ott ismeretlen, hiszen nincs rá szükség. Viszont nincsenek olyan szervezett közösségek sem, mint nálunk: a kirekesz­tettek befogadásáért küzd pél­dául az egyik new-yorki adó harminc perces műsora. Első­sorban a fiatalokra próbálnak hatni. Hiányoznak náluk az or­vosi javaslatok, mert ez a megoldás nagyon drága. Ta­pasztaltam, hogy sokhelyütt csak hír formájában és csak a kuriózumok szintjén foglal­koznak a rehabilitációval, vi­szont mindenütt érvényes, hogy szemérmesen fényképeznek: a sérüléseket, a csonka végta­gok látványát elutasítja a né­ző. — Mit tudsz felhasználni a Sorstársakban amerikai tapasz­talataidból? — Nálunk sem árt azt szor­galmazni, hogy az „egyéni életvitelre" tanítsuk meg a rok­kantakat. Nem a szociális ott­honok ellenében, de nem is teljesen az egyén saját ere­jéből, a személyes akaraterő és a központi támogatás, egy­aránt fontos. Úgy vélem, a re­habilitáció a legkisebb közös­ség, a család segítségével va­lósulhat meg legteljesebben. Ahhoz akarunk tanácsot adni, hogy a rokkant a családban tanuljon meg élni minél job­ban. Ezért például megindítjuk társkereső szolgálatunkat; pon­tosabban és álszemérmesség nélkül fogalmazva: segítünk abban, hogy a rokkant ember társat, élettórsat, házastársat találjon magának. Éppen ezért a szervizszolgálat is, a tanács­adás is személyesebb jellegű lesz. Több harmonikusan élő családot mutatunk be példá­nak, mintának. — Megváltozik főcímünk, és ezzel együtt néhány technikai jellegű újdonság is lesz: a va­koknak szóló anyagok előtt kü­lön figyelmeztető hang, szig­nál szólal meg, a hallássérül­teknek szóló anyagot eddig csak feliratoztuk, ezután jellel is ellátjuk. G. T. 1986. május 30. és június 1. között Székesfehérváron meg­rendezik a mozgássérültek el­ső országos kulturális fesztivál­ját. A háromnapos programra a szervezők az ország minden részéből várnak érdeklődőket. Kétszáz vendég elhelyezéséről és ellátásáról tudnak szerve­zetten gondoskodni. A részvé­teli díj személyenként 400 fo­rint. Ennek ellenében biztosít­ják a szállást, napi háromszori étkezést és a rendezvényeken való részvételt. A fesztivál programjában szerepel képző- művészeti kiállítás, utazás-kiál­lítás, irodalmi délután, kereszt­rejtvényfejtő bajnokság és egy szórakoztató zárórendezvény. Fakultatív programként — ide­genvezető kalauzolásával — a résztvevők megismerkedhetnek Székesfehérvár történelmi bel­városával. Hollósy Sándorné Küldött a pedagógus szakszervezet kongresszusára Német nemzetiségi általá­nos iskolai kollégium egy mű­ködik az országban, Bolyban. Az idekerülő gyerekek két nyelven tanulnak az általános iskolában, a kollégiumban fel­váltva beszélgetnek magyarul és németül. Tanulásukat, fel­készülésüket szakképzett neve­lők segítik. Hollósy Sándorné 1983 óta dolgozik a kollégium­ban, hozzátartoznak az első­sök és a negyedikesek. A ta­nulószobán, ha kell, többször is kikérdezi a gyerekeket a másnapi leckéből, ha elakad­nak valahol, segít nekik, de alapelve, hogy mindenki saját maga készüljön föl. Hoilósyné vezeti a kollégiumi könyvtárt is. Bólyi születésű, Mohácson járt gimnáziumba, levelezőn végezte el a