Dunántúli Napló, 1985. november (42. évfolyam, 300-328. szám)
1985-11-14 / 312. szám
1985. november 14., csütörtök Dunántúlt napló 3 dolgoztak ax' építdk Médssul a ayeivtasulás rendszere a felsőoktatásban Régiből újba Iskolanézőben Baksán, Vajszlón és Véménden U j iskoláinkról általában az építkezés idején, meg az átadás ünnepélyes pillanataiban szoktunk írni. Ezúttal azt néztük meg, hogyan tudják használni a tanévkezdéskor átadott épületeket a tanárok, diákok, hogyan működik az új létesítmény. Magasabb lesz a tudásszint? Első útunk Vajszlóra vezetett, ahol ezekben az években következik be gyökeres változás az iskola helyzetében. Több különálló régi, nem is mindig iskola céljára készült épületben tanítottak itt, szükségtantermekben, délelőtt és délután. Sok a bejáró tanulója ennek a körzetnek, hiszen Kemse, Lúzsok, Hirics, Maj- láthpuszta, Adorjás, Sámod és Páprád gyermekei is naponta utaznak. Étkeztetésük is ezekben a hónapokban nyer majd megnyugtató megoldást. A vajszlói helyzet akkor mozdult ki a holtpontról, amikor 1980-ban a régi épülethez hoz- zótoldottak négy tantermet. Ez azonban csak a kezdet volt, mert rövidesen új iskola építéséhez fogtak, amelyből az idei tanévre már elfoglalhattak nyolc új tantermet, gyakorlatilag egy épületszórnyat. Ennek folytatásában most is dolgoznak az építők, a Pécsi Magas- és Mélyépítő Vállalat dolgozói, akik december 31-re szeretnék elkészíteni a 600 adagos konyhát és az étkezőt. Pálfai Jenő igazgatóval járjuk be a régi majd az új iskolát; az elkészült tantermekben helyezkednek el az alsótagozatosok. A fűtést október végén kapcsolták be, ezt is az új iskolaépületben, de az igazi bejáratása még hátravan. Ottjártunkkor fáztak a gyerekek, 14 —16 fok volt az osztály- termekben. Hétfői nap lévén valószínűleg a szombati, vasárnapi fűtés elmaradása miatt volt így. — Ma úgy állunk —, mondja Pálfai Jenő, hogy megszűntek a szükségtantermeink, nincs többé délutáni tanítás, de éppen hogy csak elférünk ebben a pillanatban is. Valószínűleg csak a következő tanévben számíthatunk nyugodt, kiegyensúlyozott körülményekre. Minőségi kifogásunk egy volt az új iskolában: feljön a leragasztott műanyagpadló. Ezt azonban még a jótállás keretében helyrehozzák az építők. Nem szerencsés viszont, hogy olyan kényes színű burkolatok fedik a padlót, amelyeken minden lábnyom meglátszik. Eleinte idegenkedve nézték a vojszlóiak az új iskola tetővi- lágítóssal készült konstrukcióját. Az ott tanító pedagógusok azonban úgy nyilatkoztak, hogy igen jók a fényviszonyok a tantermekben. Baksón már egy minden ízében birtokba vett, működő új iskolában tanulnak a gyerekek. Központi fűtés biztosít jó meleget minden helyiségben. Tavaly készült el a hattantermes iskola, idén szeptembertől használhatják a háromszázadagos konyhát a szép étkezővel. Ez a helyiség elég nagy ahhoz, mondja Batiz Ferencné igazgatóhelyettes, hogy hórom csoportban, közvetlenül a tanítás befejezése után mind a 167 napközis megebédelhessen. Is- Jtolai ünnepségekre is fel tudják használni az étkezőjüket. Igaz, hogy új bútorra itt még nem tellett, de az is sorra lyerül rövidesen. Az étkező felé menet a folyosón játszó gyerekcsoporttal és tanítónőjükkel találkozunk. Kiderül, tornaórát zavarunk meg, ugyanis a tornateremre még várni kell, és így az órákat rossz időjárás esetén egy folyosórészben és a tornaszobában kell megtartani. De megvan már a terv, hova kerüljön a tornaterem. Baksón a helyi tsz és a Szentlőrinci Költségvetési üzem volt a kivitelező. Igen jó benyomást tesz idegenre, helybelire Véménd új iskolája, amely — ritka lehetőség — a faluközpontban kapott helyet, szerencsésen egészítve ki a már meglévő középületeket. — össze sem lehet hasonlítani, micsoda különbség van a régi és az új iskolánk között—, mondja Pálmai Károly vémén- di iskolaigazgató. — Nálunk is a helyi tsz építői voltak a kivitelezők, és elmondhatjuk, hogy magukénak érezték az iskolát, mert nagyon gondos, szép munkát végeztek. A családok 1000—1000 forintot adtak ehhez az ügyhöz, még a gyermektelenek, és azok is, akiknek csak 3000 forint nyugdíjuk van. Négy—öt nap társadalmi munkára jöttek el a szülők, és tették rendbe az iskola környékét. Tegnap szülői értekezletet tartottunk. Látni kellett volna a véméndiek boldogságát, ahogyan örültek az új iskolának. Mivel itt a földgáz, azzal fűtik az intézményt, s mindenütt jó meleg van. Kellemes benyomást tesz az emeleten kialakított zsibongó, bár a pedagógusok panaszolják, hogy kicsi, és nem férnek el benne, ha rossz idő esetén itt akarnak megtartani valami rendezvényt. Egyébként is sok a kicsire méretezett helyiség az egész épületben. Nyithattak viszont büfét, amit örömmel használnak is a gyerekek. Komáromi Istvánné igazgatóhelyettes arról beszél, milyen jó hatással van a szép, új környezet a gyerekekre: — A régi iskolában tehettünk bármit, nem tudtuk elérni, hogy rend és tisztaság legyen. Ebben a pillanatban minden egyes osztályteremnek alkalmas helyiséget használnak a véméndi iskolában. így hosszú idő után végre itt is megszüntethették a délutáni oktatást. Ez főként a Fékedről bejáró alsó- és felsőtagozatos gyerekek, valamint a szebényi felsőtagozatosok szempontjából érdekes, mivel ők eddig este 7-kor, fél 8-kor értek csak haza az iskolából. Egy dolog hibádzik még: nem tudják használni felszerelt új konyhájukat és a 130 személyes étkezőt, mert az épület vízvezetékhálózata fertőzött. Többször fertőtlenített már a KÖJÁL, most várják az újabb eredményt és az engedélyt. Mindhárom községben szó esett a tornateremről is: megmutatták a helyét: ott lesz, oda tervezzük. Ma még azonban csak tervekről van szó, hiszen első feladat a tanteremhiány, a kétműszakos tanítás felszámolása. A következő lépésben a gyermekek élelmezését kell megoldani, mert erre falun is igényt tartanak. És mindezek után következhet újabb erőgyűjtéssel az ugyancsak felépítésre váró tornaterem. Gállos Orsolya A felsőoktatási intézményekben szeptembertől módosul az idegen nyelv tanulásának rendszere. Mint arról lapunkban is beszámoltunk, a legfőbb változások szerint az egyetemeken és a tanárképzőkön két idegen nyelvet kötelezően tanulnak a leendő elsősök, ezek egyike az orosz. A tanulmányok ideje alatt gyakorlati jeggyel értékelhető alap- és záróvizsgát kell tenniük, énnek megfelelően módosul a tananyag is. Az új jogszabály a gyakorlatban természetesen csak később éreztetheti hatását, és az is bizonyos, hogy önmagában semmit sem jelent. Az adott egyetemekre és főiskolákra hárul a feladat: kidolgozni az új rendszernek megfelelő tanterveket, figyelembe véve, hogy először általános társalgási, majd szakszöveggel kapcsolatos készségeket szerezzenek a résztvevők. Erre — a minisztéöreg épület a Pannónia Szálló háta mögött: a Vasutas Szakszervezet Művelődési Háza, közkeletűen MÁV-kultúr- ház. Földszintes ablakaiból gyakorta kellemes fúvószene szűrődik ki a szűk kis Várady Antal utcába. A Pécsi Vasutas Fúvószenekar próbál itt, hetente kétszer. Immár negyven éve. . . Évtizedeken át jelen voltak a városban, s erejükhöz képest zenéltek. Jobbára fölvonulásokon, politikai ünnepségeken, szerényen, egy kicsit meghúzódva Pécs nagy hagyományú fúvósegyüttesei között. Aki ilyennek ismerte a pécsi MÁV-fúvószenekart, bizonyára nagyon meglepődne, ha velem együtt belépne egy mostani próbájukra. A teremben csupa fiatal arc, köztük —, amit két- három évtizede még bizonyára harsány kacajjal fogadtak volna az egykori „szakik" szép fiatal lányok, fiatalasz- szonyok . . . Sőt házaspárok is. Itt ismerkedtek össze. A ma 70 tagú együttes egyik harmada MÁV-dolgozó, másik diák, illetve főiskolás; harmadrésze „kültag". Van köztük közgazdász, zenetanár, mozdony- vezető, raktáros, gépész, kárpitos, távírász és sok más foglakozásé, általában huszonéves fiatal. Valamennyi képzett muzsikus, ami hangzásukból, „vájt fül" nélkül is, egy csapásra megállapítható. A pulpituson velük egyívású karnagy intései nyomán zsongnak egy Bach-korális feldolgozás akkordjai. Majd egy mai modern koncert-nyitány gyakorlásához kezdenek. A művet már tudják, most a részleteket csiszolják, meg-megállva, s néhány taktust, hangszercsoriumban hallottak szerint — volt és van is idejük, hiszen már egy éve értesültek a (13/1985 MM) rendelet várható tartalmáról. A miniszterhelyettes említette, hogy elsősorban a közoktatás feladata a nyelv- tanítás, ezt az egyetemeken, főiskolákon csak csiszolhatják szakmai elemekkel, illetve egy másik nyelv tanításával. Nem ismerem a közoktatásban dolgozó szakemberek véleményét, de tudok néhány tényt. Jelenleg országosan több ezer nyelvtanári állás betöltetlen vagy kényszermegoldásként képesítés nélküliekkel megoldott, elsősorban az általános iskolákban. Ez a helyzet a közeljövőben sem változhat, hiszen gyakorlatilag ugyanany- nyian végeznek nyelvtanárként a tanárképző intézményekben, mint eddig. A jelenlegi anyagi viszonyok mellett pedig arra gondolni sem lehet, hogy más portonként is újra és újra el kezdve, míg föl nem hangzik a fiatal karmester hangja, leplezetlen örömmel: „Ez az!... Oké! Tovább I. . ." S muzsikálnak, a koncentráció teljes feszültségével, amíg a mű végére érnek, s a karnagy szünetet ad. Az együttes vezetőivel alkalmam volt hosszabban is beszélgetni. Közben bekapcsolták a képmagnót, s a zenekar egy sétatéri rádiófelvételének kellemes „háttérzenéje" mellett idéztük fel az elmúlt 40, s főleg az utóbbi 3—4 évet. Beszélgető partnereim: Bokor Ferenc titkár, Neumayer Ferenc helyettes karnagy és fia, Neumayer Károly, az együttes vezetője, 1982-től. Róla megtudom, hogy kisdiákként itt kezdte a fúvósmuzsikálást, majd elvégezve a művészeti szakközépiskolát, trombita tanszakon szerzett művészdiplomát az Akadémián. Visszatérve egykori iskolájában és a Főiskola pécsi tagozatán tanít; korábban vezette egy ideig a mázaszász- vári fúvósokat, majd az előző karnagy, Nagy Viktor távozásakor - aki jelenleg a Színművészeti Főiskola operarendező hallgatója - fölkérték: legyen az együttes vezető karnagya. A vasutas fúvószenekar 1945 nyarán alakult meg Báli lános akkori kalauz szervezésében és vezetésével. Mintegy 30-an voltak akkor, s később is. Jobbára társadalmi eseményeken muzsikáltak a hetvenes évek végéig, amikor Nagy Viktor irányításával megkezdődött az együttes megújhodása. Ezt folytatta mai karnagyuk: szemléletben, állományban és a teljes repertoár fölfrissítésében. pályákról visszamenjenek az iskolákba a tanárságot elhagyók. Itt jegyzendő meg, hogy egyrészt gazdasági életünkben is nőtt a nyelvtudás igénye, elszippantva ezzel jó néhány szakembert, másrészt egyre nagyobb azoknak a száma, akik 1945—50 óta végezvén, alig beszélnek nyelveket. Óriási a felelősségük tehát a felsőoktatási intézményeknek az új formájú tantervek kidolgozásakor. Hosszú évekig számolniuk kell még azzal, hogy a mostani helyzet nem változik. Továbbra is — főként oroszból — gyenge felkészültséggel jön a hallgatók többsége. Ezt mindenképpen figyelembe kell venni. Mostanság a nyelvtudással és a nyelvtanulással kapcsolatban sem álmodozhatunk. pgy tűnik, hogy az új jogszabály mégiscsak a felsőoktatásra ró nagyobb feladatokat. Itt vizsgázni és vizsgáztatni kell, jegyeket adni és kapni — és figyelembe véve a jelent, sokszor az alapok megtanításával kezdve. Bozsik László S talán nem túlzás: ki is teljesítette a megkezdett fejlődést. Egyetlen pécsi zenekar eny- nyire gyors fölívelésére még nem volt példa. Neumayer Károly működésének első évében már különd íj ja I jutalmazták játékukat egy várpalotai fesztiválon. Fölfigyeltek rájuk, nívódíjat kaptak; majd egy sikeres próbajáték lehetőségét a Magyar Rádiónál. 1984-ben: a siklósi fesztiválon megosztott első díj és a zsűri különdíja a kötelező szóm legszebb megszólaltatásáért; Pécsett minősítő koncerten az elérhető legmagasabb fokozatát kapták meg; s újabb szakmai elismerésként, pályázat alapján, a Kiváló együttes cím I. fokozatát. Ez év szeptemberében pedig Ostravában (Csehszlovákia) képviselték nemzetközi versenyfesztiválon hazánkat, ahol kiemelt pontszámmal elnyerték a fesztivál I. díját. Több ízben szerepeltek külföldön is, Linzben (Ausztria), Stuttgartban (NSZK), s a nyáron Opatija környékén, egy tengerparti turnén. Repertoárjuk rendkívül széles, sokrétű és igényes. ,,Lentről indultunk, s a fejlődés lendülete nem tört meg. Most már nehezebb lesz a további. De nagyon szeretnénk, ha ,,zenevonatunk" nemzetközi szerelvénnyé válna, amely állja az összehasonlitást bármelyik kinti neves együttessel" -, mondta búcsúzóul a fiatal karnagyuk. Ehhez kívánunk sok szépet és jót akkor is, amikor november 15-én este a Liszt Teremben - a 40 év tiszteletére — fölhangzik majd a Pécsi Vasutas Koncertfúvószenekar jubileumi koncertje. W. E. Pályaelhagyók A favágó, a portás, az újságkihordó alighanem korán kel, s talán már a Tetthely alatt elalszik, kell az alvás, újratermelni a pályaelhagyott munkaerőt. Számuk, nem értelmiségi pályán dolgozó értelmiségieké, évről évre emelkedik. Egy 1984-es felmérés szerint a felsőfokú, végzettségű fiatalok 18"(i-a nem a végzettségének, diplomájának megfelelő területen helyezkedik el. Ezek 40" n-a bölcsész és természettudományi végzettségű, 14%-uk pedagógus. A televízió ifjúsági szerkesztőségének vasárnap esti dokumentumfilmje semmi újat nem mond. Töményen tálalja a tudottat: a magyar értelmiség legkivált pályakezdő része nincs megfizetve. És akkor még finom is a fogalmazás. Félreértés ne essék: nem mások anyagi megbecsülése a sok, dehogy. Az értelmiségé kevés. Valamikor, és hosz- szú ideig nevetséges fizetésért is pályán marasztalt embereket a „nincs jobb" kényszere, illetve a „nem azért tanultam" tartása, a hivatástudat. Szent borzodály övezte a kiugrott értelmiségi lóngossütőt, mint aki gáládul elherdálja a százezreket, amiket az állam a taníttatására költött. Aztán hetven forint lett a szőlő, négy-öt pár cipő ára a pedagógusfizetés. Lakásról ne is essék szó. Értelmiségi életformáról (könyvek, utazás, tájékozódás, stb.) még úgyse. Kopott, csökkent a presztízs, s az értelmiség fiatalabb, vállalkozóbb része kiszállt. S minthogy egyre inkább van hova, száll ki folyamatosan. Nyilvánvalóvá vált, az értelmiségi munkahelyek egy része nem tudja szavatolni az értelmiségi életforma feltételeit, s minthogy utóbbi a fontosabb, ezt megteremti az értelmiség maga. Legföljebb nem azt adja el, amihez ért, hanem amit megfizetnek. Éveken át tanultam — mondja a mérnök-favágó —, de abból nem lehet megélni. Ahhoz, hogy a pályán maradhassak, el kellett hagynom a pályát — mondja az újságot kihordó vegyipari mérnök és csillagász. Miért, nem ugyanúgy fog nyúlni a vas, ha doktorként kovácsolom? — kérdezi a négy és fél diplomás lakatos, aki közgazdaságtanból készül doktorálni. Azt hittem, egy óra alatt ledühönqöm ezt a jegyzetet s már órák óta itt ülök. Se ironizálni, se „okosnak” lenni nem tudok. Turkálok a film alatt följegyzett mondatok közt, az arcokra próbálok emlékezni. A gesztusokra. Okos, felelős vélemények. Se nyegleség, de sértettség, se dac. És mindegyikük bízik. Az arcokon már-már bocsánatkérés, hogy hát, kérem, én tudom, hogy a probléma felmerülésének tekintetében igen nagy és komplex, és komoly erőfeszítések kerülnek itten kifejtésre, melyek mind hatnak az irányba összegészében, de momentán, pillanatnyilag, per pillanat én inkább, ha szabad, egy építési vállalkozó napszámosa lennék, nem a nemzeté, de csak átmenetileg, mert amint megteremtem a biztonságomat, sietek vissza, és addig is igyekszem nem elherdálni a szürkeállományt, mely nemzeti vagyon, ugye s addig se állok sorba lakásért oly nagyon. Szinte hallok egy ellenműsort, hogy hát azért nem ilyen sötét a helyzet. Nem. A helyzet mélyszürke. S lassan már észre sem vesz- szük. Parti Nagy Lajos Egy fölívelés három éve Jubilál a pécsi lUlfHf-füuöszenekar
