Dunántúli Napló, 1985. december (42. évfolyam, 329-357. szám)

1985-12-24 / 352. szám

1985. december 24., kedd Punantuli Tlanlo fél esztendeje hivatalban lévő, újonnan meg­választott tanácsok első nagy erőpróbája: ki­dolgozni terveiket a következő öt esztendőre, ■vagyis arra a fél évtizedre, amire a megbízatásuk szól. Ezekben a hetekben jutottak el a tervkészítés félidejé­hez: a korábban elfogadott tervkoncepciók most öltik a megvalósítható terv formáját, s e terv testületi jóvá­hagyása már jövő évi feladat. Hol tart tehát a tervezés, milyen gondokkal, problémákkal találták szemközt ma­gukat a tanácsok? - ezekre kerestük a választ a Du­nántúli Napló szerkesztőségében tartott kerekasztal- beszélgetésen, amelyen részt vett dr. Bognár Zoltán, a Baranya Megyei Tanács elnökhelyettese, Piti Zoltán, Pécs Megyei Város Tanácsának az elnöke, dr. Németh Elemér, Mohács Város Tanácsának az elnöke és Ko­vács Sándorné, a Sásd Nagyközségi Közös Tanács el­nöke. Szerkesztőségünket Hársfai István főmunkatárs képviselte. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői (balról jobbra): dr. Németh Elemér, dr. Bognár Zoltán, Piti Zoltán, Kovács Sándorné és Hárs­fai István A tanácsi tervezésről Két fordulóban I — Elöljáróban az új terve­zési módszerről, a kétfordu­lós tervezésről kérem a vé­leményüket. BOGNÁR Z.: - Az új mód­szer szerint a tanácsok előze­tesen megtárgyalják és jóvá­hagyják saját tervkoncepcióju­kat, majd ezt követi a végle­ges tervek kidolgozása. Az alapvető cél: ezzel is növelni a helyi tanácsok terveinek mű­szaki, gazdasági és társadalmi megalapozottságát. A kétlép­csős tervezés a bizonytalansá­gok ellenére is jól szolgálta az újonnan választott tanácsok aktivizálódását és a tervezés társadalmi nyitottságát. PITI 1.: - Nagyobb szerepük lett a saját véleményeknek, tö­rekvéseknek. Ez pedig beleillik abba a demokratizálódási fo­lyamatba, amely végbemegy a társadalmunkban. Pécs eseté­ben valójában háromlépcsős ez a tervezés, hiszen az előze­tes elgondolásokat még a ré­gi tanács tárgyalta meg, a koncepciót magát az új testü­let rögtön a megalakulását kö­vető első munkaülésén vitatta meg, s úgy tervezzük, hogy a tervjavaslatot a jövő év elején visszük a testület elé. Ez tar­talmazza majd a város egészé­re vonatkozó elgondolásokat és a város egyes részeire helyben megfogalmazott saját fejlesz­tési programokat. NÉMETH E.: - Az első terv­célok a tavalyi városkörzeti ta­nácskozásokon fogalmazódtak meg, a választási jelölőgyű­léseken viszont már arról be­széltünk, hogy azok alapján mit tartunk mi fontosaknak. A koncepció tehát a lakosság ál­tal megfogalmazott célokra épült. KOVÁCS S.-NÉ: - Jó ez a módszer, de veszélyeket is rejt magában. Tudtuk, hogy mit vár tőlünk a lakosság, de a koncepció kidolgozásakor sok mindent felvállaltunk, most a tervkészítésnél viszont egymást gyötörjük, hogy mi is kerüljön a tervbe. I- Mik az első forduló ta­pasztalatai és hol tartanak a tanácsok a tervkészítéssel? PITI 1.: — Mi kérdéseket fo­galmaztunk meg és kerestük a választ arra, mi lehet a város fejlődésének a motorja, milyen területi és társadalmi arányok alakuljanak ki, s hogyan le­het érzékelhető és értelmezhe­tő ellátósjavulást biztosítani. A második szakaszban a koráb­binál hangsúlyosabban jelent meg a peremterületekkel való foglalkozás igénye: Pécs pe­remterületein közel annyi em­ber él, mint a megye aprófal- vaiban. A testületi vélemény fi­gyelembevételével az elgondo­lásainkat lebontottuk a 15 ta­nácskozási központra, megje­lölve, hogy azokban milyen fej­lesztések valósulnak meg. A harmadik szakaszban végül látható lesz, hogy .a tanácsi pénzekből, vállalati és szövet­kezeti pénzátadásokból, lakos­sági erőforrásokból mi valósul­hat meg. BOGNÁR Z.: — A helyi ta­nácsok általában január vé­géig hagyják jóvá 1986-os ter- veiket, a hetedik ötéves terv jóváhagyására pedig az év el­ső felében kerül sor. Fontos­nak tartom elmondani, hogy koncepciószinten többnyire még nincs meg az összhang az igé­nyek és a lehetőségek között; a részletes tervezésnél ennek a megteremtésére kell töreked­ni, hiszen ezeket a terveket meg is kell valósítani, a vég­rehajtásukról pedig öt év múl­va be is kell számolni. I- Ez a beszámolás nyil­vánvalóan a most hivatalban lévő tanácsnak az idejében lesz. BOGNÁR Z.: - A beszámo­lásnak különböző formái van­nak, közülük a legfontosabbat jelenti a következő választás. PITI Z.: - A program meg­hirdetése és a megvalósitás eredményessége egyfajta in­dulóhelyzetet teremt majd min­denkinek a következő válasz­tásnál. Ezért előre is kell majd hozni a tervnek a korábban kialakított zárszámadását, mert ha a mai tanácstag nem tud időben, és érdemben megfelelő agitóciós erővel fellépni a vá­lasztói előtt, akkor a lakosság nem rá fog szavazni. Ha vi­szont úgy tudott dolgozni, hogy a saját választókerülete érde­két is érvényesíthette a terv­ben, s mellette a város egésze is érzékelhető előrelépést tud felmutatni, akkor aligha lehet különösebb gondja a válasz­táson. NÉMETH E.: - Visszatérve a tervezéshez; amit mi felvállal­tunk - gázhálózat továbbépí­tése, víztározó, útépítés, kö­zépiskolai tanteremfejlesztés, 90 állami lakás, a sportcsarnok befejezése —, az összességé­ben negyedmilliárd forintot tesz ki, de előreláthatóan csak 200 milliónk lesz minderre. A most következő városkörzeti ta­nácskozásokon kel! majd be­szélnünk a mohácsiakkal, hogy eddig ér a takaró, és segítsen sorolni a feladadatok között. A hatodik ötéves tervre össze­sen 1,36 milliárd forintunk volt, most 1,77 milliárd lesz a gazdálkodási alapunk, s hiába több ez 28 százalékkal, ha az intézményeink fenntartása el­visz belőle 1,4 milliárdot. . KOVÁCS S.-NÉ: — Amikor az összhangról beszélünk, egy nagyközség esetében a saját és a körzet gondjai közti össz­hang megteremtéséről sem fe­ledkezhetünk még. Ez pedig úgy néz ki, hogy a hat társköz­ség közül egyben van vízmű. Tehát számolni kell kutak fúrá­sával, vízműtársulások alakítá­sával. A 80 milliós fejlesztési lehetőségünkhöz mérten — eb­ből 50 millió a céltámogatás — már egy kút, vagy társulás is gondot jelent. Az önállóság jegyében — A tanácsi önállóság je­gyében most már a tervezés és a gazdálkodás önállósá­gáról is mind többet beszé­lünk. Hogyan érzékelhető ez? BOGNÁR Z.: — A hetedik ötéves terv a tanácsok új sza­bályozási rendszerére épül, ami azt jelenti, hogy a pénzeiket lényegében megkötöttség nél­kül, szabadon használhatják fel. De a nagyobb helyi ön­állóság — a döntési lehetősé­gek kiszélesedése mellett — na­gyobb felelősséget is jelent, és vállalni kell a helyi érdekek ütköztetését és a szükségletek rangsorolásának a nem kis fe­lelősséggel járó feladatát. PITI Z.: — Az önrendelkezé­sig már eljutottunk, de az ön­finanszírozástól még messze vagyunk. Tehát szükség van az ún. fejkvóta szerint elosz­tott állami támogatásra, a cél- támogatások igénybevételére, a lakossági erőforrásokra, o vállalati-szövetkezeti átadások­ra — mindezek nélkül a tanács nem képes eltartani magát. Ma egyetlen tanácselnök sincs abban a helyzetben, hogy ki­jelentő módban fogalmazzon, de a felső irányítás sincs ab­ban a helyzetben, hogy egy­értelműen írjon elő feladato­kat. Az önállóság kemény helyzet elé állít bennünket, de jó, hogy a tanácsi szabályozó- rendszer is eljutott végre oda, ahol a vállalati és szövetkezeti szabályozás már közel másfél évtizede van. KOVÁCS S.-NÉ: — Pénz nél­kül nincs önállóság ... Az ön­állóságnak a nagy felelőssége pedig — amiről nem nagyon beszélünk —; nehogy gazdasá­gilag szanálni kelljen egy tes­tületet. Mert az új rendszerű gazdálkodásban azért nem annyi a pénzünk, mint elkép­zeltük, s ebbe bele kell élni magunkat. BOGNÁR Z.: — Azt hiszem, szót kellene ejteni a céltámo­gatásokról, amiről már történt említés, és ami a szabályozási rendszer új eleme. Ez azt je­lenti, hogy bizonyos kiemelt társadalmi-politikai célok meg­valósítását a megyei tanács normatív módon, azonos felté­telekkel és azonos mértékkel támogat. Ezek: állami lakás­építés, a kiemelt társadalmi rétegek lakáshoz juttatásának az elősegítése, az általános és a középiskolai tanteremfejlesztés, az egészséges ivóvízellátás, az aprófalvak bizonyos fejleszté­sének a támogatása. PITI Z.: — Ez azt jelenti, hogy egy helyi tanács akkor jut több pénzhez, ha minél na­gyobb mértékben csatlakozik a megyei szinten meghirdetett célokhoz. Ha ezek találkoznak a valós helyi feszültségekkel, akkor ez jó, de ha ez a pályá­zati rendszer nem olyan lenne, hogy a legnagyobb feszültsé­geket emeli ki, akkor ebből összeütközések lennének. NÉMETH E.: - Mi a lakós- és a középiskolai tanteremépí­téssel pályázunk, ezzel elnyel­hetjük az egységes pénzalap 5,6 százalékát. KOVÁCS S.-NÉ: - Nekünk pedig a helyi szükségletek miatt minden meghirdetett fel­adathoz csatlakoznunk kellett volna, de hogy mihez csatla­kozunk, azt a helyi erőforrá­sok és a rangsorolás is meg­ható rozza. Kiemelt célok I- Hogyan találkoznak - vagy nem találkoznak — a megyei célkitűzések a he­lyiekkel? BOGNÁR Z.: — Nem feltét­len igény, hogy a megyei és a helyi tervek minden részletre megegyezzenek, de az elen­gedhetetlen, hogy a kiemelt társadalompolitikai célokat il­letően meglegyen az összhang. A tapasztalat az, hogy terv­koncepció-szinten a helyi ta­nácsok valamivel kevesebb állami lakásépítéssel és közép­iskolai tanteremfejlesztéssel, ugyanakkor több általános is­kolai tanterem építésével és vízműtársulóssal számolnak, mint a megyei koncepció. I- Ez - pl. a középiskolai tanteremellátásban — nem okoz feszültséget majd a tervidőszak végén? BOGNÁR Z.: - A tervegyez­tető tárgyalások során a me­gyei és a helyi elképzelések közelebb kerültek egymáshoz. A középiskoláknál valóban ke­letkezhet feszültség, de mivel a helyi tanácsoknak a tervidő­szak elején az áthúzódó beru­házásaikat kell befejezniök, így új induló fejlesztésekre vi­szonylag kevés pénzük marad. PITI Z.: - Mindenütt vannak olyan sajátosságok, amiket ér­vényre kell juttatni. Megyei szinten törekvés van a terüle­tileg arányos fejlesztésre a községek felé fordulás jegyé­ben. A városoknak ugyanígy a peremterületeik felé kell for- dulniok. Vagy Pécs esetében itt van a belvárosi rekonstruk­ció. Középiskolai fejlesztés van nálunk is, de a pécsi gyerekek a 90-es évek elejéig még az általános iskolában jelentkez­nek növekvő létszámban, s ezt nekünk a fejlesztésben 's tudomásul kell vennünk. Vi­szont úgy építjük az általános iskolákat, hogy amikor szükség lesz rá, átválthassuk középis­kolára. I- A tervezési folyamatban hogyan alakult az együttmű­ködés a városkörnyékkel? BOGNÁR Z.: - Mint tudjuk, hogy mellérendelt tanácsok kapcsolatáról van szó, de azt is tudnunk kell, hogy a lakos­ság érdeke igényli, hogy a vá­ros és a környéke ellátási­gazdasági kérdésekben együtt­működjék, és ennek megfele­lően hozzák összhangba a fej­lesztési elképzeléseiket. Ha pl. Kozármislenyben létesül egy 8 tantermes iskola, akkor azok a gyerekek nem fogják az amúgyis leterhelt pécsi isko­lák zsúfoltságát növelni. Min­den városban és környékén megvannak azok a feladatok, amiknek a megvalósítása köl­csönösen előnyös. KOVÁCS S.