Dunántúli Napló, 1985. november (42. évfolyam, 300-328. szám)
1985-11-01 / 300. szám
6 Dunántúli napló 1985. november 1., péntek Politikai műveltségünk I smernünk kell a világot, hogy érthessük. Értenünk kell a világot, hogy helyes irányba formálhassuk állásfoglalásainkat, tetteinket. Ismernünk és értenünk kell múltunkat, jelenünket, a jövő várható tendenciáit, mindazt, ami meghatározza a közösség, és benne az egyes személyek sorsát, cselekvési lehetőségét. Ismernünk és értenünk kell tehát a politikát. A politikát - a szó tág, mondhatnánk, legtágabb értelmében. Tudnunk kell a politikai élet eseményeiről, o döntésre jogosult és hivatott szervek elhatározásairól, a vezetők állásfoglalásairól. De tájékozottság szükséges abban is, ami ezek mögött húzódik - nem nélkülözhető a gazdasági törvényszerűségek értő megközelítése, a nemzeti múlt máig eleven tanulságainak, az országok sorsát egymáshoz kapcsoló nemzetközi folyamatoknak ismerete. A termelés, az értékesítés, a megélhetés, a művelődés, a szociális viszonyok, a települési körülmények — mind-mind ösz- szefüggnek a politikával, politikai tartalmat is hordoznak. A politika világához napjainkban az élet rendkívül sokfajta szférája kapcsolódik, s egyikük mozgása sem látható át és érthető meg megfelelő politikai ismereteken alapuló műveltség nélkül. A közvetítő eszközök skálája o mai világban nagymértékben kiszélesedett. Az elektronika forradalma megsokszorozza az informálódás intenzitását. Ám mindezek ellenére nem veszítette el szerepét az írott szó, amely változatlanul megőrizte kitüntetett helyét az ismeretek elsajátításában. A könyv (miként az újság) a politikai tájékozódásban ma sem nélkülözhető. Sőt alighanem az eddiginél is nagyobb szükség van rá, a hírek, információk özönében a mélyebb psz- szefüggéseket elsősorban a politikai könyvek, folyóiratok segítségével lelhetjük meg. Az elemző, az átfogóbb folyamatokat bemutató művek segítenek hozzá, hogy a részletek sokasága rendszeres egésszé álljon össze, hogy felfedezzük az események, történések sokaságában a meghatározó törvényszerűségeket. Szükségünk van tehát a politikai tárgyú könyvekre. S ezt a szükségletet a könyvkiadás - nyugodtan mondhatjuk — növekvő színvonalon elégíti ki. A hazai és külhoni szerzők tollából napvilágot látó könyvek, tanulmányok, cikk- és beszédgyűjtemények a világpolitika, a gazdaság, a társadalmi élet megannyi területét világítják meg és mutatják be az eligazodni, művelődni kívánó olvasóknak. Az érdeklődés, az eligazodás vágya személyes indítékú, de nemcsak az egyéni lét szükségleteiből ered. Társadalmunk életének egyik alapvető vonása ma, hogy a dolgozó ember, az állampolgár, a társadalmi szervezetek tagja a korábbinál erőteljesebben válhat a döntések részesévé, járulhat hozzá az elhatározások kimunkálásához. Márpedig érdemben állást foglalni, legyen szó a vállalati stratégiáról, a település fejlesztéséről, a szociális feltételek alakításáról, vagy bármi másról, ez mindenekelőtt hozzáértést igényel. Az járulhat okosan hozzá egy-egy döntéshez, aki képes felmérni a várható következményeket. És ehhez politikai tájékozottságra, tudásra van szükség. Közérdek és személyes érdek is tehát, hogy társadalmi méretekben fokozódjék az állampolgárok, különösen a párttagok politikai műveltsége, tájékozottsága. Ehhez segítenek hozzá a politikai tárgyú könyvek, amelyek fontosságára, társadalmi szerepére hivatott felhívni a figyelmet a ma kezdődő rendezvénysorozat. A megjelenő könyvek széles választéka, az író— olvasó-találkozók és egyéb összejövetelek mind azt szolgálják, hogy még jobban egymásra találjon a politikai könyv és a politika iránt érdeklődő ember. Mégpedig nemcsak most a politikai könyvnapokon, hanem az esztendő minden napján. Gyenes László Baj van az emberek egészségmagatartásával Itt a huszonötödik Füles Évkönyv! November az egészségkultúra hónapja Évek óta november az egészségkultúra hónapja. Az egészségkultúra egészségi állapotunk alakulásáért felelős tényező. Az emberek döntő többségének egészségi állapota az egészségmagatartásától függ. Mivel a tények azt igazolják, hogy baj van az emberek egészségmagatartásával, mindent meg kell tenni ennek javítása érdekében. Hogy mennyire nagy a baj, hogy mennyire nem hiába kongatják az orvosok a vészharangot, a statisztika kegyetlen adatai legyenek a bizonyítékok. Felmérést végeztek, az 1938-as évet hasonlították össze az 1980-as évvel, hogy az összes előfordult halálozás milyen okok miatt következett be. A szív betegségei 1938-ban 21,7 százaléknál voltak a halál okai, 1980-ban 36,4 százaléknál. Daganatos megbetegedések 1938-ban 9,9 százaléknak okozták a halálát, 1980-ban 25,7 százaléknak. Az agy keringési betegségei miatt 1938- ban 8,2 százalék halt meg, 1980-ban 23,2. Ugyanakkor tüdőgyulladásban 1980-ban 1,6 százalék (1938-ban 15,6 százalék), gümőkórban 1,2 százalék (1938-ban 14 százalék), fertőző betegségben 0,3 százalék (1938-ban 4,7 százalék) halt meg. Világos tehát, hogy a szív- és érrendszeri betegségek állnak az első helyen a halál okai között. E betegségek miatti halálozások arányszámát nézve 34 ország közül Magyar- ország a második helyen áll. Különösen ugrásszerűen nőtt az infarktushalól. A 10 000 lakosra jutó halálos infarktus férfiak között 1979-ben 90,9 volt, 1982-ben 124, nők között 1979-ben 57,2, 1982-ben 73,3 volt. Pécsi adat: 1982-ben ösz- szesen 292 infarktusos eset volt, ebből 162 meghalt. A meghaltak közül 122-t gyógyintézeten kívül ért a halál. (Olyan hirtelen következett be.) Az 1982—83—84-es években 800 körüli volt Pécsett az infarktus, fokozatosan emelkedő számban. Bizonyított tény, hogy az infarktusos eseteknél a helytelen egészségmagatartás volt az ok. Mégpedig az egészségtelen táplálkozás, a dohányzás, az alkohol és a mozgásszegény életmód. (Ezek következménye többek között például a vér koleszterinszintjének növekedése és a magas vérnyomás is.) Kimutatták, hogy a szív- és érrendszeri betegségekben meghalt 1000 eset közül 20-nál volt megtalálható legalább egy rizikótényező. Azon meghaltak száma pedig, akiknél magas volt a vérnyomás is, a koleszterinszint is és dohányoztak is, 1000-ből 171. A számok riasztók, de még riasztóbb, hogy a fenti okok miatti halálozási görbe egyre lendületesebben ível felfelé. Megállítani, mérsékelni egy módon lehet; az emberek egészségmagatartásának mielőbbi megváltoztatásával. Sarok Zsuzsa Látogatók a pécsi terráriumbán — Anyu, menjünk vissza még egyszer — hajtogatja kitartóan a három év körüli kisfiú, a beleegyezést remélve már fordulna is vissza. — Már kétszer végigmentünk Istvánka, inkább máskor is eljövünk, megígérem. Kovács Istvánék is a két gyermekükkel együtt látogattak a pécsi akvárium-terráriumház- ba, csakúgy mint a látogatók többsége. Viszló Zsanett és Zsolt ezúttal az édesanyjukkal jöttek. Sok halat ígérnek A vizek lehültével országszerte megkezdődött az őszi lehalászás. A szolnoki Felszabadulás Fltsz 4 ezer hektárnyi vizterüle- téről — az élő Tiszából és holtágaiból, tározókból — a napokban fogja ki az idei 510 tonnás zsákmány háromnegyedét. Az egyébként magányos halászok ilyenkor brigádokat alkotnak. A halak egy részét közvetlenül a piacokra szállítják, a többit a telelte- tökben helyezik el. Innen biztosítják majd a karácsonyi ellátást is. A képen: Tiszaföldváron, a tározónál az Alsóvizi brigád 80 mázsa halat fogott egy húzásra. — Örülök, hogy én is eljöttem a gyerekekkel, mondja Viszlóné, nagyon szép az új akvárium és terráriumház. — Mi tetszett nektek legjobban, gyerekek? — A halacskák! — vágja rá egyszerre Zsanett és Zsolt. Idelent a párás melegben a kabátokat kézben tartva nézelődnek szülők és gyerekek. Figyelik a kelletlenül nyújtózkodó krokodilokat, a lassan mozgó teknősöket, a délutáni sziesztába merült kígyókat. Valamivel hosszabban időznek a kivilágított, ezer színben pompázó akváriumok előtt. Az augusztus 22-én nyílt terráriumház első vendégkönyve lassan betelik. Megtöltik az oldalakat a dicsérő szavak. A látogatást épp befejező Móhr Adóm és családja sem távozik elismerő sorok nélkül. Miközben az édesapa ír, a 9 éves Krisztián kérleli. — Apa, vegyünk egy akváriumot! — Már négy akváriumod volt kisfiam, várjunk egy kicsit a következővel! — Jó, de akkor jöjjünk el máskor is! A pécsi, Munkácsy Mihály utcai terráriumház megtekintése valóban remek vasárnap délutáni program lehet gyermekeknek, felnőtteknek egyaránt. T. É. Ki neuet a liegen? Hogy ki nevet a végén? Aki már az elején is nevet! Mármint a most megjelent 1986. évi Füles Évkönyv pályázatán, amely attól mulatságos, hogy a beküldendő sorok papagájviccek poénjai. Annak pedig, aki olyan szerencsés, hogy megnyeri e pályázat fődíját, különösen sok oka lesz a nevetésre: ugyanis nem más, mint egy förgetege- sen mulatságos műsoros videokazetta, s hozzá — hogy legyen mivel lejátszani — egy Akoi—Videoton kooperációban készült képmagnó a főnyeremény. Az immár huszonötödik alkalommal megjelenő Füles Évkönyv ezúttal is 272 oldalas és igen sokféle anyag fért el benne. Átlapoztuk a kötetet és több mint ötven keresztrejtvényt — köztük számos skandináv típusút —, az ezerarcú madárvilágot és a magyar nyelv rokonait ismertető cikket, felfedezőkről, világjárókról, öltözékünk kiegészítőiről, s kedvelt háziállatunkról, a kutyákról szóló összeállítást találtunk benne. Tudja ön, hogy milyen nyelven beszélnek a cigányok? Számos egyéb nyelvi téma mellett erről is olvashat az érdeklődő a kötetben, amely jócskán tartalmaz nyelvi játékokat, technikai érdekességeket és egyéb kuriózumokat is. Mint ez már hagyomány, ezúttal sem maradt ki a Füles Évkönyvből az óriáskeresztrejtvény melléklet és a képregény sem. A szerkesztőség rejtvényes összeállítással és pályázattal gondolt a gyerekekre. Go tanfolyam, Rodolfo bűvésziskolája teszi még színesebbé, változatosabbá a Füles 1986-os évkönyvét. Pécsi utcák — híres emberek Bercsényi Miklós Kétszázhatvan évvel ezelőtt, 1725. november 6-án Rodostóban halt meg a nagy fejedelem rendíthetetlen fegyvertársa, a száműzetésben barátja: Bercsényi Miklós. Temetvény várában született 1665-ben. Tanulmányait a nagyszombati egyetemen végezte. Budavár ostrománál 1686-ban olyannyira kitüntette magát, hogy ezredessé, Szeged és környékének főkapitányává nevezték ki. Nemsokára különböző tisztségeket ruháznak rá: királyi kamarás, Ung megye örökös főispánja, felsőmagyarországi főhadbiztos stb. Amikor Rákóczit 1701. május 29-én Solari császári biztos elfogatta, Bercsényi Lengyelországba menekült, hogy előkészítse a felkelést. Bercsényi csaknem tíz esztendővel volt idősebb Rákóczinál; értékes katonai tapasztalattal rendelkezett; ismerte a honi állapotokat; szívvel-lélek- kel csatlakozott a kuruc mozgalomhoz. Nevéhez fűződik a lengyel csapatok és a hét hajdúváros „magához hódítása”. Amidőn a szécsényi mezőn „a nemzeti konfederáció” megalakult, ennek országos főtábornoka és a kormónyta- nács első szenátora lett. Ugyanekkor (1705. szeptember 19-én) a szövetkezett rendek Rákóczit - kétnapos vita után — vezérlő fejedelemnek kiáltották ki. A szövetséglevál Rákóczit teljhatalommal ruházta fel „nemcsak a hadi dolgokban, hanem törvényes, egyházi és ökonómiai állapotokban is". 1707-ben Bercsényi fejedelmi helytartó lett, és Varsóban Nagy Péter cár és Rákóczi között véd- és dacszövetséget kötött. Rákóczi szerette meghallgatni mások véleményét. A bécsi udvar szerint leginkább Bercsényire hallgatott. Ez ózonban tévedés. Rákóczi döntő elhatározásait saját maga alakította ki. Belső vívódásairól, tépelődéseiről a Vallomások és az Emlékiratok című művei tanúskodnak. A trencsényi szerencsétlen kimenetelű ütközetben Rákóczi lova megbotlott, elterült a földön, maga alá temetve lovasát. A sérült fejedelmet Ber- zeviczy Adóm szürke lova mentette ki a harc szörnyű zűrzavarából. „A halál valóban kedvesebb lett volna ily gyászba öltözött sorsnál" - írja a fejedelem. De rövidesen haditanácsot tart Bercsényivel és tábornokaival Szécsényben, majd megszervezi a bányavárosok és a Garam-vidék védelmét, Sárospatakra országgyűlést szervez „a köz haza javainak folytatására". Ezen már az ingadozók, az egyre szaporodó árulók nem vesznek részt. Mindezek azt bizonyítják, hogy Rákóczi ekkor még úgy látta, nincs minden veszve. Az orosz cárban, Nagy Péterben bizakodott. Először Bercsényit küldte Varsóba, majd 1711 elején maga is odasietett. Közben Károlyi Sándor 1711. május 1-én megkötötte a szatmári békét, amelyet Rákóczi így jellemzett: „Nem békesség, hanem fegyver által való meggyőzetés." Bercsényi a békét visszautasítva először a lengyelországi Brezán várában húzta meg magát, majd a szultán meghívására a törökországi bujdosókhoz csatlakozott. És bár a császári biztosok Rákóczi és Bercsényi kiadatását követelték, a szultán kijelentette: inkább elveszti fővárosát, mintsem megsértse vendégszeretetét. Rodostóban nyugvó hamvait nagy fejedelmével együtt 1906. október 30-án helyezték végső nyugalomra a kassai székesegyházban. Dr. Tóth István
