Dunántúli Napló, 1985. december (42. évfolyam, 329-357. szám)

1985-12-13 / 341. szám

e

Dunántúlt napló

1985. december 13., péntek

Honismeret Sí

PÉCS

SZÜLETTEK

Szolárov Balázs, Kovács Bernadett, Jandó Szonja, Preisz Noémi, Gyorfi Éva, Hettinger Ágota, Lang Anett, Orsós Anita, Nagy Annamária, Nagy Tamás, Berecz Gábor, Balog Brigit* ta, Hajas Miklós, Regényi István, Berkics Máté, Farkas Zsolt, Várady Zoltán, Lovász Katalin, Antal Ágnes, Kovácsovics Renáta, Gyurkó Barbara, Péter Boglárka, Bíró Zita, Deák Adrienn, Györkö Zsuzsanna, Háber Gina, Friedrich Andrea, Bősz* ler Emese, Hajna Zsófia, Tasnádi Zsófia, Vidolovics Ferenc, Novák Szabolcs, Wittmann Tibor, Rónaki Sándor, Hajdú Miklós, Weinreich István, Kreitz Gábor, Mátyás József, Scheffer Zsófia, Ott Melinda, Kübler Katalin, Takács Gáb rr, Gal- góczi László, Kárpáti Gergő, Kova- csevics Milán, Pfaff Judit, Aradi Viktória, Gobi Mária, Nagy Timea, Páva Henrietta, Csongrádi Szilvia, Balogh Melinda, Erdei Tibor, Klein Péter, Rouse Esztella, Vajta Ferdnc, Rácz László, Csernyi Bolond, Wer- czeg Attila, Német Attila, Jdtjász Gergely, Sztraka Tibor, Fodor Renáta, Garamszegi Andrea, Zórity Edit, Bogdán Bernadett, Zsoldos Olga, Csaba Réka, Hajdú Viktória, Schrott Hella, Kiss Adrienn, Ludwig Helga, Klis Mónika, Sallai-Balogh Adrienn, Bereczki János, Molnár Gábor, Viszló Ivett, Németh Krisztina, Varga Anett, Varró Virág, Horváth Katalin, Varga Zita, Takács Brigitta, Diskay Máté, Répásy Balázs, Wirth Ferenc, Sczóber Gabriella, Szabó Patrik, Nagyidai Nándor, Atanazov Balázs, Zsdrál Bertalan, Mikola Emese, Hazafi Viktória, Pintér Pálma, Kaics Szilárd, Papp ■ahnt, Kása Géza, Kovács László, VSIgyi Gabriella, Kunyi Zsuzsanna, Nagy Renáta, Hosszú Renáta, Kocsis Vanda, Rosenberger Anita, Pölcmann Eszter, Maróti Andrea, Giran Andrea, Csujo Gergő, S.élig Imre, Makk István, Himer András, Sárközi Zoltán, Berki Zoltán, Kubci Gyűlő, Rattinger Balázs, Ragoncsa Petra, Kolonics Georgina, Mózsef Ivett, Bácher Dávid, Kékes Balázs, Weber János, Szaszkó Zsolt," Popp Tamás, Tiszold Tamás, Moharos Emilia, Horváth Klaudia, Tóth Fo- time, Bérces Tünde.

HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK

Koron ics József és Tollár Ildikó, Ptudán Antal és Katies Brigitta Csilla, Keresztény Zsolt és Takács Beáta, Hergenrőder Attila és Nagy Erika Erzsébet, Nagy Béla és Wágner Irma, Gyurasics József Feronc és Géczy Agnes, Győri Zoltán és Kassai Anikó, Szabina János és Angyal Ida Csilla, Páli Attila és Viszt Eszter, Papp József és Spruzina Ida, Pataki István és Vass Agnes Gabriella, Pretzl Gábor és Kárpáti Éva, Egyed András és Kiss Ilona, Bánusz Péter és Kristóf Agnes, Dormán Gábor József és Szili KataÜn Ildikó, Hámori Ferenc István és Nyíri Magdolna, Vida György és KrizmanicS Melinda Betti, Kovács Imre és Siska Margit, Dobai Ferenc és Orsós Julianna, Péter István és Baracsi Éva Mária, Csuka Tibor és SzmoHra Agnes, Makofka Zoltán és Boha Márta, Les László Zoltán és Gyimesi Szilvia, Bernáth Gábor és Tompa Hedvig, Papp József István és Boldog Beatrix, Borbarát Miklós Tibor és Balázs Erzsébet, Szabó Zoltán Gábor és Bokodi Anikó, Varga Jenő és Balázs Ildikó Margit, Schwab Tibor és Judt Ildikó, Szűcs István és Bíró Edit, Vasvári Gyula József és Nagy Beáta, Beck Jenő és Judt Timea, Rumics László és Kónyi Zsuzsanna Ilona, Németh Jenő Lajos és Lippai Margit, Német Tibor és Pusztai Andrea, György Antal és Tószegi Erika Erzsébet, Amrein János és Varga Erzsébet Mária, Lévai Tibor Zoltán és Szeri Piroska, Faragó Ferenc és Sáfár Anikó, Bárdonicsek László Antal és Kollár Agnes Katalin, Pekori Csaba és Fazekas Dorottya.

MEGHALTAK

Czulák Imre, Mihajlovics Józsefné Bajaczi Anna, Gergely Jánosné Dömse Julianna, Heller Mátyás, Fűrész Károlyné, Szántódi Péter, Vass Józsefné Kaleff Ilona, Kiss Imréné Éberlin Mária, Székler Jánosné Pct- kó Erzsébet, Horváth Antalné Brei- tenstein Katalin, Varga Dénesné Gadácsi Ildikó, Spiesz Ferenc, Maszlag Károlyné Gergely Mária, Bogdán Vendel, Keszerice József, Ujpál Józsefné Móricz Ilona Mária, Kovács Péter János, Pacséri Lajosné Heinrich Sára, Martin István, Horváth Józsefné Ferencsics Klára, Födi Istvánná Balog Gizella, Dómján Lajos, Prucsi Antalné Mitzl Erzsébet, Szabó Gyula, Stroch József, Csa- nálosi Ferenc, Stier Péterné Kocso- vy Eudoxia, Eötvös Józsefné Gyura Ilona, Pécsi Ede, Varga Mihály, Páj Éva, Herczog Mihályné Erg Katalin, Luliák Ferenc, Horváth György, Nagy József, Fadgyas József, Lipcsei Mihály, Papp István, Várhalmi Ferenc, Plügl Henrik.

„A megelégedett, boldog élet kalauza”

Az első orosz atlasz

Felújitás után november 29-től ismét várja látogatóit a szombathelyi Smidt Múzeum, amelyet dr. Smidt Lajos, a Vas Megyei Markusovszky Kórház egykori igazgató főorvosa alapított t968-ban. Az európai hírű múzeum 40 ezer darabból álló gyűjteménye több felbecsülhetetlen értékű műtárgyat, kultúrtörténeti emléket őriz. A képen: a múzeum fegyvergyűjteménye.

(Czika László felvétele)

— A boldogság azoké, akik beérik önmagukkal. (Arisztotelész.)

— Semmi sem elviselhetetlenebb az ember számára, mint az örök napsütés, az élvezetes órák hosszú sora (Goethe.)

— A gazdagok boldogtalanok, olyanok ők, akik nem ismerik az egyszerű barna kenyér izét. (Ford.)

— A pesszimista, mégha sült galamb repülne is a szájába, csak panaszkodna, miért nem repül be — felszeletelve. (Switt.)

— Mindenből kiforgattak ellenségeim, minden vagyonom ez a tintgtartó. Megmaradt azonban a jókedvem és a lelkiismeretem. (Taylor.)

— Szuggeráljuk magunknak naponta mondogatva: „Ez a nap szebb volt, mint a másik . . .", s ha fájdalom jön, szóljunk így magunkhoz: „elmúlik, sebaj, elmúlik..." (Coué.)

— Amiért a szenvedések taposómalmát kibírom, azért van. mert megismertem egy csodás érzést, a részvétet a másik ember iránt. (Oscar Wilde leveléből barátjának André Gide-nek.)

— Soha nem látott a világ bábelibb vagyonokat, de nem látott tökéletesebb szegényeket sem. (lack London.)

— Az alamizsna csak megerősíti a gazdagok gazdagságát, és megerősíti a szegények szegénységét. (Anatole France.)

— Elvünk elégedetten élni, ha még oly kevés okunk is van rá. (Lessing.)

— Fel kell rázni a világ lelkiismeretét, hogy a gazdagok ne tudjanak aludni a selyem- paplanuk alatt. (Puskin.)

„A boldogságra vezérlő kalauz" főbb tantételeit az alábbiakban szedtük össze:

1. Legfontosabb lemondan: tudni úgy, hogy abból megnyugvás legyen.

2. A boldogság: tudomány, amelyet meg lehet, sőt meg kell tanulni.

3. A boldogság nem egyenlő az arannyal (gazdagsággal).

4. Aki boldogtalan, az a saját hibájából az.

5. Ne vágyakozzunk semmi után sem. (Eprktetosz.)

Végül is a világháborút okolja a szerző, amely az embereket elkoptatta, felőrölte, megrontotta. „Itt járkálnak a félig holt lelkek milliói, akiket — Remarque szavaival élve —

H Horthy-kor körtünete egy könyvben

Tanulságos könyvre bukkantam rá egy pesti antikváriumban. Címe: „A ma életművészete. A megelégedett, boldog élet kalauza. Pantheon kiadás. Irta: Perlaky Lajos." A könyv a ikét világháború közötti Horthy-kor nyomorúságosán nehéz éveiben jelent meg, a 30-as és 40-es években, és három kiadóst ért meg, amikor „az emberibb világért kiáltok" írói nemzedéke mór erőteljesebben bontogatta szárnyait, és egyre jobban kezdte hallatni hangját. A szerző a társadalmi igazságtalanságokat és szakadékokat nem a nemzet- gazdaság és a társadalom struktúrájának megváltoztatásával akarta megszüntetni. Ellenkezőleg: álszociális eszmék hangoztatásával próbálta az éhező tömegeket megvigasztalni, és „hasznos tanácsokat" adni a megelégedett élet vitelére azokban a súlyos időkben.

Sűrűn olvashatunk hivatkozásokat híres emberekre, klasszikus írókra és filozófusokra, akik aforizmákat mondtak a megelégedettségről. Ilyen fejezetcímek vannak, mint pl. az életbátorság, az élet apró hőstettei, a jótékonyság, az optimizmus, a ma, a nehéz idők életművészete. Lapozzunk bele a 212 oldalas kötetbe, és ragadjunk ki néhány igen jellemző mondatot belőle! Ilyenek olvashatók:

— Olyan időket élünk, amelyben kortársaink hősökké lépnek elő, hiszen van-e valaki, aki elmondaná, hogy nincsen egy mély ránc a homlokán?

— Az bizonyos, hogy a társadalom az egyenlőtlenségek egyensúlyán épül fel. Ez az a centrifugális erő, amely összetartja a különböző népeket. Amióta a világ áll, mindig volt különbség ember és ember között, ez a természet rendje. A vagyonegyenlőtlenségeket •kellene csökkenteni, hogy ne legyen érdemes ellenük harcolni. (Ez a műnek az eszmei mondanivalója. Sz. K.).

— Van egy élősdi osztály, amely munkabírása dacára összetéveszti magát a nyugdíjassal. Nincs visszásabb állapot, mintha kéregető munka- nélkülieknek jobb dolguk van, mint a szorgalmas munkásoknak.

Lássunk azonban néhány „aranymondást", amelyek a boldogságra „megtanítják” azt a szegényt, aki hozzájut e könyv elolvasásához:

a háború megölt anélkül, hogy a gránát széttépte volna. Itt van egy háború utáni generáció, amelynek élete nem tavasszal. hanem ősszel kezdődött, s amely a frontról hazatérve azt látta, hogy minden hely foglalt."

Az egész mű tartalmát valami végzetszerű sorsba való, borongás belenyugvás, sztoikus filozófia lengi át, nyoma sincs annak, hogy a meglévő állapoton változtatni kellene valahogyan. Kortörténeti dokumentum ez a mű, a két világháború közötti súlyos időkről, a gazdasági válság éveiről, amelyekről el sem hinnénk, hogy léteztek, ha nem éltük volna át. Egy elsüllyedt világ tárult elénk, amelybe tanulságos volt bepillantanunk felszabadulásunk 40. évében.

Dr. Szántó Károly

A mai geográfia és térképészet nem képzelhető el az orosz tudósok munkája nélkül. Ebben az évben két jelentős évfordulóra tekinthetünk vissza: az első orosz nyelvű földrajzkönyv 2 7 5 és Oroszország első atlaszának 2 4 0 évvel ezelőtti megjelenésére. Az első tankönyvet az 1701-es cári dekrétummal alapított Matematikai és Navigációs Tudományi Iskola hallgatói részére adták ki az 17 10 -es tanévre „Földrajz, vagyis a földgolyó rövid leírása, amelyet a cár őfelsége parancsára a moszkvai Typográ- fiában nyomtattak ki.” címmel.

A korabeli Oroszország kellően fel nem fedezett vidékei a kutatók egész generációit foglalkoztatták, akiket „geodétákénak neveztek. Bejárták az ismeretlen tájakat, terjedelmes írásokat és térképeket készítettek és munkájuk eredménye volt Oroszország első földrajzi atlasza. Ennek címlapja így szól: „Orosz Atlasz, amely 19 speciális térképből áll, melyek a régi orosz birodalmat, annak határvidékeivel együtt ábrázolják, és amelyeket a földrajzi szabályok és a legújabb felfedezések alapján, egy általános térképpel együtt a nagy birodalomról a Szentpétervári Cári Tudományos Akadémia szorgalommal és fáradsággal állított össze az 1745. évben." A magyarázó szövegben a szerzők azt fejtik ki, hogy művük arra kíván rámutatni, hogy az alattvalók megtudják, hol kell erődöket építeni, csatornákat ásni, gyárakat, manufaktúrákat, ércműveket alapítani és hogy a különböző termékeket a legcélszerűbb útvonalon hogyan lehetne előállítási helyükről a felhasználási helyükre szállítani.

Ez utóbbi mű megjelenésének nemcsak az orosz kartográfia fejlődésében volt nagy jelentősége, hanem az egész világ szempontjából is. Ugyanis ezután a külföldi atlaszok csakis erről orientálódtak, mert ezt megelőzően a hatalmas orosz területekről csak fantáziaképek állottak a külföldi térképészek rendelkezésére.

Kováts Andor

Hétvégi pihenőhely a festői szépségű tájon

Fedezzük föl Rékavár völgyét!

cones állítása szerint I. István király unokája volt!

Visszatérve Rékavárra megállapíthatjuk, hogy gyönyörű fekvésű, az egyik oldalon a Réka patak medrére néz, és Mecseknádasd falu végétől, a Stein malomig országúton, majd gyalogúton érhetjük el.

Rékavár falait ma hiába keressük a hegytetőn. A még megmaradt falmaradványokat is elhurcolták a 18. században, és beépítették a nádasdi házakba. A bozóttal és fákkal benőtt várkastély alapfalait és egy mély vársánc vonulatát azonban az 1937-ben végzett próbaásatások során nagyjából követni tudták. Ebből megállapítható volt a vár északnyugat—délkelet irányú fekvése. A szemtanúk szerint 30 évvel ezelőtt, a még méter magasan álló, 100—200 cm vastag, megszakítás nélküli falak mentén körbejárhatták a várat, sőt a felvonóhíd kiszögellé- sét és a kapuerődítést is érzékelni lehetett. Bizonyosan állott már építmény Rékavár helyén a honfoglalás előtt is, de erről nincs biztos adatunk. Még két megjegyzés ehhez: dr. Kovács András is írt történetéről, a Honismeret 1983/5. számában, jelenleg pedig e festői szépségű helyen 34 hétvégi ház áll, és ad pihenést az idelátogató —- reméljük, egyre nagyobb számú turistának!

Varga Antal

A keleti Mecsek egyik festői vidékén, Mecseknádasd fölött emelkedő egykori Rékavár. (Rákvárnak is írják), történetének szálai egészen a korai

magyar középkorba nyúlnak vissza, sejtelmesen összefonódva az angolok, skótok történelmével. Az angol történelem minket érdeklő fejezetéből ragadjuk ki a következőket:

1016-ban Ironside (Vasbor- dójú) Edmund angol király Nagy Kanut dán királlyal végzetes csatát vívott, és néhány hónapi uralkodás után meghalt, s a dán király lett a győztes. A hódító, Nagy Kanut száműzte Vasbordájú Edmund két kisfiát, akik Olaf svéd királyhoz kerültek. Olaf azonban tartott Kanut haragjától, ezért a gyermekeket I. Istvánhoz, Magyarországra küldte.

István király — egy későbbi oklevél és az ennek nyomón végzett bizonyítás szerint — a menekült angol hercegeknek birtokokat adományozott, a pécsváradi apátság és Ná- dasd falu közelében fekvő királyi birtokrészből, Rékává' központtal. Malcones Béla: „Szent István unokája, Szent Margit, Skócia királynője magyar származása és magyar- országi szülőhelye" c., jórészt angol történelmi munkák alapján írott könyvében bizonygatja, hogy az egyik menekült angol királyfi, Edward, I. István király lányát, Ágotát'vette feleségül. Leányuk, Margii később Skócia királynéja lett — akit új hazájában szentként tisztelnek , és aki Mai-