-NÉ: - Baranya- jenő, Gödre, Mindszentgodisa és Vásárosdombó tanácsával mór a körzeti műszaki ellátási csoport létrejöttével szorossá lett a kapcsolat. A fejlesztése­ket egyeztetnünk kell, hiszen a nálunk megépítendő körzeti orvosi rendelő léte azokat a tanácsokat is érinti. PITI Z.: — A Pécs környéki települések nagymértékben rá­épülnek a város intézmény- hálózatára, viszont a város is kénytelen támaszkodni a vá­roskörnyék nyújtotta lehetősé­gekre. Ezért aztán a város és a környék együttműködésében ma már nincsenek szemléleti problémák, ennek a gyakorla­ta viszont még nem eléggé alakult ki. Ezt talán a pályá­zati rendszer valamilyen kiszé­lesítésével lehetne ösztönözni és vonzóbbá tenni. Lakossági erőforrások I- Térjünk át beszélgeté­sünk utolsó kérdésére, a te­lepülésfejlesztési hozzájáru­I lásra. Hogy állnak a taná­csaink ennek az elfogadta­tásával? PITI Z.: — Számomra nem nagyon szimpatikus, hogy a lakossági erőforrásokra tá­maszkodás jegyében mostaná­ban mindig és mindenütt a tefáról beszélnek, holott a lakossági erőforrások mobilizá­lásának már eddig is számos formája volt. A tefát ebben a rendszerben kellene elhelyez­ni. Ami pedig bennünket illet, mi úgy foglaltunk állást, hogy nem tesszük városi szintűvé a tefát, hanem a 15 tanácsko­zási központra építve hozunk döntést a tefa céljairól, a mér­tékét pedig attól függően álla­pítjuk meg, hogy ott helyben milyen célt fogadnak el. A 15 tanácskozási központ elvileg ugyanannyiféleképpen foglal­hat állást a célt, a fizetés mér­tékét és a mentesítés körét il­letően. Álláspontunk: aki fizet, az rendel, és ezt nagyon ko­molyan kell venni. A végleges döntés várhatóan 1986 első negyedében lesz. Amennyi pénzt a tanácskozási közpon­tok önerőből összehoznak, ugyanannyit ad nekik a ta­nács, s az egészet saját ma­guk a saját körzetük fejlesz­tésére használják fel. A tefa szerintem azonban inkább vá­rospolitikai, mint gazdasági kérdés, hiszen, ha Pécsett min­denki a legnagyobb értéket fi­zetné, akkor is csak az egysé­ges pénzalapunknak a fél szá­zalékát tenné ki. BOGNÁR Z.: - Baranyában eddig 175 községben és két városban — Siklóson és Sziget­váron fogadták el a tefát, 14 településen elutasították, má­sutt pedig folyamatban van a szervezés. Az, hogy a lakosság döntő többsége, az eddigi ta­pasztalatok szerint, elfogadja, az áldozatkészségen kívül a településhez tartozás érzését is kifejezi. NÉMETH E.: - Mohácson már eddig is tekintélyes lakos­sági erőforrásokat kötöttünk le különböző városfejlesztési cé­lokra, tanácsunk mégis úgy határozott, hogy 800 forint összegű tefa megszavazására kérjük a lakosságot. A 7000 fi­zetésre kötelezhetőnek kikül­dött szavazólapokból 3130 jött vissza, közte 2017 nemleges válasszal. Azokat, akik nem válaszoltak még, tanácsülési döntés értelmében személye­sen, családlátogatás formájá­ban keressük fel, s próbálunk velük szót érteni. KOVÁCS S.-NÉ: - Nálunk a lakosság 86 százaléka igen­lően szavazott, elfogadta a 800 forintos tefát. Egyesek sze­rint azzal nyertük meg a lakos­ságot, hogy négy célt határoz­tunk meg, s ezek valamelyi­kével mindenki egyetértett. E célok megvalósítása viszont — éppen ezért — roppant nagy politikai felelősséget jelent. Éjszakai építkezés Lvov-Kertvárosban Fotó: Läufer László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom