Dunántúli Napló, 1985. december (42. évfolyam, 329-357. szám)
1985-12-19 / 347. szám
1985. december 19., csütörtök Dunántúli napló 3 Daloltam a gyerekeknek... Bölcsődei gondozónők kórosa Halkan beszélgetünk a JPTE egy évé átadott, Universitas utcai kollégiumában. Két okunk is van arra, hogy vita esetén se harsogjunk egymás és mások fülébe: először is — közeledvén a vizsgaidőszak - csendrendelet van érvényben, a hallgatókból álló diákbizottság döntése alapján, másodszor pedig vékonyak a falak. Áthallat- szik a félhangos ki szólás, a buggyanó nevetés, az aprócska sikoly, sőt, még talán a könyvek lapozgatása is. Mert ilyenkor decembertájt sokat tanul az a félezer jogász- és közgazdászhallgató, akinek ez a kollégium az otthona. Gipszfalakat, hangszigetelt elválasztóelemeket terveztek az épülethez, aztán hiba csúszott a számításokba, múlt az idő, a több pénz is kevés lett, maradtak a hártyavékony falak. Halkan beszélgetünk, pedig témánkat -kiabálni kéne, szerteszét. Diákhatalom van az Universitas utcai kolesban, hirdetnék fennhangon, büszkén beszélgetőtársaim. Kétoldalú dologról van szó: rájuk merték bízni saját napi ügyeik intézését a fegyelmezéstől a dicséretig, az esti programok szervezésétől a felvételig, és a szobabeosztásig. És nekik élniük kell ezzel a lehetőséggel. Közös házban laknak egyéni tervek, vágyak és időbeosztás alapján. Heves és „minden mindegy” vitákban győzködni egymást valamilyen intézkedés helyességéről, amit mi hoztunk nektek. Egyetemista az egyetemistának. Húszeves a húszévesnek. Érdekes, figyelemreméltó dolog ez. A szakmai tudás melletti legfontosabb értelmiségi hivatás az értékközvetítés, értékátadás gyakorlásának lehetősége. A jövő jegyében. Itt van például a nemrégiben, a kollégiumi bizottság által elfogadott csendrendelet. Disco és házibuli a kollégium egyetlen szegletében sem rendezhető. Szünetel az egyébkent jól működő stúdió munkája. Nincsenek a népszerű videovetítések. 11 óra után a jegyzetek lapozgatása hallik legfeljebb, esetleg még a könyvtár ajtajának Csikorgása. Éjfélig lehet itt ilyenkor menedéket találni, nyitva van minden más helyiség is. Rövid az idő, tanulni kell. öt-hat vizsga várja a kollégium lakóit, a megmérettetés félévenkénti periódusa, az önértékelés lehetőségének lépcsőfokai. Ilyen az önkormányzat is. A kollégiumi bizottság 13 tagja dönti el a napi ügyeket. Felelősségük nagy: mit adhatok neked és magamnak, én döntöm el, eldönthetem-e, mi jó mindenkinek? Ilyen kérdések fogalmazódtak meg a tagokban, szükségszerűen vállalva a kompromisszumot a társakkal, a professzorokkal, saját magukkal. Parragh Laci itt ül velem szemben, és büszkén vallja: őt mindenki ismeri ebben a kollégiumban. A kollégiumi bizottság vezetője, harmadéves joghallgató. Beszélgetünk már vagy egy órája, amikor saját felelősségének kérdéséről esik szó. örül ennek a témának. Eddigi tapasztalatairól, 23 évének örömeiről, megpróbáltatásairól magyaráz. Elmondja, mi mindent tudott elérni Sopron- horpácson, egy kis falusi művelődési ház vezetőjeként. Nehéz dolog emberekkel bánni, állapodunk meg. Ahány, annyiféle. A felelősség kapcsán arra terelődik a szó, hogy az egyetemisták egyrésze csak a jövőnek él, biztos állás, szülők, barátok által megteremtett egzisztencia várja ezeket ez embereket végzésük után, és ez különös esetek melegágya lehet. Elkönnyelműsködött féléveké, másrészt a bizonyítás túlfűtött vágyától az cnsanyar- gatásig terjedő sorsoké. Valahol ezekért is felelősséget érez Parragh László. Ők megpróbálnak mindenkivel törődni, mondja, aztán néz rám hosszasan, értem-e, mire gondol. 600 forintot fizet mindenki c kollégiumi elhelyezésért egy hónapra. Bánokat vásárolhatnak ebédre és vacsorára a hallgatók, ez az étkezések önköltségének kétharmada, a többi állami támogatás. Lehet a la carte-rendszerben is étkezni, ezt is sokan választják az Universitas utcai kollégium és a 48-as téri POTE-kollégium lakói közül.. A reggeli önköltséges, az épületben büfé működik. Ezt is és a konyhát is a Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat működteti. Régi vita, hogy elég-e, ha az egyetemi kollégiumok csupán hotelszerű szálláshelyek. Manapság egyre több az esti szakmai vagy szórakoztató szabadidős program a balokányliqeti kollégiumban. Tervek szerint a két karon alakulgató szakmai szakkollégiumok is ezt az épületet választják helyszínükül, mivel itt lakik, itt lakhat tagjaik többsége. Nem csoda tehát, hogy más kollégisták és a Pécsett lakók közül is sokan bejárnak esténként. Dr. Balassa Lászlótól, a kollégium igazgatójától arról érdeklődöm, mi a véleménye a lakókról. Az igazgató korát tekintve apja lehetne a hallgatóknak és arra büszke, hogy a diákokból álló kollégiumi bizottság ötleteit, elhatározásait neki csupán koordinálnia kell, döntéseik előtt ő is véleményt mond, mint „egy ember” az érdekeltek közül. Végre egy iaazi diákönkormányzat, hangzik el szájából sokszor. Látom, tisztában van azzal, hogy ez az ő érdeme is. Bozsik László Vidám énekszó hallatszik ki Pécsett a Mozgalmi Ház nagyterméből: a bölcsődei dolgozókból alakult kórus tart próbát. Húsz gondozónő jön el hétfőről hétfőre, hogy együtt énekeljen. Egyesek már munkaidő utári vannak, másoknak vissza kell érniök munkahelyükre, mire a gyerekek felébrednek. A kórus vezetője Studer Lászlóné, a Nevelési Központ 2. számú Általános Iskolájának énektanárnője. — Büszke vagyok arra, hogy szépen szól a kórus, pedig legtöbben utoljára az általános iskolában tanultak énekelni. Néhányon közülük zenéltek iskolás korukban. A műsorainkban legtöbbször gyerekekkel vagy zenészekkel szerepelünk együtt. Igényes, szép emléktárgyakat, baranyai népművészek alkotásait kínálja az a kis nép- művészeti bolt, amit a Fülep Lajosról elnevezett pécsváradi művelődési házban nyitott a helyi Zengőalja Termelőszövetkezet. Ilyenfajta ajándéküzlettel eddig Orfűn találkoztunk, de csak a nyári szezon idején. Kizárólag zsűrizett tárgyakat, elsősorban Baranyában alkotó népművészek, népi iparművészek munkáit találja Pécsváradon a vásárló. A zengővórkonyi tájház utál most itt is kaphatóak a Töttös Sándor által tervezett, természetes anyagokból, eredeti réA Mozgalmi Ház ad a próbáknak helyet. A klubteremben vidám a hangulat, látszik, hogy szívesen vannak együtt. Egymást biztatják, hogy ki indítsa el a beszélgetést. — Emlékszem, Bárdos Lajos: Kis karácsony című kórusművével kezdtük — meséli Pilk- hofler lózseíné. — Nagyon izgultunk, de mindannyian szerettünk énekelni. Valamikor régen zongorázni tanultam, és örültem annak, hogy újra van lehetőségem arra, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljek a zenével. Pázmándi Ágnest a kolléganője csalta a kórusba. — Daloltam a gyerekeknek, és akkor szóltak, hogy működik ez az énekkar. Az általánosban kórustag voltam, de a gi minták szerint készített várkonyi szőttesek. Megvásárolhatóak Sárdi János nagy- nyárádi kékfestő szintén hagyományos módon készített garnitúrái, textiljei, a híres óbányai fazekasság köréből Teimel István edényei, és egy fiatal pécsi fazekas, Horváth Ágota kerámiái. Ott vannak az orfűi fafaragó műhely tagjainak alkotásai, így Freund János faesztergályos, Hujder Vendel szintén faesztergályis faragott tárgyai, Major Gyula famunikái. Ahogy az orfűi népművészeti bolt esetében, itt is támogatást nyújt a Baranya Megyei Művelődési Központ. középiskolában egyáltalán nem. tanultunk zenét. Hét évvel ezelőtt alakult meg a Egyesített Intézmények Bölcsődei Kamarakórusa Pécsett. 1979-ben szerveztek először énektovábbképzést a bölcsődei gondozónőknek. Ekkor született a kórus megalakulásának gondolata. Négy éve bekapcsolódtak a város zenei életébe, s azóta nemcsak az egészségügyi intézmények ünnepségein és rendezvényein lépnek fel. Részt vettek már a megyei kórusfesztiválon, a komlói nagy énekkari találkozón. A Liszt-évfordulóra készült műsorukon három- és négyszólamú madrigálok, valamint Kodály Zoltán, Bárdos Lajos, Bartók Béla művei szerepelnek. Sz. K. A pécsváradi művelődési ház egy ‘kis helyiségét alakította át erre a célra. Szépen elrendezett tárgyaival a kis üzlet egyben szemet gyönyörködtető kiállításul is szolgál a ház előcsarnokában. Mivel tovább szeretnék bővíteni az itt kapható ajándéktárgyak ‘körét, számos más népművészt is felkértek a közreműködésre. A helyi könyvesbolt a Baranyával kapcsolatos könyveiket, albumokat kívánja ide megszerezni. Az üzlet a művelődési ház nyilvatartásával párhuzamosan hétköznaponként 8—21 óra között látja el a vásárlóikat, akik most helyi jellegű, eredeti ajándéktárgyak között válogathatnak. Erős hét Sűrű, erős hete volt a múlt hét a televíziónak. Amit hétközben eszembe se jutott volna leírni, hisz, „egyik hét, mint a másik”, az most, a műsorújságot végignézve nyilvánvaló; jó, tartalmas hét volt. Kezdve a keddi Kallós Zoltán hom- mage-tól (,,Ha megyek látomásba . . folytatva Róbert László új Tisztelendők- sorozatával, aztán Mihályi! Sándor Paral-tévéfilmjével (Vihar a lombikban), vagy Sándor Pál Visnyevszkij-fel- dolgozásával, az Optimista tragédiával péntek este. Ismét volt Szeszélyes évszakok, nem nehéz kitalálni, mennyivel nagyobb nézettséggel, mint a vele egyidő- ben sugárzott Sándor Pál- tévéjáték. Ha már nézettségről esik szó, alighanem a mexikói labdarúgó-világbajnokság sorsolása volt a hét legnépszerűbb, talán legnagyobb érdeklődéssel várt programja. Jól nézhető, itt-ott kifejezetten jó volt a vasárnap esti amerikai tévéfilm, a riasztóan suta című Ketten egyformák. Nem lehet említetlenül hagyni a gyulai Várszínház nyári lírafesztiváljának felvételét (a Szegedi Körzeti Stúdió műsora) s bár egyelőre csak az első részt láthattuk, annyi elmondható, hogy fontos hézagpótló vállalkozás, hiszen a határokon túli magyar líra ezeken az alkalmakon kívül meg sem jelenik a televízióban s ez gyanúm szerint csak azért nem feltűnő, mert a határokon belüli magyar líra se éppen kedvelt témája a nemzet legnagyobb szórakoztatójának és nevelőjének. Halkan mondom, igazán örülve annak, hogy az Ilia Mihály által szerkesztett Európában magyarul megszületett, hogy