Dunántúli Napló, 1985. december (42. évfolyam, 329-357. szám)
1985-12-28 / 354. szám
1965. december 28., szombat Dunánt últ napló 3 Indítószolgálat a Volánnál A műszaki diszpécserközpont koordinálja a munkafolyamatokat Proksza László felvételei Tömegközlekedés télen Minden buszt felkészítettek a nagyobb hidegre — Tüzetes vizsgálat forgalomba indulás előtt — Tízmilliós többletköltség Kicserélik a csuklós buszok szakadt, tömitetlen harmonikáit. Sorba állnak a javításokra váró buszok a Pannon Volán pécsi telephelyén. Indulásnál gomolygó fekete füstöt hagynak maguk mögött, mely betölti az üzemcsarnokokat. — öregszik az autóbuszpar- ■kunk. Egyre gyakrabban szorulnak javításra, karbantartásra, s ami ezzel együtt jár: sok „alkatrészt fogyasztanak": - Carai József, a Volán autóbuszszerelője nem áll egyedül véleményével. A Pannon Volán 587 autóbuszt járat a helyi és helyközi vonalain, ezek negyven százaléka nullára futott, ami azt jelenti: ha valamennyit azonnal lecserélnék, már akkor is késő lenne. Az Ikarus nyolcévi üzemeltetésre méretezi járműveit, azaz addig optimális a forgalomban való részvételük. A pécsi vállalat autóbuszai több mint tíz évig futnak és az idő alatt 1,1 millió kilométert tesznek meg. Mivel tömegközlekedési eszközökről van szó, o biztonság alapvető szempont, ezért a forgalomba indulás előtt minden buszt, minden alkalommal tüzetesen átvizsgálnak. Olyan autóbusz nem hagyhatja el a „garázst”, mely nem felel meg a műszaki követelményeknek. Az öreg, elhasználódott jármüvek üzemeltetése sokba kerül, lecserélésükre azonban nincs pénze a vállalatnak. Így marad a javítás.- December 11-én 51 buszunk volt középjavításon és tmk-n, autóbuszparkunk 8,7 százaléka. Általában ezt az arányt tartjuk, mert így a napi forgalmunkban sem jelentkezik feszültség -, mondja Kis József, a Pannon Volán főmérnöke. A vállalat - csakúgy, mint az elmúlt években — most is jó előre felkészült a hideg napokra. Lecserélték a motor , hajtómű és a hidraulikus berendezések olajait, kijavították a távolsági járatok fűtőkészülékeit, s folyamatosan feltöltik a hűtőrendszeréket fagyállóval. Kis József szerint nem kis gondot okoz, hogy téli, úgynevezett könnyű gázolajat nem tudnak folyamatosan beszerezni -, napi 60-70 000 literre lenne szükség — ezért nyáron használatos általános gázolajat is kénytelenek elhozni az ÁFOR-tól. Ehhez az üzemanyaghoz viszont dermedés- csökkentő anyagot kelt 'keverni, amiből szintén nincs elegendő. Hidegindítóból, jógáidéból, s a télen gyakrabban elhasználódó porlasztóbetétből ugyancsak rossz az ellátás. A vállalatnak a tél mintegy tízmillió forint többletköltséget jelent. Erdősi Béla műszaki diszpécser, a javítások, karbantartások egyik összehangolója nem régen érkezhetett vissza csöppnyi irodájába, szerelőruhája, kék köpenye, keze- olajfoltos.- Azért, hogy indulhassanak a buszok, téli indítószolgálatot szervezünk, ide viszont az embereket a garázsszolgálatból hozzuk. Nem ritkán magam is beállók javítani, hisz kevés az ember. — Mire kell télen különösen odafigyelni?- A légfékrendszerre. Éjszaka befagynak, nagy munkát jelent, hogy biztonságosan működjenek. Ezt csak kiváló szerelő csinálhatja, mert aki nem ért hozzá, órákig elbíbelődhet vele. A műhelyek központifűtés- radiátoraira gumicsöveket szereltek. Most összetekerve kígyóznak, de fagyos hajnalokon főszereplővé lépnek elő. A fékrendszereket segítségükkel melegítik fel . . . Télen azonban nem csupán a buszok kiállítása nehezebb, meghibásodásuk is gyakoribb. — Sokkal több a tennivaló ilyenkor, több alkatrész kell —, mondja Kriszt Tibor szerelő. — Szerencsére a legszükségesebb alkatrészek mindig vannak, így