Dunántúli Napló, 1985. november (42. évfolyam, 300-328. szám)

1985-11-04 / 303. szám

1985. november 4., hétfő Dunántúli napló pécsi uasarban Sok malac, kevés vevő A szűcsöknél sokan nézelődtek A tegnapi jó idő sokakat ar­ra csábított, Hogy kimenjenek a pécsi vásártérre, ha nem is azzal a szándékkal, hogy vegye­nek valamit, de legalább jól körülnéznek — hiszen ki tudja, milyen lesz az idő a decemberi vásáron? Tegnap nem annyira a kira­kodórész érdekelt bennünket, hanem tél közeledtével, sokkal inkább a malacok vétele-el- adása. Már messziről hallat­szott visítozásuk; rengeteg ma­lacot kínáltak eladásra. Voltak ládában, utánfutóban, lovasko­csin is, de a legtöbb malac az autók csomagtartójából nézelő­dött kifelé. Olykor-olykor fölerő­södött a visítás, természetesen olyankor, amikor a sikeres üzlet­kötés után a megvásárolt egy vagy két malacot lábánál fogva megragadta új tulajdonosa, s vitte saját kocsija felé. — Mennyiért adja? — érdek­lődtünk az egyik kocsi mellett álló eladótól. — Kilencszáz forintért. Van, aki olcsóbban adja, de vannak többen, akik ezernél is többet kérnek darabjáért. — Hányat sikerült eladnia? — Eddig egyet sem. Nemigen veszik ma a malacokat, bár itt rengeteg van, de legtöbben csak érdeklődnek. Úgy látszik, még korainak gondolják a vá­sárlást. Majd talán a következő vásáron, s ha akkor sem kelnek el, legföljebb fölhízlalom én . . . Kicsit odébb sétálva minden­fajta szőlőoltványokat kínáltak eladásra, Oportót, Cabernet-t, Irsai Olivért és a többi, ismert fajtát. Tíz-tizenöt forint volt egy- egy, s akiket éppen ez érdekelt, bőven válogathattak, mert volt miből. Ilyenkor sokan keresik a szűcsöket. Most is nagy volt az érdeklődés a bundák, kesztyűk, kucsmák körül. Minden havi vá­sárnak megvannak a maga jel­legzetes, évszaknak megfelelő portékái, s a legnagyobb töme­get mindig ezek körül lehet megtalálni. D. Cs. A Mezőgazdasági Múzeum felújítása Nagyszabású rekonstrukció színhelye a budapesti Vajdahu- nyadvára: a Mezőgazdasági Múzeumban 1978 óta folyik az épület belső és külső renoválá­sa. Mint Szabó Lóránt, a mú­zeum főigazgatója az MTI munkatársának elmondta: egy évvel az eredeti határidő előtt elkészült a belső felújítás, s a belső csarnokok, terek, kiállítási helyiségek újra eredeti pompá­jukban várják a látogatókat. A felújítást a gyáli Szabad­ság Termelőszövetkezet építő­ipari szakemberei végezték, Be- reczky Endre építésvezető irá­nyításával. Nehéz dolguk volt, hiszen Alpár Ignác, a híres ma­gyar építész által tervezett bel­ső terek boltozatos rendszerben épültek, és a felületeket remek­művű falfestések díszítették. Si­került eredeti szépségében meg. őrizni a művészi alkotásokat, gyakran úgy, hogy kézi festést is alkalmaztak. Gombázó egyetemista A magányos turista ritka látvány a Mecseken. Főként, ha huszonegynéhány éves és nő. — Imádom a természetet. Az erdőt csak az tudja iga­zán értékelni, aki korábban ligethez, mezőhöz szokott. Alföldi vagyok, jászberényi. Zsebéből turistatérkép kandikál ki, kezében szaty­rot tart. — Gombát szedek. Lila pereszke meg galambgom- balélék vannak még. — Ismeri a gombákat? — Az édesanyám gomba­szakértő, volt kitől megta­nulnom. — Volt-e már kalandja az erdőben?- Persze. Például egyszer egy vaddisznó ijesztett meg. De valószinüleg én is őt, mert mindketten elfutottunk, szerencsére ellenkező irány­ba. Ozsvári Zsuzsanna négy éve tanul Pécsett, ének-nép­művelés szakon. Ha délelőtt nincs órája, akkor hétköznap is meglátogatja a Mecseket. A hegység hálája? Csodála­tos szépségét nemcsak ezen a napsütéses novemberi va­sárnapon mutatja meg an­nak, aki felkeresi, hanem egész évben pompázik. L. Cs. K. Komlón nemcsak a felnőttek, de a gyerekek is résztvesznek a környezetvédelemben. Az úttörő és ifjúsági ház rendszeresen szervez számukra különféle programokat. Szombaton pél­dául vetélkedő és filmvetítés volt, vasárnapra pedig munka­túrát hirdetett az intézmény. — Milyen feladatokat vállal­nak a komlói környezetvédők? — kérdeztük Czanik Istvánt, a környezetvédelmi szakbizottság vezetőjét. — A nemrégen megtartott népfrontértekezleten döntöttünk arról, hogy a jövőben a helyi városszépitő egyesület kereté­ben is munkálkodunk. A bi­zottságon belül különféle cso­portokat hoztunk létre. Az egyik rendszeresen ellenőrzi a med­dőhányókat, a másik a vizek tisztaságát, míg a harmadik a légszennyeződést méri, de ta­lajmintákat is veszünk, a savas esőket is figyeljük. — Milyen tapasztalataik vannak? — Az utóbbi időben sokat javult a helyzet Komlón és kör­nyékén is. Kevesebb a levegőt szennyező üzem, alig van gond a meddőhányókkal, a Kaszá- nya pataknál pedig február óta nem tapasztaltunk rendellenes­séget. Gond viszont, hogy is­mét egyre több az utak men­tén „felejtett" szemét. Úgy lát­szik, hiába szervezték meg a város egész területén a hulla­dék összegyűjtését, még min­dig akad számos felelőtlen ember, akiket a bírság sem riaszt el az ilyen környezetrom­boló cselekedetektől. F. D. Próba a Liszt Teremben Ha este: 3ános-passio Nagy apparátussal, NSZK-beli vendégművészekkel A Bach-év jegyében több je­lentős koncert hangzik el Pé­csett is. Ma, hétfőn este a Já- nos-passio hangzik el a város jelképe gyanánt is közismert Dóm téri négytornyos műemlék épületben. A monumentális alkotás megszólaltatása népes zene­kari apparátust, nagy létszá­mú kórust és számos énekes szereplőt, hangszeres szólistát kiván. Érthető kíváncsisággal hallgatództam tegnap dél fe­lé a pécsi Liszt Terem előcsar­nokában. A kiszűrődő muzsi­kából éreztem, hogy a zene­kar fölött egy nagyon szép, egységes hangzású kar szólalt meg, s hogy az énekes szólis­ták véletlenül se „markiroz- nak"; s a zenekari szólamok is mindent elkövetnek a mű le­hető legtökéletesebb előadá­sáért. Nem is tehetnek mást. Werner Jacob, a rokonszenves NSZK-beli karmester a legap­róbb ,,maszat"-nál is udvaria­san, kedvesen elmondja, mit kér, s hogyan. Szünetben sikerült néhány szót váltanom vele. Werner Jacob olyan negyvenes lehet. A Stuttgarti Zeneművészeti Fő­iskola orgonaprofesszora, és a nürnbergi Szent Sebaldus templom zeneigazgatója. És járja a világot: orgonistaként, karmesterként, Európától Ja­pánig és Amerikáig. Évente mintegy 100—120 koncertje van. Pécsett már kétszer adott or- gonaboncertet; karmesterként most lép föl először. Zenei munkássága sokirányú. Nem­rég 21 lemezen jelent meg elő­adásában Bach összes orgo­naműve; Max Frisch egyik mű­véből modern operát kompo­nált, és sok mai magyar szer­zőt mutatott be hazájában (Székely András, Károlyi Pál, Ligeti András, utóbbit lemezen is). A pécsi zenekart még ok­tóberben, Nürnbergben na­gyon megszerette, s most is nagy elismeréssel nyilatkozott a próbán tapasztaltakról. „Fá­radhatatlanok, és teljes szívvel tudnak muzsikálni ..." — jelle­mezte őket; a két kórusról pe­dig kiemelte: remekül érezni, hogy azonos a karnagyuk. A ma esti János-passio szó­listái: Andor Éva (szoprán), Jeremiás Margit (alt), Hans- Dietel Seibel (tenor), Marczis Demeter (basszus), Kuncz László (basszus); továbbá Var­ga Márta (csembaló), Dieter Kirsch (lant), Kakuk Balázs (gomba) és Gácsik Veronika (continuo). Karigazgató: Tillai Aurél, vezényel Werner Jacob. W. E. Tárgyalóterem Emberölés, rablás, nemi erőszak — mind olyan súlyú bűncselekmények, amelyek megrázzák, felháborítják a közvéleményt. Szerencsére ilyen bűncselekményekkel az állampolgárok elenyésző há­nyada kerül valamiféle kap­csolatba. Viszonylag — de sajnos csak viszonylag — rit­kábban fordulnak elő. Állam- polgári közérzetünk megke­serítő! elsősorban azok a bűncselekmények, amelyek önmagukban talán nem is je­lentenek különös veszélyt a társadalomra, de tömegük­ben, s hogy mind több van belőlük, már aggasztóak. Pél­dául a garázdaság. A három fiatalember, D. I., Gy. Cs. és L. J., akiknek hosz- szan elhúzódó ügyére az el­múlt napokban tett pontot másodfokon a Baranya Me­gyei Bíróság dr, Bertha Pál tanácsa, bűncselekményük el­követése idején még nem, il­letve alig töltötték be 18. élet­évüket. Azért szerepelnek mindhárman nevük kezdőbe­tűivel, mert a pár hónapnyi eltérés miatti megkülönbözte­tés méltánytalan lenne Gy. Cs. számára, hiszen ugyanan­nak a bűncselekménynek társ­tettesei voltak mindannyian, nagyjából azonos részt vál­lalva az értelmetlen, erőfitog­tató dühöngésnek, rongálás­nak. Úgy viselkedtek, mint a népmesék acélizmú fanyűvő hősei, akik maguk és mások szórakoztatására fákat tép­nek ki. Ez a három fiatalem­ber közlekedési táblákkal pró­bálkozott. A bűncselekményt még ta­valy július 6-án követték el Abaligeten. Valamivel éjfél után a Kemping étteremből indultak hazafelé. Velük tar­Tábla nyűvök tott még öt-hat fiatal. Út­közben D. I. és Gy. Cs. „Meg­állni tilos" jelzésű KRESZ-táb- lát tartóoszloppal együtt a földből kirángatta és a tóba dobta. Megpróbálkoztak egy másik táblával is, de azt nem sikerült kihúzniuk. Eközben L. J. egy STOP-táblát tört le a tartóoszlopáról. Ezután D. I. a Kossuth Lajos utca parko­sított területéről 40 tő virágot tépett ki, s ezek egy részét a körzeti megbízott házának udvarába dobta. A posta előtt D. I. és Gy. Cs. az ott tárolt járdalapokból is össze­tört néhányat, s azokat az út­testre dobálta, végül a bar­lang felé vezető út mentén D. I. egy díszfa koronáját tör­te le. Mindhárman enyhébb, vagy közepes mértékben ittas­sal« voltak, az azonban nem mentség és nem is magyará­zat: tettük egyszerűen értel­metlen, célnélküli s ez talán emberileg a legszomorúbb benne. D. I. egyébként 1983 szilveszterén súlyos testi sér­tést követett el, s ezért már az előbb ismertetett bűncse­lekmény után, tavaly október­ben 6 hónapi szabadságvesz­tés büntetést kapott. Bünteté­se teljes idejét nem töltötte le: idén februárban kedvez­ménnyel szabadult. Gy. Cs. viszont 1983 februárjában ga­rázdaságért megrovásban ré­szesült a Baranya megyei fő­ügyészségtől. A vádlottak az első fokú tárgyaláson lényegében beis­merő vallomást tettek. A Pé­csi Városi Bíróság az ilyen jellegű cselekmények veszé­lyesen növekvő számára is te­kintettel társtettességben el­követett garázdaság bűntetté­ben találta bűnösnek a há­rom fiatalembert és 8—8 hó­napi végrehajtandó szabad­ságvesztés büntetést szabott ki D. I. és Gy. Cs., 7 hónapot pedig L. J. részére. Mindhárman enyhítésért fellebbeztek, de a másodfokú tárgyaláson semmi méltányol­ható! nem tudtak felhozni ké­relmük alátámasztására. Tet­tüket nem tagadták, de meg­bánást sem mutattak: apati- kus közönnyel viselkedtek a tárgyalás alatt. A Baranyo Megyei Bíróság dr. Bertha Pál másodfokú tanácsa az első fokú ítéletet annyiban változ­tatta meg, hogy a vádlottak cselekményét — a KRESZ- táblák eltávolítása és meg­rongálása miatt — társtettes­ként elkövetett a közlekedés biztonsága elleni bűntettnek is minősítette, s a kiszabott bünetést halmazati büntetés­ként hagyta helyben. Dunai I. Őszi könyvújdonságok Nagy siker a Révai Lexikon Kultúrtörténeti jelentőségű, még ma is nélkülözhetetlen alapműnek nevezi a Szépiro­dalmi Könyvkiadó a Révai Lexikont, azt a húszkötetes, fekete-fehér és színes ábrás, illetve képmellékletes, arany­nyal díszített kötésű ismeret­tárat, aminek a kiadását nem­régiben elhatározta. A hason­más kiadás megjelentetéséhez az utóbbi időben sokan szól­tak hozzá pro és kontra. Mi is kikértük néhány szakember véleményét — íme: — A lexikon iránt hatalmas az érdeklődés - mondja Marsi Józselné, a Művelt Nép Könyvkereskedelmi Válla­lat pécsi, Kossuth utcai bolt­jának vezetője. — Június óta a megrendelők száma csaknem eléri az ötszázat, s ebből több mint háromszáz magánszemély. Ezzel együtt a kétszáz forintos előlegek is érkeznek; a héten csupán egy napon, egy gyár­ból — a Zsolnayból — harminc megrendelést kaptunk. A si­kert részben azzal magyará­zom, hogy a könyvgyűjtők szá­mára ez ritkaság, kuriózum, részben azzal, hogy a Révai a humán műveltséghez, a törté­nelemben való eligazodáshoz nélkülözhetetlen, annak elle­nére, hogy egyben-másban már elavult, hiszen köteteit 1911 és 1935 között adták ki. Közrejátszik ebben az is, hogy az Új Magyar Lexikon sok szempontból nem elégíti ki az igényeket, bár ennek is van még szép számmal előfizetője. Mit mond az üzleti szem­pontból pártatlan szemlélő, egy könyvtáros?- Nekünk, könyvtárosaknak is nagyon jól jön a Révai ha­sonmás kiadása — így Surján Miklós, a Baranya Megyei Könyvtár igazgatóhelyettese. - Értékét szép nyomásán és szép kiállításán túl főleg abban lá­tom, hogy pontosan tartalmaz­za például a Trianon előtti Magyarország helységeit, föld­rajzi neveit, irodalmunk és tör­ténelmünk jeles személyisé­geit, mindazt, ami másutt, máshonnan már nehezen el­érhető. Sok más érdekes újdonság­gal keresi a vásárlók, gyűjtők kegyeit egyébként is a meg­élénkülő könyvpiac. A boltban már árulják Harsányi Zsolt Mathias Rex-ét, szaporodnak az előjegyzések olyan ritkasá­gokra, ínyencségekre, mint a Párizsi Hóráskönyv, Freud „Álomfejtés"-e; már csak né­hány darab van a boltokban a Dávid-zsoltárokból, ami Misz- tótfalusi Kis Miklós Amszter­damban 300 évvel ezelőtt nyo­mott könyvének hasonmás ki­adása, Szenczi Molnár Albert örökbecsű fordításához Tolnai Gábor akadémikus írta a „kí­sérőkönyvet". A Megyei Könyv­tár újdonsága a Pannónia Könyvek c. új sorozat első két darabja Tüskés Tibor gondozá­sában, szerkesztésében: Haósz Mihály Baranya-könyve és Weöres Sándor Hideg van cí­mű, első verseskötete. Varga J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom