Dunántúli Napló, 1985. december (42. évfolyam, 329-357. szám)
1985-12-07 / 335. szám
4. HÉTVÉGE UJ utakon Szóvá tesszük Tornacsarnok épül a lakosság hozzájárulásával A siklósiak 600 forintja Lucaszéke a Mecsek-Nyugaton A Baranya Megyei Ipari Szövetkezetek Szövetsége kezdeményezésére Pécsett a Mecsek-Nyugaton 32 lakásos társasházat kezdtek el építeni 1979-ben. Ebben a házban az eredeti tervek szerint csak az ipari szövetkezetek dolgozói kaptak volna lakást. A kivitelező valamelyik pécsi építőipari szövetkezet lett volna, de egyik sem vállalta. A Kl- SZÖV a Pécsváradi Építőipari Szövetkezetét kérte fel. Hosszas rábeszélés után és azzal a kikötéssel, hogy egyes szakipari munkákat a pécsi szövetkezetek végeznek el, megkötötték a szerződést. A leendő lakókból lakásszövetkezetet nem lehetett létrehozni: egyik sem rendelkezett akkora összeggel, hogy a lakás árából a hitelen felüli részt készpénzben kifizesse. Ezért az OTP vállalta a beruházó szerepét, ennek fejében az átadás után néhány lakással ő rendelkezik. Mufics József, a Pécsváradi Építőipari Szövetkezet elnöke: — 1979 végén kötötte meg a korábbi elnök a szerződést. Akkor 17 millió forint volt a tervezett költség, a határidő 1982 vége. Abban az időben építette a szövetkezet Pécsett a Fészek Áruházát, a Nagy Jenő utca; kozmetikai szalont és társasházat, Hosszúhetényben az általános iskolát, Pécs- váradon egy társasházat. 1980-ban új födémterv készült, mert közben megszűnt a PG-gerendák gyár tása. 1981 nyarán kitűzték az alapokat, egy hónap eltelte utón az UNIBER leállította az építkezést; kiderült az alapozás nem megfelelő, a geometriai eltérés olyan mértékű, hogy a műszaki ellenőr véleménye szerint erre egyenes falakat nem lehet húzni .. . Egyes helyeken újra alapoztak, máshol pedig az alapot erősítették meg. Közben azonban eltelt két év, ugyanis a kivitelező engedélyt kér arra, hogy a leégett Megyei Kórház helyreállítási munkái miatt, csak 1982-ben folytassa az építkezést. Az új határidő 1984 novembere. Ténylegesen a munkát azonban csak 1983 májusában kezdték meg. Az eredeti tervek 1977-ben készültek, ezért azokat felül kellett vizsgálni és az új szabványoknak megfelelően áttervezni. Akkor már kész volt az alapozás és a garázsok falai is álltak. Új költségvetés is készült, amely már meghaladta a 33 millió forintot, a befejezési határidő pedig már 1986 vége. Köves György, a Baranya - terv építészmérnöke készítette a mecsek-nyugati ház terveit. — 1977-ben a Pécsi Városi Tanács felkérte a Tervező Vállalatot a mecsek-nyugati 240 lakás megtervezésére és elhelyezésére. A magas költségek miatt az ideális lakásméretnek a 70—90 négyzetmétereset tartottuk. A KISZÖV azonban kis lakásokat kért tőlünk, ez már eleve magában foglalta, hogy magas lesz az áruk. Elsőként terveztük ezt a házat, de talán ez lesz a legutolsó, ami elkészül. Az elmúlt években már többször újraterveztük. Az épület helyét is el kellett tolni, mert a távfűtő-csatorna nyomvonala az épület alapjaival egybeesett. Mufícs József elnök:- 1979-ben megkezdtük a földmunkákat, s már akkor azt tapasztaltuk, hogy az első terv sem volt eléggé átgondolt. 1981 nyarán a tervező leegyeztetts a tervekkel a kitűzést és megállapította, hogy az alapozás megkezdődhet. A műszaki ellenőr viszont leállította az építkezést, mert szerinte nem volt megfelelő sem a kitűzés, sem a beton minősége, amit pedig a Baranya Megyei Állami Építőipari Vállalat betonkeverő üzeméből hoztak. 1983 júliusában újra kezdtük volna a munkákat, de a műszaki ellenőr ezt nem engedélyezte, mert kiderült, hogy a távfűtő-csatorna az épület nyomvonalában van. Az újbóli ellenőrzése után világossá vált, hogy eredeti helyén az épületet nem lehet felépíteni. Újabb tervmódosítás. Hosszú időn keresztül folytak a tárgyalások az UNIBER közreműködésével a tervező és szövetkezetünk között. 1984 március helyett májusban elkészültek a módosított, felülvizsgált tervek. A költségvetés azónba a csak júniusban került a szövetkezetünkhöz hiányos méretkimutatással. Ennek elkészítése műszaki szakembereinkre várt. Mindezek után szerződésmódosítást kértünk és a befejezési határidőt 1987 júniusában határoztuk meg. Mindezt azért, mert az épület bonyolult alaprajzi beosztású, felvonulási terület szinte alig van. A költ;égek pedig a kétszeresére emelkedtek. A társszövetkezetek által ígért segítség elmaradt. Az alvállalkozók csak szabadáron hajlandók munkát végezni, A tervek tehát lassan nyolc éve elkészültek, de Mecss'k-Nyugaton ez a ház még mindig vita tárgyo. Ma már a falak állnak, a tetőszerkezetet zsaluzzák, a télen megkezdődnek a belső munkák. Szalai Kornélia Biztonságban Sokat utazó ismerősöm mondja, hogy ez az érzés semmi máshoz nem hasonlítható. Az örömteli feszültség, izgalom akkor keríti hatalmába, amikor a stewardess megkéri az utasokat, hogy hagyják abba a dohányzást, kapcsolják be a biztonsági öveket, itt van Ferihegy. Ilyenkor legszívesebben magához ölelné a vadidegen ülésszomszédját is, amit persze nem tesz, de azt sosem tudja megállni, hogy hangosan ki ne mondja: jaj, de jó itthon! Ha az ország távolabbi részéből kocsival hazafelé tart, amint elhalad a Baranya megye feliratú tábla mellett. röviden háromszor megnyomja a dudát. így jelzi azt, amit gondol, amit érez: itthon vagyok. Mert hazaérni, az otthon ajtaját megpillantani, jó dolog. Aztán ahogy nyílik ez az ajtó és elővillan a lakás első jólismert része, már közelít az az érzés, amely ugyan lényegesen halványabb, mint a reptéri megérkezés öröme, de létezik. Ezt az érzést minden nap átélhetjük, de csak nagyon ritkán figyelünk rá. De miért is foglalkoztatna bennünket minden nap az a kérdés, hogy mit jelent hazaérni, meglátni a jól ismert tárgyakat, összejönni a többiekkel, a családdal, akiktől reggel elváltunk? Miért is keresnénk választ arra, mi történne, ha ez nem így lenne, ha egyik napról a másikra megváltozna? Pedig, ha válaszolni kell rá, még a gyerekek is tudnak felelni. Mert miként is lehetne értelmezni annak a kétéves kislánynak a reakcióját, aki hosszabb kórházi kezelésre szorulva csak akkor hagyta el az állandó sírást, amikor a nővérek ötletére édesanyja bevitte neki otthonfór a takaróját. A jól ismert, kedves, puha holmit az arcához szorítva sírás nélkül aludt el. Vitte magával a vizsgálatokra, a kezelőbe, de még a fürdőszobába is. Az otthont, a szüleit, a biztonságot jelentette neki. Egy kéthetes fővárosi tanfolyamon részt vevő fiatalasszonytól hallottam, hogy már a második nap azzal a gondolattal játszva tudott elaludni, hogy ő otthon van, és csak