Dunántúli Napló, 1985. november (42. évfolyam, 300-328. szám)
1985-11-22 / 320. szám
1985. november 22., péntek Dunántúli napló 3 Több, Jobb telefont! Lakossági kölcsönből fejleszt a posta a hazai telefonhelyzetröl a legtöbb embernek — akár készülékbekötésre, akár szabad vonalra vár — van valamilyen tapasztalata. Azt viszont kevesen tudják, hogy a posta műszaki berendezéseinek 49 százaléka korszerűtlen, a távközlési hálózat jelentős része közel 100 éves szellemi termék. Az igénylők átlag 13 évet várhatnak telefonra és majdnem másfél millió készülékkel van kevesebb a szükségesnél. A telefonínség hatására a Magyar Posta — valószínűleg fennállása óta először — lépéskényszerbe került. A fejlesztések, a nagyobb beruházások megvalósítása nem halogatható tovább, hiszen ha a következő fél évtizedben sem tudnak kilábalni a gondokból, a lemaradás tovább növekszik. Mindennek az sem szabhat gátat, hogy a következő tervidőszakban a saját és a költségvetési forintokból aligha tudnak mindent megoldani. Az ezredfordulóig érvényes távlati távközlésfejlesztési tervben nem kevesebbet tűztek ki célul, mint a hálózat működő- képességének javítását, a forgalmi torlódások csökkentését, az elavult központok és hálózatok bővítéssel összekapcsolt rekonstrukcióját, új technika bevezetését, a vidéki távbeszélő-hálózat teljes automatizálását és a telefonok számának megduplázását. Az elképzelések megvalósításának fontos szakasza lesz a VII. ötéves terv, amelynek befejezéséig mintegy 360—400 000 telefon üzembe helyezését tartják szükségesnek. Mindehhez a postának egyelőre csak 25 milliárd forintja van, holott 39,5- re lenne szüksége. A meglévő pénzből összesen 260 000 készülékre futja, ebből is mintegy 140 000 a csere. A fejlesztéshez szükséges ösz- szegből 14,5 milliárd forint hiányzik, amit a posta kötvények kibocsájtásával szeretne pótolni, vállalatokkal, tanácsokkal és szövetkezetekkel tárgyal a források átvételéről. A kötvények kibocsájtása terén már rendelkeznek tapasztalattal. Szegeden, ahol két éve először hirdették meg ezt a formát, jó ütemben halad a beruházás, év végéig valamennyi kötvénytulajdonosnál felszerelik a telefont. A szegedi kísérlet sikere után o posta úgy döntött, hogy más területeken is szerencsét próbál. A piackutatás adatai szerint érdemes a dologgal foglalkozni, így az első próbálkozásokat a VII. ötéves terv során évről évre újabb és újabb kötvények kibocsájtása követi. A körzeti kötvények mellett megjelennek majd az általános telefonkötvények is, amelyek éppen úgy részt vesznek a forgalomban, mint például a Skála értékpapírjai. A november közepén kibo- csájtott körzeti telefonkötvények azonban egyelőre különböznek a később tervezettektől. Ezek fő célja egy-egy meghatározott terület — Budapesten például a Római úti, a gazdagréti, a káposztásmegyeri, a budaörsi, a Szérűskert és Sporttelep utcai lakótelep, valamint az újpesti városközpont, vidéken többek között Eger, Kazincbarcika, Debrecen, Boglárlelle és Kiskőrös — telefonhálózatának fejlesztése. Telefonkötvényt magánszemélyek 25 000 forintért, vállalatok, intézmények 100 000 forintért vásárolhatnak. A fővárosban a Petőfi Sándor utcai főiroda, vidéken pedig a postahivatalok fogadják az előjegyzéseket. A posta kötelezettséget vállal arra, hogy a kötvény tulajdonosa által megadott címen három éven belül telefont szerel fel. A fejlesztésre szánt területek előreláthatólag évről évre bővülnek. A következő tervidőszakban valószínűleg Baranyában is lesznek olyan területek, amelyek fejlesztéséhez kötvényeket bocsájtanak ki. A posta a kölcsön kapott pénz után 7 százalékos kamatot fizet, a törlesztést pedig akkor kezdi meg, amikor elküldi az értékesítést a telefon felszereléséről. A kötvénytulajdonosnak ugyanis meg kell fizetnie a 4, vagy 6000 forintos belépési díjat és a szerelési költséget. Ezt az értesítéssel együtt kapott 7000 forintból könnyen megteheti, arról tehát szó sincs, hogy a posta valami ,,jó cselekedetet" hajtana végre, csupán egyfajta előjogot biztosít a kötvényesnek. Ha összegyűlnek a fejlesztéshez szükséges milliárdok, minden bizonnyal sokat javul a hazai telefonhelyzet. Mindenekelőtt lényegesen több előfizető juthat új készülékhez és talán az sem mellékes, hogy a VII. ötéves terv befejezéséig megállítható az elavult eszközök további felhalmozódása. A távközlés fejlesztésére, a távbeszélő-hálózat korszerűsítésére égető szükség van, bizonyára a lakosság is szívesen áldoz erre, azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy mindez csak akkor válhat valóra, ha az ipar biztosítani tudja a szükséges anyagokat és berendezéseket. Ferenci Demeter A korszerű lakásépítés eszközei A korszerű lakásépítés eszközeit, anyagait bemutató kiállítás nyílik november 27-én a Pollack Mihály Műszaki Főiskola aulájában. A két hétig látogatható termékismertetőt az Építésügyi Tájékoztatási Központ kaposvári információs irodája rendezi a PEVDI, a barcsi műanyaq-feldolgozó, a Salgótarjáni Síküveggyár, a barcsi és somogyvári építőipari szövetkezet, a Soproni Faipari Vállalat, a VÁÉV—Bramac, a SÁÉV, a Somogy Ipari Szövetkezet, a SEFAG csurgói gyára, a Hőgyészi Állami Gazdaság asztalosüzeme, a kaposvári ELASTIC Építőipari Közös Vállalat és a tapolcai szigetelőanyaggyár részvételével. A kiállítás nyitásának napján a Salgótarjáni Síküveggyár kedvezményes szolgáltatást kínál Lada, Polski Fiat 126-os, Skoda- és Trabant-tulajdono- soknak a Pécsi Gépjárműjavító Kisvállalat Szigeti úti szervizében. A gyártó termelői áron árusítja és díjtalanul beszereli az egyes gépkocsitípusokba az első és a hátsó, fűthető szélvédőt, valamint a tetőablakot. A termékbemutatón látható gyártmányok használatát a helyszínen szakemberek ismertetik. A Bramac tetőcserepekből például kedvezményes vásárt is rendeznek. A november 27. és december 13. között bármely baranyai TüZÉP-tele- pen megrendelt Bramac cserepekre a gyártó 7 százalékos árkedvezményt ad. Bővülő növényvédőszer- és intermediergyártás A Budapesti Vegyiművekben befejeződött az a beruházás, amelynek segítségével bővítik az Oiitref nevű gyomirtószer gyártását. Olitrefből — amelyet általában a napraforgótáblák gyomtalanítására használnak a gazdaságok — a gyár az idén már nem tudta az igényeket kielégíteni, a kapacitás bővítésével jövőre már az igényeknek megfelelően állíthatják elő e keresett szert. A mintegy 110 millió forint értékű beruházás során bővítették a meglevő nitráló és klórozóüzemet, s megoldották a gyomirtószer gyártásakor melléktermékként keletkező sósavgáz hasznosítását is. Korábban ezt a gázt híg sósav formájában a csatornába engedték, most pedig egy francia technológia segítségével olyan jó minőségű sósavat készítenek belőle, amelyet jól értékesíthetnek. A termelés bővítésével együttjárt a munkakörülmények javítása is. Az új, illetve a kibővített üzemekben olyan berendezéseket állítottak munkába, amelyek nemcsak a gyomirtószer, hanem különféle közbenső termékek, úgynevezett intermedierek gyártására is alkalmasak. A Budapesti Vegyiművekben eddig csak ötféle intermediert tudtak készíteni a gyógyszer-, illetve a növényvé- dőszer-gyártáshoz, lehetőségeik most jóval nagyobbak lettek. Az intermedierek itthon-és külföldön egyaránt keresettek, s gyártásuk fokozásával a hazai kínálat bővítésén túl a gyár ezekből a termékekből öt év alatt megháromszorozhatja exportját. Gazdaságos áramellátás a kislakó- telepeknek Pakson próbálják ki, mennyit ér a gyakorlatban Nagy fába vágta a fejszéjét a DÉDÁSZ és a Pollack Mihály Műszaki Főiskola munkatársaiból, illetve tanáraiból alakult tervező kollektíva a nyáron. Beneveztek az ÉVM, az Ipari Minisztérium és a Magyar Villamos Művek Tröszt országos pályázatára, amelyet a kislakótelepek gazdaságos A bányát is lehet szeretni Fekete gyémánt. Jókai Mór regénye óta, ha valaki pátosz- szál kíván szólni, vagy írni a kőszénről, szénbányászatról, aligha tudja elkerülni, hogy ne vegye kölcsön ezt a gyönyörű megjelölést a nagy mesemondótól, aki irodalmunkban talán először írt meleg együttérzéssel a bányászok munkájának szépségeiről, veszélyeiről. A regény egyik apró mondata mindennél jobban érzékelteti azt a sajátos, de sajnos reális közfelfogást, amely ezt a nehéz szakmát kíséri mindmáig: „Mikor egy anyának azt kell kiáltania futó gyermeke után: Ne fuss oly nagyon, apád fejére odalenn kő esik." Molnár György, a Mecseki Szénbányák Kossuth-aknájának csapatvezető vájára aligha pályázik Jókai babérjaira, mégis Baranva küldötteként hasonló gondolatokat fogalmazott meg felszólalásában a múlt év decemberi országos békekonferencián. S amikor arról beszélt, hogy miként állnak helyt a mecseki szénbányászok a föld alatt, s hogy veszélyes munkájukhoz mennyire szükség lenne annak biztos tudatára, hogy legalább a föld felszínén biztonságban vannak, ezekből a szavakból fekete gyémántként ragyogott ki e nehéz szakma szeretete, sőt a szakmai büszkeség. Negyvenegy éves múlt. Már kiszámította, ha semmi baj nem jön közbe, 53 évesen mehet nyugdíjba, s akkorra három és fél évtizednyi föld alatr ti szolgálat lesz mögötte. Gyermekkorában aligha álmodta volna, hogy szénbányász lesz belőle Komlón. A Balaton partján született egy kis faluban. Szülei erdészeti dolgozók voltak. Öt is erdésznek szánták. — Volt viszont egy nagybá- csikám, aki bányász lévén sokat mesélt nekem a bányáról — kezdi a történetét Molnár György. — 1957—1958 táján jelentek meg a hirdetések: „Fiatalok! Gyertek Komlóra bányásznak! Az országnak szüksége van a szénre!” Végül is egyik barátom volt az értelmi szerzője annak a gondolatnak, hogy jelentkezzünk. Akkor még az volt a szándékom, hogy tovább tanulok, bányamérnök leszek. Apám halála után beteg édesanyám egyedül maradt két kisebb testvéremmel. Kellett a pénz, hogy segíthessem őket. A tanulási szándék — akkor még úgy tűnt, ideiglenesen — zátonyra futott. Molnár György emlékezetében elevenen élnek az első komlói napok, amikor bizony nagyon nem tetszett az a város, amelynek most szívvel-lé- lekkel polgárának vallja magát. De azt is örökre megőrizte emlékezetében, milyen jó üzemi kollektívába került az akkori III. aknánál. A szakma szeretetét is volt kiktől ellesnie. Különösen Földes Györgyöt, „Gyuri bácsit" említi jó szívvel, aki méltón kiérdemelte, hogy a bányászváros díszpolgára legyen. Húsz éve elővájási csapatnál dolgozik. Tagja volt alapításától a Juhász István által vezetett ifjúsági szocialista brigádnak, amelynek 1971-ben már vezetője lett. Egy évre rá a brigád megkapta a Vállalat kiváló brigádja címet. A szép emlékeket megszakítja egy rövid időszak, amikor Molnár György váratlanul hűtlen lett a bányához. — Megnősültem, gyermekünk is volt már, s jónéhány év föld alatti munka után is hiába vártam lakásra. Leszámoltam, s elköltöztünk Nagykorpádra apósomékhoz. Feleségem ápolónő. Mindketten a nagyatádi kórházban találtunk munkát. Anyagbeszerző voltam két évig. A jövedelmem is kevesebb volt, mint korábban, meg aztán visszavonzott a szakma és Komló városa. Visszajöttem és úgy éreztem, hogy jó szivvel fogadtak. Hamarosan lakást is kaptunk, s megbíztak egy elővájási brigád alakításával. Azóta, 8 éve vezetem ezt a brigádot. Sok szép eredményt értünk el együtt. Megalakulásunk óta mindig ott voltunk az első háromban a tervet teljesítő brigádok között. A gárda zöme fiatal. Ezért is kaphattuk meg 1984-ben a Vállalat kiváló ifjúsági brigádja címet. Kikerülhetetlen, hogy a mecseki szénbányászat, s általában a bányászat gondjairól szó essen. Molnár György, aki népfrontaktivista és tavaly december óta az Országos Béketanács tagja, minden fórumon megragadja az alkalmat, hogy ezekről a gondokról szóljon: bányász szakma társadalmi presztízsének zuhanásáról és okairól, a bérek alakulásáról, a műszaki színvonal lemaradásáról. Saját brigádjának munkaterületén is tapasztalja, hogy Kossuth-akna elöregedett, a rosszabb geológiai adottságok csökkentik a termelékenységet. Mindezek ellenére ösztönösen bizakodik a jövőben: — Az elmúlt tél is megmutatta, hogy az országnak nagy szüksége van a szénre. Kell, hogy legyen valami ennek biztosítására. Én hiszem, hogy lesznek még jobb lehetőségek előttünk. Mit jelent neki a bányászat? Megélhetést, önmaga és csalódja jövőjét és biztonságát. A mostani nehezebb helyzetben is így gondolja. Felesége most szociális gondozó. Két gyermekük közül a nagyobbik a kőműves szakmában dolgozik. 18 éves, szakmunkástanulóként országos és megyei szakmai versenyeken igen előkelő helyezéseket ért el. Szülei nagyon büszkék rá. A kisebbik fiú még csak 8 éves múlt. Számára még odébb van a pólyaválasztás. Lesz-e bányász belőle? Molnár György ezt aligha fogja erőltetni, de mint mondja, nem is próbálná lebeszélni róla. — Minden szakmának akad szépsége, még az olyan nehéznek is, mint a miénk — mondja. — Vajon a metróépítők nem találják szépnek azt a pályát elkészülte után, amit ők építettek meg? S nem büszkék rá? Csodálatos érzés, mondjuk 1 kilométernyi vágatot kihajtani, aztán végigjárni, amikor már ki van világítva, meszelve. S büszke lehet rá az ember, ha később is bebizonyosodik, hogy jól tervezték, hozzáértéssel építettük meg, a vágatban biztonságosan lehet közlekedni és dolgozni. D. I. és energiatakarékos villamos- energia ellátására írtak ki. Második helyezést értek el úgy, hogy a birálók az első díjat nem adták ki. Csaknem nyolcvanon kértek pályázati anyagot, de a tényleges munkát csupán 11 csapat vitte végig - köztük a pécsiek. — Mi volt a pályamunka nehézsége és érdekessége? — kérdezem a leginkább érdekelteket, többek közt a pécsi team összefogóját, Bobula Andrást (DÉDASZ): — Nálunk, Magyarországon, ha építésről, városfejlesztésről van szó, csak hatalmas, tömbszerű lakótelepekben vagy családi házakban tudunk gondolkodni. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, nemcsak az építészeknek kell alkalmazkodni, hanem az energiaellátóknak is. Nos, nekünk egy konkrét, telepszerű lakásépítési épület- együttes példáján be kellett mutatnunk a villamosenergiaellátás módját a főzési, a használati melegvízkészítési és a fűtési változatok esetére. Részletes műszaki-gazdasági számításokkal alátámasztott javaslatot kellett kisdolgoznunk az áramellátás rendszerére, gazdaságos és üzembiztos kialakítására, figyelembe véve a célszerű takarékosságot, a létesítői és fogyasztói üzemeltetési költségeket. Többféle variációban gondolkodtunk. Az egyikben az áram csak háztartási és főzési célt szolgál, a másodikban hozzájön ehhez a melegvízkészités, a harmadikban a fűtés. Minden változatban minden lehetséges megoldást kidolgoztunk; az országban mindenütt hasznosítható elemeket, egyszerű, energiatakarékos megoldásokat részesítettük előnyben, valószínűleg ez a magyarázata a sikernek. Lr. Lakner Árpád docens, Pollack Mihály Műszaki Főiskola : — A kislakótelepeknél háromféle költség, illetve megtakarítás jelentkezhet: a népgazdaságé, az áramszolqálta- tóké és a fogyasztóé. Pályamunkánk legfőbb erényének azt tartom, hogy megpróbáltunk - véleményem szerint sikerrel - nemcsak az előbbi kettő, hanem a fogyasztó zsebére is takarékoskodni. Szabó Antal, a DÉDÁSZ vezérigazgató-helyettese a legnehezebb kérdésre válaszol: mi valósul meg belőle? — Az értékelés zárójelentése nagyon határozott ajánlásokat tartalmaz mindazoknak, akik érdekeltek a fejlesztésben, a módosításokban. Az ÉVM, oz MVMT így nyilván maguktól is lépni fognak, de ezzel nem elégszünk meg: januárban Budapesten bemutatón, vitafórumon ismertetjük a legjobb elképzeléseket, javaslatokat. A másik: egy év múlva a zsűri újból összeül és áttekinti, hol tort az alkalmazás, hol, miben kell segíteni, lendíteni. Ezen kívül vállalati „hatáskörben", a paksi kislakó telep-építkezéseknél konkrétan is kipróbáljuk, hogyan válik be a pécsiek koncepciója a gyakorlatban. A díjnyertesek az említetteken kívül: Ormándlaky Zsolt (PMMF), Czirják János, Szentéi László, Bányai Tünde (DÉDASZ). Díjnyertes pécsi pályázók
