Dunántúli Napló, 1985. november (42. évfolyam, 300-328. szám)

1985-11-02 / 301. szám

Árkövy-emlékérem dr. Szabó Imre professzornak Dr. Szabó Imre professzor 150 fogorvos Pécsről Január /-to/ országos megelőzési program indul Dr. Szabó Imre professzort, a POTE Fogorvosi Klinikájának igazgatóját a fogorvosképzés­ben elért kimagasló eredményé­ért és a szakirodalmi munkás­ságáért Árkövy-emlékéremmel tüntették ki. Ez a díj a fogor­vosok legmagasabb szakmai ki­tüntetése. A kitüntetés alkalmából be­szélgettünk dr. Szabó Imre pro­fesszorral. — Professzor úr, Pécsett mind­össze tiz évvel ezelőtt indult a logorvoshallgatók képzése. Most pedig a legjobb minősí­tést kapta az itt lolyó munka. Mivel érték ezt el? — Munkával és lelkesedés­sel. Meg kell mondanom, min­den igyekezetem ellenére én egymagám nem tudtam volna sokat tenni az oktatás érdeké­ben, ha nem volna itt ilyen lel­kes gárda. Tiz éve, amikor in­dultunk, nem volt egy olyan munkatársam sem, akinek gya­korlata lett volna a hallgatók tanításában. Az akkori fiatal gárdának nemcsak hogy gya­korlata nem volt, hanem leg­többnek még szakképesítése sem. Még, 1977-ben is ez volt o helyzet, de 1982-re már töb­ben szereztek az alapszakvizs­gán túl ráépített képesítéseket is, például szájsebészetet, fül-, orr-, gégészetet, traumatoló­giát, aneszteziológiát. Gyakor­nokként kezdték, és az elmúlt tíz év alatt kiváló oktatók let­tek, sőt, némelyikük ezalatt tu­dományos fokozatot is elért. A klinikára nehezedő mun­katerhekkel nem is lehetne más­ként megbirkózni, csak ilyen tettrekész kollégákkal. A klini­ka oktatóinak például az első félévben egy hét alatt 179 el­méleti és gyakorlati órát kell adniok, a második félévben 227-et. . Némelyik oktatónak annyi a heti óraszáma, mint egy főállású pedagógusnak és emellett neki még a betegeket is el kell látnia. A klinika járó­beteg-forgalma évente több mint 36 000. Nekünk nemcsak egyetemi, de városi,' megyei, sőt dél-dunántúli fogászati el­látási feladataink is vannak. A klinika dolgozói társadalmi munkában is sokat tesznek. Mi járunk kj a bükkösdi gyermek- otthonba,' a.bolyi szociális gyer­mek- és felnőttotthonba, hoz­zánk tartoznak a Jókai utcai, a Mátyás király utcai és a ki­segítő foglalkoztató iskolák, va­lamint. a pécsi gyermekottho­nok is. Mindamellett az egyetemi kö­vetelmény szerint tudományos munkát is kell végezni. 1980— 34 között a klinika oktatói 124 tudományos előadást tartottak különböző kongresszusokon, eb­ből 33-at külföldön. Úgyaneb- ben az időszakban 40 közle­mény jelent meg szaklapokban a klinikai munkáról, ebből ki­lencet neves külföldi lapok kö­zöltek le. Ilyen terhelés mellett 6. HÉTVÉGE azt is megoldottuk, hogy a munkatársak tanulmányútokra mehettek. Mivel jó a csapat­munka, a távollévőt szívesen helyettesítik a többiek. — Eddig csak a munkatár­sairól beszélt, pedig a kitünte­tést ön kapta. Az indoklásban az ön szakirodalmi munkássá­ga szerepelt.. . — Most készül egy új fog­pótlástan tankönyv. Ennek egyik fejezetét, a Fogpótlás termino­lógiáját írtam, ami a témakör alapfogalmainak a tisztázásá­hoz fontos. A tízéves oktatási gyakorlat vezetett rá, hogy ez mennyire hiányzik, s hogy erre nagyon nagy szükség van. Mi már oktatjuk, a többi egyete­men csak a könyv megjelenése után vezetik majd be. — Az elmúlt tiz évben hány logorvostan-hallgató szerzett itt diplomát? — A nyáron avattuk a 150. nálunk végzett fogorvost. Ezzel sikerült a hiányt felszámolni, jelenleg Baranya megyében pines üres fogorvosi állás. Még­is, ha azt kérdik, elegendő-e ennyi fogorvos, azt mondom: nem. A jelenlegi fogorvosi ál­lásszámot regen tervezték, a mai igény ennél több. Nem­zetközi norma szerint egy te­rület fogorvosi ellátottsága ak­kor mondható jónak, ha egy fogorvosra 1000—120Ö lakos jut, és még elfogadható, ha ei a szám legfeljebb 2000 fő. Ba­ranya megyében 3500-on felüli az egy fogorvosra jutó lakosok száma. — Egy régebbi beszélgeté­sünkkor említette, milyen két- ségbeejtően rossz a magyaror­szági lakosok foga. önök mit tesznek a megelőzés érdeké­ben? Végre beindul egy orszá­gos megelőző program január 1-től. Sajnos, nagy késésben vagyunk, hiszen ez 20 év múlva érezteti csak a hatását. Beve­zetik Magyarországon a fluorid- adagolást tablettában. Most első lépésként csak városokban és csak a bölcsődékben, óvo­dákban, később fokozatásan kiterjesztik az általános isko­lákra és vidékre is. Emellett folytatódik az úgynevezett ELMEX-prograrh. Az ELMEX fluorid tartalmú zselé, azt he­tente egyszer rá kell vinni a fo­gakra. A rendszeres használa­tával a fogak ellenállóbbak lesznek a szuvasodás ellen. Az első lépés az lesz, hogy .az óvónőket megtanítsuk: ők ho­gyan tanítsák majd a gyereke­ket a helyes' használatra. A jövő évtől szeretnénk olyan fel­világosító diasorozatot készíte­ni, amivel talán hatékonyabban tudunk oktatni és hatni gyerek­re, felnőttre. A sok-sok mun­kánk mellett önként vállaltuk ezt, mert látjuk: az eddigi fel- világosító propaganda nem so­kat ért. Csináljuk, mert úgy érezzük, jó ügyet szolgálunk, és ha sikerül az embereket meggyőzni, hogy amit mon­dunk, ne legyen pusztába kiál­tott szó, már nyert ügyünk van. Sarok Zsuzsa r Korunk kérdései Történelmi tanulságokról Négy évtizedes történel­mi közelmúltunk a rövid távlat ellenére is értékel­hető. Akár a felszabadulást közvetlenül megelőző idő­szak (az alacsony iparoso- dottságú, alacsony szintű termelőerőkkel dolgozó, sze­rény terméshozamú mező- gazdasággal rendelkező, alacsony iskolázottsági szin­tű ország), akár az 1945 előtti magyar progresszió céljai és vágyott ideáljai (a gazdasági és szellemi elma­radottságból való kiemelke­dés), a mérce — a mérleg alapvetően pozitív. Még akkor is, ha a sorsfordító erejű történelmi lépése­ket időnként ellentmondá­sok, feszültségek is kísérték, ha a tudomány és technika ütemével való lépéstartás­ban történelmi eredetű el­maradottságunk egyes terü­leteken sajnos növekedett, ha a gazdálkodás minőségi tényezői, a hatékonyság te­rületén feladataink ma ta­lán nagyobbak is, mint ko­rábban. De mindez nem homá- lyosíthatja el előttünk, hogy ez a negyven esztendő mi­nőségi változások időszaka volt: az évszázados törté­nelmi eredetű fejlődésbeli megkésettségünk és elma­radottságunk felszámolásá­nak és az új társadalom építésének útján elért eredmények ennek bizonyí­tékai. Csakis így értékelhe­tő a korábbi megmereve­dett társadalmi, gazdaság' struktúrák felszámolása, az ipar vezető ágazattá fej­lesztése, fejlett — az utóbbi évtizedekben a világátlag kétszeresét kitevő agrárnö­vekedést felmutató — szo­cialista mezőgazdaságunk megteremtése. Egy igen mélyen gyökeredző antide­mokratikus hagyományrend­szer tűnt el a történelem süllyesztőjében és kiépült a néphatalom politikai rend szere. A felszabadulás óta hazánkban az egy keresőre jutó reálbér és fogyasztás háromszorosára nőtt, nem­zeti jövedelmünk hatszoro­sa, az ipari termelés tizen- négyszerese az 1938. évi­nek. Közel harmincszor any- nyian kerekednek ma fel évente külföldi utazásokra, m-int a két világháború kö­zött. A negyven évvel ezelőtt megkezdődött korszak né­pünk történetében valódi sorsforduló kezdete volt, ezeréves történelmünk hala­dó hagyományainak folyta­tása, országunk nemzeti felemelkedésének időszaka Mindez elválaszthatatlan a népi demokratikus fejlő­dés motorjaként, majd a szocialista építés vezetője­ként tevékenykedő — párt politikai irányvonalától. He­lyessége fejlődésünk egyik záloga, előforduló hiányos­ságai tévedések, ébreszté­sek forrásai voltak. Tanulsá­gaink rövid számbavétele ezért a jelenben formálódó jövőnk szempontjából is el­engedhetetlen. A hatalomról A politikai irányvonal egyik központi eleme, mely­nek megszerzésére a póri megalakulásától kezdve tö­rekedett — a ' hatalom, a proletárdiktatúra. Egy rövid, számos külső és belső té­nyező. által motivált, és e területen súlyos tévedések­kel és hibákkal teli törté­nelmi kitérőtől eltekintve a párt mindig a marxista-le­ninista tanítások valóra 'vál­tását tekintette alapvétő feladatának.- Azt, hogy biz­tosítsa c^ néptömegek hata­lomban való . gyakorlati részvételét, hogy a munkás­hatalom a nép érdekében tevékenykedő hatalomból a nép által ellenőrzött, majd gyakorolt hatalommá vál-. hasson. Azt is világosan lát­ta —' sajnos az ötvenes években hibásan gyakorolta —, hogy a hatalom rr.egszer­- jelen időben (Pártunk politikai irányvonaláról) zése nem tekinthető célnak, hanem csakis eszköznek, a társadalmi viszonyok egé­szének átalakítása érdeké­ben. A történelmi tapasztala­tok megerősítették, hogy a szocialista hatalom meg­szerzésének módját, formá­ját és gyakorlásának mód­szereit mindig a konkrét körülmények határozzák meg. Megmutatták, hogy közvetlenül, vagy közvetett módon, éles polgárháború­ban vagy fokozatosan, bé­kés úton is lehet a birtoká­ba jutni. Bizonyították, hogy jellegét nem a forma, az elnevezés határozza meg, hanem, hogy mely osztály tényleges érdekeit fejezi ki. Rámutattak, hogy a tradicionális elemek fel- használása, a formai sok­színűség nem aláásója, ha­nem ellenkezőleg, erősítője a munkáshatalomnak. Bizo­nyították végezetül a lenini tanítás érvényességét: nem az erőszak a proletárdikta­túra lényege, hanem a munkásosztály tudatossága, szervezettsége és összefor- rottsága más dolgozó ősz- tályokkal, az új társadalom építése érdekében. Az öt­venes évek úgynevezett ,,pa­ra ncsnoklási" időszakának nagy tanulsága, hogy az erőszak, a belső elnyomó funkció — konszolidált vi­szonyok közepette különö­sen - nem válhat a prole­tárdiktatúra domináns ele­mévé. A tapasztalat azt is mutatja, hogy a hatalom gyakorlása, állami és. társa­dalmi formáinak gazdagsá­ga nem szűkíthető le a2 előbbiek kizárólagosságára hogy tehát a párt nem ve­heti át a politikai intéz­ményrendszer más elemei­nek funkcióját és felelőssé­gét. A történelmi tapasztala­tokat is magában foglaló politikai irányvonalnak nem véletlenül szerves része tehál a hatalom jellegét kifejező szocialista demokrácia. További kibontakoztatása elvileg és politikailag egya­ránt szükséges. Fejlesztése, elmélyítése a XIII. kong­resszuson pártunk történel­mi programjaként fogalma­zódott meg. A szocializmust és a demokráciát évtizedek óta egymástól elválasztha- tailan útitársnak tekintjük, ö • demokráciát társadal­munk lényegi vonásának, fejlődését társadalmi előre­haladásunk egy-ik előfelté­telének tartjuk. Lényege az, hogy szóhoz jutnak-e a néptömegek, kifejezésre jut­hatnak, megütközhetnek és intézményesen megoldha- tóak-e a társadalmunkban meglevő különböző érde­kek. És ha az e téren elért eredményekkel teljes • mér­tékben, nem is lehetünk elé­gedettek, az önvizsgálatot - a jelentős fejlődés tuda­tában — bátran elvégezhet­jük. A munkáshatalom' stabi­litása — a marxizmus felfo­gásában - mindenekelőtt nem rendészeti, hanem po­litikai kérdé.s és mint ilyen, elválaszthatatlan a szövet­ségi politika lenini elveken nyugvó gyakorlatától. Attól a három évtizede érvénye­sülő felismeréstől, hogy a szocialista építést nem le­het a nép túlnyomó több­sége ellenére, hanem csak­is az egyetértésével és tá­mogatásával megvalósítani.- Felfogásunk szerint olyan stratégiai — és semmiképp sem taktikai! — eszköz ez, amely a legfontosabb érde­kek és célok azonosságán nyugvó politikai szövetsé­get jelent. Olyan szövetség ez, amely a munkásosztály vezető szerepének elismeré­se mellett teret ad a többi­ek érdekei kifejeződésének is, és a középpontjában ál­ló munkás-paraszt szövet­ség fokozatosan átnő az egész néppel megvalósuló összefogásba. így jött létre egyik nagy és folytonosan megújuló történelmi vívmá­nyunkként a szocialista nemzeti egység, amelyben a politika össznépi, össz- nemzeti jellege fejeződik ki. Ez a társadalomépítés előtt álló nehézségek leküzdésé­nek napjainkban is egyik fontos erőforrása. A jól működő gazdaságért A gazdaság a politikai irányvonal másik centrális eleme, melynek eredményes működése, vagy problémái hatással vannak a társada­lom valamennyi szférájára. A szocializmus változatlan történelmi célrendszerén be­lül az elmúlt négy évtized­ben különböző gazdasági, stratégiai szakaszok válta­kozása volt megfigyelhető. Ez két nagy, egyidejűleg megvalósítandó cél változó feltételek közepette, külön­böző módszerekkel történő megvalósítási törekvésére utal. Ezek: az új társadalom felépítéséhez szükséges anyagi, műszaki bázis meg­teremtése, valamint - a szocializmus emberközpon­túságának megfelelően —a dolgozók növekvő anyagi és kulturális igényeinek mind teljesebb körű kielégítésére irányuló erőfeszítések. Az ellenforradalmat köve­tő időszaktól a gazdasági törvényszerűségek, a hazai adottságok figyelembevéte­lére épülő, a szocialista o'- szágok tapasztalatait hasz­nosító, de a szolgai máso­lást elkerülő, a tervgazdál­kodást érvényesítő, de azt nem statikus módon, hanem változó módszerekkel meg­valósító gazdaságpolitikai irányvonal alakult ki. Ennék formálódása elválaszthatat­lan volt azoktól az elméleti, politikai megújulási fol.ya- • matoktól, melyek eredmé­nyeként bekövetkezett/a né­zetek tisztulása a szocialis­ta gazdaság árutermelő jel­legével kapcsolatban, ki­alakult a terv által szabá­lyozott áru-, pénz- és piaci viszonyok rendszere, meg­valósult a gazdaságirányí­tás reformja. ' A gazdaságpolitikai irány­vonal szerves részé az élet- körülmények, az életszínvo­nal emelésére irányuló tö­rekvés. Nem elfeledve a kö­zelmúlt időszak figyelmezte­tő tapasztalatát, azt, hogy az életszínvonal emelkedé­se nem szakadhat el á tár­sadalmi produkciótól, . az elosztható javak mennyisé­gét a termelési eredmények, -az életszínvonal növekedési ütemét: pedig a gazdasági, lehetőségek határozzák meg! A. korábbi „öt szűk esz­tendő" visszafogottságát a kongresszuson elfogadott offenzívebb, élénke.bb gaz­daságpolitikai irányvonal váltotta fel.. Ennek eredmé­nyességéhez azonban szá­mos feltétel megteremtése szükséges: az elavult gaz­dasági struktúra gyorsabb átalakítása, a hatékonyság javítása, a nemzetközi élvo­nalhoz történő eredménye­sebb közelítés, az intenzív fejlődésnek a termelési fo­lyamat minden elemére tör­ténő kiterjesztése. „Az új lendület előtti lassítás” idő­szakán lassan túllépve, az anyagi, érdekeltség, a ké­pességek szerinti munka, a teljesítmény szerinti elosztás elveinek jobb alkalmazásá­val dinamikusabbá válhat gazdaságunk. Az eredmé­nyesebb működéshez szük­séges tudati feltételek meg­teremtéséért viszont az agi- tációnak és propagandának is még sokat kell tennie. Elvhűség és megújulás Pártunk nehéz körülmé­nyek között tanulta meg, és az úttörő munka mindenkori kockázatával törekedett a marxizmus hazai viszonyok­ra történő alkalmazására. Ez a politikai irányvonal fontos eleme, egyben sike­rének előfeltétele, amely egyidejűleg jelenti a szo­cializmus alapelveihez való ragaszkodást és az új je­lenségek marxista elemzé­sét, az új megoldások fo­lyamatos keresését. Része ennek a tevékenységnek a végrehajtás mindenkori el­lenőrzése, szükséges kor­rekciója, a nyitottság min den iránt, ami a gyakorla­tot irányító elméletet gaz­dagítja, és továbbfejleszti. Ez az irányvonal tudatosan épít az elmélet és a gya­korlat állandó kölcsönhatá­sára, a szocializmus építé­sének általános érvényű ta­pasztalatait és törvénysze­rűségeit igyekezve „hozzá­igazítani" a hazai viszo­nyokhoz, adottságainkhoz és lehetőségeinkhez. Ezt az MKP 1946-os kongresszu­sán a „magyar viszonyokra szabott szocializmusként", az MSZMP 1956 decemberé­ben a „szocializmus építé­sének sajátos magyar útja- ként" fogalmazta meg. Ez történelmi utunk során bá­tor kezdeményezésekben, nem ritkán kockázatvállaló döntésekben és különböző reformokban öltött testet. Egyre elválaszthatatlanabbá válik tőle a tudomány sú­lyának, szerepének növeke­dése. Annak alapján, hogy a párt a tudományt termé­szetes szövetségesének te­kinti. E vázlatosan jellemzett politikai irányvonal további eredményes folytatása per sze elképzelhetetlen lenne a pártnak. — nemcsak má­sokkal, hanem - önmagá­val szemben is megnyilvá­nuló kritikus-önkritikus vi­szonya nélkül. A korábbi hibák elkövetése ellen ga­ranciákat nyújtó e'köté'e- zett, nyílt munkastílus meg­valósítására, a túlzott köz­pontosítással szakító, a he­lyi önállóság növelését biz­tosító, a demokratikus cent­ralizmust következetesen ér­vényesítő munkamódszerek­re törekszik a párt évtizedek óta. A párt önmagával szem­ben is magasra állította te hát a mércét legutóbbi kongresszusán. Helyesen úgy ítélve meg, hogy ez az egész társadalom további fejlődéséhez nélkülözhetetlen előfeltétel. „A napi politi­kában körültekintő és meg­fontolt, elviekben szilárd, a megújulásra kész párt az eszményünk" — fogalmazott pártunk főtitkára. Ha a jö vőben is sikerül jól közelí­tem' ehhez az eszményhez, akkor mindez párosulva a szilárd és tartós tömegkap- csolqtokkal, a szocialista demokrácia további fejlő­désével és egy hatékonyab­ban működő gazdasággal, pártunk fő politikai irányvo­nalának töretlen folytatását eredményezheti. Szirtes Gábor kandidátus, az Oktatási Igazgatóság tanszékvezetője

Next

/
Oldalképek
Tartalom