Dunántúli Napló, 1985. december (42. évfolyam, 329-357. szám)
1985-12-07 / 335. szám
Három szint az olvasók szolgálatában Pécshez méltó korszerű bibliotéka Bemutatjuk a Megye/ Könyvtár új szárnyát A Megyei Könyvtár új olvasószolgálati szárnyának első munkanapja. December első hétfőjén nyílt meg .az olvasók, előtt az átalakított könyvtár, s igen sok volt a látogató az új szárny minden szintjén. Legfőképp diákok, kisebb számban nyugdíjasok. A bejárattal szembeni fogadótérben három-négy könyvtáros is alig győzte a kérések teljesítését, a látogatók tájékoztatását. Jobbról külön asztalkánál végezték a beiratkozás adminisztrációját. Az új könyvtári szárny nagyon szép, és nagyon sokféle lehetőséget kínál mindenkinek. A Baranya Megyei Könyvtár bejárata ezentúl a Székesfehérvár utca felől található. Barátságos kis udvaron keresztül jutunk az épületbe, balról található a ruhatár, s itt lehet megközelíteni a fonotékát. A bejárattal szemben bonyolódik a kölcsönzéssel kapcsolatos adminisztráció, majd jobbról találhatjuk a betűrendes és a szakkatalógust. Ezek terében helyezték el a szépirodalmi műveket, az irodalom- tudomány kézikönyveit és az idegennyelvű irodalmat. A szabadpolcokon sorakozó könyvek között jól tájékoztató, betűrendes mutatók igazítanak el. Márvánnyal borított, tágas lépcsősor visz a két felső szintre, mindkét lépcsőfordulóban gyönyörű üvegablakokkal. Martyn Ferenc tervezte ezeket az épület északi oldalára, L. Szabó Erzsébet üvegtervező iparművész valósította meg a terveket. Jellegzetes Martyn-motívumok törik meg a fényt kék, piros és fehér színben, s mellettük halványsárga üvegen egy-egy versidézet. Weöres Sándor és Csorba Győző egy-egy szép sora, a könyvtár két korábbi vezetőjének versei. A felső két szint is könyvtári szakonként kínál folyóiratot és könyvet. A második szinten az általános és társadalom- tudományok, a harmadikon a természettudományok, az alkalmazott tudományok, a művészetek, a földrajz- és a sport témaköreiből találunk folyóiratot, könyvet, s kapunk szaktájékoztatást. Mindenütt kényelmes asztalok, olvasólámpák, fotelok szolgálnak arra, hogy helyben elolvassuk, amire szükségünk van. A Baranya Megyei Könyvtár meglévő Geisler Eta utcai épületeit, továbbá a Székesfehérvár utca 5. számú házat köti össze igen szerencsés módon, szép architektúrával a Rácz Margit (Pollack Mihály Műszaki Főiskola) tervei alapján készült új szárny. Az építésznek műemléki környezetbe, a meglévő feltételek és a könyvtár szükségletei szerint kellett terveznie. A terep előkészítése idején, mint emlékezetes, a római temető sírjai bukkantak elő ezen a helyen, s a régészek elvégezték a leletmentést. A talaj- viszonyok miatt fúrt cölöposzlopokra épült az új szárny, a födémemeléses LIFTSLEB- technológiával, a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat kivitelezésében. A beruházó az UNIBER volt. A berendezésben már a könyvtár dolgozói is részt vettek, és segítettek a bútorok, szőnyegek kiválasztásában. A belső terek így nemcsak funkcionálisan, hanem esztétikai szempontból is jól sikerültek. A polcokat, könyvtári bútorokat egyedi tervek nyomán, a szanyi tsz készítette, majd szerelte fel. Mint Román Lászlóné, igazgató elmondja, a régi épületben is kialakították a szabadpolcos kölcsönzést, de ez valóban kulturált színvonalon csak most valósulhatott meg. Az új szárnyat teljességgel az olvasószolgálatnak szentelik, a szabadpolcos kölcsönzésnek és a mindennemű tájékoztatásnak. A szóbeli, írásbeli információk mellett bibliográfiák, fénymásolatok készítését is megrendelheti az olvasó. Idővel két további tájékoztatást szeretnének felajánlani a szakembereknek: a kurrens irodalom figyelését és az irodalomkutatást, kért témakörökhöz. Az új szárny egyszersmind felszabadítja a régi olvasótermet, ahol a folyóiratállomány jó részét lehet majd elhelyezni, s ahol tanácskozások, irodalmi estek szervezhetők. A régi épületben kedvezőbb elhelyezést nyer ezután a helytörténeti gyűjtemény, a módszertani csoport, a német báziskönyvtár, a rendkívül kedvezőtlen körülmények között is kiválóan dolgozó könyvkötészet. Ha a Székes- fehérvár u. 5. számú ház is elkészül, az alagsorban helyezik el a maximális térkihasználást lehetővé tevő konténeres tömörraktórat. Itt bővülhet majd a fonotéka, amely iránt rendkívül nagy az érdeklődés. Külön átjátszóhelyiség készül majd, és hangzó anyagok kölcsönzése is lehetővé válik. A nyelvet tanulók egyébként az új szárny második szintjén is találnak már stúdióberendezést, amely a nyelvtanulást hivatott segíteni. Gállos Orsolya Marad a szecessziós külső... Jubileum és rekonstrukció Színházi levél Veszprémből Tamási Áron lassacskán ciklusba rendeződő művei (Búbos vitéz, Vitéz lélek, Hullámzó vőlegény, Énekes madár) sorában ezúttal a Tündöklő Jeromost sikerült látnom Veszprémben. Képünkön: Kovács Lajos (Tündöklő Jeromos) és Szélyes Imre (Korcsmáros) az előadás egyik jelenetében. Veszprém negyedszázados jubileumra készül. Huszonötödik évadába lépett a város Petőfi Sándorról elnevezett színháza, amely 1961 őszén kezdte meg működését. Veszprém akkor, mintegy harmincezernyi lakosával, az ország legkisebb lélekszámú színházi városa lett. A város azóta „felnőtt”. Lakossága csaknem megkétszereződött (jelenleg 55 000); színháza pedig egyéni arculatát formálva, bekapcsolódott a megye, a megyeszékhely, az ország kulturális vérkeringésébe. S kapcsolatai révén (Moszkvai Szov- remennyik Színház, Jelenia Gorái Norwid Színház — Lengyel- ország) időnként határainkon túl is hallat magáról. Mi újság ebben a színházban? Mivel készül állandó színházzá szerveződése 198* októberében esedékes jubileumára? Ennek nyomába szegődtem, az ezeréves történelmi városban. Keresztül utazva, ha belvárosa rendkívül forgalmas csomópontjain túljutottunk, balról tűnik fel Veszprém egyik városképi jellegzetessége, a Petőfi Színház szép, szecessziós épülete, amelyet 1908-ban emeltek „városi vigadó" céljaira. Tágas, egykor szép és gondozott park veszi körül. (Ma építési terület.) Maga a színházépület a század első felében —, amellett, hogy helyet adott a megyebáloknak —, ismert állomása volt a kezdetben Fiume—Veszprém —Sopron, majd az utóbbi kettő alkotta színikerület egymást váltó „staggione" és más vándortársulatainak. Az államosítás után különböző pesti és vidéki társulatok tartottak itt előadásokat az állandó színház megszületéséig. Már akkor, 1961-ben sem volt kétséges, hogy az épület elavult. előbb-utóbb felújításra szorul. Húsz év is eltelt azonban, míg végre tavaly, egy döntés már anyagi és építési kapacitással együtt nyúlt a már-már roskadozó színházépület hóna alá. 1984 nyarán megkezdődött a Veszprémi Petőfi Színház teljes rekonstrukciója. Tavalyi 8. HÉTVÉGE évada már a közelben, a G. Dimitrov Művelődési Központban telt el. Jubileumi évaduk egyik jellegzetes vonása tehát ez a fölújítás, amelynek első fázisában — a park területén — fölépült egy új üzemépület. (öltözők, tárak, műhelyek.) Nyaktaggal összekapcsolódva az anyaépülettel, ahol — már a második fázisban —, jelenleg a külső előkészítő munkálatokat végzik. Az épület műemlékjellegű. Szecessziós jegyeit a felújítás megőrzi; változtatást, korszerűsítést csak a belső színháztérben végeznek: megújul a szín- padtechnikai-világítási berendezés; s csökkentik az ülőhelyek számát is, mintegy félszázzal. A rekonstrukció befejeztével —, ami 1987. decemberében várható — 500 nézőt fogad be majd az újjávarázsolt épület. Addig viszont ideiglenes helyükön játszanak. „A Dimitrov- ban", vagyis a Dimitrov Megyei Művelődési Központban. Mint meggyőződhettem róla, kulturált, kényelmes és színpad- technikailag is nívós föltételek között. Létszámban és állandó rendezői gárdában is gyarapodott társulattal. Színészeik száma az idén érte el először a 40-et. Több jó művész szerződött ide. Köztük sokan olyanok, Pécsről is ismert színművészek, és rendezők, mint Kő- míves Sándor, Valiai Péter, Lukács József, Paál István, Sík Ferenc vagy mint Koszta Gabriella, aki az elmúlt évben jött ide. Sik Ferenc és Paál István, s a főrendező, Szabó József mellett, a rendezői kar állandó tagja ma már Tördy Géza is, aki az idei évadban két darabot rendez. Oleg Tabakov, a moszkvai Szovre- mennyik Színház művésze pedig rendszeresen visszatérő vendégrendező Veszprémben. Új munkáját, Goncsarov Hétköznapi történetét Rozov adaptációjában nemrég mutatták be nagy sikerrel. Az évad műsorterve hagyományok szerint alakult az idén is. Évi egy-egy klasszikus és — kezdettől! — a magyar drámai hagyományok ápolása mellett kiemelt súlyt kapnak minden évadban a diákságnak szóló művek. Hiszen a talán ma is legkisebb ’ lélekszámú színházi városban a közönség jelentős hányadát ők adják. A Tündöklő Jeromos, a Sieget szeggel (Paál István) s a Goncsarov- darab mellett főképp A Pál utcai fiúk szól ennek a korosztálynak. Tíz bemutatójuk közül egyébként hat színdarab XX. századi vagy mai magyar szerző műve. Közülük Aszlányi Károly, egy, a harmincas években korán elhunyt s elfeledett magyar színpadi szerző Szélhámos kerestetik (Tordy Géza) s Háy Gyula A ló (Sik Ferenc) c. komédiája eredeti bemutató. Mindkettő, ahogyan a többi; Heltai Egy fillér vagy Vészi Endre Don Quijote utolsó kalandja című darabjainak dramaturgiai munkája a színház állandó irodalmi vezetője, Gyárfás Miklós nevéhez fűződik. Jelenlétét, mint beszélgetésünkön Hegyeshalmi László igazgató is hangsúlyozta, igen fontosnak érzik, mivel mai magyar szerzők színpadra segítése mellett a magyar dráma félmúltjából is tudott fölfedezésre érdemes műveket „elő- bányászni”, S nyilván fontos szerepe lesz munkásságának a jubileumi évadban is. Veszprém ugyanis meghívásos drómapályázatot hirdet, amellyel a 25 évhez és a színház hagyományaihoz méltó, valóban ünnepi évadot reprezentáló műsortervet szeretnének összeállítani. A pályázatot a nyáron bírálják el. A meghívást Karinthy Ferenc, Csurka István, Szakonyi Károly, Gyur- kovics Tibor neve fémjelzi, s néhány fiatalt szeretnének még az ügy számára megnyerni. Wallinger Endre Somogy megye múltjából Megjelent a Levéltári évkönyv újabb kötete A Somogy Megyei Levéltár Somogy megye múltjából c. sorozatának 16. kötete, levéltári évkönyvként, mintegy 600 oldal terjedelemben megjelent. A kötet, a korábbiakhoz hasonlóan, Somogy és Dél- Dunántúl tájaihoz, történelmi eseményeihez kötődő gazdasági, társadalmi és történelmi témakörökben ad közre tanulmányokat. A jobbára szakembereknek, történészeknek szóló, középkori témákkal foglalkozó forróstanulmányok, forrásközlések mellett jó néhány tanulmány és szociológiái témájú írás, főleg egy-két legújabb- kori témájú tudományos dolgozat, amely a második vi-. lágháború, s a rá következő évek némely, eddig ismeretlen forrásával vagy éppen agyonhallgatott kérdésével foglalkozik — bizonyára szélesebb érdeklődésre is számot tarthat. Kanyar József népiskolatörténeti forrásokat ad közre, Dél-Dunántúl egyházmegyéiből (1810—1848). Kiss Géza egyetemi docens (JPTE) pedig az Ormánság társadalmi változásairól ír a feudalizmusból g kapitalizmusba vezető úton, vagyis az 1767— 1867. közötti időszakban. Különlegességével kelt figyelmet Spira György forrásközlése Egy Jellacic-önportré címmel. A horvát bán, Ferenc József kedvence grófi rangra emelése alkalmából 1855- ben hivatalosan megírja és fölterjeszti Bach belügyminiszterhez ún. szolgálati minősítését, olyan formában, mintha más írná róla. A két nyelven közreadott ön-dicshimnusz saiátos módon 1848 szeptemberében, amikor csapataival Siófokra érkezett, megszakad . . . Ami nagy kár, miként a szerző is megjegyzi, s nemcsak a pákozdi ütközet ismertetésének hiánya okán a „másik oldalról", hanem azért is, mivel gróf Jellacic táborszernagy több hasznos, forrásértékű adattal gazdagította álcázott önéletrajzával a történelemtudományt. Takáts Gyula költőt új műfajban olvashatjuk. Szépprózai kötetek után ezúttal a néprajztudomány vizeire evezett. Pásztorélet a Dráva és a Balaton között címmel, nyilván tanulmánysorozat első dolgozataként olvashatjuk tőle A tomogyi kanászok c. fejezetet. Szili Ferenc, a kaposvári cukorgyárról írt rész- tanulmányt, majd három történelmi tanulmánnyal zárul a kötet. Tilkovszky Lóránt Bajcsy- Zsilinszky K^rsuth-pártjának 1944 tavaszán csonkán maradt programtervezetét ismerteti elemző írásában; Karsai Elek pedig amerikai levéltárak kutatási tilalmának feloldását követően, rendkívül érdekes második világháborús dokumentumokat ad közre Magyarország bombázásáról. Eszerint a bombázásokért felelős Amerikai Stratégiai Légierő mór 1942 szeptemberében teljes részletességű felderítési anyaggal és bombázási célpontokat teljes pontossággal elemző tanulmánnyal rendelkezett. S a szövetséges hadvezetőség már 1943. őszén több ízben fontolóra vette, 1944 elején szükségesnek ítélte Magyarország bombázását, amire, mint ismert, csak a német meqszállást követően került sor, 1944. április 3-tól. (A szövetséges brit és amerikai légierő számára 1944. március 25-én oldották fel a bombázási tilalmat . . .) A harmadik, leg- újabbkori történelmi tanulmány a hazai svóbság helyzetével, sorsával függ össze, Bognár Tibor: Kitelepítés Szülőkből, a második viláahábo- rú után (1945 1948) című tanulmánya révén. Tájékoztatásul közöljük, hogy a kötet megrendelhető a Somogy Megyei Levéltárnál. (Kaposvár, Rippl-Rónai tér 1. - 7401). W. E.