Bajai Tanítókép­ző Főiskolát 1979-ben. — Milyen kérdések foglal­Nikolaus Lenau közművelődési egyesület Pécsett Megkezdte- működését Pé­csett a német nyelv és a nem­zetiségi kultúra ápolására ala­kult Nikolaus Lenau közműve­lődési egyesület. Ez a magyar- országi németek első kulturális társasága. A városi tanácson megtörtént az egyesület be­jegyzése, a tanács vezetése pedig átadta az egyesületnek a történelmi belváros egyik műemléki épületét a Lenau-ház számára. Az egyesület prog­ramjáról Kerner Lőrinc elnök, a Magyarországi Németek De­mokratikus Szövetségének el­nökségi tagja nyilatkozott az MTI pécsi munkatársának. A kulturverein Nikolaus Le­nau a német nemzetiségi szö­vetség programját valósítja meg Baranyában, ahol a magyaror­szági németek csaknem negy­ven százaléka él, a majdani Lenau-Haus pedig a szövetség bázisintézményeként működik Pécsett. Az egyesület lehetősé­get ad tagjainak a német nyelv elsajátítására és gyakorlására, a német kultúra és tudomány megismerésére. Anyanyelvére és nemzetiségére való tekintet nél­kül bárki tagja lehet a társa­ságnak, amennyiben elfogadja az alapszabályát, szívesen lát­ják tehát a német nyelv és kultúra iránt érdeklődő magyar anyanyelvű embereket is. Az egyesület fontos felada­tának tartja névadója, az 1802 és 1850 között élt Nikolaus Le­nau emlékének ápolását. A Ma­gyarországon született osztrák romantikus költő mintegy szim­bóluma is a Közép-Európóban együttélő népek szellemi össze­tartozásának és kifejezi a pé­csi Lenau egyesület nyitottsá­gát. Együttműködést teremt az egyesület a nemzetközi Lenau társasággal, amelynek tagjai között számos ismert osztrák, német és magyar irodalmár, tu­dós, közéleti ember található. Szeretnék, ha a nemzetközi tár­saság is otthonának tekintené a pécsi Lenau-házat. Tervezik nemzetközi Lenau-szimpozion megrendezését és Lenau-emlék felállítását. A Lenau-házzal kapcsolat­ban Kerner Lőrinc elnök el­mondta, hogy az egyesület a saját költségén — társadalmi összefogással szándékozik hely­reállítani és berendezni a rep­rezentatív épületet. A házban művelődési terem, klub, könyv­tár, archívum és kutatószoba kap helyet, továbbá kialakíta­nak egy vendéglátó részleget is, amely a hazai németek gasztronómiai hagyományait ápolja. Az egyesületnek is ez lesz a székháza, ott működnek majd a különböző szakosztá­lyok és az anyanyelvi jogse­gélyszolgálat. koztatják a szakszervezeti kongresszusra készülve? — Különösen érdekel ben­nünket, pedagógusokat a köz­oktatás helyzete, azt tartjuk a ■legfontosabbnak, hogy legyen rend az oktatás területén. A Köznevelés című folyóiratban is hangot kapott az oktató és nevelő iskola hívei közötti vita. Két szélsőséges álláspontról van szó. A vitázók egyik ré­szének véleménye, hogy az is­kola csakis az oktatással tö­rődjön, a tananyag minél jobb átadására törekedjen anélkül, hogy nevelési teendőket is el­látna. A nevelő iskola hirdetői szerint a hangsúly a nevelési feladatokon van. Szeretnénk, ha minél előbb megszületne a kompromisszum, hiszen az ok­tatás-nevelés egymás nélkül nem lehet eredményes. Arról is szeretnénk szólni, hogy örül­nénk, ha