Dunántúli Napló, 1985. október (42. évfolyam, 270-299. szám)

1985-10-18 / 286. szám

e Dunántúlt napló 1985. október 18., péntek „Mestörködő” juhászbojtárok művészete Pásztor fa ragások a kaposvári múzeumban Sótartó, karcolt díszítéssel. (Mernye, Somogy m., 19. sz. utolsó negyede.) A pásztorművészet szavunkat Somogybán hallottam először, aligha véletlenül. A nyájakban, kondákban, rideg marhatartás­ban bővelkedő Somogyország- ban sok pásztor — juhász, ka­nász, gulyás — élt századokon át. Együtt a jószágaival, esz­tendőn át kint csatangolva a határban. Számon tartotta a rábízott állatot, szaporította, ellette, terelte, itatta, gyógyí­totta őket. Ráérő idejében meg fúrt-faragott — „mestör- ködött1’ ... Maga sem gondol­va, hogy ebből a foglalatos­ságából a népművészet külön ágazata lesz egyszer; a pász­tori élet szerszámait, haszná­lati tárgyait megalkotó fara­gásokat — pásztormüvészet né­ven ismeri majd az utókor. Kaposvár múzeuma igen gazdag ilyen tárgyi emlékek­ben. Egy-egy szép darabot ed­dig is láthattunk a megye nép­művészetét itt-ott bemutató eseményeken vagy tárlatokon. Most az idei múzeumi hónap programjában, mint hirül ad­tuk, Somogy pásztorművészete címmel a népművészetnek ezt az ágát reprezentáló nagyon szép kiállítás nyilt a múzeum- épület emeletén. Az egykori használati tár­gyak, faragott szerszámok most üveg alatt, vitrinekben, tárlók­irnom, felsorolnom, s nem csu­pán az anyag mennyisége miatt, hiszen — szerencsére — nem túlzsúfolt, nagyon is átte­kinthető kiállításról van szó. Lehetetlennek érzem ugyanis, ha egy-egy tárgyat, eszközt, egy kampósbot, sótartó, ostor­nyél, beretvotok, ,,tükrös", so­mogyi bicska vagy más „min- dönnapi holmi" régebbi, mér- tanias vagy újabb keletű, vi­rágmintás faragásait végigsi­mogatja a pillantásom, ne a szubjektív elfogultság, a meg- illetődöttség erejével lássam ezt a környező világot, a ter­mészetet utánzó művészet nagyságát. Kiemelve egy-egy darabot emlékezetemben, s megőrizve, mert valamiért kü­lönösen kedves számomra. A régi stílusúak között pil­lantottam meg egy szú ette mángorlólát meg egy hasonló kisebbet, ami funkciójára néz­vést a mosósulyok névre hall­gat Somogybán. Mindkettő sze­relmi ajándéknak számított, ha a pásztorlegény megfaragta, mintázattal díszítette, s odaad­ta a kedvesének. Lehet vagy 150 éves mindkettő... Mintá­zatában, a halványuló rovát­kákban, rácsozatokban költé­szet muzsikál, csakúgy, akár a népdalban, amely felröppent, vidáman, messze szólva, csak úgy, magától, ha a pásztorle­Gyufatartó, mélyített alapú faragással. (Somogyhárságy, id. Ka- poli Antal műve. Századforduló.) ban pihennek. Megszerkesztve és rendszerben fölmutatva, hogy a pásztorművészetnek van egy régi, archaikus mintázatú stílusa (kb. az 1830-as évekig); egy új és a múlt század végé­től egy legújabb stílusa, amely már átvezet korunkba a nép­művészet mestereihez, s a ma már ebből élő faragó népi iparművészek munkáihoz. Amit látnivalókban kínál ez a kiállítási anyag a népművé­szetre fogékony látogató szá­mára, azt kilátástalan volna le­gény előkapta hatlikú furulyá­ját. S költészet az is, ahol Zrí­nyivel szólt egy néhai való, harcias-kemény kötésű kanász- legény, mikor megfeketült vas­fejű fokosának egyik felére ezt vésette a sasnélküli koro­nás magyar címer köré: NE BÁNTSD A MAGYART! ... Má­sik felére pedig: MERT PÓRUL JÁRSZ . .. W. E. * A kiállítást előreláthatólag december végéig tartják nyitva. A Grapus-grafikak sikere Nagy sikerrel járja váro­sainkat □ francia Grapus- csoport munkáiból rendezett tárlat. Az első kiállítás 1982- ben volt Pécsett, azóta több dunántúli és alföldi város­ban láthatta már a közön­ség a nemzetközi hirű alko­tói kollektíva grafikáit. Most érkezett meg a kollekció a 10. kiállító helyére: Nyíregy­házé ra. Európa városai valósággal versengenek azért, hogy megszerezzék a Grcpus-kiál- litások anyagát. A Magyar- országra került kollekció véglegesen hazánkban ma­radt, a párizsi művészcsoport a pécsi galériára bízta a gondozását és bemutatását. Frissen tartásáról is gondos­kodik, folyamatosan kiegé­szíti újabb műveivel a me- csekaljai városban őrzött anyagot. A Grapus - a szó fantá­zianév - tizenöt évvel ezelőtt alakult, tagjai elkötelezett baloldali művészek. Munká­jukat a kollektív tervezés, va­lamint a politikai, szociális és kulturális problémák irán­ti művészi érzékenység jel­lemzi. így születtek meg a hires fegyverkezés- és hábo­rúellenes, szociális és kör­nyezetvédelmi plakátjaik. Grafikai eszköztárukban a rajz, a tipográfia és a fotó egyaránt helyet kapott. Rendkívül ötletesen, szel­lemesen és elegánsan dol­goznak, kiváltképpen az új­szerű, olykor meghökkentő színházi és kiállítási plakát­jaikkal szereztek maguknak nemzetközi rangot, elisme­rést a Grapus-iagok. A ma­gyar grafikában ismeretlen az „utca művészetének" ez a sajátos felfogása és stílu­sa. nyilvánvalóan éppen ez az oka a Grapus-kiállítások iránt megnyilvánuló nagy ér­deklődésnek. A Pécsett őrzött több mint S2Őt műből újabb és újabb válogatást készít a mecsek- aljai galéria, s indítja útnak az ország különböző részébe. A Baranyával az NSZK-ban Sikeres vendégszereplés „Aki alszik, nem hibázhat!” A JPTE Baranya Táncegyüt­tesének ötödik és egyben utol­só NSZK-beli fellépésére vá­runk Karlsruhéban. A Baranya sokadik nyugat-európai turné­jának legutóbbi állomására, a Német Szövetségi Köztársa­ságba az egyik össz-szövetsé- gi magániskola-hálózat, a Freie Waldorf Schule meghí­vására érkezett. A szerződés értelmében az együttes tagjai és kísérőik az iskolába járó gyerekek szüleinél és tanárai­nál kaptak szállást, ellátást. A Freie Waldorf Schule nép­szerű az NSZK-bon. A szülők által közösen megállapított plusz tandíj ellenére is töb­ben szeretnének itt tanulni, mint amennyi hely van. Az is­kolatípus elsődleges célja, hogy a tanulók az eltöltött 12 év után szakmunkásként meg­állják a helyüket. Ebből az is­kolatípusból kevesen mennek egyetemre. „Aki alszik, nem hibázhat" - olvasom az egyik tanterem légterébe helyezett tábla diák írását. A tanárokat kivánták bosszantani ezzel, de a tanárok nyugodtak. Kiegyen­súlyozott emberek, akik közül van, ki esténként szaxofonozik a diák-beatgroupban, a másik jegye* árul a rendezvényre. A programok, a minden iskolá­ban megtalálható légkondicio­nált, 4-500 érdeklődő befo­gadására alkalmas, színház- hangverseny- és tornaterem­ben zajlanak. Ilyenekben lé­pett fel a Baranya Táncegyüt­tes is, amelyről szinte mind­egyik helyen csak ennyit tud­tak: Folktanze aus Ungarn. A látottakon sokan megle­pődtek, a háziasszonyom is, akivel a fellépés után kortyol­gatjuk az NSZK-ban előállított 1100-féle sör egyikét. Több mint négyezer ember tekintet­te meg a táncegyüttes ma­gyarországi folklórból összeál­lított fellépéseit. Nem felada­tom az értékelés, de ha fe­gyelmezett, magas színvona­lú szaktudással előadott, Vi- dákovics Antal koreográfiája és összeállítása alapján hatá­sosan szerkesztett műsorról adok számot — nem túlzók. A látottak alapján, a Bara­nyát újabb NSZK-beli látoga­tásra hívták. A vendéglátók megpróbál­tak mindenben a kedvünkben járni. Unterensingenben, eb­ben a háromezer lakosú gyö­nyörű faluban, ahol a polgár- mester cipelte nekünk a busz­hoz a pereces kosarat, és a tavalyi NSZK-beli turné né­hány lelkesebb nézője több száz kilométereket utazott, hogy újra láthassa az együt­test és kezet szoríthasson azok­kal, akik tavaly is... És a többi fellépési helyen Pforz- heimben, Manheimben és Karlsruheban, ahol „Tempera­ment Made in Ungarn" cím­mel írtak az együttesről. A szabad időben séták o városokban. Mindenütt virá­gok oldják az egyedi tervezé­sű emeletes házak egyhangú­ságát. Gondosan vigyáztak ar­ra is, hogy zöldterületek, han­gulatos randevúhelyek a na­gyobb városok közepén is ma­radjanak, és haragosan szól­tak az emberre, ha papírzseb­kendője véletlen a szemetes­láda mellé esett. Négy óra után népesülnek be a minden igényt kielégítő, klímatizált nagyáruházak és a mindenféle komputertechni­kával ellátott kisboltok. Az ut­cákon kevesen sétálnak mun­kaidő alatt és este is csak né­hányon lézengenek. Egyetlen kivétellel találkoztunk - Hei- delbergben. A világhírű egye­teméről, 28 000 hallgatójáról ismert, Baden Württemberg tartománybeli város jövőre ün­nepli egyeteme megalakulásá­nak 600. évfordulóját. A világ minden tójáról ma is sikk itt tanulni. Felbolydult méhkashoz hasonlít a főutca, a nap min­den pillanatában. Heidelber- get megkímélte a II. világhá­ború. Szándékosan romokban hagyott hangulatos kastélyá­ból gyönyörű a kilátás a Neckar-parti gyöngyszemre. A kastélyban található külön nevezetesség az a 220 000 li­teres hordó, amely a XVII, szá­zad végén készült. Bozsik László Energia­takarékos fényforrások Keresett termékek itthon és külföldön egyaránt a Tungs­ram Rt. energiatakarékos fény­forrásai, köztük a fénycsövek, a PAR-lámpák, a nátriumizzók és a halogénlámpák. Ezekből a korszerű, a hagyományos iz­zóknál 15-20 százaléknál ke­vesebb elektromos energiát fogyasztó fényforrásokból a nagyvállalat budapesti, váci és nagykanizsai gyáraiban év­ről évre számottevően növelik a termelést. Az idén, az év vé­géig összesen mintegy 20 szá­zalékkal több energiatakaré­kos izzót szállítanak partne­reiknek, mint a múlt évben, s jövőre is hasonló termelésbő­vítéssel számolnak. Az energiatakarékos égők közül a PAR-izzókat térmeg­világításra 'használják, főleg kirakatokban, várótermekben, uszodákban, sportcsornokok- ban és szállodákban. A nát­riumlámpák közvilágítási cé­lokat szolgálnak. A hazai ut­cákon, tereken fokozatosai* ezekre a nagy teljesítményű, 400 wattos típusokra cserélik ki a kandeláberek izzóit, mert a korábbi lámpáknál lényege­sen erősebb fényt bocsátanak ki, ugyanakkor jóval kisebb a fogyasztásuk. PÉCS SZÜLETTEK Mayer Angyalka, Kovács Anett, Dittrich Andrea, Takács Judit, Antal Viktória, Nagypál Balázs, Bodonyi Sándor, Blumenschein Tibor, Oláh József, Molnár Zsófia, Fazekas Zsó­fia, Úri Gabriella, Bartalos László, Jäger Attila, Sárközi Judit, Takács Patrik, Sághy Tamás, Szentgyörgyi Zoltán, Kelinger Norbert, Krapecz Noémi, Krémer Erika, Pataki Anita, Balogh Mariann, Poór Kata, Holcz- mann Ildikó, Biró Katalin, Kalla Re­náta, Potos Bernadett, Kapinya Vik­tória, Veres Anita, Juhász Krisztina, Tihanyi Ágota, Herczeg Tamás, Buchmüller József, Somogyvári Já­nos, Régért Brigitta, Baumann Zsa­nett, Czeininger Tamás, Bálint Ist­ván, Böngyik Ildikó, Kerner Kata, Pataki Lilla, Sipos Melinda, Réti László, Gyúrok Dániel, Nagy Ta­más, Kövecses Kinga, Nagy Szilvia, Kaszás Judit, Popovics Judit, Sárány Ildikó, Gályár Éva, Czirják András. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Szabó István és Varga Julianna, Fenyvesi Tibor és Juhász Rózsa, Fenyvesi Béla és Szabó Ildikó, Hol- lósi Szilveszter és Sipos Kornélia, Kovács Árpád és Sátor Margit, Csordás János és Molnár Mária Ro­zália, Gál Csaba és Beck Beáta, Gundrum László Imre és dr. Sólyom Eszter, Gyurkó Ferenc Lajos és Gadó Zsuzsanna, Gerendás Zoltán és Til- linger Flóra, Sudár Tamás és Kasz- nai Ildikó, dr. Farkas Gábor Lajos és Pozsár Éva Andrea, Ferk Zoltán és Babus Zsuzsanna, Horesnyi István és Major Katalin, Tándor Ferenc és Or­sós Mária, Pávkovics János és Bo- zsánovics Mária Tünde, Győrök Ti­bor és Kieszler Katalin, Szeli Pé­ter és Vancsa Valéria, Bugya Jó­zsef és Jurászik Mária Anna, Gajdos György Béla és Vass Erika Éva, Go- ramvölgyi Tibor Pál és Andrási Ildi­kó Zsuzsanna, Csankó János és Ka­locsai Mária. MEGHALTAK Dr. Ángyán Jánosné Zsedényi Klá­ra, Erdősi Mihály, Lantos Adámné Tóth Erzsébet, Horváth József, Gyu- ricza Ferenc, Molnár Lajos, Takács Józsefné Horváth Terézia, Nagy Sándorné Dinnyés Mária, Tar Sán- dorné Pintér Katalin, Molnár Zol­tán Dezső, Csurmann Gyuláné Makk Mária, Endrődi Miklós, Ingula Fe- rencné Pelczmann Erzsébet, Baric Benedekné Panka Mária, Jakab Jó- zsefns Kaufman Teréz, Tímár Imre, Illés József, Kostás Vendel, Tatai Fe- rencné Böhm Erzsébet, Horváth Pé- terné Király Jolán, Faubl József, Mi- hálka Sándorné Link Júlia, Takács Lászlóné György Erzsébet, Dorn Má- tyásné Barna Ilona, Sáskó István, Kovács Nemes Kálmánné Árpádi Ka­talin, Nagy János, Pernecker Vil­mos, Szabó Galiba Pál, Vincze Györgyné Garzó Katalin, Rózsa Sán­dor, Hausmann Ferencné Lambert Teréz, Sziebert Imréné Kádár Erzsé­bet, Lapat Hajnalka, Dittrich Antal, Bagány Józsefné Nagy Julianna, Ká­rolyi Pálné Szűcs Zsuzsanna, Gyür­ke Lajos, Madács Mihály, Deutsch József, Módra Sándor, dr. Engert Imre, Marton Zoltán, Vida József, Bakos Jenő, Miskéri Józsefné Pere Éva, Laufert Albertné Lemmert Re­gina, Koros Istvánná Tóth Júlianna, Farkas László, Gémesi Gábor, Ver­mes István, dr. Nagy Lajosné Ko­vács Margit, Kutas Antal, Stautz Imre, Kovács Gyula, Barka László, Bállá János, Váradi Péter, Mar- kulia Balázs, Katies Andrásné Schvendervei Mária, Bakos Judit, Kovács Jánosné Langendörfler Mária, Görbicz László, Szontag Ferencné Mányó Anna, Metzing József, Né­meth Rezső, Szaklajda László. Francia kiállítás a városokban

Next

/
Oldalképek
Tartalom