Dunántúli Napló, 1986. január (43. évfolyam, 1-30. szám)

1986-01-04 / 3. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Duna namo B XU1I. évfolyam, 3. szám 1986. január 4., szombat Ara: 2,20 Ft Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának lapja Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának 1086. évi munkaterve (3. oldal) Közvetlen beleszólás a közügyekbe (7. oldal) Kistelepülés - kisipar? A kistelepülések ellátási soha nem szerepelt any- nyi tanácskozás, megbe­szélés, tárgyalás és ülés na­pirendjén, mint mostanában. Korábban ugyanis az ellátás gondjai általánosak, az egész országra szinte egyformán ér­vényesek voltak. Később, az országos szolgáltató hálózat kiépültével, az éles feszültsé­gek mérséklődni látszottak, a szervezeti korszerűsítés nyo­mán azonban új vetületben jelentkeztek. Az országos, vagy megyei ihatókörű nagyvállalatok kö­penye alatt ugyanis békével megfért egymás mellett, egy­mást kiegészítve a nagy- és a kisforgalmi szerviz, felvevő­hely. Úgy is mondhatnánk: kiegészítették egymást. Nem így manapság, amikor a na­gyokból tanácsi felügyelet alá tartozó, ám önállóan gazdál­kodó kisvállalatok lettek, ame­lyeknek anyagi eszközeik ki­sebbek, jövedelemérdekeltsé­gük viszont nagyobb: nem engedhetik meg, nem képesek elviselni a veszteséget. Ezért sorra zárták, zárják be a kis települések kisforgalmú szol­gáltató helyeit. Úgy mondják: a szocialista szektor — a vál­lalat, szövetkezet — kivonul a lakossági szolgáltatásokból, s ■helyét nagyrészt, de a kisebb helységekben ma már szinte kizárólagosan, a kisipar fog­lalja el. Ezért rendkívül aktuális té­ma: a kistelepülések szolgál­tatási helyzete, amelyet a kö­zelmúltban tűzött napirendjére a Fogyasztók Országos Taná­csa. A kutatók úgy számoltak, hogy kistelepülésnek a két­ezernél alacsonyabb lélekszá­múnk számítanak. Ezek teszik ki több mint háromezer tele­pülésünk háromnegyed részét; itt él a lakosság 16,2 százalé­ka, 1,7 millió ember. A ta­pasztalatok azonban azt mu­tatják, hogy az ipar az öt­ezernél nagyobb lélekszámú helységekbe települ szívesen, ezért az ennél kisebb falvak már magukon viselik a kiste­lepülések jellegzetes vonásait, így hát az említett 1,7 millió­nál jóval többen vannak, akik a szolgáltatásokhoz az alap­ellátás szintjén sem jutnak ‘hozzá, vagy csak nagy üggyel- bajjal, s a városiaknál arány­talanul és érdemtelenül több idő- és pénzráfordítással. Azt mondhatni, s mondják is erre sokan: a kistelepüléseken mások az igények. Sok szol­gáltatásra nincs is szükége az ott élőknek. Félő azonban, hogy ezúttal is a tyúk és a tojás problémájával van dol­gunk, legfeljebb újabb vetü- letében. Hiszen talán éppen azért nem jelentkezik az igény, mert úgy sincs ott a szolgál­tató. Sőt, egyre kevésbé van ott. Példa rá egy Szolnok me­gyei község esete. Itt a me­gyei Patyolat Vállalat felve­vőhelyet tartott fenn, s az jó! működött. Annyira azonban nem, hogy meggyőzően nye­reségesnek találtassák. Ezért hát a felvevőhelyet bezárták. Helyébe túrajárat lépett, s hamarosan tapasztalhatóvá vált a következmény: a for­galom az eddigi egyharmadá- ra esett vissza. Nem véletle­nül. Senki sem ellensége ugyanis a saját érdekeinek, éljen falun vagy városon. A túrajárat kéthetente közleke­dett; oda kellett cipelni a ru­hát, várni a buszt, majd a cseppet sem rövid határidő letelte után az ellenjáratot. Expressz vagy egyéb fajta szolgáltatást meg persze egy­általán nem lehetett igénybe venni. Amikor a vállalatnál észlel­ték, mi történt, ismét intéz­kedtek: visszaállították a fel­vevőhelyet. S csodák csodájá­ra, a forgalom most meghá­romszorozódott, azaz vissza­zökkent az eredeti szintre, bi­zonyságául annak, hogy a hi­ba bizony gyakran a kínálat körül keresendő. Hogyan lehetne kimozdítani a falusi szolgáltatások kátyú­ba jutott szekerét? A jelenlegi, nagyrészt fusira — önellátásra — kisipar­ra szervesen ráépülő, va­lamiféle laza szervezeti keret például sokat segíthetne. Le­hetne faluszövetkezetet, be­dolgozói rendszert kialakítani, elenyésző adózás mellett, és kihasználhatók a jelenleg meglevő, esetleg szabad ka­pacitások a termelőszövetke­zetekben, áfészekben. A legfontosabb szempont azonban, hogy mindezt rá kell bízni a helyiekre. Ők tudják, mikor mire van a leginkább szükségük; öntevékenységük segíthet a legtöbbet a falusi szolgáltatások javításában. Varga Zsuzsa Amer ika-e! lenes tüntetések Líbiában A tripoli rádió jelentése sze­rint pénteken számos líbiai vá­rosban Amerika-ellenes meg­mozdulások voltak válaszul azokra a washingtoni jelzések­re, amelyek amerikai megtorló akciót helyeznek kilátásba Líbia ellen a bécsi és fiumicinói me­rényletek kapcsán. A tüntetések résztvevői jelszavaikban han­goztatták: készek megvédeni országukat bármiféle amerikai, vagy izraeli támadás ellen. A lí­biai televízió híradása szerint a tömegfelvonulások egyes lí­biai városokban már csütörtö­kön megkezdődtek. Előző nap Moamer Kadhafi líbiai vezető sajtóértekezleten figyelmeztette az amerikai vezetést: országa az egész közel-keleti térségre kiterjedő háborúval válaszolna egy Líbia-ellenes amerikai csa­pásra. Irán korlátlan támogatásáról biztosította Líbiát arra az eset­re, ha bármilyen agresszió éri. Az ÍRNA iráni hírügynökség Hasemi Rafszandzsanit, a par­lament elnökét idézte, aki Lí­bia teheráni nagykövetét fo­gadva kijelentette: ha Líbiát az imperialisták részéről támadás éri, az Irán részéről nem marad válasz nélkül. Reagan nyilatkozata Közép-amerikai „jelen­létének” leépítésére szó­lította fel Ronald Reagan amerikai elnök a Szovjet­uniót. Az amerikai elnök a Noticias de Mexico hírügynökségnek nyilatko­zott abból az alkalomból, hogy pénteken a Mexicali határ menti városban több órás megbeszélést tart Miguel de la Madrid mexikói elnökkel. Reagan azt állítja, hogy a Szovjetunió Kö- zép-Amerikában „áldat­lan” tevékenységet foly­tat, és ha valóban jobb kapcsolatokat akar az Egyesült Államokkal, ak­kor föl kell számolnia ezt a tevékenységét. Az amerikai elnök sze­rint a Szovjetunió és Ku­ba áll a kolumbiai, az ecuadori és a salvadori partizánmozgalom mögött is. Az elnök érdes hang­vételű nyilatkozatát egy nappal Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan újévi üzenetváltása után tették közzé. Marjai lózseff Kubába utazott Marjai József, a Mi­nisztertanács elnökhelyet­tese, a Magyar—Kubai Gazdasági és Műszaki- Tudományos Együttműkö­dési Bizottság magyar ta­gozatának elnöke Jósé Rámán Fernández minisz­terelnök-helyettesnek, a bizottság kubai társelnö­kének meghívására pénte­ken Havannába utazott, ahol részt vesz a bizott­ság 14. ülésszakán. Sajtóértekezlet Moszkvában Felújuló szovjet— amerikai kulturális kapcsolatok Genf szellemében gyümölcsö­zően fejlődhet a szovjet—ame­rikai kulturális csere, erősítheti a két nép egymás iránti kölcsö­nös tiszteletét; a kulturális kap­csolatok ilyen alakulása megfe­lel a két nép érdekeinek, elő­mozdítja a nemzetközi megér­tést — jelentette ki pénteken Moszkvában Georg// Ivanov. A Szovjetunió kulturális miniszte­rének helyettese sajtóértekezle­ten vett részt olyan neves szov­jet művészek társaságában, mint Jevgenyij Jevtusenko köl­tő, Igor Mojszejev koreográfus, Tyihon Hrennyikov zeneszerző, Genrik Borovik író és Sztanyisz- lav Rosztockij filmrendező. A miniszterhelyettes emlékez­tetett, hogy az amerikai kor­mányzat hibájából csaknem hat éven át szüneteltek a két ország között a hivatalos kulturális kapcsolatok. A szovjet emberek­nek azonban ez idő alatt is módjuk volt ismerkedni az ame­rikai kultúrával; 1979 és 1934 között 1784 könyvet adtak ki amerikai szerzőktől — összesen több mint 200 millió példány­ban. 165 szovjet színház 51 amerikai szerző darabját tart­ja műsoron, sok amerikai filmet bemutatnak a szovjet filmszín­házak, befejezéséhez közeledik az „amerikai irodalom könyvtá­ra" című, 45 kötetes sorozat előkészítése. Ezek a lépések sajnos nem kölcsönösek — mondotta. Ivanov ismertette az idei ter­veket. A genfi csúcstalálkozó eredményeként feliújuló kulturá­lis csere keretében neves szov­jet művészek, előadók, együt­tesek utazinak az Egyesült Ál­lamokba, a Szovjetunióban pedig fogadják a legismer­tebb amerikai szimfonikus ze­nekarokat, sor kerül kiállítások cseréjére. Sztanyiszlav Rosztockij — a Magyarországon is nagy siker­rel vetített „Csendesek a haj­nalok” rendezője — a két or­szág filmművészei együttműkö­désének fontosságáról beszélt. Jevtusenko a könyvkiadás fe­lelősségéről szólva kiemelte an­nak fontosságát, hogy a szov­jet és az amerikai emberek ne csak újságokból, hanem irodal­mi alkotásokból is képet alkot­hassanak egymásról: Tyihon Hrennyikov bejelen­tette, hogy szovjet zongoramű- szek, karmesterek első csoport­ja hamarosan elindul az Egye­sült Államokba. Tervezik ame­rikai dzsessz- és popzenészek szovjetunióbeli vendégszereplé­sét is. Városavató Budaörsön és Szécsényben Pénteken ünnepi tanácsülést rendeztek Budaörsön, abból az alkalomból, hogy az Elnöki Ta­nács várossá nyilvánitotta a te­lepülést A társadalmi összefo­gással épített Jókai Mór Műve­lődési Házban megtartott ava­tóünnepséget Fehérváry János tanácselnök nyitotta meg, majd Korom Mihály, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, az Alkotmányjogi Tanács elnöke mondott beszédet. Köszöntötte az új város polgárait, további sikereket kívánt mindazoknak, akik munkájukkal segítettek megteremteni a gyarapodás fel­tételeit, majd átadta a várossá nyilvánítást tanúsító okmányt. A mai Budaörs területén — a régészeti emlékek tanúsága szerint — már négyezer évvel ezelőtt éltek emberek. Budaörs lakossóaa a XIX. század végé­ig kizárólag földműveléssel fog­lalkozott. Az ipartelepítés 1949- ben kezdődött, az itt működő ipari üzemek ma több, mint tíz­ezer embernek adnak munkát. A várossá válás folyamata a hatodik ötéves tervidőszakban gyorsult fel, két lakótelep épült — ezeken csaknem nyolcezren élnek. * ünnepi tanácsülést tartottak pénteken Szécsényben, a tele­pülés várossá nyilvánítása al­kalmából. A II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola aulájában ren­dezett avatóünnepségen Zagy­va/ Sándor tanácselnök mondott beszédet, majd Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, az Országos Tervhivatal elnöke köszöntötte c száz év után ismét várossá lett Szécsény polgárait és átadta a várossá nyilvánításról szóló díszokleve­let. Szécsény Nógrád megye egyik legrégibb és legjelentő­sebb történelmi múlttal rendel­kező települése. Ősidőktől fog­va lakott hely. A felszabadulás után Szécsény új életre kelt. A környező települések vitathatat­lan politikai, gazdasági, ke­reskedelmi és kulturális köz­pontja. Hat ipari üzeme, építő­ipari vállalata, szövetkezetei a helyi lakosságon kívül mintegy másfélezer bejáró dolgozónak adnak munkalehetőséget. A Szigetvári Állami Gazdaság sezntegáti központja mellett a gazdaság támogatásával 12 új lakás épül saját dolgozói szá mára. Több lakásban laknak már, a teljes befejezés a tavasz végére várható. Fotó: Erb János

Next

/
Oldalképek
Tartalom