Dunántúli Napló, 1985. november (42. évfolyam, 300-328. szám)

1985-11-16 / 314. szám

Kerekasztal-beszélgetés a szerkesztőségben A mohácsi vasútállomásra szinte mindennap érkezik szénszállítmány Läufer László felvétele A tüzelőellátásról, a szén­hiány enyhítésére tett intézke­désekről kérdeztük a szakem­bereket. A kerekasztal-beszél- getés résztvevői: Adorján Ká­roly, a Baranya Megyei Tanács kereskedelmi osztályának he­lyettes vezetője, dr. Szebényi Ignác, a Mecseki Szénbányák Vállalat értékesítési osztályá­nak vezetője, Szederkényi György, a Dél-dunántúli Tüzép Vállalat kereskedelmi igazga­tóhelyettese és Keresztúri Jó- zselné, MÉSZÖV titkárságve­zető-helyettes. Szerkesztősé­günket Ferenci Demeter kép­viselte. — Mennyi szén áll a lakos­ság rendelkezésére? Van-e ok az aggodalomra? Szederkényi Gy.: Vállala­tunk három megyében dolgo­zik. Az elmúlt kilenc hónap­ban 45 000 tonnával több sze­net és brikettet szereztünk be, mint tavaly azonos időszakban, az értékesítés pedig 52 000 tonnával nőtt. Az árualap 10 százalékkal emelkedett. Keresztúri J.-né: A baranyai szövetkezeteknek 12 Tüzép- telepük van. Valamennyit a Dél-dunántúli Tüzép Vállalat látja el fűtőanyaggal, tűzifát, közvetlenül, is beszerzőnk. Ta valy az első háromnegyed év­ben 7616 tonna szenet értéke­sítettek telepeink, az idén ugyanennyi idő alatt 9955-öt.- Ennek ellenére szénhiány van is, csak nehezen lehet tü­zelőanyaghoz jutni. Mennyi szén áll a lakosság rendelkezésére? A Mecseki Szénbányák teljesíti vállalását — Karbantartás helyett is brikettet gyárt Nagymányok Szénrakodás közvetlenül a vagonból a pécsi Megyeri úti TÜZÉP- telepen. Dr. Szebényi I.: A családi házak szaporodásával az igé­nyek is emelkedtek. Azelőtt egy háztartásban 20, maxi­mum 30 mázsa szenet tüzeltek el, ez most felment 60-70, sőt 100 mázsára. Legtöbben a minőségi szenet keresik. Szederkényi Gy.: Az előző fűtési szezonban az elmúlt év­tizedek egyik legnagyobb te­lét éltük át. A pincekészlete­ket mind föléltük, a kereske­delem gyakorlatilag készletek nélkül kezdett egy kedvezmé­nyes tüzelőakciót, és eladtuk azokat a készleteket is, ame­lyek nagyobbrészt még lent voltak a bányákban. A Mecse­ki Szénbányák teljesítette a ve­le szembeni elvárást, a töb­biekkel viszont vannak gond­jaink. A nyári hónapokban mind a négy felénk teljesítő szénbánya utasítást kapott, hogy elsősorban a kelet-ma­gyarországi és az alföldi terü­leteket lássák el. Keresztúri J.-né: Igaz, hogy megnőttek a lakossági igé­nyek, de hat a másik tényező, az energiaracionalizálási prog­ram is. A közéletek többsége ugyanis végrehajtotta a fel­adatot, áttért az olajfűtésről a széntüzelésre. Adorján K.: Igaz, hogy null- készlettel indult a kedvezmé­nyes tüzelőakció, az akció azonban a vásárlóknak nagy segítséget jelentett. A Tüzép Vállalat 88 000 tonna szenet adott el kedvezményesen. — Nem beszéltünk eddig a tűziláról. Szederkényi Gy.; A tűzifa- ellátást biztosító szerződések jók, a teljesítésekkel viszont már baj van. A baranyai el­látást döntően meghatározó Mecseki Erdőgazdaság nem egyenletesen szállít. Márpe-' dig, ha a lekötött mennyiség folyamatosan jött volna', akkor nem alakul ki ebből is hiány.- A bányavállalat és a Tüzép tud-e segíteni a vásárló­kon például a szállítások szer­vezésével? Dr. Szebényi !.: Tételezzük fel, hogy a brikettgyár napi 1000-1200 tonnát termel. Eb­ből előfordulhat, hogy 5-600, vagy 1000 tonnát is ki kell ad­ni. A magánfuvarosok a leg­váratlanabb időpontban jön­nek, a szállítást nem lehet üte­mezni. Ugyanakkor a vasúti kocsikat is meg kell raknunk, különben fizethetjük a kocsi­álláspénzt. Az iszapszén esetében né­mileg más a helyzet. Valami­kor a fuvarosok fellapátolták, de most annál kényelmeseb­bek. Megfigyelik, amikor a Vo­lán rakodik, és sok esetben előbb jutnak szénhez, mint a közlekedési vállalat autói. Szederkényi Gy.: Somogy, Baranya és Tolna ellátását egy 564 000 tonna szén-brikett kontingens hivatott fedezni. Nagymányok vonzáskörzete szinte az ország határával azonos. A szélrózsa minden irányába vitték a gőzölgő bri­kettet. A terület ellátási fele­lőssége késztetett bennünket arra, hogy gátat szabjunk en­nek: a közvetlen értékesítésből csak azok húzzanak hasznot, akik ott. laknak, részt vesznek a brikettgyártásbarr, a szén- termelésben. Pécsett is tapasztaltuk, hogy a mógánfuvarosok által . befi­zetett mennyiséget Csongrád megyébe szállították. Ez elleti tenni kellett, így született meg a másik döntés, hogy a me­gyei tanács által jóváhagyott tarifáért a Volán szállítja a tü­zelőt. Szeretnénk, ha a komlói telepen is bevezetnék ezt a módszert. Nyilván akkor nem találkoznánk a pécs—komlói úton maszek rendszámos Ifák- kal, tele komlói mogyoróval. A KlOSZ-szal egyébként tárgya­lásokat folytatunk, a közleke­dési vállalat hajlandó a ma­gánfuvarosokat alvállalkozó­ként foglalkoztatni.- A kereskedelem más te­rületén ismert módszer az elő­jegyzés, nem lehetne ennek segítségével rugalmasabbá tenni a szén elosztását is? Szederkényi Gy.: Ha a szénbánya előre meg tudná mondani, hogy az iszapot teljesíti-e, hogy a pécsi diót, mogyorót abban a választék­ban szállítja-e, vagy a bri­kettet azokra a telepekre tel­jesíti-e, amiben megállapod­tunk, ha erre a többi bánya is vállalkozna, a helyzet meg­oldható lenne. A mostani ter­melési és szállítási viszonyok mellett ez nem megy. Dr. Szebényi /.: Eldöntésre vár, hogy a Mecseki ' Szénbá­nyák értékesítési politikája kokszszéncentrikus, vagy ve-, vőcentrikus legyen. Végleg el kellene határozni, mi legyen, mert vagy az egyik, vagy a másik szenved csorbát. Ha kokszszén kell, akkor a la­kosságit is bedolgozzuk, ha viszont a másikra van szük­ség, akkor elzárjuk a zsilipet és kevesebb megy koksz­szénnek. Az idei lakossági elvárás tőlünk 636 000 tonna, vagyis szénből 296 000, brikettből 340 000 tonna. Ahhoz azon­ban, hogy a nyers termelvény- ből egy tonna lakossági sze­net tudjunk értékesíteni, ki­lenc tonnát kell a felszínre hozni. A kibányászott anyag- mennyiségből tehát csak mint­egy 10-15 százalék a megfe­lelő. A lakossági célokra ugyanis nem alkalmas a po­ros, a meddős, az alacsony kalóriaértékű szén. — Az importszenekkel nincs ilyen gond. A magas kalória­tartalmú szén - ha nincs elő Írás szerint keverve gyengéb­bel - még a kályhát, vagy a kazánt is szétégetheti. Tudunk ez ellen valami tanácsot ad­ni? Szederkényi Gy.: Lengyelor­szágból és a Német Szövet­ségi Köztársaságból 60 000 tonna jó minőségű fekete-, szenet, Jugoszláviából 16 000 •tonna magas kalóriaértékű barnaszenet kapunk. Az előb­bihez kellene 12 800 tonna kö­zép-dunántúli keverőszén, de nincs! Helyette mindenkinek, aki importszenet vesz, adunk használati utasítást. Lenne egy másik megoldás' is, ha hoznánk lignitet. A 1.4- 16 forintos szén ára azonban mire Bükkábrányból, vagy Vi- sontáról ideér, már 40—45 fo­rint. A vásárlók nagy része nem viszi el a telepekről a gyenge minőségű keverősze­net.- Megérkezett a tél. Mi­ben bizhatnak azok, akik nem tudtak erre kellően lelkészül­ni? Dr. Szebényi I.: A Mecseki Szénbányák minden ereiét megfeszítve dolgozik. A naqy- mányoki üzem lassan már a kötelező karbantartás helyett is brikettet gyárt. Ez az ütem tovább már nem fokozható. Keresztúri ].-né: Szerintem nem lehetünk teljesen nyu­godtak a téli tüzelőellá'tást il­letően. Mielőtt idejöttem, a ti­zenkettőből öt telepünkkel be­széltem. Három helyen sem­milyen szén nincs. Egyedül Mágocson volt 19 tonna bri­kett, tűzifa viszont mindenütt található. Szederkényi Gy.: Mi abban bízunk - azon kívül, hogy megjön az import —, hogy más területeken is enyhül a szénhiány és megszűnik egyes megyék elsőbbségi joga. A hazai szénbányák azt ígérték, hogy november 15-ig behoz­zák a lemaradást. A gondok minden bizonnyal enyhülnek majd, Pécsett egyébként 17 óráig meghosszabbítottuk a kiadási időt és szombat-va­sárnap is szállítunk. November /7-e: Dohányzás elleni nap Rákényszerülve ? A WHO (Egészségügyi Vi­lágszervezet) európai szek­ciója tavaly határozta el: november 17-e legyen do­hányzás elleni nap. Nemcsak az elmúlt évtizedek halálo­zási statisztikái, de egyre több kutató intézetben vég­zett állatkísérletek sorozatai bizonyítják egyértelműen a nikotin és a dohányfüst ká­rosító hatását. A dohányzás okolható az esetek többségében az ér­szűkületek kialakulásáért, a vérkeringési rendszer egyes i betegségeiért. A szájban, to­rokban, gégében és nyelő­csőben keletkező rosszindu­latú daganatok 75 százaléka vezethető vissza a dohány­zásra. A dohányfüst tönkre­teszi a légutak védekező ké­pességét, ezért légcsőhurut (bronchitis) alakul ki, ami a későbbiekben krónikussá vál­hat, ennek pedig sokszor kö­vetkezménye a tüdőtágulás. Ez 10—15 éves dohányzás után már kialakulhat, és mi­nél fiatalabb korban kezd el valaki füstölni, annál gyor­sabb ez a folyamat. A tüdő­rákban megbetegedettek 90—95 százaléka cigarettá­zott huzamosabb ideig. Ter­mészetesen nem minden do­hányost érik el ezek a be­tegségek, hiszen nagy kü­lönbségek vannak az egyé­nek szervezetében a niko­tinméreg és a cigarettafüst­re való érzékenységben. Az USA-ban már az 1960- as évek második felében el­indították a dohányzás elle­ni hadjáratot, amelynek fő irányítója és szervezője az Amerikai Rákellenes Társa­ság. Azóta rendszeresen lát­nak napvilágot újabb és újabb felmérések, amelyek csaknem mindig azt mutat­ják, mennyivel rövidebb ideig élnek, mennyivel gyakrabban betegszenek meg a dohányo­sok, mint a nemdohányzók. A legnagyobb biztosító tár­saságok például sokkal ked­vezőbb fizetési feltételeket kínálnak, életbiztosítás meg­kötésekor a nemdohányzók­nak, mint a nikotin rabjai­nak. Ennek eredménye: 1964- ben az amerikai felnőttek . több mint 40 százaléka do­hányzott, ma 32 százalékuk. És nemcsak a dohányosok száma, hanem a megítélésük is változott az Egyesült Ál­lamokban. A füsttől irtózok egyre erélyesebben követelik jogaikat. Egyre általánosab­bá válik, hogy értekezleteken nem tűrik meg a dohányzást, sőt olyan dolgozószobákban sem, ahol akárcsak egy sze­mély az, aki nem dohányos. Mi a helyzet nálunk? - Sajnos, nemcsak az alkohol- fogyasztásban, de dohány­zásban is a világranglista előkelő helyén áll Magyar- ország. A dohányzás növe­kedése is figyelemkeltő: 1970-ben 22 milliárd cigaret­tát adtak el, tavaly pedig már 27 milliárdot. Magyar szakértők becslése szerint a hazai táppénzes betegnapok 20 százaléka a dohányzás közvetlen, vagy közvetett kö­vetkezménye. Arról azonban mindezideig nem készült számvetés, hogy a dohány- termesztésből és forgalma­zásból származó bevételek hogyan aránylanak a do­hányzás miatti munkaidő ki­eséshez, és az egészségká­rosodáshoz. NSZK adat: há­romszor annyi kárt- okoz a cigaretta, mint amennyi hasz­not hoz az államkasszának. Az USA-ban sem átallott egy cég utánaszámolni: a dohá­nyosok alkalmazottanként 4600 dollárral növelik a vál­lalatok kiadásait. És hogyan állunk a do­hányzás megítélésével? Ná­lunk még nagyon sok mun­kahelyen nem sikerült az ér­tekezleteket dohányfüst men­tessé tenni. Vannak ugyan iskolák, ahol megvalósítot­ták a dohányzó tanárok el­különítését, pl. az 1. számú (öreg) kertvárosi iskolában a tanári szoba előtti folyosót alakították át a nikotin él­vezők számára hangulatos társalgóvá. Itt már természe­tesnek veszik, hogy nem min­denki óhajt füstös levegőben ülni. Van azonban olyan is­kola, ahol hasonló kezdemé­nyezést a dohányosok fel­háborodottan fogadták, ki­kérték maguknak. Valaha anyáink idejében alapvető illemszabály volt, hogy csak asztalbontás után lehetett rágyújtani — a ven­dégnek is. Ma a szenvedé­lyes nikotinista legtöbbször azt sem várja meg, hogy o társaságban lévők befejez­zék az étkezést. Ritka az olyan, aki megkérdi, nem za­var-e a füstje? Valahogy for­dított lett az illemszabály. A nemdohányosnak illik szó nélkül tűrni és nyelni a füs­töt. Ismerősöm mesélte: Z- vel voltunk tegnap Budapes­ten. Az indulásnál kijelen­tette, az ő kocsijában pedig ne cigarettázzunk, inkább megáll, csak szóljunk. Pestig húszszor szóltunk és mind­annyiszor jó sokáig szívtuk. — így szólt a vidám törté­net, és mindez a társaság együttérző nevetésétől kísér­ve, mert hát milyen vagány dolog is kitolni valakivel, azzal, akinek a kezében volt utastársai testi épsége, s ezért csak azt kérte, ne kell­jen tűrnie a szemétégető, fe­jet fájdító füstöt. A legújabb kutatások pe­dig egyre meggyőzőbben bi­zonyítják, hogy a dohányfüs­töt akaratunk ellenére szí­vóknál is mind nagyobb arányban tapasztalhatók ugyanazok az ártalmak, ame­lyek az aktív dohányzóknál. Az Amerikai Egészség és Kör­nyezettudományi Intézet nem­rég hozta nyilvánosságra a következő megdöbbentő adatait: A passzív dohányo­sok körében sokkal gyako­ribb a fehérvérűség, a nya- ki. területek rosszindulatú daganatos megbetegedése, sőt az emlőrák is, mint a tiszta levegőben lévő, dolgo­zó embereknél. Szinte ugyan­erre a megállapításra jutott egymástól függetlenül egy japán és egy görög kutató- csoport. Kétfelől bizonyítot­ták, hogy a nem dohányzó nőknél előforduló tüdőrák szoros összefüggésben van azzal, hogy férjük dohányos, és mellettük kénytelenek vol­tak dohányfüstös levegőt szívni. Minél erősebb dohá­nyosok voltak a férjek, an­nál gyakoribbak voltak a fe­leségek között a rákos meg­betegedések. A vizsgálatok azt is kiderítették, hogy a dohányos szülők gyerekei kö­zött szembeötlően nagyobb a légúti megbetegedésekben szenvedők száma. Az eddigi adatok tehát megkérdőjelez­hetetlenül igazolják, hogy a nem dohányzók, akikre rá­kényszerítik, hogy a füstöt akaratuk ellenére beszívják a dohányzási ártalmaknak ugyanúgy ki vannak téve, mint az aktív dohányosok. S. Zs. HÉTVÉGE 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom