Dunántúli Napló, 1985. november (42. évfolyam, 300-328. szám)
1985-11-07 / 306. szám
1985. november 7., csütörtök Dunántúli napló 11 A buszki járásban lévő, a Szovjet Ukrajna 60. évfordulója nevet viselő tejgazdaság. Ipari robotokat gyárt a Konvejer ^ Ipari Egyesülés nponerapHH Bcax crpan. coeAnn*Hrect»í AbBOBCKdfl npaeaa w Uj fedett uszoda Lvovban A Konvejer Ipari Egyesülés szerelőszalagokat gyárt. A szalagok ,,utasai" a technológiai folyamat során összeszerelésre kerülő autók, repülőgépek, televíziók, megmunkálópadok, traktorok egységei. A részegységek és alkatrészek átrakás nélkül kerülnek a raktárakból rendeltetési helyükre. A Kámai Autógyárban például az automatizált szerelőszalagok hossza meghaladja a 200 kilométert. A fent leírt, diszpécserpultról irányított, kocsikból és forgató mechanizmusokból ólló szerelő- szalagok régi nemzedéke azonban már a múlté. Ma már az Egyesülés robot komplexumokat és manipulátorokat bocsát ki. Az automatizált szerelőszalagot robottal kapcsolják össze, s a hozzájuk tartozó vezérlő- rendszert mikroprocesszorokra, számítógépekre építik. A komplexumot manipulátorok segítségével összekötik a technológiai egységekkel, s így a komplexum maga választja ki és „küldi a pontos címre” a szükséges alkatrészt, gyakorlatilag kizárva az ember közvetlen részvételét a szerelőszalag kezelésében. A leírt új technika kidolgozásával az Egyesülés egyik részlege, az automatizált szerelő- szalagok gyártására specializálódott tervező-fejlesztő intézet foglalkozik. Az elektronika legújabb vívmányai alapján itt alakulnak ki az ötletek első reális megtestesülései, itt születnek azok a robotok és komplexumok, melyek lehetővé teszik az ember nélküli technológia bevezetését. Az új ötletek kidolgozása magas színvonalának biztosítása valamint ezen szint állandó tartása érdekében az intézet saját szabadalmi és innovációs szolgálatai keretében tanulmányozza az ezen a területen elért legújabb és legjobb külföldi eredményeket, előre jelzi a keresletet, konkrét igényekre orientál. így például a Minszki Traktorgyár automatizált szerelőszalagján kétszáz olyan traktorváltozatot szerelnek össze, melyeknél figyelembe veszik az exportkövetelményeket és azon ország klimatikus viszonyait, amelyekben a megrendelt gép üzemelni fog. Mindezen nüanszokat tartalmazza a „KONVEJER” Ipari Egyesülés segítségével üzembe helyezett robotkomplexum programja. A számítógéptől kapott parancsoknak köszönhetően a robotmanipulátor kivételezi a raktárból a megfelelő alkatrészt és hibátlanul végigvezeti azt a technológiai folyamat összes labirintusán, numerikus vezérlésű szerszámgépek „kezébe" adja az alkatrészeket. Az Egyesülés munkásai és mérnökei valósítják meg az üzembehelyezési munkákat, ezen kívül szervizszolgálatot tartanak. Az Egyesülés intézetében kidolgozott minden új gyártmány olyan technikai szintkártyával rendelkezik, amely a terméket a fő paraméterek alapján összehasonlítja a legjobb külföldi mintadarabokkal. Az oldalt testvérlapunk, a Lvovszkaja Pravda munkatársai írásaiból és fotóiból állítottuk össze. A cikkeket oroszból fordította Nagy Jánosné Gál Margit. Mihail Ivaniczkij és Vlagyimir Zajbert, a Lvovi Lenin Ipari Egyesülés fiatal marósai, akik viszonylag rövid idő alatt mesterségbeli tudásuk olyan magas szintjére jutottak, hogy ma már kiváló minőségű termékeket adnak ki kezükből. A Szovjet Alkotmány utcája Ez a gyönyörű, betonból és üvegből felépített létesítmény a Bozsenko utca végén lévő üres területen nőtt ki a földből. Szemet örvendeztető látványt nyújt a sportkomplexum egysége, a belső és külső díszítés ünnepélyessége. Az uszoda szervesen illeszkedik a lakótelep képébe, újat és sajátosat hoz annak életébe. A komplexumban minden feltétel adott a vízisportok mesteri színvonalának kialakításához. Négy medence áll a sportolók rendelkezésére. A két — műugrásra is alkalmas — 50 méteres medencében különböző szintű versenyeket is lehet tartani. A másik kettőben folyik majd a sportiskolás gyerekek és fiatalok úszásoktatása és az edzések, a lakossági úszásoktatás, valamint a legkisebbek úszni tanítása is. Tornaterem is épült, amelynek rendeltetése az általános és speciális fizikai felkészítés. A rehabilitációs központ létrehozásának célja az emberi szervezet fizikai megterhelések utáni helyreállítása. A Ivovi területen 23 000 fiatal foglalkozik különböző vízisportokkal, 43 medence van, ezek közül 23 a fedett. Lvov városában nagy hagyománya van az úszásnak. A legjelentősebb nemzetközi versenyeken, az Európa- és világbajnokságokon az élmezőnyben szerepel Vagyim Martincsik, Farid Doszajev, Georgij Prokopenko, Valentyin Jakovlev és sokan mások. Több mint három évtizede képviseli városunkat a Szovjetunió első osztályú bajnokságain vízipóló csapatunk, a Dinamo. A csapat vezető játékosainak neve messze földön ismert: Nyikoláj Szmirnov világbajnok és a világkupa győztese, Pável Prokopcsuk, Viktor Berengyugi tagjai a szovjet válogatottnak. A. Sipov Ezt a lvovi utcát annak tiszteletére nevezték el a Szovjet Alkotmányról, hogy 1977-ben a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elfogadta az új Alaptörvényt. Az idősebb emberek még emlékeznek arra, amikor nem is olyan régen kitüntetésnek számított, ha ezekre a helyekre — akkori nevén a Posztumitovszki kerületbe — kellett dolgozni menniük, Valóban, a Szovjet Alkotmány utcája szemünk láttára nőtt ki a régen mezőgazdasági területen. Az utca elején jól látható helyen hatalmas feliratot látunk: „A Szovjetunió állampolgárainak egészségvédelemhez való jogát a gyógyító és egészség- védelmi hálózat kiszélesítésével biztosítjuk.” A panno szomszédságában az 5. számú poliklini- kát, az 1. számú gyermekkórházat és a 4. számú sztomatoló- giai poliklinikát egyesítő laboratórium — poliklinika komplexum látható. Az épülettől nem messze található a 85. sz. középiskola épülete. Az iskolában világos osztálytermek, két tornaterem, díszterem, uszoda, valamint műhelyek szolgálják a fiatalság fejlődését. Felhívják magukra a figyelmet a szépen és egyedi módon kivitelezett óvodák, a közelmúltban épült kávéház s a posta- hivatal épülete. P. Jaroszlavenko Az állam mi vagyunk Egy képviselő gondolatai Mór észre sem vesszük, hogy beszélgetéseinkben — legyen szó akár a termelésről, az erkölcsről, vagy egyszerűen hétköznapi dolgokról — gyakrabban használjuk a „mi” névmást, mint az „én”-t. „Felépítettük a BAM-ot”, „Elfogadtuk a törvényt”, „Megteremtettük a munkafegyelmet” ... És ezek nem egyszerűen szavak. Mögöttük az egyénnek a közös ügyeiben való részvétele s annak tudata rejtőzik, hogy az egyén az állam teljes jogú polgára, egy nagy csalód tagja. Akármilyen területet veszünk — a népi ellenőrzést, a lakóbizottságokat, az önkéntes rendőrséget, a szakszervezetet, a gyűléseket vagy összejöveteleket — az embernek lehetősége nyílott saját „én”-jének kifejezésére, azon kérdések megoldására, amelyektől saját és polgártársainak sorsa függ. Minden a mi kezünkben van. Ezt a lehetőséget realizálják a helyi tanácsok. Csupán Lvov megyében az állampolgárok érdekeit több mint 28 000 népi küldött képviseli. 1971-ben, amikor életemben először bíztak meg ilyen tisztséggel, gyakran tettem fel magamnak a kérdést: mivel szolgáltam rá az emberek bizalmára? — Azzal, hogy a lelkiismeretem szerint dolgoztam és mindenre volt időm. Nálunk az ember értékmérője a tisztességes munka. Az elismerést, a tiszteletet nem örökül kaptuk hanem munkával szerezzük meg a munkapad mögött, a kombájn kormányánál, az eladópultnál, az építkezésen. Hány apró és nagy ügyet kellett megoldanom mint a városi tanács képviselőjének ezalatt az idő alatt? És akármilyen nehéz is volt időnként, a kötelességérzet mindig felülkerekedett a fáradtságon, a nehézségen. Győzött az azon emberek iránt érzett elkötelezettség, akik megbíztak, hogy képviseljem őket. Figyelem régi munkásismerőseim viselkedését és időnként csodálkozom: ők azok a régóta ismert emberek? Egyikük csak a szórakozást szerette. Valahogy el- töltötte a műszakot, utána irány a szárnykijárat. Nemrégiben ő volt az, aki elsőként háborodott fel azon, hogy egyik kollégája másnaposon akart munkába állni. „Hozzám ma gyakorlatra jönnek a szakközépiskola diákjai, mit szólnak, mit gondolnak?" Ma már sajátjának. érzi a műhelyt és a gyárat. Ő kifejezte rosszallását társa viselkedésével kapcsolatban. De milyen gyakran hiányzik ez a bátorság belőlünk! Ha a termelésben nyilvánvaló hanyagságot észlelünk — magunkban há- borgunk. Trágár szavakat hallunk a villamoson? — Úgy teszünk, mintha nem is hallottuk volna. Idővel ez a szokásunkká válik. Ha időnként „kitör” belőlünk véleményünk, ez csak a kivétel kedvéért, saját érdekeink védelmében történik. Azonban az ilyen „elviség" olcsó, alapja a sértett egoizmus. Az ilyen ember miután elérte saját célját, ismét eltűnik. Egy bizonyos idő elteltével mi magunk adunk talajt ahhoz, hogy a passzivitás helyett kapjon életünkben. A gyűléseken lassan megszokottá váló szavakat halljuk: „MiérF~ álljak ki, miért szóljak hozzá, úgysem változik semmi.” Nyilvánvaló, miben gyökeredzik ez a véleményt a gyűléseken elhangzott észrevételeket — sajnos — nem mindig veszik figyelembe. Sőt, maguk a határozatok sem mindig teljesülnek. Időnként a szó és a tett két különböző pólusra szakad. Ha azt mondjuk, a „miénk”, mindig tudatosítani kell magunkban: a miénk — tehát az enyém is. Ezen kapcsolat megértésére minden dolgozónak ma van szüksége, nem holnap vagy holnapután. Legfontosabbak a pártunk által előirányzottak: a közös ügy, a bátor gondolkodás, a kezdeményezés és alkotás. Különös hangsúlyt fektettek a fentiekre azon a közelmúltban lezajlott találkozón, melyen az SZKP KB kezdeményezésére az ipari egyesülések és vállalatok, a kolhozok és a szovhozok, a termelő brigádok, a különböző szakemberek és tudósok folytattak eszmecserét. Ezek a követelmények teljes mértékben vonatkoznak a népi képviselőkre is. Nagy az irántuk érzett bizalom, s ehhez méltónak kell lenni. Ha mi vagyunk az állam, nekünk kell azt még erősebbé tenni. N. Szóból ✓
