Dunántúli Napló, 1985. november (42. évfolyam, 300-328. szám)
1985-11-30 / 328. szám
Tudományos kutatói díj Dr. Fülep Ferenc A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatói irodájában ónnál az asztalnál beszélgetünk, amelynél pécsi kutatási eredményeit feldolgozta, s ahol a belőlük készült könyvek születtek. Hamarosan kiderül, hogy a megyei kitüntetés örömét két jeles évforduló gazdagítja: 1955-ben volt — a Rákóczi úton — az első pécsi ásatása és ugyanabban az évben nevezték ki a Nemzeti Múzeum főigazgatójává. 36 éves volt akkor. A római régészettel a debreceni egyetem latin—történelem szakos hallgatójaként jegyezte el magát, először egy Zilah melletti nagy római tábor ásatásán vett részt, Baranyával pedig 1951-ben az MTA újjászervezésére létrehozott Tudományos Tanács régészeti, néprajzi és művészettörténeti előadójaként került kapcsolatba: — Dombai János bácsi a zengővárkonyi ásatásaira nagyobb összeget kapott a tanácstól, s nekem kellett vele erről tárgyalnom. Amikor pedig megindult az ásatás, néhány napra ismét lementem hozzá. János bácsi mindig csábított engem, mint római régészt, hogy neki nincs olyan kutatója, aki Pécs történetével foglalkozna, és azt mondta: „Ferim, gyere le ide Baranyába, találsz itt munkát az egész életedre. .Én hallgattam rá, a kutatást illetően. Ezután olyan három évtized következett, amelyben Baranya római múltja és Fülep Ferenc elválaszthatatlanok lettek. A Rákóczi úti rómaikori útmaradványok és a sétatéri ókeresztény mauzóleum között megtalált emlékek többsége az ő nevéhez kötődik. Mind közt látványosan uralkodnak a temetőkutatás eredményei, a sétatér környékén mindezeknek a csodájára is járnak. 110 sírt tárt fel itt, ezekből 60 teljesen ép római üveg került elő, amelyek — a Dombai Jánossal kötött korábbi megállapodása szerint — a Janus Pannonius Múzeum gyűjteményét gazdagítják. — Egy alapvető dolgon én sem tudtam változtatni — folytatja kesernyésen. — Azon, hogy aki a kétezer éves római várost keresi, magából a városból semmi épületet nem talál. Mert a kutatások súlypontja már a múlt században a temetők felé, a székesegyház környékére tolódott át. Amit én is találtam — a posta körül, az új városközpontban (az MHSZszékház mögött egy nagyon szép, komplett kis lakóházat) —, az egyelőre a föld alatt van, s ezekre nagyon kell vigyázni, hogyha egyszer majd építkeznek ott, bemutatható- vá tegyék. Kutatási eredményeit két kisebb népszerűsítő könyvben jelentette meg — magyarul. Mert a nagyobbak angol és német nyelven jelentek meg. Az egyiknek, a Sopianae-ről szóló monográfiának a nagydoktori disszertáció volt az alapja (1972-ben nyerte el a tudományok doktora fokozatot), s az Akadémiai Kiadónál 1984-ben angol nyelven jelent meg. 1977-ben a római temetőkről írt munkáját adták ki, 1984-ben pedig —dr. Burger Alizzal tórsszerzőségben és németül — a Baranya, Somogy és Tolna római kori kőemlékeiről szóló művet. Most a Képzőművészeti Kiadónál vár megjelenésre magyar nyelven az ókeresztény mauzóleumról szóló munka, amelynek a társszerzői: dr. Bachmann Zoltán építész és Pintér Attila restaurátor. Búcsúzáskor megkérdezem: mit csinál a régész a szabad idejében? Természetesen ás. A Páty melletti kis kertjében, ahová kimegy, ha nagyon fáradt, s elbúvik ott. A nyu- galombavonulás pedig? „A főnökeim úgy ítélték meg, hogy még dolgozzam, nekem meg kedvem van hozzá, ez a két tényező pedig azt eredményezi, hogy ez a kérdés még lel sem merült." H. I. Közoktatási díj Koncz Istvánná Azt mondják, minden egyes tanítványáról pontosan tudja, milyen fokon sajátította el a tudnivalókat és miben szorul segítségre. Ugyanilyen tájékozottsággal és emberséggel áll kollégái, a város matematikatanárai mögött, és segíti munkájukat. Akik ismerik, a legnagyobb megbecsülés hangján szólnak Konc’. Istvánnéról, a Hal József utcai Általános Iskola tanáráról, aki egyúttal Pécs város általános iskoláinak matematika-szakfelügyelője. Amikor találkozunk, mindvégig tantárgyáról, a matematikáról esik szó. Úgy tudom, őt nem a félelmetes matematikatanárok között tartják számon. Mi ennek a titka? — Talán a legkisebbek, az ötödikesek túl keménynek tartanak — mondja erre. — ötödikben egyébként is minden tantárgynál megnövekednek a feladatok. De azután megszokják a következetes munkát. Mindenképpen meghatározó ennél a tantárgynál is a tanár személyisége. Hiszen olyan feladatokhoz kell elvezetnie a tanítványait, amelyeknek a kiindulópontja is absztrakció eredménye.- -M/ a legtöbb vezérlő elve a tanári katedrán?- Minden cselekedetem mögött a kisgyermeket látom. Mindig az ő fejlesztésének gondolata lebeg előttem. És nemcsak a matematikát szerető, ismerő gyerekeké. Ugyanakkor a pozitív emberi tulajdonságok kialakítása is minden tevékenységemet meghatározza.- A matematika segítségével milyen emberi tulajdonságok lejleszthetőek?- Kitartás, erős akarat, ítélőképesség, konstruktivitás. Alkalmas ez a tárgy a közösségi tudat alakítására is, hiszen a csoportmunkáknál a jobbak segíthetik a gyengébbeket. Mindig úgy próbálok szelektálni a feladatok között, hogy azok a gyerekek hasznára váljanak. Közvetve a kollégáimmal való együttműködésben is ez vezérel. Azt hiszem, mint minden pedagógus, én is elsősorban gyermekközpontú vagyok.- Milyen tapasztalatokra tettek szert az új matematika tanításába n?- Magam is tapasztaltam, hogy a megfeszített, lelkiismeretes munka mellett sem lehet teljes eredményre jutni. Nem vagyunk elégedettek a gyerekek számolási alapkészségeivel, kevés idő jut a gyakorlásra, túl széles a tantervi anyag. Tanórai differenciálással, korrepetálással már nem pótolhatóak a hiányosságok. Viszont készül már a tanterv korrekciója, és ezzel minden gyerek számára eredményesebbé válik a matematika tanítása — talán már a jövő tanévtől. G. O. Közművelődési díj Kertész Attila „Hiszem, hogy a Kertész Attila vezette Bartók Leánykor már régen a Titkok tu dója!..." — írta egy helyütt Balázs Árpád érdemes művész, Erkel-d íjas zeneszerző az elmúlt évben, az akkor tízéves együttest köszöntve. Igazságát bárki alátámaszthatja, aki valaha is hallotta vagy meghallgatja őket. Ezek a tizenéves lányok valóban a Titkok tudói, amikről sokan, sokszor írtak már - de minek? -: őket meg kell hallgatni. Tudják s főleg érzik a „jót s jól" lényegét: képzettséggel, koncentrációval s — ami még hozzá kívánkozik — a nagyon sok nagy örömmel végzett munka erőit egy- egy produkció mögött. Erről ismerjük általában Kertész Attila munkásságát a pécsi Kodály Gimnázium Bartók Leánykarának élén. Jóllehet, mint zenepedagógus, majd ének-zene szak- felügyelő már a hatvanas évek elejétől jelen van, munkálkodik Pécsett és Baranyában. S kprusvezetőként is, hiszen több, mint tíz éve vezeti a társadalmi ünnepségek irodájának Erkel Leánykórusát, amely ugyancsak szép eredményeket mutatott fel, mindenki örömére. Országos minősítésük „Aranykoszorú, diplomával^; többször jártak Bulgáriában, rendszeres szereplői a Magyar Rádió Kóruspódi- um-adásainak. S a Vasasi Pávakör, amelynek előadásában sokszor gyönyörködhettünk, nyolc év alatt kétszer kapta meg az országos Kiváló együttes minősítést. Két éve újabb kórust alakított: a Kodály Gimnáziumban vegyeskar is működik, amely ugyancsak aranykoszorús minősítésű. Az iskola Bartók Leánykara a hetvenes évek közepe tájt tűnt fel nagyon szép egyéni hangzásával, kifejező erejével. S bár kezdettől a kórusirodalom valamennyi korszakában otthonosak, különösképp sokat tettek a Bartók és Kodály női kari művek itthoni és hazai megismertetése, népszerűsítése terén. Eredményeiket díjak, nagydíjak, fesztiváldíjak föl- sorolhatatlan sora fémjelzi. Mindezt elég nehéz „kiszedni" a halk és kévé: szavú karnagyból, aki szívesebben beszél bizakodásairól, a korosztályban való hitéről e zenei tagozatú intézményben. A személyes példa erejéről, amely kisugárzik a tanítványokra, akik, ha nem is feltétlenül zenei pályán, de magukkal visznek valami továbbsugár- zást a muzsika szeretetében, ismeretében. Kertész Attila erről szeret beszélgetni. A „nem tagozatos" hazai iskolai énekzene oktatás eléggé általános negatív képe; a spontán hazai „éneklés" sivársága ellenére is. Talán erre is gondolt, amikor jó húsz éve — 'két sikeres medikusév után — Debrecenből „átváltott” Pécsre, a zenepedagógus’ pályára. Bizonyára jó orvos lett volna. De így még jobb. Hiszen a jó muzsika is gyógyító. Olykor, szinte észrevétlenül is. . . W. E. kiuaBo munka 3anus Pannonius díj Hallama Erzsébet író, újságíró. Kollégánk, barátunk. Hallama Erzsébet 1959 óta él Pécsett, irodalmi munkásságával, a Dunántúli Napló rovatvezetőiéként és főszerkesztő-helyetteseként tevékeny részt vállalt a megye, a város kulturális életében. Három év óta szabadúszó író. Az irodalomról beszélgetünk tehát a Janus Panonius díj alkalmából. Mégpedig a Nádor kávéházban, amely szinte a folyamatosságot képviseli sok pécsi író, művész életében. „Itt ültünk a márványasztalok mellett a hatvanas években, és a jövőt tervezgettük, amely azóta jelenné, múlttá vált. Körülöttünk most is liataiok ülnek: vajon ők mit tervezgetnek? — Kosztolányi feljegyzései között olvastam: „prózát írni nem jelenti, hogy leszállunk a lóról, hanem, hogy felülünk egy még szeszélyesebb paripára". Egyszeresek ott találtam magam ezen a szeszélyes lovon, és azóta sokszor eltöprengek: prózát írni talán még kockázatosabb, mint verset. Mert sokkal közvetlenebb a valósághoz való kapcsolódása és ezért nem mindegy, hogy a valóságot miként tudjuk átmenteni az irodalomba. A széppróza feladata, hogy a koronként változó életérzést megfogalmazza, és kulcskérdés, milyen az író életérzése, viszonya a valósághoz, mit lát meg benne és mennyit tud feldolgozni belőle. — Mit jelez az olvasó: mennyire sikerül ennek a közérzetnek a meg fogalmazása? — Úgy érzem, szakadék van az író és olvasó között, és ez a szakadék növekszik. Visszajelzés nincs, legfeljebb különleges korokban, amikor A az író közvetlenül vehet részt lé híveivel a történelemben. rm Egyébként az emberek nem- fii igen olvasnak. pi — Miért Írsz akkor mégis? — Mert az irodalom olyan a társadalomban, mint az G) alapkutatások a tudomány- tu ban. Közvetlenül nem ivaszno- mi sítható, nem mindig támoga- fe tott. Mégis: ha nem folynak ne színvonalas alapkutatások, és akkor a tudomány más megjelenési formái, a (aláírná- tyi nyok, felfedezések, új techno- roi lógiák sem jönnek létre. Az ■ irodalom hiányának életünk eg olyan területei, mint a morá- cír lis állapotok, a viselkedés- rá< kultúra, az újságírás stb. Fe látná kárát. cin — Az újságírással azért tar nem hagytál lel egészen: len publicisztikáid olvashatók az ny< országos lapokban ... vei — Mert megszoktam, hogy jöv amit látok, hallok, azt kezvet- ki. lenül és rögtön feldolgozom. Dr. Doktor Sándor díj Dr. Márton Zoltán Hallottam már, hogy úgy beszéltek róla, mint a nők megmentőjéről. Hogy ez túlzás-e, vagy mennyire igaz, vagy sem, talán csak az a statisztika tudná megmondani, amely azt mutatná, az ő segítségével hány idejében kiszűrt és mellműtéten átesett nő maradt életben. És a „megmentő" szó még akkor is igaz, ha tulajdonképpen a nőknek szörnyű lelki traumát okozó csonkulásáról van szó. Dr. Márton Zoltánnak, a megyei kórház sebészeti osztálya főorvosának az egyéb sokrétű sebészi feladatok mellett az emlőrák a fő kutatási és gyógyítási területe. Hogy ez miért és hogyan alakult így. erről a következőket mondja: — 1943-ban végeztem a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. Három évig a kór- bonctanon dolgoztam, jó előtanulmány egy sebész részére ez a szakma. 1946-ban lettem sebész, az I. sz. Sebészeti Klinikán kezdtem, olyan nagyszerű tanítómesterek mellett, mint Neuber Ernő, majd Schmidt Lajos. Tulajdonképpen Schmidt profesz- szor munkássága adta a példát és inspirált arra, hogy később én is az emlőrákkal foglalkozzam behatóbban, mert abban az időben őhozzá kerültek ezek az esetek, az ő fő területe is ez volt. — Sajnos, most a legutóbb'. oár hete lezajlott, nemzetközi onkológiai tanácskozáson is kiderült, hogy egyetlen eszközünk van a rák ellen: kezdeti stádiumban kiszűrni. Ezért indítottuk el itt a kórházban már évekkel err-u** a nyitott onkológiai rendelést, ahová bárki bejöhet beutaló nélkül. Ezért szerveztük meg 1977-ben a falusi szűréseket. Egy idő után azonban rájöttünk, pont azok nem jöttek el, akikkel baj volt. Ekkor találtuk ki a következőt: az egyetlen kötelező szűrés Magyarországon a tüdőszűrés, kössük össze a kettőt, végezzék el egyúttal az emlő-vizsgálatokat is. Erre a röntgen-asszisztenseket megfelelően kiképeztük. Ezt 1980 óta mór rutinszerűen csinálják és nagyon sok nő ennek köszönheti, hogy idejében került orvoshoz. — Érthetetlen az emberek struccpolitikája. Olyan elhanyagolt mellrákkal jönnek sokszor, amit már saját magának rég észre kellett volna vennie. A szűrések alkalmával tettünk kísérleteket arra, hogy a férfiak prosztatáját és végbelét megnézzük. Roppant egyszerű vizsgálat, mégis tiltakoznak ellene, pedig lehet, hoy az életét mentené meg. És mégis, ennek ellenére is mindig azt mondom, ne várjuk meg, amíg az emberek beiönnek, mert az mór sokszor késő. Mi menjünk eléji szere állít« hetn buss kieki nem időb Dr tői v sebé leg i sebé létrel traur sebé Term kellet tárgy bészf gene szom beme baj v deitő ja, n nap i meg beteg
