Dunántúli Napló, 1985. november (42. évfolyam, 300-328. szám)
1985-11-09 / 307. szám
Szerepel a 75 éves kezdő pécsi színésznő is Szilveszteri műsorreneszánsz Alfonzó nem akarta „égetni magát"” Mióta a képernyő beköltözött a szobánk sarkába, szilveszterkor Magyarhonban milliók ülnek eléje, össznépi röhögésre, avagy össznépi fanyalgásra. Az utóbbi évek óévbúcsúztató műsorai azonban inkább csak hümmögést váltottak ki. Most viszont a humor újjászületéséről hallani, s az újjászületés egyik atyja Szántó Péter, az Élet és Irodalom sokszínű újságírója, a Dunántúli Napló és a Hétfői Dunántúli Napló nem is oly régen volt munkatársa. — Mi lesz tehát az új szilveszteri kabaréban? — kérdeztük tőle. — Történeteket előre elmondani, csattanókat lelőni természetesen nekem sem szabad. De a televízióban igen felborzolta a kedélyeket. Hiszen a szilveszteri műsor a legutóbbi években elfáradt. A Szabadság téri központ belső értékelése szerint is a két évvel ezelőtti szilveszter bukás volt, a tavalyi meg sokkal rosszabb lett, mint a két év előtti. Tény: elfáradtak, már túlságosan rutinosak lettek, s ez még akkor is baj, ha egy szilveszteri műsor sohasem egyaránt tetszik mind a va- lahánymillió nézőnek. Sok vezető színészt felkértek szereplésre, de azok az utóbbi időben azt felelték, hogy nem érdemes néhányezer forintért részt venni a műsorban és utána hónapokig szidják őket. Például Alfonzó azt válaszolta, hogy nem „égeti le magát". Mi most öten — Árkus József, Pálfi József, Szenes Iván, Ungvári Tamás és jómagam — Antal Imre műsorvezetésével megpróbálunk valami mást. — Általad lesz-e a műsornak valamilyen pécsi kötődése? — Kisiskolás koromban a pécsi Szent István téri iskolában volt egy napközis tanárnénim, a Jászai Joli néni. Már akkor öreg volt, öblös hangú, sovány néni, Jászai Mari unokahúga. Most 75 éves, de most nagyon fiatal, mert sokat örökölt abból, ami Jászai Mariban megvolt, s most jön ki belőle. Tavaly felfedezte a színház, a tévé, a film, s már főszerepeket kapott Győrben és Veszprémben. Jelentkezett és nagyon valószínű, hogy ő is szerepel a szilveszteri műsorban. — Az egykori híres Bölcs rabbi a mellényzsebben című zsidóvicc-kötetekhez képest vékony humor van az Osztropoli Herschel ostora című zsidóhumor-gyűjte- ményben, amit te szerkesztettél . . . — Kaptam egy kéziratot azzal, hogy kissé javítgassam a fogalmazását, s aztán amikor megjelent, akkor láttam megdöbbenve, hogy engem jelöltek meg szerkesztőjének. összeállítóját, a barcsi dr. Hajdú Istvánt mégis elismerés illeti, amiért négy és fél évtized után ismét elkezdte ezt a műfajt. — Határozott siker viszont az LGT zenekarról szóló könyv, amit te írtál. — Presser Gábor régóta tervezte egy LGT-könyv megjelentetését, de húzta-ha- lasztotta, mert a rockzenei újságírásban elég sok sötét cápa van, s egyikre sem akarta rábízni. Én sokáig nem vállaltam, mert túl jó barátságban vagyunk ahhoz, hogy vájkáljak Presser Gabi múltjában, de végül rábeszélt. Földessy Dénes A kondér mellett főzték ki a lakóhelyük nevét? Az utolsó pécsi buléner Buléner, buléner? — Kiféle, miféle? Dobsina eredeti neve a 400 éves pecséten A természetvédő lovag A héten néhány napra Magyarországra látogatott Sir Peter Scott, a WWF Nemzetközi Tanácsának elnöke, Robert Falcon Scottnak, az Antarktisz tragikus sorsú híres kutatójának fia. Az eredeti foglalkozására nézve festőművész az utóbbi négy évtizedben a természetvédelem elismert, hírneves szakembere. Ö alapította a Vízivad Társaságot, amelynek közel három évtizede elnöke. Ő hozta létre az I.U.C.N. Vörös Könyvét, mely szervezet veszélyeztetett állatfajokkal foglalkozó szakbizottságának 18 éven át elnöke volt. Ezenkívül több természetvédelmi jellegű társaságnak elnöke, s 1973-ban első volt a természetvédelmi szakemberek között, akit az angol királynő lovaggá ütött. Mostani magyar- országi látogatása során Sir Peter Scott előadást tartott a Nemzeti Múzeumban az európai vízimadár-védelemről. Berlinbe utazott a Szélkiáltó November 8-án háromnapos vendégszereplésre indult Berlinbe a pécsi Szélkiáltó együttes. A Magyar Kultúra Házában adnak ünnepi koncertet november 7. tiszteletére az NDK-ban dolgozó magyar munkásoknak. r Eles anyanyelvűnk 1. Csak azért viszi el a pálmát, mert az a hiúságát legyezgeti. 2. Ne a védekezésre összpontosíts, ha gondolatod támad! 3. Egyiknek a főhajtás, másiknak a hajtás a fő. 4. Túlfűtött képzelete fölemészti az energiáját. 5. Nem annak adnak igazat, akinek nincs. 6. Kiemelkedni ugyan képtelen, de legalább kirí a környezetéből. 7. Széljegyzeteit a meteorológia hasznosítja. 8. Ritka, ki csupán kíméletből nem üti meg a mértéket. 9. Némelyeknek köny- nyebb felszállni a Holdra, mint leszállni a földre. 10. Grafomán az, aki írógörcsöt kapott. Kerekes László Nyúlni akar a telefon után? Ne fáradjon! Buléner kurzus sem most, sem a jövőben nem indul. A világon ugyanis csupán egyetlen helyen, Buléniábun beszélik e nyelvet. Hasonlít a némethez, de kifejezéseinek legtöbbjét még a született németek sem értik. Egy példa: A „Mindig volt valahogy" kezdetű mondás németül: „Es war immer irgendwie”. Bulénerül: „Es boar fatt abiz". Buléniát nem a mesekönyvekben, Bergengócia és az Óperenciás-tenger környékén kel! keresni. Ezt a nevet „keresztszülei", a bulénerek agyalták ki, igazándiból Dob- sinának hívják. A jégbarlangjáról híres szlovák településre (II. Géza idején, 1141- ben) a Rajna és a Masel folyó környékéről beszivárgó németek egy szép napon tábortüzet raktak, kondérban főzni kezdtek. Az összejövetel célja: nevet adni lakóhelyüknek. Gondterhelten gubbasztottak, a tűz ropogása, a sztrapacska fortyogása, s néha egy-egy gyomor korgása törte meg a csendet. Mígnem egyikük — — Ezt a pechet! — kiálthatna fel bármelyik kertvárosi családi ház károsult lakója, afölött méltatlankodva, hogy éppen őt lopták meg. Pedig milyen jól eldugta a pénzt! Az aranyékszereket! Kisszoba, fiókos szekrény, doboz... És mégis! Ezt a pechet... Hogy a lakások bejárati ajtaja nyitva volt? Hogy a háziak éppen — csak pár percre — a boltban voltak, vagy éppen a kertben kapálgattak — hát ez rendszerint kimarad a méltatlankodásból. Pedig az ajtók nagyon sok helyen nyitva vannak! Jól tudta ezt Bárent Lajos, a 27 éves pécsi fiatalember, aki némi rutint szedett már eddig is ösz- sze — háromszor volt büntetve eddig vagyon elleni bűncselekmények miatt, legutóbb a múlt év januárjában szabadult —, annak ellenére is, hogy — mint mondta — a lopásait rendszeresen kábult, jószerével amelyik már nagyon várta, hogy csajkáját teletöltsék — felkiáltott: „En Top schá I” (németül: In den Topf schau!), magyarul: Nézz a fazékba! A többiek kaptak az alkalmon és a Topschau nevet adták a településnek. Ebből később Dobschau, majd Dobsina lett. A város a Dobsa patak és a Sajó folyó védett völgyében, hatalmas hegyek között fekszik. Amíg meg nem épült a bánréve-dobsinai vasútvonal, szinte teljesen el voltak zárva a külvilágtól. A törzsközösség- ben élő németajkú lakók csak a közéjük költözött szlovákokkal, magyarokkal érintkeztek. Üj barátaiktól eltanulták a kemény kiejtést, a mássalhangzók ropogtatását és az amúgyis keverék nyelvjárásokból keletkezett nyelvüket a szlovák és a magyar nyelv muzsikája áthangszerelte. Dr. Uherkovich Gábor hid- robiológus, a brazíliai algák legjobb ismerője az utolsó pécsi buléner. Megérti a nyelvet, de beszléni csak akkor meri, ha néhány pohár ribiszkebor (Dobsinán nem terem öntudatlan állapotban követte el — alkohol, nyugtatok együtt. Idegileg megviselt állapotban volt az utóbbi hónapokban, mert — lévén rendőrségi felügyelet alatt — senki sem akart neki munkát adni ... Ez annyira megviselte, hogy elkezdett Seduxent enni, leöblítette ezzel-azzal, s jött a kábultság- nak az a foka, amikor az ember nem tud mást csinálni — csak lakásokba besurranva pénzt, aranyékszereket lopni. Érdekes módon: annyira soha sem volt tétova, hogy — mondjuk — ne találta volna meg a pénzt, vagy ócska bizsukat rakott volna a zsebébe. meg a szőlő, ezért ribiszkéből készül a bor) lehörpintése után feloldódnak a gátlásai. (A 87 éves Lehoczky Károly bácsi, aki még jól beszélt bu-. lénerül, pár hónapja hunyt el váratlanul.) Dr. Uherkovich Gábor meséli: — A Dobsinára települt németeknek szokásuk volt, hogy ismeretlen emberek után eképpen érdekődjenek: buléner? buléner? vagyis: kiféle? miféle? Így kapták a csúfnevet, mely cseppet sem sértette őket. — Ez a nép nagyon szívós, szorgalmas emberekből állt, csak a bányászatból nem tudtak megélni, ezért földműveléssel is foglalkoztak.- Gyakran járok haza és szenvedélyemnél fogva a Göl- nic folyó tározójának algáit is De lássuk csak: hol és merre járt? Mondja: mindig a lakása — a kertvárosi Szövetség utcában élt albérletben — és a közeli bolt között, jöttében-men- tében jutott eszébe, hogy valami kis pénzt kéne szerezni. Ez év július 27., a délutáni órák: 12 000 forint értékű aranyékszer a zsákmánya (az alant felsorolandó esetek mindegyike a kertvárosban, családi házakban volt, amelyek mindegyikének nyitva volt a bejárati ajtaja). Szeptember 11., ennél változatosabb napja volt: délelőtt az első ház, innen 3200 forint készpénzt vitt el, alig fél órával később egy közeli otthonból az udvarra száradni kitett Adidasrégóta tanulmányozom. Minden dokumentumot Összegyűjtők, ami szülőföldemmel kapcsolatos. így bukkantam rá arra az 1585-ből származó pecsétre, melyen a város eredeti neve, a Topscha szerepel. Rengeteg fényképet őriz, egyiken buléner bányászok, hátul, bőrből készült kötényt viselnek. A bányában ugyanis egyik szintről a másikra favályúban csúsztak le. Ha nem lett válna rajtuk bőrkötény, a hátsó felük bizony kigyulladt volna. Dobsina etnikuma napjainkra teljesen megváltozott. A kitelepítések, elvándorlások következtében lecsökkent a bulénerek száma. Ezeknek is csak töredéke érdeklődik emígy a másik felől: buléner? buléner? Stausz Csaba melegítőt kapta le a kötélről, majd a harmadik házban 800 forintot talált. Szeptember 20.: délelőtt egy családi házba surrant be, 25 000 forint értékben sezdett össze aranyékszereket és egy Phillips-magnót. öt nap múlva 8000 forint értékben lopott aranyékszereket. Valamikor szeptember 15.—október 1. között 25 000 forintot emelt el egy családi házból, majd jött az utolsó balhé, október 6—9. között: 26 000 forint. Ez utóbbi esetben pechje volt Bárent Lajosnak: ahogy a nagykönyvben írva vagyon, egyenesen a vitrinhez ment — határozottan fejlett volt a nyolcadik érzéke —, talált egy dobozt, benne a 26 000 forint. Nem vette észre, hogy az alatta lévő papírlap további 24 darab ezrest takar — így hát az ottmaradt. . . Enélkül is azonban — ha mindent összeadunk — közel 100 000 forintot szedett össze röpke pár hónap alatt. Na igen, volt másban is pechje ennek a jól öltözködő, jómodorú, értelmes fiatalemberPanoráma Észak és Dél A 31 éves Lesley-Anna Down játssza az amerikai polgárháború előtti korszakról szóló Észak és Dél című tévéfilm női főszerepét. Egyszer már elvették tele, mert nem volt délies a kiejtése. Háromhónapos szívós tanulás után a kiejtés megjött és a főszerepet visszakapta. (Képünkön: Lesley-Anna Down). A l"áncoló pap Második európai elő- adókörútját kezdte meg október végén a 36 éves indiai Francis Barboza, aki mitikus táncos és egyben katolikus lelkész. Mezítelen felsőtesttel eltáncolt liturgikus programját a legtöbb katolikus templomban nem engedélyezték, így bzt „polgári" helyen kellett megszervezni. Szupermúzeum Felújítják az évente félmillió magyar turista által is látogatott bécsi Kunsthistorisches Museumot. Egyebek között a ma legmodernebb klímaberendezést is beszeielik, hogy védjék a festményeket. Ezért az osztrák múzeumi költségvetésben erre a célra tervezett 20 millió schilling pénzösszeget növelték, s összesen 35 millió schil- lingért, vagyis mintegy 70 millió forintért korszerűsítik a Kunsthistorisches Museumot. Csehek Ibériában Spanyol körúton van a Csehszlovák Filharmonikus Zenekar. Vaclav Neuman, illetve Jiri Belohlovak vezényletével a cseh kultúrát népszerűsítik: Madridban és Barcelónában Dvorak- és Janacek-műveket játszanak. nek: október 8-án kapta magát, és felutazott Budapestre. Taxival, zsebében 28 500 forinttal — elég szép számokkal kell itt dobálózni ... —, meg az aranyékszerekkel. A Vidám Parkban — merő véletlenségből — igazoltatták. Kiderült: rendőrségi felügyelet alatt van, nem hagyhatta volna el Pécset, és nem tudott számot adni a nála lévő értékek eredetéről sem. Pedig akkor mór Pécsett a rendőrség szorgalmasan nyomozott utána, a kertvárosi, titokzatos besurranó tolvaj után. Le is hozták annak rendje- módja szerint — és Bárent el is mesélte: merre járt, miért. Elmondta azt is: közel 15 000 forintba került pesti kirándulása — de mint ez az eset is jelzi: még mások pénzén sem egyszerű dolog nagylábon élni, sőt, kifejezetten kockázatos! A bűncselekmény-sorozat vizsgálata a Pécsi Rendőrkapitányságon még folyamatban van. Mészáros Attila Mire jó a nyolcadik érzék? A peches ref-es Nem kutatott: ráérzett, hol a pénz 4 vasárnapi
