Dunántúli Napló, 1986. január (43. évfolyam, 1-30. szám)

1986-01-18 / 17. szám

A műszaki egyetemi végzettségű szülők örülhetnek: végre segíthetnek a második általánosba járó gyermeküknek — a szorzótáblánál tartanak az iskolában. „Halmazok”, ,/csőrök”, „buckák", „félkörök" szimbolikus jelei után, valami kézzelfogható: na, fiam, mennyi kétszer három. Hat. Akkor írd lel S a gyerek írja: 3x2=6. Most már mindegy, de azt mondtam, azt írd, 2x3. Hát azt írtam. Nézd meg jól, te azt írtad, hogy háromszor kettő, s nem azt, hogy kétszer három.

De én azt írtam! De ne feleselj, nem azt írtad. De azt írtam, nézd meg a könyvet.

Elő azzal, a könyvvel! A fenébe is, ettől okosabb nem leszek. Megszerezni a tanári kézikönyvet: „Miért lett az

írásmód a szokásos fordítottja?" — teszi fel bölcs magának a kézikönyv a kérdést, t a balga tanítónéniknek, akik megátalkodotton küszködnek a gyerekekkel, s önmagukkal, szokásaikkal.

Ábra mellékelve, az univerzális húsdaráló, amelybe belemegy egy szám, a 6-as, ott benn „valami történik vele". Hozzáadnak hármat, megszorozzák öttel stb. aminek folyományaként „valami lesz belőle”. Megszorozva öttel tehát:

„Az, hogy 8-szor 5, azt jelenti, hogy 8-szor vettük az 5-öt. Az eredmény persze ugyanaz. Aki ezt tudja ... az persze nyugodtan olvashatja 8-szor 5-nek is. Ha azonban valami okból fontos, hogy melyik volt a bemenő szóm, akkor a pontos olvasás mégis 5-ször 8. Vagy ha jobban szeretjük a leírás sorrendjében balról jobbra olvasni a számokat, akkor 8 szorozva 5- tel. így is jó: nyolcnak az ötszöröse."

10+10+10, az a kézikönyv szerint nem 3x10, legalábbis a második elemiben nem az, hanem 10x3, azaz „tíznek a háromszorosa, tíz szorozva hárommal, azaz háromszor tíz." Logikus, mert már azt is olvastam, hogy „Szokatlan gondolat, hogy például 3+6 egyetlen szám. Ahhoz szoktunk, hoay ezt kijelölt műveletnek tekintsük, amelyben két szám szerepel, és arra kapunk felszólítást, hogy végezzük el a kijelölt műveletet. Megkönnyítjük azonban a gyerek dolgát, ha nem ezt a szemléletet adjuk át nekik, hanem azt, hogy a 3+6 egyetlen szóm. Látni rajta, hogyan keletkezett két számból. összeadással. De mór keletkezett, már egy szám ... Nem mindig a legegyszerűbb alak a célirányosabb. Esetleg a 3+3+3 vagy a 3x3 alakra érdemes hozni ugyanazt a számot.”

Pihentetőül az irodalomkönyv: „Tréfaszó"

Röhög az osztály.

A tanárnő elpirul. Néhány nett nebuló kirekesztődik, nem érti.

A dolgok felcserélhetők. A szorzó és a szorzandó mindenesetre igen. Legalábbis legtöbbször. Harmadikban persze vissza kell szoktatni a gyerekeket, nemcsak a könnyebb kimondha- tóság, a nyelvhelyesség, hanem a logika okán is: 10+ 10+10, az akárhogy is vesz- szük, ugyan harminc, de 3x10, s nem 10x3. (Arisztid mondja, Taszilónak: azért élnek olyan jól mostanában, mert az asszony este elmegy sétálni, s mikor hazajön, letesz két darab ötszázast az asztalra. Nosza, Tasziló is küldi az övét, s az hajnalban, csapzottan leszámol ötszáz darab kétforintost.)

Vissza kell szoktatni, mert mondhatom, háromszor elmegyek vásárolni, de nem mondhatom, hogy vásárolszor három, mert háromszor vehetek hármat, tizet bármennyit, valamint, x-et, y-t, ruhát, élelmet, de ruhaszor hármat aligha. S nem egy szóm a 6500+400+200+150+300, mert az első az alapfizetésem, a második a mozgóbéavagy a dolgok felcserélhetősége

rém, a harmadik a gyerekek után járó pénz, a negyedik és ötödik a máshová írt cikkek honoráriuma, az utolsó a tiszteletdíj egy előadás után, az nekem mind-mind külön szám, hogy egy szám lehessen, azért külön-külön meg kell dolgozni, jogosultságot kell teremteni, feláldozni a szabadidőt, fel a gyereknek való segítés helyett is. Pediq hogy keveri a szorzót a szorzandóval!

A gyerek iskolába megy: a gyerek hajnalban kel, a gyerek buszra vár, a gyerek buszozik, o gyerek órakez- gyerek vár, a gyerek buszra désre vár, a gyerek tanul, c gyerek vár, a gyerek buszra száll, a gyerek hazaérkezik késő délután — a gyerek iskolába jár, az iskola a szomS közben kiizzadunk magunkból gyöngyszemeket is, tudományban, művészetben, emberi viszonyokban. Mi kiizzadjuk, máshol nagyüze- mileg termesztik az ugyanolyan, a kiizzadttól meg nem különböztethető gyöngyöket, futószalagon, megtervezetten, biztosra menve. Mi szagoljuk a meddő kagyló újra nem hasznosítható bomlását, csavarja orrunkat a munka nélkül, a harácsolással, s az ügyeskedéssel szerzett pénz szaga, mert igenis van a pénznek szaga, de büdös is tud lenni akár egyetlen rohadó meddő kagyló, egy akácerdő virágmillióinak illatát is képes elnyomni, élvezhetetlenné tenni. Megzavart méhek keringenek tétoszéd nagyközségbe jár, most cserélhetjük vissza a megszokottat: az iskolagépbe bemegy a nyolcas, bemegy a hetes, bemegy a tanuló, ott történik vele valami, valami csak lesz belőle, összeadják, kivonják, megszorozzák, elosztják, sőt „bennfoglalják": 100x20 gyerek helyett csinálnak belőle 20x100-at, mert mi sem egyszerűbb, mint húsz iskola száz helyett, külön fűtés, külön épület, s a pedagógus úgysem megy az iskolába, az iskola megy a pedagógusba. Na.

Hiába nevezem azt bérnek, amazt költségnek, a boltban mindkettő pénz, mondja a közgazdász, mindkettő vásárlóerő — inflációkeltő, ha megkülönböztetem az egyik forintot a másiktól, ha felcseréljük a dolgot, ha pénzt adunk, hogy legyen áru. Ha nem lehet bérforintot, adjunk költségforintot, nevezzük úgy a dolgot, ahogy eddig nem szoktuk, cseréljük fel a sorrendet, a szorzásban, összeadásban nem számít a sorrend, mindegy tehát az is, hogy pénz 4- áru, vagy az, hogy áru + pénz. De ez sem ugyanaz a szám, nem ugyanaz az ösz- szeg.

A dolgok nem mindig felcserélhetők. Ma már tudjuk, attól nem lesz szocializmus, hogy kijelentjük, nem árutermelő az, s nincs piac, mert így még a szükségletek sem elégíthetők ki, áru sem lesz, nemcsak árutermelés nem. De úgy lesz, hogy tudomásul vesszük, árutermelő társadalomból vétettünk, magunkon viseljük jegyeit. Letagadás- sal nem leszünk szebbek, változnunk kell, egyik napról a másikra, történelmi napról történelmi napra, emberöltőről emberöltőre. — Jaj-, de lassan pereg az idő, ha sok a munkánk!

ván új irányért a szagzavarban, s közben izzadnak.

Pedig ott az erdő nektárjával.

Ha nem szaglás, akkor látás, ha nem látás, akkor hallás, ha nem hallás, akkor tapintás, ízlelés, ha azok sem, akkor csodálatos képességeink, géniuszunk, mert az van, az abban való hitünk van, zseniket szül ez a nép, meg nem becsült, el nem ismert zseniket, de szül, s egyszer majd megszületik a legkisebb zsenink, a le nem győzhető, az el nem kallódó, aki a semmiből mindent teremt, gazdagságot, jólétet, csodát, de ha azt nem, akkor hajnövesztőt, amit vesznek majd a kopasz népek, csodagyógyszert, mitől visszahátrál a rák, fűből, fából főzi majd, nem kell laboratóriumot építenie, évekig kutatnia, csak előáll egyszer a csodálatos találmányával, s a világ vezető nemzete leszünk, hozzánk járnak csodálni, vásárolni égig érő herkentyűt. Csak dolgozni ne kellene, csak beruházni ne kellene olyanra, ami hasznot is hoz, vagy ha igen, akkor beszéljük rá a japánokat, adjanak autóösszeszerelő üzemet, egy japán autóösszeszerelő gyár nagy üzlet lenne. Csak rá kellene beszélni a japánokat, akik még nem tudják, mi a jó beruházás. Vagy addig is adjuk el a Velenceitó iszapját, a legfejlettebb országok vennék meg, cserébe sztrádává változtatnák á dűlőutakat is, csak dolgozni ne kellene!

Játszunk a lehetőségekkel.

M

ár megint hogy néz ki a ruhád? Mit játszottatok?

Szatíroztunk.

Mit csináltatok? Szatíroztunk. Tudod, az olyan játék, hogy az egyik gyerek a szatír, elbújik, a

többinek ... Szóval bújócska? Nem, nem bújócska, hanem szatírozás.

A dolgok felcserélhetők, csak az eredmény ne legyen ugyanaz.

Ijesztgettünk évtizedekig a piac kiismerhetetlenségével, utólagos elismerésével, pazarlásával, túlkínálattal, bizonytalanságával, aztán a tervutasítást kezdtük szidni, s ajánlani az ellenőrzött piacot. De ma sem igazán terv- utasítás, sem igazán piac, hanem a szabályzók — melyek legalább oly rapszódi- kusak, kiismerhetetlenek, mint a sokat szidott piac. De szabályozni kell: a szabályzation folyamatok ellenőrizhetetlenek, a dolgok me- gintcsak felcserélődnek, talán az ellenőrizetlen folyamatok szabályozhatatlanok. Tudnom kell, mit szabályozzak, tudnom kell, mit ellenőrizzek. Háromszor kettő az hat, kétszer három, az is hat. Hatnak a szabályzók.

Köszöntőm a gazdaság, a kultúra, a közélet jelentős tényezőit, ülök a tanácsteremben, de tényezőt egyet sem lótok, csak embereket, az egyik kopaszodik, a másik hajtókájára korpaszemek hulltak, amaz nagyon szürke, az arca szürke, talán a szive, kikönyökölt zakóban, káderkék ingben, sötét zakó, világos nadrágban, deresedd halántékkal csak embereket látok, az író ír, a vezető vezet, a kovács kovácsol, a tényező tényez.

A tanuló tanul, másodikban azt, hogy 3x2 az kétszer három, harmadikban, hogy mégis háromszor kettő, meg hogy 3 + 6 nem feltétlenül egy szóm, hogy igenis ki kell jelölni műveleteket, végre kell hajtani őket, külön-külön számba venni mindent, megnézni, összeadhatók-e, szo- rozhatók-e, egy alma meg egy körte az két gyümölcs mínusz egy kivágott almafa, na, az mennyi?

Hányszor kell ültetnünk, hányszor kell kivágnunk, osztanunk, szoroznunk?

ültess, nevelj fát, hogy él- vezhesd gyümölcsét, a gyerekkel törődj, csak azzal, hogy eligazodjon a számok világában, hogy eligazodjon az élőlények világában, eligazodjon méq az emberek világában is, legyél a gyerekkel, hagyd a tülekedést, a túlórát, hagyd az egész felnőtt világot, a gyerekkel törődj, játssz vele, otthon, az utcán, magyarázd neki, a szomszédnak miért van mercédesze, neked miért csak' trabantod, maqyarázd a gyereknek, hogy miért évekig gazos, romos, elhanyagolt a környék, magyarázd, mert a gyereket nemcsak te neveled, neveli az elhanyagolt környezet is, az elhanyagolt, ami azért olyan, mert az a másik szülő is a jövőre qondol csak, nem teszi a dolgát, a gyereket neveli csak, s próbálja megmagyarázni, miért ilyen hosszú ez a mondat, miért benne annyi az ismétlődő szó, mindenki a jövőre gondol, szép harmóniában a család, az az egy-két gyerek ebből a házasságból, az az egy-két gyerek a másikból.

A dolgok felcserélhetők.

D

olgainkat intézzük.

A gyerekeket meg elhanyagoljuk — a gyerekekkel törődünk, dolgaink meg ebek harmincadján, de- hát jelen meg jövő az egyenlő jelenünkkel is, jövőnkkel is. Csak ki kell jelölni a műveleteket, csak kel kell végezni a műveleteket, mert gyerek meg dolgaink nem feltétlenül egy szám, s nem feltétlenül felcserélhetők.

Gyerekeinket tanítani kell + környékünket rendbe tenni + házainkat felépíteni — kijelölni a műveleteket, elvégezni mind, az egy szám eredményére így jutunk.

Nem egyszer, hanem most.

Bodó László

Űj utakon

Tankolás

kódkártyával

Pécsi találmány — A készülék minden adatot rögzít — Tévedés kizárva — Naprakész számító- gépes adatfeldolgozás

Nyugati autópályák menti automata üzemanyagtöltő állomásoknál nem ritkaság, hogy tankolásnál a gépkocsivezető a kútfejbe dugja hitelkártyáját, a készülék „leolvassa" az adatokat, nullázza a kutat, majd miután a tankolás befejeződött az összeget lehívja a vezető bankszámlájáról. A kezelőnek itt legfeljebb az a feladata, hogy az állomást tisztán tartsa ...

Valami ehhez hasonlót szabadalmaztattak a pécsi EPFU és a Pollack Mihály Műszaki Főiskola szakemberei még 1978-ban. Az általuk kitalált készülék alkalmas az üzem- anyagtöltő-óllomósok üzemadatainak automatikus rögzítésére.

Hogy ennek mekkora a jelentősége?

íme, a mostani helvzet. A vállalatok, szövetkezetek nagy részének van saját üzemanyag- töltő állomása. A gépkocsivezető odaáll a kúthoz, a benzinkutas feltölti a jármű üzemanyagtartályát, majd kezdődik az adminisztráció: a kutas ráírja egy lapra, hány liter benzint, gázolajat adott ki. a gépkocsi rendszámát, a vezető személyi adatait, ezt a végén a járművezető aláírja. S miután egy ilyen lap betelt, kezdődhet az adatfeldolgozás. Ráadásul nem is pontosak ezek az adatok, a kútkezelő a könnyebb számolás végett a kiadott üzemanyagmennyiséget kerekíti, így az vaqy nullára, vagy ötösre végződik.

— Ez viszont nem érdeke annak a gépkocsivezetőnek, aki a norma alatti fogyasztásért prémiumot kap a vállalattól. Jelenleg nem tudjuk pontosan, hogy egy-egy járműnél mekkora a megtakarítás, pedig ez a vállalatnak és a gépkocsi- vezetőnek is fontos lenne — mondja Koncz István, a pécsi EPFU igazgatója, az egyik feltaláló.

A találmány ezt a hiányosságot is megszünteti, de hogy mik méq az előnyei, beszéljen erről Koltai Péter, a pécsi EPFU fejlesztő mérnöke, a másik feltaláló.

— A mi eljárásunk lényege, hogy a kúthoz kapcsolódó készülékbe bedugja a gépkocsi- vezető a kódkártyáját, a kút nulláz, megtankolhatja járművét, s mehet fuvarba. A készülék a vezető, a jármű, a töltött mennyiség adatait automatikusan rögzíti, ezek kézi beavatkozás nélkül, számítógéppel akár helyben is feldolgozhatok. Ezzel minden emberi tévedés lehetőségét kizártuk, a fogyasztás nagyon pontosan — tized- literre — kiszámítható. Ugyanakkor rengeteg papírt, adminisztrációt is feleslegessé tesz, s biztosítja a naprakészséget.

A találmány szabadalmaztatása óta hét esztendő telt el, de a vállalatoknál még most is a benzinkutas tölti ki az adatlapokat.

— Az alapkészüléket eredményesen kipróbáltuk, gyártásáról többekkel tárgyaltunk, míg végül a barcsi UNITECH Szövetkezet vállalkozott; a szabadalmat átadtuk a szövetkezetnek, hogy a készüléket alakítsák át olyanra, ami az 6 gyártási technológiájukba illeszkedik — mondja Koncz István. — Az UNITECH a készülékeket legyártotta, ezeket az EPFU Vállalat nyolcvan kútjóro felszereltük. A nagyüzemi próba is eredményesnek bizonyult, 97,8 százalékban abszolút korrekt adatokat kaptunk. A szövetkezet közben továbbfejlesztette a készüléket mikroprocesszorosra, megkezdte a piackutatást is, de financiális okok miatt a további gyártásra nem vállalkozott.

A feltalálók nem nyugodtak, a gyártást felajánlották a Telefongyárnak, ők sem vállalkoztak, majd eljutottak a szerencsi Lenin Termelőszövetkezethez. A gazdaság plosztikat szakcsoportjának elektronikai részlege igent mondott. Közben az ügy haladását gátolta — majd két évig — egy szabadalmi per, amit végül megnyertek. Most úgy tűnik, hét év után sínen van a találmány.

— Amennyiben a referenciapéldány a pécsi Pannon Volánnál bizonyítja jó tulajdonságait, úgy minden igényt képesek leszünk kielégíteni — vélekedik Pusztai László, az elektronikai részleg vezetője. — Meggyőződésem, hogy jó, eladható termék lesz, hisz érdeke a népgazdaságnak, a vállalatoknak, s a gépkocsivezetőknek is mielőbbi üzembe helyezésük.

A piaci igényeket most mérik fel, a készüléket kiegészítő berendezésekkel — display-vel, nyomtatóval - is tudják majd szállítani, s ami nem utolsó szempont: komplex szolgáltatást nyújtanak. Vállalják o gyártást, a forgalmazást, a telepítést és a szervizelést. Igény esetén az adatok feldolgozását is megszervezik.

Roszprim Nándor

Páncélszekrények nagy tételben

Páncélszekrények gyártási |i- cencét vásárolta meg az NSZK-beli Pikkel-cégtől körültekintő piackutatás után a Soproni Vas. és Járműipari Szövetkezet. Az első százdarabos kísérleti szériát már tavaly legyártották, s erre az évre eddig csaknem ezer páncél- szekrény szállítására van megrendelésük, ami ennél a terméknél már nagy tételnek számít. Különféle méretű, egyéni

és közületi használatra szánt páncélszekrényeket készítenek. A nagy szekrények kétajtósak, a kisebbek akár eqy polcon i* elférnek. A páncélkasszák nagyobb részét az NSZK-bel! partnercég veszi át, 200 darabra pedig hazai megrendelést kaptak. Új termék gyártását is elkezdik 1986-ban; fűrésszel és marófejjel is felszerelt ötszáz faipari gyalut készítenek nigériai megrendelésre.

2X3