Dunántúli Napló, 1986. január (43. évfolyam, 1-30. szám)
1986-01-03 / 2. szám
e Dunántúlt napló 1986. január 3., péntek MAGAZIN Tollseprü —- .........................— Mi ki egér — Ibériában? Walt Disney egyik kedves teremtményével Terjeszkedik a Disney-birodalom A képmagnó karrierje A uttattaMnárl Videoton Elektronikái Vállalat a Japán Akai cég goi kooperálva állítja alő a képen látható készüléket (KS) Az ismert amerikai művész, Walt Disney éppen 30 esztendővel ezelőtt hozta létre első, hatalmas kiterjedésű szórakoztató központját a kaliforniai Anaheimben. A nyitás évében 1,2 millió kíváncsi kereste fel a komplexumot, tavaly már 10 millió. Az óriási, 31 hektáros park eredetileg öt részből állt: „Kalandország”, „Fantáziaország”, „Vadnyugatország'’, „Holnapország" és az úgynevezett „Fő utca” - ez utóbbi egy másfél évszázaddal ezelőtti amerikai kisváros légkörét és életformáját hivatott bemutatni. Egy évtizeddel később kialakítottak egy New Orleans-i teret, majd a hetvenes évek elején egy újabb bővítés során „Medveország” is megnyitotta kapuit. A hatalmas érdeklődés, a bőséges haszon hamar arra ösztökélte a Walt Disney mam- mutvállalat vezetőit, hogy más helyen is próbálkozzanak. így jött létre 1971-ben a floridai Orlandóban második létesítményük. A Disney-birodalom két évvel ezelőtt terjeszkedett először külföldre. A Tokiótól nem mesz- sze levő Uruyasuban megnyitotta kapuit a japán Disneyland, s Miki egér, Donald kacsa társaival együtt megkezdte diadalútját a távol-keleti szigetországban is. A beruházás több mint 620 millió dollárt tett ki, de már az első évben 10 millióan keresték fel. Most pedig hosszú vajúdás után (az első elképzeléseket már egy évtizede megfogalmazták már) a Disney-cég újabb hódításra készül: Európában is meg akarják vetni a lábukat. Párizs ajánlata szerint Marne-le-Vallée lenne a szó- bajöhető színhely. Alig 30 km- re a francia fővárostól, vonzás- körzete tehát kiterjedt. A francia elképzelések alapján a kijelölt 2 ezer hektáros területen az Epcot-központhoz hasonló létesítményt kellene kialakítani, a technika csodáit magas színvonalú kiállításokkal bemutatni. A jelek szerint azonban a hispán vetélytárs még ezen is túltett. Madridban ugyanis világossá tették a sokfordulós alkudozásban, hogy bármit is ajánljon fel Párizs, ők vállalják ugyanazt, sőt még többet is: állami pénzeszközökkel szállnak be az építkezésekbe. Az ibériai tervek inkább az eredeti kaliforniai, illetve a tokiói Disney-landre emlékeztetnek: hatalmas — a franciánál háromszor-négyszer nagyobb területen — egy sokfajta szórakozást nyújtó szabadidőpark jönne létre, amely szervesen összekapcsolódna tucatnyi szállodával, kikötővel és golfpályák sorával. A valószínű helyszín Barcelona környéke vagy a Valenciáig terjedő földközi-tengeri partvidék egy másik szakasza. A vonzerő kétségtelen : egész évben jó az idő és 40 millió fölött jár a turistaforgalom. S hogy mi magyarázza egyáltalán a heves kötélhúzást, az üzleti asztaloknál folyó kitartó küzdelmet? A Miki egér birodalom legújabb tagjától remélt milliós bevételek mellett a Disney-land által kínált munkaalkalmakra is gondolni kell. A francia és spanyol illetékesek szeme előtt bizonyára Orlando példája lebegett. A floridai város ugyanis még amerikai viszonylatban is kiugró fejlődést mutathat fel. Lakossága a Disney-központ megnyitása előtt 450 ezer körül járt, 1983-ban viszont 770 ezer fölé emelkedett, üzemóriások, korszerű gyárak serege költözött a dinamikus, egyre ígéretesebb piaci lehetőségeket kínáló körzetbe. Az anyavállalat maga is nagyratörő elképzeléseket tartogat tarsolyában. Nemrég jelentették be, hogy 300 millió dolláros költséggel új filmstúdiót és szórakoztató komplexumot építenek Orlando közelében. Nyitása 2—3 év múlva várható (csakúgy, mint az európai „fióké”, amelynek átadását szintén 1988-ra tervezik), s azt remélik, hogy a szabályos játékfilmek felfuttatása révén visszahódítják a hagyományos rajzfilmektől kissé elfordult fiatal korosztályokat. Azt ugyanis az elmúlt években észre kellett venni, hogy a Csillagok háborújához, vagy az E.T., a Földön kívülihez hasonló alkotások sokkal sikeresebbek voltak. Miki egér — és dollárbevételek: Jumbo, a repülő elefánt, Donald kacsa, Hamupipőke — és munkahelyteremtés. Első pillanatra furcsának, stílustalannak tűnik a párosítás. Mégis valós a kapcsolat, az összefüggés letagadhatatlan. Hiszen végsősoron ilyen, igen kemény anyagi-pénzügyi megfontolások szabják meg, hogy a következő szuper vidámparknak Frankhonban „Disney monde”, vagy Ibériában „Tierre del Disney” lesz-e a neve ... Szegő Gábor A mágnesszalagon való képrögzítés gondolata már a tévé megszületése óta foglalkoztatta a szakembereket. Abból indultak ki, hogy a kép is átalakítható villamos jelekké, elektromágneses rezgésekké, hogy azután azokat mágnesezhető szalagra vigyék fel. Am mindjárt kezdetben adódott egy szinte megoldhatatlannak látszó probléma. Ugyanis a hallható hang birodalma, vagyis a hangmagnón rögzítendő jelek másodpercenkénti rezgésszáma kb. 30— 20 ezer (30 Hz—20 kHz) között mozog. S kiderült, ahhoz, hogy ezt a sávot a hang magnónál alkalmazott módszerrel rögzíthessék, a mágnesszalagot másodpercenként 6—8 méteres sebességgel kellene mozgatni, (összehasonlításul: a mai kazettás magnók szabványos szalagsebessége másodpercenkénti 4,76 centiméter.) A megoldást keresve alaposan szemügyre vették a felvevőlejátszófej és a szalag mozgásviszonyait. Eredményesnek bizonyult, hogy egy forgó korong palástjába építették bé a vi- deofejet, amely előtt egy viszonylag széles szalag halad el. Tulajdonképpen az az ötlet indította el a képmagnó rendkívül gyors fejlődését, valóságos karrierjét. Persze sok finomításra, rengeteg új ötletre, a legkorszerűbb technológiára volt még szükség ahhoz, hogy rendelkezésre álljanak napjaink aktatáskánál alig nagyobb, 5—6 kilogramm súlyú „mindentudó" készülékei. Az ismert elektronikai világcégek — Philips, Grundig, Siemens, Telefunken, Akai, Sony stb. — nyomban meglátták a fantáziát a képmagnóban (vi- deorekorderben), s szédületes iramban kezdték el fejleszteni saját készüléktípusaikat. Ennek köszönhetően napjainkban három rendszer áll harcban egymással: a VHS (Video Home System), a Betamax és a Video—2000 nevű. Ezeknek más a szalagsebességük, a jelek rögzítésének a módja, s a hozzájuk tartozó kazetták méretei is. Ezért azután az egyik rendszerű berendezésen nem lehet lejátszani a másikon felvett műsort. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy világszerte háromféle módszer van használatban a színek átvitelére; a nyugati országokban a PAL, a szocialista országokban és Franciaországban a Secam, valamint az USA- ban és Japánban alkalmazott NTSC. Az első privát használatra készült képmagnók csupán a tévéműsorok rögzítésére voltak alkalmasak, akár a tulajdonos távollétében is kazettára vettek bizonyos műsorokat, megteremtvén a bármikori visszajátszás lehetőségét. A kezdeti készülékekkel csak akkor lehetett felvételt készíteni, ha közben a tévékészülék is működött. Ma már erre nincs szükség. A korszerű képmagnókba beépítették Minél később házasodsz, annál tartósabb a házasságod: ez régóta világos. A legalább három évig tartó házasságokra vetítve, az olyan angol nők válási aránya, akik 20 éves koruk alatt mentek1 férjhez, nagyjából kétszerese azokénak, akik 20 és 24 között, és csaknem háromszorosa azokénak, akik 25 és 29 között mentek férjhez. A statisztikai hivatal számadatai azt mutatják, hogy mind a férfiak, mind a nők közül az először házasodok 1984-ben idősebbek voltak, mint bármikor 1955 óta. Hamarosan