Dunántúli Napló, 1985. december (42. évfolyam, 329-357. szám)

1985-12-22 / 350. szám

Panoráma Óvókirálynő A Londonban rendezett óvónő szépségverseny első helyét az osztrák Gabriele Maxonus nyerte el. Az új óvókirálynő Salzburgban neveli a kisgyerekeket. (Képünkön: Gabriele Ma­xonus.) A legszebb könyv Párizsban kiadták a „Legszebb könyv - 1986" díjat. Robert Laffont egy holland és egy japán cég közös kiadásában megje­lent Gauguin albuma nyer­te el, melyet ő szerkesztett és fotózott. Opera Július 14-ről A francia forradalom 200. évfordulójára operát írt Siegfried Matthus NDK- bcli zeneszerző. A müvet a Hamburgi Operaházban mutatják be az évfordulón: 1989. július 14-én. Megy az idő December 1-én betöltöt­te 50. életévét Woody Allen. Kilencedikén pedig Elisabeth Schwarzkopf vi­lághírű operaénekesnő ül­te 70. születésnapját. Egy napon ünnepelt Frank Si­natra és Sammy Davis Jr.: Sinatra 70, Davis 60 éves volt december 12-én. „A tanítónő" örökérvényűsége Flóra 1908-ban belépett a budapesti Vígszínházba és belépett a magyar színimű- vészet tükörrendszerébe. Az­óta bele-belenézünk ebbe a tükörbe, ahogy a falusi ta­nítónőt férfigyűrü verné lelki bilincsbe és a tükör oldal­szárnyairól férfivágyak és múlékony férfihatalmak portréi néznek vissza. Közben keressük önmagunkat a Bró- dy Sándor világ magatartás- formái között, mert a szinház és mindennemű mű­vészet végül is - emberku­tatás. De sokszor élt ez a történet hetvenhét esztendő alatt, de sok rendezőt és színészt élt túl ez a dráma. Nézzük most is; mai Tóth Flórók és akik Tóth Flórák szeretnének lenni, s a kö­rötte ólálkodó férfiember­gyűrű mai mintái és akik nem akarnak olyanok” len­ni. Bródy Sándor ma este újra tükröt tart elénk ta­nítónő” Tóth Flóra történeté­ben. Hetvenhét esztendővel ez­előtt Varsányi Irén játszotta minden magyar színésznő­nek ezt az egyik szerepki­rálynőjét. Ma este Kubik Anna lesz a tanítónő, aki az elmúlt hetekben Sik Ferenc rendezésében, Sinkovits Im­rével egy veretes magyar dráma remek szerepét pró­bálta a budapesti Nemzeti Színházban — Sütő András: Advent a Flargitán című drá­májában. De a Magyar Televízió miért választotta a vasárna­pi főműsoridőben a hetven­hét éve született történetet? Időszerű lehet-e ma, 1985- ben, vagyis mi lehet ma az időszerű ebben a század- fordulós keltezésű drámá­ban? Mert időszerűség nél­kül nem él a színi művészet, sem színpadon, sem filmen, sem képernyőn. A remekmű­vek örökértékűséqe abból fakad, hogy örökké idősze­rűek. Mindig van bennük legalább egy gondolatszelet, ami jelenidőben is élő. Ez­úttal: a kiskirály magatartás és az emberi önérzet ütkö­zése. Olcsó voln.a most mai hivatalok és műhelyek kiski- rályság-önérzet párharcaira hivatkozni. A Bródy-mű épp úgy kivetné magából a „csak” mai céltáblát, mint kiveti már a „csak” század- fordulós emberi-társadalmi céltáblákat is. Az ember lei­ki természetrajzának több év­ezredes lapjain olvashatók ,,A tanítónő" magatartásfor­mái. Lehámlott már erről a drámából az „úri Magyaror­szág” falusi társadalomszer­kezete. A hatalmi viszonyok új tartalmat kaptak és ettől kell új harcokat megvívnunk, nekünk nézőknek is az élet­béli - önmagunkkal. Más ez a harc, mert a tudományos Kubik Anna, Tóth Flóra ma esti alakitója. Fotó: Iklády László A mai nagymamák sem igen éltek még, amikor ez a darab már siker volt. Tóth technikai forradalom modern korában nehéz észrevétlenül hatalmaskodni. Kinyílt az emberi szem, s az emberi fü­lekbe áramló valóságinfor­mációk rendszerezésre kész­tetik az emberi elmét. Nem­csak a nagy társadalmi moz­gás veti ki magából, hanem társadalmi mikrovilágok sem hordhatják sokáig az ár­mánykodást. Mindent tudunk és mindent kibeszélünk róla. Csakhogy hősnek lenni méq így sem könnyű. Az ér­dekharcok a kisközösségeken belül is kemények. A Tóth Flórákat húzó csóbitások - a női hiúság, nagyobb jólét, nagyobb rang - leküzdeni- való lelki gyöngeségként itt állnak még. Ebben van „A tanítónő” nyújtotta tükör legmetszettebb, legélesebb képe: önmagunk megméreté­se, hogy tudunk-e, tudnónk-e önérzetből, önbecsülésből erősek lenni a fojtó-támadó környezet ellenében. Érde­mes ma este belenézni ebbe a tükörbe. Földessy Dénes Holl István két próba között Szeg Fülöp és a szegfűlopások Aki a virágot szereti... E heti bűnügyi tudósításunk tényleg a véletlen műve! Tűn­het ugyanis szándékosnak — mind közelebb kerülvén kará­csonyhoz, a szeretet ünnepéhez —, hogy pont egy virágtolvaj ügyködéséről számolunk be, de — készségességét azzal vi­szonozva, hogy valódi nevét, több, méltánylandó körülmény­re tekintettel elhallgatva —, Szeg Fülöp a késő őszi hóna­pokban „aktivizálta” magát, így ügye' ezekben a hetekben van vizsgálat alatt a Pécsi Rendőrkapitányságon. Szó mi szó: fekete napok jártak akkoriban — mondjuk október közepétől jó november közepéig — a pécsi és a város- környéki kertészek, kertészetek némelyikére. De beszéljen Szeg Fülöp! — Megnősültem . . . Ez a kiindulópont. Innen az­után oly kacskaringós út vezet a virágágyások közé, amit jó, ha csak nagyvonalakban, s teljesen Szeg Fülöp elmondá­sára támaszkodva ismertetünk. Egyszóval: a házasságot köve­tően barátunk hamarosan rá­jött, miszerint igaz a beszéd: a felesége túlzottan kacér. El­keseredett ez miatt szerfölött, mondja, mi mindenen ment ke­resztül —„ . . . még öngyilkos is lettem, majdnem sikerült . . .”, sorolja is a tüneteket az ala­csony vérnyomásáról, a leesett pulzusról, otthonosan mozog e szakkifejezések között: volt mentős is —, és hogy azóta is hányszor csalódott, mert akár­mikor pénz került hozzá — mert időközben feleségétől el­költözött —, mindig újból és újból megjelent neje, mintha csak megérezte volna a pénz szagát, kiforgatta. Egyszer, két­szer, háromszor, a végén már Fel sem jegyeztem, hányszor. A fölöttébb változatos családi történet során eljutunk anyós­hoz, nővérhez —, de még a börtönhöz is. Szeg Fülöp ugyanis — mint meséli — baj­ba került egy kikölcsönzött fényképezőgép miatt, nem is tudott róla, de egyszer csak idézést kapott: — Sikkasztás és csalás mi­att... — mondja. — Együtt a kettő miatt? — Igeh, mert közben kértem kölcsön 3000 forintot is, elfelej­tettem visszaadni . . . Szóval börtön, rendesen le is ülte az egy évet. Kiszaba­dulása után másfél hónappal kiderült: tbc-je van. Nemsokára nyugdíjazták. Szól itt egy mese a táppénzzel összefüggően fel­vett nagyobb összegről is, ter­mészetesen Szeg Fülöp semmi használ nem látta, mert — hát persze! -— megint megjelent a felesége ... Ki tudja, hányad­szor. Pedig Szeg Fülöp illemtudó — most mindenképpen —, csendes ember, kék szemekkel, világoskék magas nyakú gar­bóban, halk szóval meséli tör­ténetét. — Ideje azonban —- mon­dom is neki — odaérnünk, ami miatt most előzetes letartózta­tásban van. Szóval Szeg Fülöp és a szegfűlopások: — Arra gondoltam —, mert valamiből kellett pénzt csinál­nom! —, hogy a viráglopás ép­pen jó lesz! Ez nem lehet ko­moly bűncselekmény, nem okoz­hatok vele nagy kárt . . . Voltak ugyanis vevők is. Vi­rágkereskedők, akikhez amikor odament Szeg Fülöp: van né­mi szegfűm, gerberám eladó, nem átallották egy szál gerbe- ráért 9 forintot sem elérő ösz- szeget kínálni! — Mennyit lopott összesen? — Hát úgy 500 szál szegfűt, 40 szál gerberót. Számolta? — Azt nem, csak az értük ka­pott pénzt. . . Nincs nehéz dolgunk: csak fel kell lapozni az aktába szo­ruló feljelentéseket — van né­hány —, összeadni a kerté­szeteket ért kárt, s kiderül: azért jóval többről van szó. Gerberából is. November 22-én éjszaka raj­takapták, megkergették, nehe­zen futott, mert 115 szál szeg­fűt dugott a kabátja alá, s Szeg Fülöp most itt ül a rend­őrségen. — Nem tűnt lel soha senki­nek, hogy egy liatalember ha­talmas öl virággal kószál éj­szaka a. pécsi utcákon? — Nem. Talán azt hitték, hogy aki a virágot szereti . . . Mészáros Attila I SIKER Hol vagy, Ványa bácsi? Holl István új szerepének próbáján Fotó: Läufer László ünnepi legyen, és egyszerű. Minden különösebb utánjárás nélkül lehessen kapni a hozzá­valókat, és ne kelljen mester- szakács-vizsgát tenni az elké­szítése előtt. Ilyen feltételek mellett kértünk rendhagyó, azaz nem vasárnapi, hanem kará­csonyi szakácstanácsadást Or- donics Árpádtól, a Pécsi Ná­dor étterem konyhafőnök-he- lyettesétől. Az asztalra előételként máj­krémmel töltött gombafejeket, főételként pedig pulykát ajánl Ordonics Árpád. Négy személy­re számítva negyed kiló sam- piont megtisztítunk, majd cit­romos, sós vízben pár percig főzzük. Miután kihűlt, ruhával leszorítjuk róla a vizet, s szár­nyas-, vagy sertésmájkonzervet — két doboznyit — jól kikeve­rünk egy kevés vajjal. Sóval, borssal ízesítjük, esetleg egy csepp konyakot tehetünk hozzá, majd tortadíszítő-csővel vagy papírból formált tölcsérrel a gombafejekbe töltjük. Saláta- alapra helyezve tálaljuk. A karácsony este egyik hagyo­mányos eledelét, a pulykát többféle módon készíthetjük. Kezdjük a legegyszerűbbel, a natúr pulykamellel. A kicsonto­zott, kivert, sózott szeleteket tepsiben úgy sütjük meg, hogy mellettük félbevágott, maghá­zuktól megtisztított, de hámo- zatlan piros almákat is sütünk. Rumos szilvával is tálalhatjuk. Ugyancsak egyszerű a sajtos pulykamell elkészítése. Ennek lényege, hogy a mellfilét a liszt és tojás után reszelt sajttal ke­vert morzsába forgatjuk. Bő zsiradékban, fedő nélkül süt­jük. Valamivel munkaigényesebb a mandulakrémmel töltött puly­kamelléé. íme a hozzávalók: 10 dekagramm mandulát lefor­rázunk, lehéjazunk, majd ap­róra vágjuk vagy daráljuk és összekeverjük 10 deka darált sertéshússal, két áztatott zsem­lyével, két tojással. Sóval, bors­sal ízesítjük, jól összedolgoz­zuk. A tölteléket a kivert szele­tek közepére helyezzük, össze­hajtjuk és hústűvel összetűzzük, vagy felcsavarjuk. Kevés zsira­dék, illetve víz aláöntéséve! készre sütjük. T. É. Az ünnepi asztalra vajas pulykamell kerül szalmaburgonyával, és rumos szilvával. Fotó: Lauer Györgyi Egy kéthetes újsághír: Holl István betegsége miatt levették a Pécsi Nemzeti Színház műsoráról a Ványa bácsit. (Milyen emlé­kezetes volt a pillanat, amikor újra a pécsi színpadra lépett a darab premierjén , a közönség lélegzetvisszafojtva fogadta a visszatérő művészt.) Holl István most tehát nem játszik, viszont próbálja Hernádi Gyula: Hagyaték cimü drámájának főszerepét, Arisztotelészt, Szegvári Menyhért rendezésében. A színpadon egy remek sze­rep, remek megformálása ér­lelődik, a próba végeztével azonban végtelenül elkínzoit a színész arca. — Egy kiszakadt gernicsérv okozza mindezt, amit három éve sikeresen megműtötték. Or- vosaiam ötven százalékos rok­kantságot állapítottak meg, ami azt jelenti, hogy napi nég • órát dolgozhatom, tehát ha próbálok, nem játszhatom, és fordítva. Nagyon nagy teher ez a színház számára, ugyan­okkor az ő megértésüknek kö­szönthető, hogy két darab fő­szerepét alakíthatom, és vár az őrnagy is Örkény Tótékjá- ban. — Mit jelent ez a betegség a színész számára? — Színpadon az ember nem érez fájdalmat, nem érzi az idő múlását. Én is elfelejtem, hogy vigyáznom kell magamra. Ráadásul engem énekes-táncos színészként ismernek, tehát iszonyú ez a kötöttség. — Azt beszélik, ön az ital miatt nem játszik most. — Az emberek sokmindent beszélnek. Egy rádióriportban elmondtam már, hogy sohasem titkoltam annak idején, hogy iszom. Szükségem volt erre a doppingszerre, mert naponta húsz órát dolgoztam, és csak négyet pihentem. Ezt persze hosszú távon nem lehet csinál­ni. Jött egy nagyon nehéz idő­szak az életemben, eltűntem a világ elől, senki sem tudta, hol vagyok, mi van velem — és akkor Bozóky István elhívott a 4 vasárnapi nyíregyházi színházhoz. Ott ta­lálkoztam Petényi Ilonával, aki­vel most együtt szerződtünk Pécsre. Találkoztam Levendel Lászlóval, ezzel a kitűnő or­vossal, aki nem gyógyszerek­kel segített, hanem okos, em­beri szávai, mert megérezte, mire van szükségem.- Talán senki sem fogja el­hinni, hogy öt éve absztinens vagyok, de ez engem nem ér­dekel. Ma úgy érzem, szüksé­gem volt erre a próbatételre, mert valahogy túl símán ment addig minden a pályán. Nagy utat jártam be, nagyszerű mű­vészbarátok haltak meg me! lőlem, de én azt mondtam ma­gamban, itt kell maradnom, dolgoznom kell. Harminc éve vagyok színész, és ma csak ar­ra van energiám, hogy a mun­kámra figyeljek.- Különös újra együtt látni Győry Emillel a Hernádi-da­rabban . . .- Ott folytattuk Győryvel, ahol hét éve abbahagytuk, és ez csodálatos dolog. Pécset! érezzük, hogy szükség van ránk.- És Arisztotelész szerepe?- Nagy próbatételnek ér­zem, és örülök neki. Nekem a Hagyaték a Falanszter, a Vér- keresztség pécsi előadásainak folytatása. Minden Hernádi­darabból bennem marad egy mondat. A mostaniból ez: „Én magam vagyok egy személy­ben a saját mozgalmam." Ezt én így fordítom le: nekem egy dolgom van: játszani. Gállos Orsolya Variációk pulykára i

Next

/
Oldalképek
Tartalom