a hibákat elhárítjuk. Roszprim Nándor Az első gyerekek Fontos, hogy reggelenként kipihenve érkezzenek Pár perc múlva 6 óra. Az utca még sötét. A Testvérvárosok téri bölcsőde ablakai azonban már világosak. Egymás után öten érkeznek az átadóba. Két édesanya és három gyermek. Mátyás Mária és Balogh Gyuláné a baromfifeldolgozó vállalatnál dolgoznak, hétkor kezdenek. El kell érniük a 6.10-kor induló 29-es buszt, különben elkésnek. Baloghné lányai ikrek: Orsolya és Zsófia január 7-én lesz 3 éves. Minden ruhadarab egyforma rajtuk: a mogyorószínű kötött nadrágtól kezdve a fehér és rózsaszín pulóveren át a fehérkék kötött sapkáig. — Este legkésőbb 7 óra, negyed nyolc között leteszem őket aludni — mondja az édesanya, aki bérellenőr a baromfifeldolgozónál, és egyedül neveli a két kislányt. — Reggel ötkor kelek, mindent előkészítek és fél hatkor keltem a lányokat. Hat óra előtt egy-két perccel ott kell lennünk, különben el- kések. Mátyás Mária szintén egyedül neveli két és fél éves Csaba fiát. Albérletben lakik a Sa- rohin tábornok úton, tavaly igényelt garzonlakást. — Három óra után pár perccel indulhat a busz a városba — mondja Fekete Istvánná bölcsődevezető —, mert fél négy körül már Baloghné is, Mátyás Mária is itt vannak a gyerekekért. — Bevásárolni megyünk, utána haza, vacsorát főzni — bólint Mátyás Mária. — Igyekszem minden szabad percem Csabával tölteni. Édesapám, édesanyám nagy szeretettel veszik körül, de én mégis mindig attól tartok, hogy nem tudok mindent úgy megadni neki, mintha teljes családban nevelkedne. A bölcsőde vezetőjével arról beszélgetünk, vajon véletlen-e. hogy rövid idő alatt két, a gyermekét egyedül nevelő édesanyával találkoztunk, akik reggel hatra hozzák a kicsiket. Feketéné határozottan állítja, hogy nemcsak a családi körülmények, sokkal inkább a munka, ami meghatározza, ki hány órakor viszi bölcsődébe gyermekét. Az is igaz, hogy az egyedülálló anyák igyekeznek olyan állást találni, ahol többet kereshetnek, s csak egy műszakban kell dolgozniuk. A Testvérvárosok téri bölcsődébe járó gyermekek szüleinek többsége a kesztyűgyárban, a baromfifeldolgozónál, a MÉV-nél, az útkarbantartó vállalatnál, a szénbányánál, a TüZÉP-nél, a ZÖLDÉRT-nél, illetve a kereskedelemben dolgozik. Vágó Kálmánék a kétéves Dávidot hozzák reggel 6 órára. — Szerződéses boltot üzemeltetünk a feleségemmel az Engels úton — mondja a férj. — ötkor kelünk, a 11 éves Andrást és Dávidot fél hatkor ébresztjük. Hatkor együtt indul a család. Először Dávidot hozzuk be a bölcsibe, András pedig velünk jön az üzletbe. Ö onnét indul fél 8-kor az Ágoston téri iskolába. Délután 3 óra körül mindig hazajön valamelyikünk. András nekiáll tanulni, s amelyikünk otthon van, az átjön Dávidért a bölcsődébe. öt óra után teljes a család, mert addigra hazaér az is, aki aznap egyedül zárt a boltban. Hat óra tájt vacsorázunk, és a gyermekek mennek aludni, hogy reggel ne fáradtan ébredjenek. A korai fekvés fontosságát hangsúlyozza a bölcsőde vezetője is, aki a gondozónőkkel együtt nap mint nap látja, hogy melyik gyerek mennyit pihenhetett. A korán érkezők között van egy két év körüli, cki reggel 6 óra után pár perccel mindig leheveredik a kiságyra. Aludni már nem tud, hiszen a reggeli öltözködés, a friss levegő elűzte az álmát, de szüksége van még egy kis időre, amíg a többi gyermek játéka, csevegése teljes frissességre, jó kedvre nem hangolja. — A város bölcsődéibe több mint 1000 kisgyermek jár jelenleg — mondia dr. Gólfi Ilona bölcsődei főorvos. Közülük 95-en jönnek reggel hatra. Mivel a szülők munkakezdése a kicsik korai keltését igénylik, ezért a délelőttös gondozónők háromnegyed hatkor már az intézményekben vannak, s gondoskodnak arról, hogy a korán érkezők délelőtt is pihenhessenek. Kifejezetten örülünk annak, hogy a korán iövő gyermekek között csak elvétve akod egy év körüli. Igaz, ez nem friss tapasztalat, hiszen amióta csökkent a születésszám, illetve létezik a gyes, azóta egyre kevesebb csecsemőt hoznak a bölcsődékbe közvetlenül a szülési szabadság lejárta után, vaay az egy éves kor betöltése előtt. Amióta bevezették a gyedet, ez még kevésbé fordul elő. Tehát ha nem is markánsan, de érezzük a gyed jótékony hatását. Ha tehát a körülmények úgy hozzák, hogy a kétéves kisavermekeket korán kell bölcsődébe vinni, akkor pusztán emiatt nem kell nyugtalankodniuk a szülőknek, de a korai iefek‘°tést következetesen ajánlatos betartani, hogy kellően ki tudják aludni magukat. Török Éva Mindenki liiarika nésiiie Az átai elöljáró Mindössze 250 lakója van Átának, s legtöbbjük idős. A fiatalok Kozármislenybe, vagy Szőkédre költöztek. Háromtagú elöljáróság irányítja a falu életét, vezetője Schaub Vilmosáé.- 1946-ban a szalántai jegy- zőségen kezdtem dolgozni. Ott éltem a szüleimmel — kezdte a beszélgetésünket. 1950-ben került Átára, mint megbízott jegyző. Megszervezte az első tanácsválasztást, majd — amikor 1964-ben megszűnt e helyi tanács — Egeróg- ra helyezték. Először előadóként dolgozott, három év múlva vb-titkárnak választották. 1971-től mint tanácselnök irányította a négy község lakóinak az életét 1983-ig, nyugdíjba vonulásáig.- Ehhez a munkához nagyon kell szeretni az embereket. Igyekeztünk a tanácstagokkal és tanácsi dolgozókkal közösen a községeket egy szintre hozni. Ahol nem volt út, ott azt építettünk, ahol a szolgáltatást kellett fejleszteni, ott' arra fektettük a legnagyobb hangsúlyt. Hiába volt kint, hogy mikor van fogadóóra, akik a társközségekből jöttek, azokat soron kívül meghallgattuk. Schaub Vilmosné három gyermeke “közül már csak a legkisebb él velük. — Éveken keresztül reggel hatkor elmentem és csak este hatkor értem haza. Mi ezt a férjemmel így vállaltuk. Igaz persze az is, hogy amíg kicsik voltak a fiúk, a férjem itthon dolgozott, mint kisiparos. Valakinek el kellett látni a gyerekeket. Sokszor elcsodálkozom azon, hogy ennyi munka és tanulás mellett mégis mindig maradt időnk egymásra, sőt még szórakozni is eljártunk. Átán természetes, hogy az emberek bármilyen gondjukkal Schaub Vilmosnéhoz mehetnek: majd a Marika néni elintézi. — Sok keserűség, de nagyon sok öröm is ért az eltelt csaknem negyven évben. A legszebb emlékeim közé tartozik, hogy társadalmi munkában felépítettük Átán a kultúrhá- zunkat. Az itt dolgozó 14 szakmunkástanulónak és a szakoktatójuknak mindennap más család adott ebédet márciustól szeptemberig. Mindössze a betonkeverésért és a lábazat elkészítéséért fizettünk. Minden egyes család részt vett ebben a munkában. Aztán ugyanígy elkészült a kultúrház körül a parkosítás. A MÁV Igazgatóságtól kaptuk a terveket és ingyenesen a cserjéket, fákat. Mindig az volt az elképzelésem, a munkamódszerem, hogy minél többen dolgozzunk együtt. Most is a Hazafias Népfront helyi szervezetével közösen szeretnénk fásítani, a temető környékét rendbehozni. Eddig évente tartottunk öregek napját, most csak minden második évben kerülhet rá sor. Jó lenne, ha ismét lenne itt iskola, nagyon hiányzik a pedagógus. Színesebbé tehetné az életet, ez is közelebb hozná egymáshoz az embereket. A településfejlesztési hozzájárulás fizetését Áta lakóinak 90 százaléka vállalta. Ebből a pénzből víztározót építenek, amihez tartályt ígért az egyik család. Az átaiak most is szívükön viselik a kisközség sorsát, maguk tartják rendben a közterületeket, utakat. Sz. K.
