Dunántúli Napló, 1985. november (42. évfolyam, 300-328. szám)

1985-11-16 / 314. szám

i 1985. november 16., szombat Dunántúli napló 11 Műszaki fejlesztés - konferencia­záró Mi újat hozott, mi az üzenete a pécsi Pannónia Szálló nagytermében lezaj­lott országos konferenciá­nak, melyen a műszaki fej­lesztés hogyan továbbjáról fejtették ki elképzelései­ket a meghívott szakem­berek? Erről kérdeztük dr. Bélyácz Ivánt, a Pécsi Ja­nus Pannonius Tudomány- egyetem rektorhelyettesét, aki a záró összefoglalót mondta a Szervezési és Vezetési Tudományos Tár­saság Baranya Megyei Szervezete által rendezett kétnapos tanácskozás teg­napi befejeztekor. — A jelenlevő vállalati szakemberek fontos és ér­tékes információkat kaptak a hetedik ötéves tervidő­szakra szóló fejlesztési le­hetőségekről. A korábbiak­hoz képest a kutatásokra és a fejlesztésekre való rá­fordítások viszonylagos nagysága nem csökken. Az előttünk álló időszakban a gazdasági növekedés leg­fontosabb forrásának kell lennie a műszaki fejlesztés­nek. A műszaki fejlesztésre való ösztönzésben — és ezt a vitában megerősítet­ték — döntő szerepe- van a piac kényszerítő, ösztön­ző hatásának. Ahhoz azon­ban, hogy a műszaki fej­lesztés szerepe a korábbi­nál nagyobb legyen, vál­toztatni kell a központi irányítás, s a vállalatok volumen- és bázis-szemlé­letén. — Elhangzottak követen­dő vállalati példák, sikeres innovációk, például a gyógyszer- és a vegyipar területéről, ahol tisztes piaci részesedésüket a vállalatok annak köszön­hetik, hogy saját kutató részlegük szolgáltatta eredményeket gyorsan hasznosítják. Ez nem álta­lános, nagyon sok vállalat versenyhelyzete, piaci po­zíciója és jövedelmezősé­ge egyáltalán nem függ a műszaki fejlesztésben kor­szerűsítésben a kutatások­ban elfoglalt helyétől. — Többször is hangot kapott, hogy a szabályozó és érdekeltségi rendszer több eleme inkább fékezi a technikai-technológiai korszerűsítést, a termék­szerkezet-váltást, mint ösz­tönzi. Ugyanakkor egy má­sik üzenet: a műszaki fej­lesztést, mint vállalati funk­ciót nem célszerű kam­pánynak tekinteni, inkább a vállalati érdekeltségből fakadó szükségszerűség­nek. M. Z. 30 millió dollár a népgazdaságnak A vetélkedő résztvevői Pécsett a Munkásmozgalmi Múzeummal is megismerkedtek Fotó: Läufer László Vadász­vetélkedő Hogy egyértelműbben kide­rüljön: a vadászat nemcsak lövésből áll, néhányat idézünk a tegnap délelőtt Pécsett, a Mozgalmi Házban tartott, a megye vadásztársaságainak rendezett vetélkedő kérdései közül. Melyik védett madár nem költ Baranyában? Hány hónapig vemhes a borz? Hány millió dollár exportbevételhez juttatták 1980—1985 között a vadásztársaságok a népgazda­ságot? Az utóbbi kérdésre a válasz: 90 millió dollárhoz. Tekintélyes — s talán sokak számára meglepő — összeg, ami mögé óhatatlanul megfelelő szakmai felkészültséget kell feltételez­nünk, s — ahogy ezt dr. Gyön­gyös! János, a MAVOSZ Me­gyei Intéző Bizottságának tit­kára a „Vadászvetélkedő 1945 —1985.” megnyitójában hang­súlyozta — ezeknek az ismere­teknek a rendszeres felújításá­ra, az újabbak megszerzésére állandóan szükség van. Ez is volt az eayik célja a MAVOSZ megyei IB-a, illetve a Baranya Megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya által rendezett vetélkedőnek. A má­sik: a vadgazdálkodás hatéko­nyabbá tétele, amit annak elle­nére is lehet várni, hogy a me­gyei 28 sportvadász társasága közül 15-en képviseltették ma­gukat ezen a versenyen, ám az itt szerzett ismeretek átvételé­Pénteken ünnepélyes kere­tek között átadták rendelteté­sének Debrecenben a Ma­gyar Tudományos Akadémia Atommagkutató Intézetében felépült első magyar cik­lotront, a hatodik ötéves terv legnagyobb tudományos célú beruházását. Az ünnepségen részt vettek a Nemzetköz' Atomenergia ügynökség kép­viselői, jelen volt a hazai és a szovjet tudományos élet re szükségük lesz a távolmara­dóknak is, ha szakmailag etikai­lag nem akarnak lépéshátrány­ba kerülni a többiekkel szem­ben. Enhek megfelelően a külön­böző fordulók kérdéscsoportjai is változtak: a vadászat, a vad- gazdálkodás, az egyesületi és szervezeti élet, a természet- és környezetvédelem területeit egyaránt érintették, de — és nyilván ezért rendezték a ve­télkedő délutáni eseményeit a Munkásmozgalmi és Helytörté­neti Múzeumban, ahol a zsűri elnökeként részt vett a ver­senyben dr. Jerszi István, a MAVOSZ Megyei Intéző Bi­zottságának elnöke is — ku­tatták a megye és Pécs törté­nelmét is. A tét nem volt kicsi: a ve­télkedőn részt vevő 15 vadász- társaság közül az első helye­zettre 25 000, a mósodikra. 15 000, a harmadikra 10 000 forintos, vadászati, vadgazdál­kodási feladatok megoldására fordítható jutalom várt, de ter­mészetesen díjazták a verseny­ben legjobban szereplő vadá­szokat is. A szellemi árveréssel záruló, közel az egész napot felölelő vetélkedő győztese vé­gül a Pécsi Dózsa vadásztár­saság lett, mögöttük a máso­dik, illetve harmadik helyen a tenkesi Kittenberger Kálmán és a szigetvári Barátság végzett. M. A. több neves személyisége. Pál Lénárd, az MSZMP Központi Bizottságának titkára avatta fel az új létesítményt. A tervek szerint a berende­zést harmadrészben a fizikai alapkutatásokra, további har­mad-harmadrészben pedig al­kalmazott kutatásokra, illetve a közvetlen gyakorlati célok­ra: izotóptermelésre, ipari analitikára és besugárzásra fogják használni. Telefonkötvény 400 millióért Kölcsön kér a Posta (Munkatársunk telexje­lentése) Az ezredfordulóig terve­zett fejlesztéseihez köl­csön kér, ismét telefonköt­vényt bocsát ki a Posta. A jövő évi feladatokra november 18-tól 400 millió forint értekben több fővá­rosi lakótelepre és vidéki településre hirdetnek köt­vényjegyzést. A körzeti telefonköt­vényt magánszemélyek 25 ezer, vállalatok, intézmé­nyek 100 ezer forintos cím­letekben vásárolhatják meg. A Posta garantálja, hogy a kötvény tulajdono­sa részére legkésőbb 3 éven belül telefont szerel fel, a törlesztést a posta a készülék felszerelésével egyidőben kezdi, a fenn­maradó összeget 1989-től fizetik. A posta azt is vál­lalja, hogy amennyiben a szerződésnek saját hibájá­ból nem tud eleget tenni, a meghatározott kamaton felül kötbért fizet. A vidéki városok közül Dél-Dunántúlon egyelőre csak Boglárlelle érdekelt, de a költségvetési és fej­lesztési források kiegészí­téseként más települések bevonására is sor kerül a következő tervidőszakban. A Magyar Posta beren­dezéseinek 49 százaléka elavult. Ahhoz, hogy lépést tudnak tartani az igények­kel és a VII. ötéves terv végére némileg behozzák a lemaradást, 39,5 milliárd forintra lenne szükségük. Ezzel szemben csak 25 mil­liárd áll rendelkezésre. A gondokon segíteni — ha az elképzelés kellő megér­tésre talál a várakozók kö­rében — a posta illetéke­sei .a kötvények kibocsá­tásában látnak lehetőséget. Ferenci Demeter Átadtak az első magyar ciklotront Debrecenben FILMIEGYZET És megy a hajó Az idős mester szomorú vi­dámsága: Federico Fellini És megy a hajó... Az olasz film története című munkájá­ban Carlo Lizzani azt írja Fel- liniről: „aki képes kivonni ma­gát Fellini költészetének bű­völetéből és letépni szegényes ideológiai álarcát, s meg­elégszik Fellini filozófiájának egzisztencialista és misztikus elemeinek felkutatásával, könnyen lerombolhatja a ren­dező költészetét, poétikáját, de sokszor csapdába is es­het.” Nem az a petárdás, csillo­gó film, mint amikre szívesen emlékezünk F. F. korábbi al­kotása közül, s nem is az azo­kat megelőző, szerényebb ki­állítású. de emberségben szenvedélyesebbeket idéző az És megy a hajó. Olyan, mint kulcsjelenete: a hajókonyhá­ban két rozoga öregúr vízzel hangolt poharakon csilingelő melódiát játszik; a hétközna­pokból feltündöklik a művé­szet, úgy ahogy annak lennie kellene — önmagáért, mulat- tatásunkra, spontán természe­tességgel. A többi már elide- genedettség, árukultúra, ér­dekszövevény és üzlet, hírnév, féltékenység, ármány, megle­het „magasabb kultúra”, mint a népségnek a pohárzene, de süllyed, mint a filmbéli hajó. A nagy művészet - mond­ja Fellini — gyönyörű, s tény­leg magas régiókat hódított meg, csak éppen ■ elszakadt végérvényesen az emberek hétköznapjaitól. Szomorú ta­pasztalata ez a nyolcvanas éveknek, amikor valóban üres' cirkuszi mutatványok tudják csak tartósan megtölteni a mozik nézőterét, amikor vég­érvényesen szétszakadni lát­szik a tömeg- és elitkultúra. A kultúra skizofréniája pedig a kultúra halálát jelenti, mu­tatvánnyá redukálja önmagát. Ezért a groteszk fintor a film végén: Fellini megmutat­ja, hogy készült filmje: óriási műlavorban maketthajó sor­sáért izgultunk végig - amire telik, az az, hogy a mutatvány mutatványa talán idézheti a művészet elvesztett lényegét. Felcsillanhat még a költészet, s nem mesterségbeli, elsajá­títható fogások sorozataként, de véletlenül, megismételhe­tetlenül, mint az a furcsa kon­cert, ott a hajó mélyének konyhájában . . . És megy a hajó ... - viszi még lendülete, a hajón ott, amit valamikor művészetnek hívtunk, de a vizeken, a par­tokon fontosabb, kegyetle­nebb dolgok készülnek, s hiá­ba tör be ez a valóság a ha­jóra is, ott csak mint kényel­metlenséget veszik tudomásul. Valódi kapcsolat nincs már a hajó és a part között. . . Groteszk e hajó, vidámság­ra ingerlő, bár szomorú a helyzete. Elsüllyed, s értékei már vissza nem hozhatók. Ta­lán nem is kár értük, hisz hasznunkra nem voltak, de hiányuk fáj, s még jobban ta­lán az, hogy helyette más nem kínálja - már?, még? — ön­magát. B. L. Holnap a VDN-ben Genf előtt Mit jelentene úz űrfegyverek megsemmisítése? Komputerjátékok a TRIÁL kínálatában Japán robot és Jackson-baba Nem áruház, nem butik Mire készül a Fontana Divatház? Növényvitrin a lakásban 140 éves könyv új kiadásban „Ritka város bir olly bájoló környékkel, mint Pécs” Jött az ördög... Ketten a világ ellen Új edzőpáros a magyar kézilabda-válogatott élén A MEDOSZ megyei küldöttértekezlete A termelés segítése a legfőbb érdekvédelem Több mint 13 000 MEDOSZ- tag képviseletében 56 küldött tanácskozott tegnap délelőtt az SZMT székházában. Mészá­ros Miklósné, a megyei bizott­ság titkára joggal hangsú­lyozhatta, hogy Baranyában a mezőgazdaság, erdő- és vízgaz­dálkodás — az elmúlt öt év­ben különösen — sikerágazat volt. A MEDOSZ-hoz tartozó öt állami gazdaság az 1980. évi 3 milliárd forint termelési ér­tékét 1984-re 4,1 milliárd fo­rintra, a Mecseki Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság 742 mil­lió forintról 871 millió forintra emelte. A szűkebb fejlesztési lehetőségek ellenére általában javult a gazdaságokban a mű­szaki színvonal, nőtt a jövede­lem, fejlődtek az agrotechnikai eljárások és ezzel együtt a szak­mai kultúra. A nagyvállalatok másfélszeresére növelték ter­veikben a szociális célokra fordítható összeget. Javult az üzemegészségügy helyzete és az üzemi étkeztetés, de tovább­ra is legégetőbb szociálpoliti­kai gond a lakáskérdés. A vitában felszólalók meg­erősítették, hogy munkájuk kö­zéppontjában a termelés segí­tése áll. Szóltak a termelőszö­vetkezetekben működő alkal­mazotti alapszervezetek mun­kájáról, a szakszervezetek párt­irányításáról, az erdőgazdasá­gi dolgozók bérhelyzetéről, a nyugdíjasokkal való törődés fontosságáról is. A MEDOSZ Központi Vezetősége nevében Szebeni Istvánná alelnök érté­kelte a megyei bizottság mun­káját és az alapszervezetek te­vékenységének differenciáltabb és operatívabb segítésére hív­ta fel a figyelmét. A Szakszer­vezetek Baranya Megyei Taná­csa nevében Simon József tit­kár, a MEDOSZ Megyei Bi­zottsága és az SZMT jó kap­csolatát hangsúlyozta és a munkaverseny-mozgalom újabb megélénkítésének fontosságát érzékeltette. Dr. Jerszi István, az MSZMP Baranya Megyei Bi­zottságának titkára a megyei pártbizottság elismerését tol­mácsolta az ágazat dolgozói­nak és a szakszervezeti akti­vistáknak. „A termelést segítő munka a szakszervezeti érdek- védelmi funkció gyakorlásának legfontosabb területe" — mon­dotta a megyei pártbizottság titkára. Felhívta a figyelmet, hogy társadalmunk előrehala­dásának kulcskérdése: milyen mértékben sikerül kibontakoz­tatni a dolgozók potenciális alkotókészségét. S ebben a szakszervezetnek kiemelkedően jelentős feladatai vannak. A MEDOSZ hét tagú megyei Bizottságának elnökévé Tóth Józsefet, a Bólyi Mezőgazda- sági Kombinát vszb-titkárát, tit­kárának ismét Mészáros Mik­lósáét választotta a küldött- gyűlés. D. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom