Dunántúli Napló, 1985. december (42. évfolyam, 329-357. szám)
1985-12-14 / 342. szám
A kerékasztal-beszélgetés résztvevői, balról jobbra: dr. Tallián Frigyes, Pernecker Imre, dr. Ásvány Lajos, Cserna Sándor, Mischl Róbert, Gerber György, dr. Horváth László, Burgmann György, Miklósné dr. Dékány Mária, Weisz József és Hársfai István. Áz üresen álló új lakásokról A közelmúltban lapunkban rövid interjú jelent meg, amelyben a DN munkatársa dr. Horváth Lászlótól, az OTP Baranya megyei igazgatójától érdeklődött: miért áll üresen Lvov-Kertvárosban a Till József utcában 52 lakás. Az interjú vihart kavart, érthető okból: hogyan fordulhat elő, hogy míg emberek sorban állnak lakásra várva, akkor nem is kevés lakás üresen áll. Az okok tisztázására a Dunántúli Napló szerkesztőségében kerekasztal-beszélgetést szerveztünk. A beszélgetésen részt vett Pécs Megyei Város Tanácsának a képviseletében dr. Ásvány Lajos osztályvezető és dr. Tallián Frigyes igazgatási főtanácsos, Pernecker Imre, a lakásügyi társadalmi bizottság elnöke, Mischl Róbert, a Baranya Megyei Építőipari Vállalat vezérigazgatója, dr. Horváth László, az OTP Baranya megyei igazgatója, Burg- mann György, a KISZ Pécs Városi Bizottságának az első titkára, Weisz József, a pécsi vasútigazgatósóg gazdasági igazgatóhelyettese és Miklósné dr. Dékány Mária csoport- vezető, Gerber György, a Mecseki Szénbányák szociális vezérigazgató-helyettese, Cserna Sándor, a Mecseki Ércbányászati Vállalat munkásellátási osztályvezetője. Szerkesztőségünket Hársfai István, a lap főmunkatársa képviselte.- Arra keressük a választ, miért vannak üres lakások; mit lehet tenni azért, hogy a megépült lakások mihamarabb a bérlők, ill. a tulajdonosok használatába kerüljenek. Horváth L.: — Egy lakás pl. azért is állhat üresen 3 hétig, 2 hónapig, mert nem jönnek össze a támogatások ... De ennél bonyolultabb a dolog. Nálunk az is belejátszik, hogy a Polgári Törvénykönyv kötelez a lakás bemutatására. Azt a lakást kell bemutatni, amit értékesítünk, és nem egy olyant, s ez a szavatossági igény miatt fontos. De ha a kivitelezővel olyan egyezségre jutnánk, hogy a még az ő őrizetében lévő lakást lehessen bemutatni, s mondhassa a fél, hogy ezekkel a hibákkal vagy ebben a minőségben megfelel a lakás, előbbrejuthatnánk. Csakhogy a kivitelező érthetően vonakodik, mivel korábban sok károsodás érte ilyenkor a lakásokat. — Aztán az ár. Honnan tudjam én előre, hogy a BÉV milyen végszámlát küld, amikor kész lesz az épület, és bemutatható a lakás. Addig én csak programszintű árat ismerek, ez pedig változhat és változik is. — Az előteljesítés közlése: nem mind. egy számomra, hogy egy, két vagy három hónappal előbb kapom a lakásokat, örülünk az előteljesítésnek, de — szerintem — a tanácsnak kellene meghatároznia, hogy neki mikor kell ismernie a várható előteljesítést, hogy elkerülhetők legyenek a zökkenők. — Aztán a munkáltatói támogatás, ami helyenként 1—2 hét alatt megvan, másutt viszont két vagy több hónap, ismét másutt pedig csak az ígérvény van.- Szó volt a bemutatási kényszerről. Nyugati lapokban látni, hogy konkrét megjelölések kíséretében épülő lakásokat hirdetnek eladásra. 4. HÉTVÉGE Nálunk, ahol tömegével épül aránylag nem sokfajta lakás, miért nem lehetne ezeket prospektusalapon értékesíteni? Horváth L.: — Az OTP kész lenne erre, de nem kész rá az ügyfél. Ha ő hajlandó lenne lemondani a PTK által előírt és szigorúan biztosított jogáról, akkor részünkről nincs akadály. De ha az ügyfél azt mondja, hogy ő látni akarja a lakást, mi nem zárkózhatunk el ettől. Akkor sem, ha többet akar megtekinteni. — Pedig az ilyen értékesítési rendszer az utólagos, pénzpocsékoló átalakításoknak is az elejét vehetné . . . Horváth L.: — De nem a tö- megszerűen jelentkező lakásigények kielégítésénél. Vállalhatná-e a kivitelező ezt 1500 lakásnál, amikor a lakásügyi hatóság sem tudja, hogy kié lesz, amit most épít a BÉV. Gerber Gy.: — De ennél is rosszabb a helyzet, hiszen a Mecseki Szénbányák azt sem tudja, hogy a dolgozót, akit pl. júniusban beköltöztethetne, februárban fel tudja-e venni és milyen igénnyel.- Mi a tanács véloménye, hiszen a lakások elosztása elsődlegesen az ő feladata. Ásvány L.: — szóban forgó 52 lakásról egy-két gondolatot. Idén az OTP a szabad kerettel együtt 805 lakást kapott. Nézőpont kérdése tehát, hogy ehhez viszonyítva az 52 sok vagy kevés. Minket nem lepett meg ez a szám, mert tudtunk róla. De a cikk utón részletes tényfel- mérést végeztünk. Nos, négy a városi vb-keretből volt. A végrehajtó bizottságunkat nem lehet felelősségre vonni az üresség miatt, amint a szénbányát sem a három miatt, ha nincs rá embere, akit beköltöztessen. A vb a központi feladatokra tartalékolt lakásokból négyre még nem talált vevőt. Aztán október közepén a Megyei Tanácstól kaptunk vissza kilenc lakást. Ennyit nem tudott felhasználni a neki átadott 16-os vb-keretből. 24 lakás volt a lakásügyi hatóságnál, 12 pedig az INKÖZ-irodánál. A lakáselosztás, -kiutalás, eladás egy olyan, számos szerv együttműködésére alapozott folyamat, amely egészében megfeneklik, ha csak egynél is gubanc van. Az egész lakásigazgatásnak jogilag szabályozottá rendszere, amitől nem lehet eltérni. Csak az 2—2,5 hónap, amíg az irányelvektől a végleges névjegyzékig jutunk, s 4—5 hónap, amíg az irányelvekből konkrét vevő lesz. Tömeglakásnál, bérlakásnál nincs gond, nem kell megnézni, csak kiutalni. De a másik . . . Kérem, portékát adunk el, ezt ma be kell mutatni a névjegyzékre került igénylőnek, azaz a vevőnek. Az előbb említettem, hogy 24 lakás van a hatóságnál. Miért nem kel el? Mert nem megy az állampolgár Lvov-Kertváros legvégére, amikor tudja, hogy ott bezáródik a beruházás. A tervek sem jók. Háromszobás lakás, amiben nem szeparólódhat el a család, és aminek nincs erkélye . . . Joggal mondja, hogy ilyenért nem ad 700 000 forintot. A tanácsrendelet azt mondja, hogy legalább 2 lakást meg kell mutatni. De azért hadd ne töröljünk egy fiatalt a névjegyzékről, mert még egy harmadikat is meg akar nézni, ha már egy életre elkötelezi magát anyagilag. Tehát van egy folyamat, amiben — ma legalábbis __ nem biztos, hogy j ó, ha a kivitelező előrehoz valamit. Előrehozhat, de akkor velünk összehangoltan tegye ezt. — Lehet-e, etképzelhető-e a jogszabályoknak az olyan értelmű módosi- tása, hogy a folyamat gyorsuljon, vagy lehet-e a folyamatot cihhoz igazítani, hogy a kivitelező rákapcsolt és hamarabb adja át a lakásokat? Horváth L.: — Nem gyorsításról vagy lassításról van itt szó, hanem az ütemességről. Ha az üresen álló lakásokat nézzük, azt is nézzük, hogy mihez viszonyítva üresek. Mert most az ütemtelenséghez próbálunk igazítani mindent a végtermék gyors eladása érdekében. És itt azért mást is említenék: Komlón 100 lakás .. . Gerber Gy.: ...amiben 60- nal mi is benne vagyunk . . . Horváth L.: — ... áll üresen, mert a bánya nem kíván élni a vevőkijelölési joggal (mert nincs, kinek a részére éljen vele), de a tanács sem tud rájuk jelölni. Pedig ezeket a lakásokat a Megyei Tanács és a Mecseki Szénbányák közös garanciája alapján építettük, mert a liászprogram előkészítésére 1000 lakást meg kell építeni. De ez most nem a mi témánk. A miénk az, hogy pl. egymást követően 340, majd 120 lakással startoltunk idén, és ehhez ugyanúgy 12 emberünk volt, mint amikor jóval kevesebbet kaptunk. Ásvány L.: — Kampányszerűvé vált a munka, és ezt túlórával sem lehet győzni. Mischl R.: — De azért remélem, nem éri elmarasztalás az építőipart, amiért szaporáz- za a lépteit és próbál a kötelező határidőn belül teljesíteni. A témánkat illetően én normálisnak tartom, hogy a lakás- gazdálkodásban bizonyos meny- nyiségű üres lakás legyen. De ha akcióban épült lakások maradnak üresen, annak érdemes utánanézni. Vagy működésbeli zavarok vannak, vagy nem tudjuk, hogy hiánygazdálkodásban gondolkodunk-e, vagy piacra termelünk. Szerintem ahogyan ma csináljuk, az a jogi szabályozással együtt elavult, túlhaladott és bonyolult, és nem veszi figyelembe, hogy a lakások nagy része olyan termék, amely piaci összefüggések alapján értékesül, holott természetesnek kellene venni, hogy a vevő, aki nagyon mélyen a zsebébe nyúl, jól megnézze, milyen is az a nagyon drága és egy életre szóló termék. Az egyik baj, hogy a lakás rég elkészült már, amikor először találkozik vele a vevő, a másik az, hogy amit ma építünk, az erkölcsileg máris avult, a harmadik, hogy elfelejtjük: a vásárlóerő már nem az állam nevében jelenik meg, s hogy itt vannak a differenciált, a különbözőségek iránti meny- nyiségi és minőségi igények. Mi hozzáfogtunk egy olyan korszerűsítéshez, hogy a lakásépítés szükséglete és az eladhatóság közti feszültség csökkenjen, s minimális legyen az a sok fölösleges áttétel, amely érték- növelés nélkül terheli a lakásokat. Minél jobb minőségű terméket akarunk előállítani, nem pedig üres lakásokat termelni. Szó volt itt a mi előrehozott átadásainkról. Ez azért volt, mert egyrészt így kívánta a vállalat gazdasági érdeke, másrészt mert képessé váltunk arra, hogy rövidebb idő alatt építsük meg az épületeket. Az a szándékunk, hogy a jövőben általános legyen a 10 hónapos átfutási idő. — Ezek után térjünk át a vállalati támogatásokra, mit lehet tenni ezek gyorsabb intézéséért? Weisz J.: — A kijelöléstől kezdődően, amikor mi megtudjuk, hogy x lakást fogunk kapni, s ezt a szolgálati főnökségekkel közöljük, azok pedig hozzák a neveket, az átfutási idő, ha minden megy a maga rendjén, minimum egy hónap. De megvizsgáljuk a mechanizmus kötöttségeit, hátha lehet valamelyest rövidíteni. Gerber Gy.: — A mi lakás- építési gondunk egyenlő a munkaerő megszerzésének a gondjával. Akit ide toborzunk, az nem azért vállal bányamunkát, mert van 100 000 forintja, hanem mert itt akar lakást, hogy boldoguljon. Jelenleg 2000 ember hiányzik a termelő szférában, ezért nem mindegy, hogy annak, aki idejön, azt mondjuk, mint eddig 20 éven át, hogy gyere dolgozni és itt a lakás, vagy azt, hogy te jöhetsz, ha van 100 000 forintod. Mit keresünk mi? Például azt, van-e lehetőség arra, hogy a bányamunkát vállalónak letelepedési hozzájárulást adjunk, akár az OTP közreműködésével, ami megteremtheti a lakáshoz jutás feltételeit. Horváth L: — De mi lenne ebben a mi hasznunk? A jelenlegi kamatviszonyok nem erre ösztönöznek. Gerber Gy.: — Nekem mégis az a fontos, hogy azt a pénz nélküli embert, aki idejön, letelepítsem, jóllehet a jogszabályok nem ezt segítik. Cserna S.: — A szerződést az előzetes ár alapján megkötjük, a folyamat már akkor elindul, amikor a házat még csak alapozzák, s próbáljuk tudni, ki lesz majd az a 20 ember, aki majd lakást kap. A kollektív szerződésben rögzített összegeket az osztály a saját hatáskörében intézi, csak az átlagostól eltérő kérelmeket engedélyezi a vezérigazgató a vállalati szakszervezeti bizottság előzetes javaslata alapján. Horváth L.: — Nem lehetne a Szénbányánál is eszerint lerövidíteni a 2—3 hónapot? Gerber Gy.: — Van eset, amikor egy-két embernél sikerül így eljárni, de akkor el-elmegy egy hónap. Horváth L.: — Úgy vélem, a vállalatok gyorsíthatnák a folyamatot, ha a munkáltatói támogatást az irányár alapján állapítanák meg, hiszen a differencia 10—20 000 forint, ami 700 000 forintnál nem lehet döntő. Végezetül engedjenek még nekem még egy gondolatot az üres lakásokkal kapcsolatban. Ha elfogadjuk, hogy a lakás áru, akkor azt is el kell fogadni, hogy ez az áru időnként a pulton van, vagy a kirakatban, vagy éppen a raktárban, mert az áru tulajdonsága az, hogy időnként készleten van. Az eladónak pedig a legkedvezőbb ajánlatra kell várnia, s ha kell, álljon akár 3 hónapig üresen, míg jön a legjobb vevő, aki minél kevesebb hitelért, minél több saját részt kínál érte. Azt hiszem, eszerint kell az üresen állás költségeit is mérlegelni. Szóvá tesszük Ment-e a gépekkel előbbre a világ? A technika századában, a technika bűvöletében élünk —. halljuk és hangoztatjuk nap mint nap. Síva istennő karjaiként csápol körülöttünk az elektronika megannyi csodája, befon és fojtogat, a pénztárcánk után kutat. Eközben lépten-nyomon arra kell rádöbbennünk, hogy régen megoldottnak vélt, s ma már a kétszerkettőnél is kezdetlegesebb gondokon sem tudunk úrrá lenni a XX. század utolsó előtti évtizedében. Mi végre akkor ez a nagy hetvenkedés az űrlcbo- ratóriumokkal, a hangra vezérelhető automatákkal? — kérdezem magam is, amikor hetek óta sikertelenül próbálkozom megjavítani öreg vaskályhámat. Gyönyörű, míves darab, a salgótarjáni gyár remeke a század elejéről. Nincs más baja, mint hogy ajtajának csücske lepattant, s ezért csak féloldalason nyitható. Mutatom egy szakinak, a fejét csóválja: „Ezt nem lehet megjavítani! — jelenti aztán ki megfellebbezhetetlenül. — Az öntvény törött le, azt nem lehet visszahe- geszteni. Vagy kicseréli az egész ajtót, vagy úgy használja, ahogy van!” Figyelem: nem egy kontár állítja ezt, nem egy botcsinálta „ezermester", hanem egy képzett lakatos. Azt mondja, nem lehet. Szó sincs arról, hogy ő nem tudja megcsinálni, hanem hogy ez a munka objektiv lehetetlenség. Bizonytalanul megemlítem, hogy ma már a víz alatt és a világűrben is sikerrel hegesztenek össze fémeket, s ezt csak itt a földön kellene, normális légköri viszonyok között... A válasz elnéző mosoly és rövid nyilatkozat a szakértelmemről. A technika évszázada? Más. Elegáns bútorokkal rendezkedne be a hivatal. A belsőépítész fantáziája meglódul, ontja az ötleteket, s keze alól extra szépséggel kecsegtető bútorok rajzai kerülnek elő. A beruházó lelkesedik s annak rendje és módja szerint megkezdődik a „bonyolítás": lekötik a kapacitást, megkötik a szerződést, kikötik az első határidőt. Aztán a másodikat. És a harmadikat, majd a negyediket. Végre elkezdi a cég a szállítást, azonban néhány „apró" szépséghiba azonnal szemet szúr a megrendelőnek: az asztalok lába ujjnyival vékonyabb a tervezettnél. (Magyarázat: az alvállalkozónak csak ilyen esztergagépe volt.) Az asztalok lába ferde, a lapja felhólyagoso- dik, a szekrények nem záródnak. (Újabb magyarázat: „Sajnos, olyan munkaerővel kell dolgoznunk, amilyen van. És olyan fával, amilyet éppen kapunk.") Csodálatos módon a sokkal kezdetlegesebb gépekkel dolgozgató asztalos gyártmányai nem görbülnek el, nem a használat közben száradnak ki és nem hiányoznak róluk ékek, csavarok. Vajon törvényszerű-e, hogy a sorozatgyártás átka üljön még az egyedi tervezésű, reprezentatívnak szánt bútorokon is? Ugyanebben az épületben a fűtéscsöveket úgy szerelték be, hogy a próbafűtés alkalmával öt-tíz centimétert nyúltak meg a csövek, falat szakítva, tartóbilincset görbítve. Azt, hogy van hőtágulás is a világon, a huszadik század végére sem tanulták meg a kivitelező „mesterek". De sorolhatjuk tovább a példákat. Közismert dolog, hogy az OTP a számítógépes feldolgozás bevezetéséig minden hónap első hetében elküldte az átutalásos betétszámla egyenlegét. Ma ezt egy héttel később veheti kézbe az ügyfél, hála a korszerű adatkezelésnek. Ám korántsem az OTP az egyetlen, amely a megnyúlt határidőt a számítógépes feldolgozással indokolja. Újabban az Autóklub is csak néhány hónappal később küldi cl az igazolványt, holott a modernizálás előtt közvetlenül a tagdíj befizetést követően átvehettük a kis kártyalapot. Az ok: több hét kell, amíg az adatok átfutnak a számitógépes rendszeren. Ha szel- lemeskedni volna kedvem, megkérdezném a kisasszonytól: kőből van-e az a számitógép vagy fából? De a téma éppen nem mosolyogta tó. Mi végre hát computer, a display, a printer, a flopy disc, ha az ügyfélnek késedelmet, a hivatalnak pedig többlet postaköltséget okoz? S egyáltalán: mire valók a mind újabb és újabb gépcsodák, ha lassabbak, kényesebbek, tökéletlenebbek, mint az emberi kéz, ha nem könnyítik, de nehezítik az ember mindennapi életét? Megéri-e a befektetett milliókat, ha minduntalan kompromisszumot kell kötni az ízléstelenséggel, a gyenge minőséggel a sorozatgyártás lehetőségei és lehetetlenségei ürügyén? Legyünk tehát újra géprombolók? Aligha ez a megoldás. Okosabban kellene használnunk a gépeket, vagy'és okosabb gépeket készíteni. Végtére is a gép van az emberért, nem pedig fordítva. Ez a logika bicsaklik meg, valahányszor belenyugszunk abba, hogy vékonyabb az asztalláb, mert csak ilyet tud fabrikálni a masinánk, s akkor is, ha évenként máshová írjuk a levélcímet, a feladó nevét, mert a nagyhatalmú gép-isten csak így hajlandó elolvasni az irányító- számot. Milliónyi ember szolgál egy gépet, s nem a gép az embermilliókat. Próbáljuk meg: adjunk nagyobb hatalmat az emberi értelemnek, s akkor a gépeink is bizonyára értelmesebbek lesznek. Havasi János Fogorvosi rendelő és lakás épült Himesházán, a több mint kétmillió forintos költséggel épült rendelőben jövő év elején fogadják az első betegeket. Fotó: Läufer László Ke re kasztul-beszélgetés a szerkesztőségben