talán nem ártana valahol és vaja mikor a határokon belüli magyar líra fesztiválját is megrendezni, biztos lehetne neki helyet találni a műsoridő valamely eldugott, késő esti sarkában. Eddig zömmel televíziós műsorokról beszéltem, pedig a hét filmjei is slágerek voltak, a Cicababák, vagy a Fekete tulipán biztos közönségsiker, akárhányadszor kerül is a képernyőre. Azt ugyan nem tudom, miért nem lehetett Alain Delon híres és a maga műfajában jó kalandfilmjének valami gyerekek által is elérhető időpontot találni s miért kellett — elvben — a leg- hálásabb ‘közönséget kizárni az „élményből", épp azt a közönséget, amelyik még nem látta s amelyik még minden irónia nélkül és őszintén tudta volna élvezni a több, mint húszéves francia film patent-romantikáját. Amiért viszont a legnagyobb káir: Menzel halhatatlan remekét, a Szigorúan ellenőrzött vonatokat sikerült tökéletesen eldugni csütörtök kora délutánra, mikor sem a „megcélzott" középiskolások, sem az „esetleg" érdeklődő felnőttek nem érnek rá. Érthetetlen és szomorú, hogy miért nem lehet évek óta a Kamera filmesztétika sorozatához sugárzott filmekből — a filmművészet valóban legnagyobb alkotásaiból — főműsort csinálni. Hogy szinte mindegyik ismétlés? Lehet, de azt hiszem vannak filmek — és nem éppen a Fekete tulipán — amiket évente-kétévente újra kellene sugározni — nemcsak középiskolásoknak. Elgondolom, mi lenne, ha a 2. csatorna — akár egy egész éven át — együttműködne a Kamera műsorával, s havonta egyik hétköznapi estéjét, a főműsoridőt, rendelkezésére bocsátaná. Hogy a saját tematikája szerint, de nagyobb nézettséggel vetítse, amit középiskolásoknak ajánl. Nem olyan magas a filmesztétikai kultúra Magyarországom, hogy a nézőket félteni kéne akár az évenkénti „ismétlődések” unalmától. Parti Nagy Lajos Csendesen — vizsgák előtt A kollégium könyvtóra Fotó: Lauer Györgyi Diákhatalom az Universitas «teában Mire büszke az önkormányzat? Rendszeresen nagy a forgalom a közelmúltban nyílt üzletben Foió: Läufer László Népművészeti bolt Pécsváradon Újjáalakult szakbizottságok a PÜB-ban A Pécsi Akadémiai Bizottságon megalakították az új, illetve átalakították a régi szakbizottságok egy részét. A változtatások a tudományterületek fejlődése következtében váltak szükségessé. Ennek eredményeképpen tizenkét szakbizottság (számos munka- bizottsággal) tevékenykedik a jövőben a PAB-on. Ónállóvá vált a korábban egy bizottságot alkotott, műszaki, kémiai, földtani szakbizottság. Új a matematika-számítási és fizikai tudományok egysége és a terület- és településfejlesztési szakbizottság. A munkaprogram-javaslatokat jelenleg állítják össze. A szakbizottságok arra törekednek, hogy a tudományos munkába jobban bevonják a régió szakembereit. Minderről a napokban megrendezett ülésen számoltak be a PAB vezetői. Ugyancsak ez alkalommal értékelték az 1984/85-ös évekre kiirt pályázatokat. A PAB a pályázatait 1983-ban hirdette meg Baranya, Tolna, Somogy, Zala megyék tudományos tevékenységet végző dolgozói számára. Pályamunkákat tudományos fokozottal (a tudomány kandidátusa vagy magasabb) nem rendelkező kutatók készíthettek. A jeligés dolgozatokat két opponens, majd a megfelelő szakbizottság és az elnökség is véleményezte. Javaslataikat az ülésen élénk vitában tárgyalták meg a PAB tagjai. Az eredményhirdetést ma tartják. Emléktárgyak Bárányából