emlékezik arra, hogy egy szállodai szobában lakik. Reggel fél nyolcig alha- tott volna, de már háromnegyed hatkor felébredt, úgy, mint otthon, s az órát figyelve, követte, hogy mit csinálnak az otthoniak: most van a fürdőszobában a férje, most készíti a gyerekek kakaóját. Negyed hét: kelti a nagyobb gyereket, fél hét, most a kisebbet. Felelősségteljes beosztásban legalább napi 10 órát dolgozó vezető meséli, hogy ha nagyon fáradt, legszívesebben elnyújtózik otthon egy fotelben. Nem csinál mást, mint módszeresen szemrevételezi a szoba minden zúgát, a szekrényen sorakozó könyveket, díszeket. Pár percig tart az egész, de amíg ezekre figyel, csitul benne a feszültség, csökken a fáradtság. Egyik baranyai szociális otthon nővéreitől hallottam: régen láttak annyira keservesen sírni valakit, mint M. nénit, amikor véletlenül leverte az asztali óráját, ami ripi- tyomra tört. Az óra legalább egy éve nem járt, javíttatni nem akarta, de minden reggel az volt az első dolga, hogy kézbe vette és letöröl- gette. A ruháin kívül ez volt az egyetlen darab, amit hazulról magával hozott. Török Éva A Felszabadulás úti új lakótelep Fotó: Cseri László Gyors ütemű volt a siklósi városi tanács legutóbbi ülése. Feltűnt, a meghívó napirendjén csak ötödikként szerepelt a „Javaslat a településfejlesztési hozzájárulást bevezető tanács- rendelet megalkotására." Előtte szó esett a tanácsok megalakulásának 35. évfordulójáról, a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról, arról, milyen tapasztalatok gyűltek össze a város gazdasági egységeiben a közművelődési törvény végrehajtása során. A településfejlesztési hozzájárulás — minden túlzás nélkül — ezeknek a heteknek a leginkább érdeklődésre számot tartó témája. Eddig a városok közül Szigetváron határozta meg és fogadta el a lakosság. Mohácson, Komlón még ez visz- szavan, a falvak közül 120-ban „lefutott ügy", további 171-ben szervezik. Ezen a tanácsülésen pedig Siklós dönt arról: mekkora ösz- szeg kerüljön a rendeletbe. Parázs vitára lehetett számítani. Elmaradt: se hozzászólás, se vita. Szavazás következett, s a városi tanács egyhangúlag elfogadta az előterjesztést. Az Elnöki Tanács múlt évi, 12. számú törvényerejű rendelete teszi lehetővé, hogy a helyi tanácsok — oz eddigi községfejlesztési hozzájárulás helyett — településfejlesztési hozzájárulást állapítsanak meg fejlesztési és ellátási feladataik megoldása érdekében. Tegyük talán hozzá: fejlesztési és ellátási feladataik eredményesebb megoldása érdekében, oly módon jutva a településfejlesztési hozzájáruláshoz, hoqy a lakosság többségének előzetes egyetértésével rendeletben határozza meg a bevezetését, mértékét, a fizetés időtartamát. Konfliktushelyzet már indulásként van: gondoljunk csak arra — Siklósnál maradva —, hoqy például ide tartozik Máriagyüd is, s ha a belvárosban élők örömmel járulnak hozzá, pénztárcájukba is nyúlva, mondjuk egy uszoda építéséhez, nem biztos, hogy a gyűdiek is ezért áldoznak a legszívesebben. Nem véletlenül használtuk az „áldoztak" kifeiezést: valóban többször jelölték ilyen megfo- qalmazásban a településfejlesztési hozzájárulást, ám azt is fel lehet már ismerni, hogy e kifejezés kópéban van, azaz eqyre inkább válik elfogadottá, hoqy a településfejlesztési hcT-rőiámlás nem áldozat, hanem az, amit az elnevezése is takar: hozzájárulás az együttes célok meavalósulásához. Amikor dr. Zsák László, a siklósi tanács ügyrendi bizottságának elnöke szólt a településfejlesztési hozzájárulás szervezéséről, hozzátette: — Ajánlottuk a végrehajtó bizottság ülésén, hogy a lakosságtól hallott javaslatokra legyenek tekintettel a tanács vezetői, mert például a gyűdiek —, akik ugyancsak elfogadták a településfejlesztési hozzájárulás bevezetését, mértékét —, sokkal jobban szerettek volna utat, mint Siklóson tornacsarnokot. További megoldandó gond volt: kialakult egy elképzelése a tanácsnak a hozzájárulás összegéről — öt év átlagában 1000 forint —, óm ez még csak papíron volt meg, a lakosság véleménye hiányzott. így tehát óriási munkát jelentett mindenkit megkérdezni. Siklóson 3098- an kötelezhetőek fizetésre . . . — A várost a tanácstagi választókerületek alapján 41 körzetre osztották fel, október 10- től november 18-ig több mint 3000 családot keresett fel 38 tanácstagunk, 47 tanácsi dolgozónk és 68 népfrontaktíva. Az eredmény? Csőknek 1700-an értettek egyet a településfejlesztési hozzájárulás bevezetésével, 918- an ellenezték. Tudni kell a célt is, amihez a tanács a lakosság segítséaét kérte: a Hajdú Imre utcai általános iskolához kapcsolódó tornacsarnok megépítése. Kiderült: a lakosság többsége szívesen fizet, egyetértettek az időtartamával is — taNagyrészt társadalmi összefogással létesült az új játszótér nácsi javaslatban szereplő évi átlagosan 1000 forintot azonban sokallták. — A mi elképzelésünk az volt -- hallottuk a tanácselnöktől —. hogy 600-800—1000—1200 —1400 íorintot fizetve, öt év alatt, a lakosságtól így ka- poti összeg mintegy 10 millió forinttal gyarapította volna a fejlesztési lehetőségünket. — Mennyibe kerül a torna- csarnok megépítése? — Megközelíti a 25 millió forintot. A siklósiak tehát az 1000 forintot sokallták, évente 600 forintot azonban szívesen fizetnek településfejlesztési célokra. Ez azt jelenti, hogy öt év alatt a tanácsi elképzeléssel szemben, mintegy 4 millió forinttal kevesebb érkezik a lakosságtól. A tanácsülésen már nem volt tehát min vitatkozni. — Ezt az összeget is köszönettel kell fogadnunk a siklósiaktól — mondta Szarka Árpád. — Az évi 1,2 millió forint a tanács rendelkezésére álló fejlesztési kerethez képest természetesen elenyésző összeg. Azért tartom szükségesnek ezt hangsúlyozni, mert tapasztalatom szerint erőteljes várakozás előzi még: mire költi a tanács a településfejlesztési hozzájárulást, mit valósit meg a lakosság pénzén? Nagy dolgokra nem lehet gondolni — említettem például a tornacsarnokot, hogy mennyibe kerül —, mégis azt kell mondjam: a várakozás jogos. A pénztárcájukat nyitották ki az emberek, lakóhelyük komfortosabbá, szebbé tétele érdekében, az ő pénzük vándorol az új létesítménybe, a településen élők környezetét javító beruházásokba — bárhol, nemcsak Siklóson —. 5 ezt a tanácsoknak figyelembe kell venniük. Korántsem véletlen tehat, hogy a Siklósi Városi Tanács 1986. évi 2. számú rendeletében — a településfejlesztési hozzájárulásról —, melyet ezen a tanácsülésen szavaztak meg, ez is olvasható: „A hozzájárulás felhasználásáról a lakosságot a tanácstagi beszámolók alkalmával évente tájékoztatni kell." Mészáros Attila