a gyakorlati szem­pontokat jobban figyelembe vennék a tantervek készítésé­nél és mindezt egyeztetnék a tankönyvekkel is. A jelenlegi tanterv igen feszített, hiszen még hatnapos tanítási egy­ségre készítették 1978-ban. A túlzsúfolt tanterv kevés lehe­tőséget nyújt az órák alatti differenciálásra. — Milyen problémákkal ke­resték fel amióta szakszerve­zeti bizalmivá választották? — Nálunk a kollégiumban a nevelők mellett gyermekfel­ügyelők is dolgoznak. A tanu­lószobán ugyanúgy tanulnak a gyerekekkel, mint a nevelők, este pedig ellátják az anyai teendőket. Úgy érzem, mivel pedagógusi feladatokat is el­látnak, a szabadságukat is kö­zelíteni kellene a pedagógu­sokéhoz Jól beszélnek néme­tül, szerintem nyelvpótlék is megilletné őket. Gondot jelent az is, hogy a technikai dolgo­zók fizetése meglehetősen ala­csony. Mindkét problémát fel­vetem majd a kongresszuson. B. A. Vizsgáztatók és követelmények Az egyetemi-főiskolai vizs­gaidőszakok sokszor vetnek fel kérdéseket: Meg lehet-e ta­nulni ezer oldalt - öt nap alatt? Mennyi marad ebből évek múlva? Jó-e, ha a szá­monkérések zöme egy-egy hó­napra koncentrálódik? Mér­hető-e egy-egy tétel alapján í tananyag elsajátításába ölt energia? Érdemes-e minden vizsgára ugyanolyan intenzi­tással készülni? Számít-e az érdemjegy, amikor az elhe­lyezkedésnél gyakorlatilag nem veszik figyelembe a dip­loma eredményét? Akárhogy is, minden évben decembertől és májustól vizs­gaidőszak van. .Kollokviumok (a szó eredeti értelmében be­szélgetések) és szigorlatok (nehezebb, komplexebb meg­mérettetések) váltják egymást Pécsett vagy huszonötezerszer vizsgaidőszakonként. Mitől függhet elsősorban a vizsgaeredmény? Az oktatók­tól, a megtanulandó anyag hosszától, nehézségétől vagy mástól is? - Annyi bizonyos, hogy vannak, jól elhatároltan léteznek mindegyik intézmény­ben rizikós tárgyak, amelyeb­ből jóval többen kényszerül­nek utóvizsgázni. Más oldalról léteznek olyan tárgyak, ame­lyekből alig-alig van utóvizs­ga. Egy szigorú és egy kevésbé szigorú oktatót kerestem meg hallgatói vélemények alapján, a JPTE Közgazdaságtudomá­nyi Karáról. Sok minden szóba került. — Több, mint tíz éve vizs­gáztatnak, hogy ítélik meg a hallgatók felkészültségét? Dr. Zeller Gyula tanszékve­zető egyetemi docens: — A hallgatók túlnyomó többsége igyekszik, lelkiismeretes, de je­lentős részüknél a túlélési ef­fektus figyelhető meg. „Csak egyest ne kapjak!” - jelszó­val. Sokszor felvetődik, hogy a hallgató kreativitását vagy az adott tananyagból való fel- készültségét értékeljem-e. Mocsári Ilona egyetemi ad­junktus: — Szerintem bármilyen kreatív is a hallgató, az adott tárgyból csak úgy tud megfe­lelően vizsgázni, ha bizonyos alaptényeket, más tárgyakból elsajátítható ismereteket is tud, és az újat ráépíti. Agyonta­nulhatják magukat alapisme­retek nélkül. Ha ezekkel nin­csenek tisztában, és tárgyam­ban is keverik a fogalmakat, akkor buktatok. Abban mindkettőjük véle­ménye megegyezett, hogy év­folyamonként más és más a hallgatók tudásszintje, munka­morálja. Akár egymást követő évfolyamok között is óriási kü­lönbség lehet. Ennek okát nem tudják pontosan. Arra gyanakszanak, hogy az évfo­lyam hangadói befolyásolhat­ják így vagy úgy a többiek vi­selkedését, munkához való vi­szonyát. Dr. Zeller: — Nem szólva ar­ról, hogy mindig az először vizsgázó csoport helyzete a legnehezebb. Mondok egy tör­ténetet: pénteken kezdtem a vizsgáztatást. Kiderült, hogy olyan tételeket is összeállítot­tam, ahol csak kötelező iroda­lom szerepelt. Többen meg­buktak. Hétfőn már senki. Az információ elterjedt, és a hét­végén, csodák csodája, min­denki meg tudta valahogy sze­rezni a kijelölt olvasmányokat. Mocsári Ilona: - Én is meg­figyeltem, hogy a vizsgaidő- szakra koncentrálódik a tanu­lás. Ezért is zavarhatja sokszor a hallgatót, ha összefüggések­re kíváncsi lévén, közbekérde,z- getek. Tudom, hogy „hentes­vizsgáztatóként" tartanak szá­mon, de szerintem egy egye­tem legfontosabb feladata az lehet, hogy megtanítsa a hall­gatót négy-öt nap alatt 6—700 oldalból kiszűrni a lényeges összefüggéseket. Elsősorban ennek veheti hasznát az egye­tem után, munkájában. Dr. Zeller: - Engem pedig joviális öregúrnak tartanak. Holott van egy minimum kö­vetelményrendszerem, és jelest nagyon nehezen adok. Ha­gyom beszélni a vizsgázót, a vizsgán már nem oktatok, nem magyarázok újra semmit. Vi­szont, ha kiderül, hogy többen nem tudják ugyanazt az anyagrészt, figyelembeveszem, és másként oktatom a továb­biakban.- Mocsári tanárnő népgaz­dasági tervezést tanít. Hogyan tervezné meg a vizsgát, ha hallgató lenne?- Nem lelki gyakorlatként fognám fel az oktató instruk­cióit. Eljárnék azokra az elő­adásokra, amelyek nem a tan­könyv anyagát adják vissza. Folyamatosan készülnék, hogy a vizsgaidőszakban csak el­lenőrzésre, ismétlésre legyen szükségem.- Zeller tanár úr vezetést- szervezést oktat. Milyen ön szerint az ideális vizsgáztató vizsgavezető?- Aki könnyen tanulható jegyzetek és rendszerezett elő­adások alapján kérheti szá­mon az anyagot. Elbeszélget­het közben a hallgatóval pz összefüggésekről még akkor is, ha apró ténybeli hibákat fel­fedez. Aki nem tűri meg a kulcsszavak körbedumálást mindenféle összefüggésrend­szer felállítása nélkül. Bozsik László Filmklub az Ifjúsági Házban A Pécsi Ifjúsági Ház tavaszi filmklubsorozatai január 31-én kezdőknek: pénteki napokon délután 5-től a középiskolások­nak, este 7-től pedig a felnőt­teknek. A középiskolások filmklubjá­nak műsora: Jancsó Miklós: Fényes szelek, Giordana: Átko­zottak, szeretlek benneteket, Zanussi Védőszinek, Hopper: Szelíd motorosok, Ferreri: Szál­lást kérek, Wajda: Érzéstelení­tés nélkül, Fassbinder: Lola, Taviani: A rét, Polanski: Kés a vízben, Attenborough: Gandhi, Hudson: Tűzszekerek és For­man: Hair. A felnőtt filmklub két rende­zői életművet mutat be: a nem­rég tragikusan elhunyt Bódy Gábor és a szovjet Elem Klimov alkotásait; a Psychét, az Ame­rikai anzix-ot, a Kutya éji da­lát, illetve a Hurrá nyaralunk, az Agónia és a Jöjj és lásd című filmeket. A sorozatban ke­rül közönség elé Jancsó Miklós Magánbűnök, közerkölcsök, Wajda Danton és A karmester, Fellini Zenekari próba és So- hey Narayama balladája című filmje is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom