Dunántúli Napló, 1986. január (43. évfolyam, 1-30. szám)

1986-01-22 / 21. szám

6 Dunántúli napló 1986. január 22., szerda — Százezer gyümölcsfát! 180 előadás a télen Hagyomány, hogy a téli hónapokban szakmai okta­tásokat szervez a Kertba­rátok és Kistenyésztők Ba­ranya Megyei Társadalmi Szövetsége és a helyi kert­barát és kistenyésztő klu­bok. Idén több mint 180 ilyen szaktanácsadással egybekötött előadásra kerül sor. A legtöbb előadás sző­lőtermesztés, borászat, mé­hészet, zöldség- és gyü­mölcstermesztés témaköré­ben lesz, de több szakmai oktatáson szerepelnek a sertés- és nyúltenyésztés, a takarmányozás és a nö­vényvédőszerek alkalmazá­sával kapcsolatos egész­ségvédelmi kérdések is. Ugyancsak a tél, illetve a koratavasz rendezvényei körébe tartoznak a szoká­sos helyi borversenyek is. Idén szövetkezeti borver­senyt rendeznek, de az áp­rilis 10-i megyei döntőben 0 gazdaságok borai mel­lett 100—150 kistermelői minta is helyet kap a ver­seny mezőnyében .A rész­vételi jogot városkörzeten­ként megrendezendő elő- versenyeken való kitűnő szerepléssel szerezhetik meg a kistermelők. Közülük tízeqvnéhányna'k arra is lehetősége lesz, hogy leg­jobb borával benevezhes­sen a május végén, június elején megrendezendő or­szágos borversenyre. Húsvétkor a kertbarátok és kistenyésztők ismét meg­rendezik hagyományos pé­csi nyúlbemutatójukat. A mohácsi klub májusban kisállatkiállítást tart a Du- na-parti városban. A pécsi klub szeptemberben a bá­nyásznap idején zöldség- és gyümölcskiállítást ren­dez a pécsi vásárcsarnok­ban. A megyei szövetség tavasszal Szigetváron tart­ja meg tanácskozását a kistermelők munkájának integ rálásáról. Az idei év programjához tartozik annak az akció­nak a beindulása is, ame­lyet a tavaly novemberi megyei népfrontértekezle­ten hirdetett meg a Kert­barátok és Kistenyésztők Baranya Megyei Társadal­mi Szövetsége. Az akció lényege, hogy a következő öt év során minden kert­barát ültessen legalább egy gyümölcsfát. Baranya megye 73 000 kiskertjét szá­mítva az akció célba vett eredménye reális: öt év alatt 100 000 gyümölcsfá­val gyarapodjon a megye gyümölcsfa állománya. Az akció sikere sem eredmé­nyezheti azt, hogy Baranya gyümölcsféleségekből tel­jesen önellátó lesz, de so­kat segíthet abban, hogy a fogyasztói árak ne emel­kedjenek olyan rohamosan, mint ahogy az elmúlt öt évben, amikor növekedé­sünk meghaladta az ötven százalékot — részben a szállítási költségek miatt. Érdemes, sőt szükséges te­hát almát is telepíteni, s megyénkben különösen kedvezőek az adottságok a körte- és a barackfélék termesztéséhez. Az akció ígéretes részeredménnyel indult. Már novemberben és december elején 15 000 gyümölcsfát ültettek el a baranyai kiskertekben. Ta­vasszal ehhez hasonló mennyiség várható. D. I. Gyümölcstermesztés — korszerűen Hajtások, vesszők Gyümölcstermő növényeink hajtásának nevezzük szárrend­szerük első éves, lombleveles részét. Ezeken — a leveleken kívül — rügyeket, virágokat és terméseket is felfedezhetünk. A szárrendszerben a hajtá­sokon kívül levéltelen szárkép­leteket is találunk, ezeket ko­ruk szerint — és elhelyezkedé­sük alapján is — vesszőknek, gallyaknak, ágaknak nevezzük. A hajtások tavasszal lágy­ál lomá nyúak, majd alapi ré­szüktől kezdődően fokozato­san fásodnak úgy, hogy a ve­getáció ideje alatt a növekedő csúcsi rész mindig lágyállomá­nyú, csak a növekedésének be­fejezése után fásodik el tel­jesen úgy, hogy csúcsrügyben záródik. A hajtásokon a rügyek ki­alakulása az alaptól felfelé halad, ezzel ellentétes a ki­hajtásuk sorrendje: mindig a legkésőbb kifejlődött csúcs­rügy hajt ki legelőször és ezt követi az alap felé haladva a többi rügyek. Az almatermé- sűeknél az alapi rügyek évekig alva is maradhatnak. Elsőrendű hajtásnak nevez­zük a rügyekből tavasszal fej­lődött hajtásokat, ezek rügyei­ből még ugyanazon évben kihajtott oldalhajtásokat má­sodrendű hajtásoknak hívjuk, ha ezek rügyei is kihajtanak, harmadrendű hajtást kapunk. A még nem fásodott hajtás a zsenge, míg a részben meg- fásodott a fóliás, a teljesen beérett a vessző. Utóbbiak szerepük szerint lehetnek nö­vekedési vesszők és termővesz- szők. A termővesszőket tovább csoportosíthatjuk rövid, közép­hosszú és hosszú termővesszők­re, melyek a fajra és fajtára jellegzetesek (sima termő­nyárs, tövises termőnyárs, ter- mőbog, bokrétás termőnyárs stb.). Abban az esetben, ha a nó- duszok egymástól jól megkü­lönböztethetők, hosszú szárta­gú hajtásról beszélünk. Ha a rövid szártagú hajtások ízkö­zei rövidek és ezért a nódu- szok közel vannak egymás­hoz, akkor rövid szártagú haj­tásnak mondjuk őket. A koronában levő helyzetük szerint lehetnek vezérhajtások, oldalhajtások és vízhajtások. A vezérhajtás lehet sudár- hajtás (a törzs függőleges folytatásában), oldalhajtás (a koronát képező oldalvirá­gok folytatásaképpen), mel­lékhajtás (amikor visszamet- széskor a vezérhajtás alatti rügyből lett hajtás konkurál a vezérhajtással) és ikervezér- hajtás (ha a főrügy alatti mellékrügy is kihajt és a ve­zérrel egyenértékű hajtást fej­leszt). Oldalhajtások a vesszők ol­dalrügyeiből képződnek, nem a hosszanti növekedést szol­gálják, hanem az elágazódást. Az oldalhajtások is tavasztól őszig fejlődnek és csúcsrügy­ben záródnak, de növekedési erélyűk a vezérvessző csúcsá­tól az alap felé haladva egyre csökken. A termőrészre met­széskor szerepük óriási. Vizhajtásoknak a hosszú íz­közű, erőteljes növekedésű, la­za szövetű azon hajtásokat ne­vezzük, amelyek a szárrend­szer idősebb részein (ág, gally, törzs) levő rejtett rü­gyekből hajtanak ki. Ez rend­szerint azokon a fákon kelet­kezik, amelyik elöregedett és megújítani akarja ágrendsze­rét, vagy olyan gyümölcsfán, mely súlyosan megsérült, vagy erősen metszett vissza a ter­melő. A vízhajtások szolgálják az ifjító metszés alapját. Buzássy Lajos iifiiiillijl ! i“t' egv gazdánál A háztáji tehénállomány csökkenésének ellensúlyozásá­ra néhány éve bevezették a kihelyezett tehéntartást, amely a mezőgazdasági nagyüzemek és a kisgazdaságok együttmű­ködésére épül. A nagyüzem adja az üszőt, a tehenet, a ta­karmányt napi áron, biztosítja a mesterséges termékenyítést, a háztáji tulajdonosa pedig a munkáját, szakértelmét és nem utolsósorban az állattartást szolgáló épületeket, melyek létrehozása így beruházást nem igényel a termelőszövetkezet­től. Az állat továbbra is a nagyüzem tulajdonában ma­rad. A termelt tej utáni bevé­tel természetesen a kisterme­lőt illeti, a tulajdonos pedig szervező, ellátó munkájáért jogosult az ez évtől már két forint kilencven fillér literen­kénti nagyüzemi felár felvéte­lére. Megyénkben egyre többen kötnek ilyen jellegű szerző­dést, az 1982-es 402-ről 1985- re 842-re nőtt a kihelyezett te­henek száma. A Szigetvári Ál­lami Gazdaság, a szentlászlói, a mozsgói és a sásdi terme­lőszövetkezet adta ki a háztá­jiba a legtöbb tehenet, egyen­ként 100—220 közötti állo­mányt. Jelenleg 146 tehene van kis­gazdaságokban a szentlászlói Búzakalász Termelőszövetke­zetnek. 1984 májusában kezd­ték a kihelyezést, ekkor 7 gaz­dához 110 állatot szállítottak, majd a következő év júniusá­ban újabb kettővel kötöttek szerződést. Egy-egy tenyésztő­höz általában 6-20 tehén ke­rült, első borjas kortól 7 éve­sig. — Hetente kétszer silót, ab­rakot, répaszeletet szállítunk ki partnereinknek, aki pedig igényli, területet bérelhet tő­lünk a szálastakarmány meg­termeléséhez. A gazdák álta­lában megtalálják számításu­kat. Igaz, hogy aki kis hozzá­értéssel és odaadás nélkül végzi ezt a munkát, az be is fürödhet — tájékoztat Szilber András, a tsz háztáji koordi­nátora, aki egyúttal az egyik legjobb eredményeket felmu­tató gazdához is elvezet. Bartha József feleségével s a jelenleg katonaidejét töltő fiával a Szentlászló melletti Szentegyed-pusztán a terme­lőszövetkezettől bérelt gazda­sági épületben tartja a 15 ki­helyezett tehenet, és 13 saját tulajdonában levő növendék­üszőjét. Éppen az esti fejés idején érkeztünk hozzájuk. Ebben a munkában a beépí­tett vezetékes kétkannós fejő­gép van segítségükre. Egy-egy alkalommal - reggel és este 200—300 liter tej kerül a kan­nákba. Egy tehéntől átlagosan 5300 litert fejnek egy évben, ami igen szép eredmény. Ez­zel tehenenként 800 liter tej­jel haladják meg a szerződés­ben elvárt 4500 litert, s így jogosultak a tsz által kitűzött literenkénti 25 fillér prémiumra a többlettermelés után. — Reggel fél négykor kelünk és este 7-kor fejeződik be a munka — mondja a gazda. — A nap nagy részében a takar­mány beszerzésével, megter­melésével, előkészítésével foglalkozom. A szállítást én saját lovaimmal végzem. így olcsóbb. Csak lucernamagra 10 000 forintot adok ki. A bé­relt 5 hold területre most hordtunk ki 43 pótkocsi trá­gyát. Ez újabb 10 000-be ke­rült. De nem panaszkodom, megéri. No és szeretek is ál­latokkal 'foglalkozni. Egész életemben juhász voltam, csak két éve álltam át a szarvas­marha-tartásra. Megtetszet­tek a szövetkezet által ajó.n- lott feltételek. Balog Nándor Zöldség a kiskertekben Meghatároztuk a vetendő zöldségnövény tenyészterületét és az előző példa szerint ki­számítottuk, hogy betakarítás­kor a sorba négycentiméteren­ként kell hogy legyen egy-egy sárgarépa, petrezselyem, vagy spenót. 'Négycentiméterenként még­sem vethetjük a magot, mert az elvetett magoknak csak ki- sebb-nagyobb hányadából fej­lődik terméshozó növény és be­takarításkor már közel sem lesz négycentiméterenként egy-egy növényünk. Mennél apróbb a vetőmag, általában annál rosz- szabb a betakarítási arány. A vetőmagvakkal szemben ezért minőségi követelményeket tá­masztunk. Minket most a csírázóképes­ség érdekel a legjobban. Ez a mag legfontosabb és legér­tékesebb tulajdonsága. Szab­vány szerint a zöldségmagvak túlnyomó többségének csírázó­képessége 85 százalék körüli. Ennél valamivel jobb csíraké- pességűek a káposztafélék, ka­lászosok, salátafélék és para­dicsomfélék vetőmagvai. Rosz- szabbul csíráznak a hagymafé­lék, sárgarépa, spenót, tojás­gyümölcs magvai, leggyengéb­ben — 75 százalékos csíraké­pességgel — a petrezselyem, pasztinák, spárga és a man­gold magvai. A dupláját! Legjobb az, ha magunk győződünk meg arról, mennyi­re csíraképes a vetőmagunk. Nedves homokban vagy itatós­papírok között csíráztassuk ki a magvakat és ebből megállapít­hatjuk, hogy hány százalék a csírázóképtelenek pedig nyug­vó állapotban maradnak. Álta­lában ezzel szoktuk tervezni a kívánt tőszámot. Gyakorlati ta­pasztalatok szerint azonban a csíraképességnél sokkal gyen­gébb a kelési arány. Ez ért­csíraképes. Gyorsabban úgy is hető is, hiszen a szabadföldi megállapíthatjuk a csíraképes­körülmények sokkal zordabbak, séget, hogy a vizsgálandó és ha rossz a magágy, vagy magvakat forró fémlap ra tesz­nem m egfelelő a vetési mély­szűk. A csírázóképes magvak ség — ez az arány tovább felforrósodva elpattannak, a romlik. A gyakorlat a következő képet mutatja: Zöldségfaj Elvetett Kicsirázott Kikelt Betakarított db db db db Petrezselyem 100 80—90 38—41 nincs adat Sárgarépa 100 80—95 16—33 12—28 Vöröshagyma 100 80—90 27—64 20—48 Paradicsom 100 70—95 26—83 10—53 Uborka 100 90-95 60—94 55-68 Aprómagvak vetésénél tehát a jó kelés érdekében a talajt csak sekélyen, a vetési mély­ségnek megfelelően igyekszünk fellazítani. Tovább javíthatjuk a kelési arányt azzal, ha a mag­vakra a vetőbarázdába giliszta­humuszt szórunk és csak ez­után takarjuk be a barázdát. Mindezek után azt javaslom, hogy a kiszámított tőtávolságot megfelezve vessük el a mag­vakat. A 4 cm-es tőtávolságnál méterenként a 25 db mag he­lyett 50 db magot vessünk. Rossz csírázóképesség esetén a magszámot tovább növeljük. Tóth Attila Hazai borsófajták külföldiek helyett Az elmúlt három évben a gazdaságok növelték a zöld­borsó termőterületét és a kis­termelők is szívesen foglalkoz­tak ezzel a növénnyel. Megte­hették: jelentősen bővült a fajtaválaszték. Legutóbb két új zöldborsó kapott köztermesztési enge­délyt. Az egyiket, a Zeusz-nevű fajtát a Vetőmag Vállalat Nyíregyházi Kutató Központjá­ban nemesítették. Jól illeszke­dik a hazai fajtaválasztékba, mivel bőven terem és géppel is betakarítható. Az importfaj­ták fölváltására javasolják an­nál is inkább, mert a veszedel­mes növényi betegséggel, a fuzáriummal fertőzött területe­ken is biztonságosan termeszt­hető. A másik fajtát, a Kisma- esi 130-ast a debreceni Agrár- tudományi Egyetemen állítot­ták elő, ezt házikerti termesz­tésre is ajánlják amellett, hogy a nagyüzemekben sikeresen helyettesíthetik a vele hason­ló érési idejű, külföldi zöld­borsóféléket. Pécsi utcák — hires emberek Liszt Ferenc (I.) A Liszt-évfordulók jegyében izzik az ország. Száz éve, hogy meghalt és 175 éve, hogy egy nyugat-magyarországi kis fa­lucskában, Doborjánban meg­látta a napvilágot. Apja ze­nésznek készült, több hang­szerrel is próbálkozott, de nem nagy sikerrel. 'Inkább arra ügyelt, hogy Ferenc fia zenei tanulmányait zavartalanul vé­gezhesse. Alig töltötte be kilencedik évét, máris csodagyerek szám­ba veszik. Sikerrel szerepel Sopronban, Kismartonban Es­terházy Miklós herceg előtt, majd Pozsonyban, ahol öt ma­gyar főúr magára vállalja ze­nei továbbképzésének költsé­geit. Híre jár rögtönző, variáló képességének, és Salieri mes­ter, kinél Beethoven is tanult, nagymértékben támogatta partitúraolvasási gyakorlatai­ban. Alig 11 éves, midőn meg­jelenik neve abban a variáció­sorozatban, amelyet neves ze­neszerzők írtak Diabelli ke- ringőjére. Ferenc már a do'borjáni ház­ban elhatározta, olyan lesz, mint Beethoven. Amikor már „befutott”-nak számított, meg­kérik Beethovent, jelenjék ■meg Liszt egyik hangverse­nyén. A híres zeneszerző je­lenléte szárnyakat adott a kis művésznek. Nemsokára elér­kezik a hazától és a családi háztól való búcsúvétel. 1823. május 1-jén Pesten, a Hét vá­lasztófejedelem nagytermé­ben tartandó hangversenyre ilyen szövegű hirdetmény vár­ja a közönséget: „Magyar va­gyok, s nem tudok nagyobb boldogságot, mint hogy nevel­tetésem és taníttatásom első zsengéit Franciaországba és Angliába való utazásom előtt forró hálám jeléül drága ha­zámnak tisztelettel felajánl­jam." Ekkor ugyan még csak 12 éves, de 26 évesen is vissz­hangzik benne a magyar táj szeretete: „...atyám akarata ragadott el Magyarország sík­ságairól, ahol szabadon és korlátokat nem ismerőn nevel­kedtem fel vadócok csapata tagjaként." Alig 16 évesen egyedül ma­radt. Párizsban áttűzesíti a szerelem első virága, Paganini bátor, merész szelleme és Ber­lioz fantasztikus szimfóniája. Vándorévek következnek — d' Agoult Mária grófnő (kitől később három gyermeke szü­letik), majd George Sand író­nő társaságában. Lyonban látja a tüntető munkások zász- lajait, rajta a jelszó: „Dolgoz­va élni, vagy harcolva meq- halni!" Ez lesz nemsokára Liszt Lyon című darabjának a mottója is. De nemcsak a lyoni sztráj­koló munkásság megsegítése készteti hangversenyek adásá­ra. Velencében egy német nyelvű újságból értesül a pes­ti árvízről. Szenvedélyesen fel­kiált, és indul haza: „Ó, én távoli vad hazám! Ismeretlen, barátaim! Széles, népes csa­ládom! Fájdalomkiáltásod szólított vissza hozzád .. . Ke­gyetlen sorsom miért tart tő­led távol?" Egy hónap alatt tíz koncer­tet tart mintegy 25 000 Ft be­vétellel az árvízsújtottak javá­ra. Utána Becsbe siet, Velen­ce, Lugano következik, majd Róma, ahol megszületik Dá­niel nevű fia. 1848 elején érkezik Weimar- ba, ahol a zenekar és a szín­ház átépítésén fáradozik, de közben kitör a forradalom. Amikor száz évvel ezelőtt Beyreuthban meghalt, vég­rendelete szerint Pesten kel­lett volna eltemetni. Nem tör­tént meg, pedig Liszt ötven­éves művészi jubileuma alkal­mából így vallott: „Kora ifjú­ságomtól az a szándék vezé­relt, hogy hazám dalnoka le­gyek." 130 magyar tárgyú művet hagyott hátra. Tóth István Háztáji b a

Next

/
Oldalképek
Tartalom