tükröződik-e ez az új megfontoltság az alacsonyabb válási arányokban? mindazokat a részeket, amelyek a rögzítéshez szükséges mértékig átalakítják az antennáról érkező jeleket. De még itt sem álltak meg a fejlesztők. Munkájuk nyomán a mai képmagnók több hétre előre is programozhatok, akár hat-nyolc különböző csatornára. A kazettákat persze időközben cserélni kell, mivel a műsoridejük legfeljebb 3—4 óra. Az egymás mellett létező több videorendszer keltette piaci zűrzavar megszüntetésére 1983- ban világszerte elfogadták azt az elképzelést, mely szerint a jövőben — a magnetofonkazettákhoz hasonlóan — szabványosítani kell a videokazettákat, és világszabványnak a nyolcmilliméteres szalagot minősítették. Úgy tűnik, hogy ez az elképzelés már közeledik a megvalósításhoz. Am aki most akar képmagnót venni, annak mindenekelőtt el kell döntenie, hogy a három rendszer — VHS, Betamax, Video—2000 — közül melyik mellett teszi le a voksot. A jelek szerint hazánkban a VHS-rend- szerrel működő készülékek terjednek el, már csak azért is, mivel a nálunk forgalomban lévő műsoros kazetták zöme is ezzel a módszerrel készült. A külföldön megvásárolt videore- korderek esetében — még ha azok VHS-rendszerűek is — azt már nem olyan könnyű biztosítani, hoav a nálunk használatos OIRT-Secam/Ost-szabvány szerint működjenek. Bár az ilyen képmagnó átalakítás nélkül alkalmas a hazai adóállomások vételére, a színes kép rögzítésére és visszajátszására, de a hanq vétele, rögzítése és visz- szajátszása csak némi áramköri módosítás után lehetséges. Nem árt megjegyezni: a vétel szempontjából más szabványú képmagnó hazai körülmények köAz először házasodó emberek kora 1970-ben volt a legalacsonyabb. Azóta emelkedik és az emelkedés 1980 óta meggyorsult. Az először háza- sodás átlag életkora férfiak esetében 24,7 év, nők esetében 22,6 év. A 20 év alatti házasságok száma gyorsan csökkent — csak 1982. és 1984. között egyötöddel — és nem növekedett a házasságok száma 25 éven aluliak között. Ezt ellensúlyozta a 25 év fölöttiek házasságkötéseinek emelkedése (megint csak egyötöddel növekedett az arány a huszas évek végén lévő nőknél). zött nem használható, és átalakításuk lényegében nem lehetséges! Az Orion és a Videoton által előállított hazai képmagnók természetesen minden tekintetben alkalmazkodnak az OIRT-Secam-szabványhoz, s ezeknél a jelzett problémák nem merülhetnek fel. Világszerte újabb lendületet ad a videózásnak a könnyen kezelhető, elérhető árú videokamerák forgalomba kerülése. Az elektronikus képrögzítésnek a filmes módszerrel szemben az az előnye, hogy nem kell lépten-nyomon töltögetni a felvevőgépet. (A 3 perces filmkazettával szemben a videokazetta négyórás játékidejű). Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a mágneses kazettaszalagra felvett jelenet azonnal visszajátszható. (Nincs előhívás). Ráadásul az elrontott drága filmet ki kell dobni, míg a mágnesszalag törölhető és ismételten felhasználható. A képmagnót az emberek ma még nem elsősorban a videó- filmezés céljából vásárolják, hanem azért, hogy rögzíthessék a televízió nekik tetsző műsorait, valamint a kikölcsönzött vagy megvásárolt műsoros kazettákkal bővítsék szórakozási, tanulási lehetőségeiket. A felhasználási terület szinte felmérhetetlen; készülnek kazetták a szónoki képesség otthoni fejlesztésére, főzési tanácsadás végett, vagy például a helyes teniszadogatás mozdulatainak beidegzésére. Mivel a képek oda- vissza játszhatók, a képmagnó ideális oktatási segédeszköz, akár nyelvtanulásról, akár a hátraszaltó elsajátításáról legyen szó. Ma már szinte kifogyhatatlan a képmagnóhoz kapható játékkazetták választéka is. 1970-ben az első házasságok száma olyan csúcsot ért el, amelyről azóta szinte szakadatlanul zuhan. Az elvált emberek újraházasodása azonban kétharmaddal nőtt. így — nem meglepő — az első házasságukban élők válása 1980 óta 6%-kal csökkent. Az olyan házaspárokra vetítve azonban, ahol az egyik fél már volt házas, a válások 30%-al nőttek, az összes válások valamivel több, mint ötödére, összességében a válások száma nagyon keveset változott az utóbbi öt évben, szembetűnő ellentétben az 1970—1980-as évtizeddel, amikor közel két és félszeresére nőtt. (The Economist) Röhögjünk? Az óesztendőt záró rádióműsorokban gyakran hangzott el ez a kérdés: „Ki minek örült az elmúlt évben legjobban?” Persze, a kérdést negatív előjellel is fel lehet vetni: „Minek nem örült az elmúlt évben?” Nos, mi ez utóbbira adunk választ — kéretlenül. Nem örültünk a rádióműsorokban mindinkább jelentkező illetlen, durva, zabolátlan hangvételű „bemon- dások”-nak. Mivel a rádiót és a televíziót igen sokan nézik, hallgatják, kétségkívül igen nagy nyelvi hatással van mindkét intézmény a nézők, a hallgatók beszédmodorának alakulására. Éppen ezért felhorkantam, midőn az egyik műsorközlő nagy lelkendezés- sel bejelentette: „17.05-kor a Magyar Rádió Karinthy Színpadán dr. Kárpáti György és Peterdi Pál irodalmi bolondozását hallhatják.” Majd hozzátette: „Esküszöm, soha akkorát nem röhögtem, mint ennek a műsorszámnak a felvételénél.” A röhej, a röhögés szónál csóválni kezdtem a fejem. Nem sokáig. Megnéztem a tévében A legboldogabb embert, amelynek egyik jelentetében fölsivított a szereplő színész: „Én itt röhögni akarok!” Ügy látszik, nálunk nemcsak az osztály röhög, de mindenki! Nézzük csak, miként értelmezik e szót! Szótáraink szerint a röhej. a röhögés nem más, mint bárdolatlan és nyers, gyakran sértő, féktelen nevetés. Az röhög, aki kárörven- dően, érzéketlen durvaságból fakadó örömmel, nemtörődömséggel reagál valamire. Ady írja: „Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket." Szoktuk mondani: hülyére röhögi magát. Aki betegre röhögi magát, szinte a rosszullétig nagyot, sokat röhög. Nyelvünkben a röhög szó mással is helyettesíthető volna: jóízűen nevet, kacag, kaparászik, kuncog. Egyedül a lovaknál mondják kellemes érzésként a röhögést, ha az állat mély, nyerítő hangot hallat. 1978 óta létezik már az jj magyar szinonimaszótár, amely a rokon értelmű szavakat, szólásokat fogja egybe. Mindenkinek lehetősége van tehát a szavakat nemcsak fogalmi értékük szerint kiválasztani, hanem érzelmi színezetük, hangulati kötöttségük alapján is. Itt jegyezzük meg, hogy a szinonima ógörög eredetű szó egyértelműt, azonos értelműt jelent, és éppen ezért csak némi áttétellel sorolhatjuk e csoportba a rokon értelmű szavakat, amelyeknek két nagy csoportját különböztethetjük meg. Az elsőbe az értelmi típusú szavak tartoznak. Ezek fogalmi-tartalmi vonatkozásai között különbség van. így például: suttog, beszél, kiabál, ordít, üvölt; bosszús, ingerült, mérges, haragos, dühös. Megfigyelhettük, hogy amíg az előbb említett szavak értelme között fokozati eltérés mutatkozik, addig az év-esztendő, eb-kutya, disznó-sertés, tengeri-kukorica stb. szópárok között csak stilisztikai hatás, tájnyelviség tekintetében mutatkozik eltérés. Képzeljük el, milyen hangulatcsökkenést jelentene, ha a Himnuszban a „Hozz rá víg esztendőt" helyett évet mondanánk. Disznóölésről beszélünk, nem pedig sertésölésről; ha viszont valahol renellenességet tapasztalunk, disznóságot kiáltunk, nem pedig sertésséget. A második csoportba az érzelmi-hangulati rokon értelmű szavak sorakoznak. Ezek között rendkívül nehéz eligazodni gazdaságuk, sokszínűségük miatt. Költőink feladata, hogy színes, szemléletes, hangulatos szavakat alkossanak, vagy bányásszanak elő a különböző nyelvrétegek, a régi magyar nyelv, a nyelvjárások stb. szókészletéből, és ezzel is gazdagítsák mai nyelvállományunkat. Tóth István dr. B. I. Nem kell elsietni!
