Dunántúli Napló, 1985. október (42. évfolyam, 270-299. szám)
1985-10-01 / 270. szám
e Dunántúli napló 1985. október 1., kedd Nemzet ::x:x:*;;y:X::*::::X;Xx: X>SX*X*S>!‘X*X** ::x:x ;X;X;X;X;X:X;X:XXX;X:X:X:: közi m agazin Viaskodás a szegfűk földjén Eanes elnök Tekintélye, erkölcsi tőkéje óriási Portugáliában az október 6-i parlamenti választások előtt soha nem látott méreteket öltött a plakátok és jelszavak háborúja. A jobboldali, ó-konzervatív Demokratikus Szociális Centrum szórólapjai szerint ,,A CDS a jövő felé repül". A politikai színskála ellenkező pontján álló kommunista párt tömören egy mondatba sűrítette az utóbbi évek történetét: „Hét kormány kilenc év alatt: a PS, a PSD, a CDS megbukott." Házasságkudarcok Valóban, az elmúlt évtizedben az ibériai ország élén a három polgári párt: szocialisták (PS), szociáldemokraták (PSD), és centrumpártiak (CDS) koalíciói vagy éppen egyszínű kormányai váltogatták egymást. A három párt - sokszor elveit is feladva — minden elképzelhető természetes és természetellenes politikai házasságot kipróbált már. A fasizmust 1974 tavaszán megdöntő szegfűk forradalma óta eltelt időszak hat ideiglenes és nyolc alkotmányos kormányának tevékenysége, a gyakran ismétlődő választások nem hoztak érdemi változást a gazdasági válsággal küszködő, s az európai ranglétra egyik utolsó helyén álló ország életében. A közvéleménykutatások eredményei arra utalnak, hogy a portugál választópolgárok szemében inflálódott a politika és a politikusok becsülete. Egyedül Ramalho Eanes, köztársasági elnök tartja magát szilárdan, mint a pártpolitikai machinációkon felülálló, vitathatatlanul tisztességes egyéniség. Az elmúlt években kormányzási felelősséget vállalt pártok és pártvezérek mindmind presztízsveszteséget szenvedtek. Portugáliában a hivatalos statisztikák szerint is 335 ezer a munkanélküliek száma, akik közül csupán 83 ezer kap segélyt. Százezres nagyságrendre rúg azoknak a dolgozóknak és alkalmazottaknak a serege, akik a magánvállalkozások pénzügyi nehézségei miatt hónapokon, sőt nem egy esetben egy éven keresztül nem kapták meg bérüket. Rózsaszínű álmok A gazdasági fellendülés jelei egyelőre nem mutatkoznak, bár a hivatalos portugál politika nagy reményeket fűz a közös piaci tagsághoz. A szocialisták és a tőlük jobbra álló pártok úgy vélekednek, hogy a jövő januárban életbe lépő EGK-tagság gyars fejlődést hoz. A realistábbak - élükön a Portugál Kommunista Párttal — viszont azzal érvelnek, hogy a csatlakozás kiszolgáltatott helyzetbe hozza az elmaradott ibériai országot, amely kénytelen megnyitni piacát a fejlettebb államok előtt. A közös piaci belépés, és a vele járó előnyök hirdetése a három polgári párt választási kampányának központi gondolata. A szocialistáktól a centristákig mindenki azt hirdeti: pártjuknak köszönhető az ország gondjait egy csapásra megoldó közös piaci belépés. Miközben a kampány diktálta szükségletek szerint folyik a jövendő rózsaszín ecsetelése, a közelmúlt gazdasági, társadalompolitikai megpróbáltatásaiért senki nem vállalja szívesen a felelősséget a választók előtt. Az idén nyárelőig kormányzó szocialista-szociáldemokrata koalíció - éppen választási megfontolások miatt — felbomlott. A csak nevében szocialista, de valójában jobboldali konzervatív párt szabadulni akart a csődtömegtől, s cserben hagyta Mário Soarest. Új párt a színen A szocialisták, akik kisebbségi ügyvezető kormánnyal igazgatják október 6-ig az országot, kénytelenek ezzel a politikai ballaszttal a választók elé állni. A két jobboldali párt — a PSD és a CDS — vezetői, minden vitájuk ellenére elérkezettnek látják az időt, hogy összefogásuk révén végre egy olyan időszak következhessen, amikor a jobboldal stabilan gyakorolja a hatalmat. .Lisszaboni megfigyelők nem kis esélyt adnak annak, hogy a jobboldal valóban kiszoríthassa Soares pártját a hatalomból. Új tényező a portugál politikában egy frissen létrejött párt, a Demokratikus Újjászületés Pártja. Az Eanes elnök hívei által szervezett tömörülés bevallott célja az, hogy az egy évtizede kialakult politikai patthelyzetet - a három párt váltógazdálkodását - megtörje. A PRD ideológiája éppúgy tisztázatlan, mint leendő választótábora, vagy éppen szövetségi politikája. Egy bizonyos: épít Eanes tekintélyére és vitathatatlan erkölcsi tőkéjére. Nehéz megjósolni, hogy ez elegendő lesz-e az erőviszonyok megváltoztatásához, a jobboldali offenzíva megállításához. A portugál kommunisták és Povo Unido (Egyesült Nép) elnevezésű választási szövetségük mindenesetre reménykedik benne, hogy a PRD megjelenése akadály lehet a jobboldal számára. A portugáliai választási menetrendnek október 6-a csupán az egyik állomása. Januárban a leköszönő Ramalho Eanes helyére választ új államfőt Portugália. Az indulók - mindenekelőtt a szocialista Mário Soares - esélyeit és politikai jövőjét azonban már az októberi voksok eldönthetik. Pár hét múlva nemcsak a szavazatok megoszlása, hanem a részvételi arány is jelzi majd: mit akarnak, s mennyire bíznak a változás lehetőségében a számtalan szavazást megért portugálok . . . Major Soares miniszterelnök hivei hivei körében. A kormányfői széktől elbúcsúzik? CW* OS wt N|0«f S . PPQDtJZtR EM PÁZ! á$ «ap m—infiiMiärTT *-f*ynt^ Tüntetés Lisszabonban Ki felel a megpróbáltatásokért? (Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Az Alpok nem trélál! Nászágy az űrben Az amerikai űrhajózási hivatalnak, a NASA-nak belátható időn belül törődnie kell majd a hosszan tartó űrutazások megtervezésekor űrhajósai és ürha- jósnői szerelmi életével is. Ezt mindenesetre egy nő tanácsolta neki, aki csak tudja. A NASA-nak számításba kell vennie az intim kapcsolatok lehetőségét, ha nemenként hat-nyolc nőt és férfit akar arra az állandó űrállomásra küldeni, amelynek 1992-től kell a Föld körül keringenie — jelentette ki most Yvonne Clearwater, aki az egyik kutatócsoport vezetőié, mely azt a megbízást kapta a NASA-tól, hogy dolgozzon ki javaslatokat az űrállomás szállásainak lakhaSvá tételére. Szerinte az a kilá'ós, hogy nőknek és férfiaknak hosszasan kell eqyütt dolgozniuk, felveti a szexuális kapcsolatok iaényét. Ha embereket 90 napra összezárunk, be kell terveznünk az intim kaocsc'ntok lehetőségét is — mondia. Clearwater asz- szony és kolléganője csoportjuk építész-, mérnök- és pszichológustagjaival eayüt* azon a véleményen van, hogy az űrállomáson házaspároknak hangszigetelt alvóhelyiséget kell adni, amelv biztosítja a qyen- néd együttlétek diszkrécióját. ______________ Dí szhalak az Amazonasból A világ legnagyobb folyójábái, az Amazonasból évente tömegével halászszák ki azokat a parányi halakat, melyeket aztán min1 akváriumi díszhalakat elsősorban Nyuqat-Euró- pába, az Egyesült Államokba és Japánba exportálnak. Kereskedelmi becslések szerint tavaly több mint 13 millió díszhalat indítottak távoli útjára az Amazonas parti metropolisból Manausból. Cervino (Matterhorn), Eiger, Jungfrau, Monte Rosa: az Alpok csúcsai amelyek az európai városlakók számára a tengerpartokkal azonos vonzerőt jelentenek, évente több tucat alpinista halálát okozzák. A balesetet az óvintézkedések, figyelmeztetések ellenére legtöbbször tulajdon felelőtlenségük máskor — s ez a ritkább eset — a körülmények szerencsétlen összejátszása idézi elő. Tény, hogy sok az olyan baleset, ami elkerülhető lenne. A hegyi mentők egyetértenek abban, hogy lejárt a csúcsok meghódítására tornacipőben és orkándzsekiben útnak induló turisták kora. Mégis, a múlt évben a zermatti hegyi mentőknek több mint hétszáz esetben kellett a sziklafalakon rekedt alpinisták segítségére sietni, sokszor az éjszaka közepén. Az ő feladatuk, hogy kórházba szállítsák a sebesülteket vagy a legszomorúbb esetekben felkutassák a holttesteket. Az utóbbi időben az Alpok évente 40—60 áldozatot szedett Svájcban. Az értelmeken halál elkeseríti az alpinizmus hozzáértő szerelmeseit. Az meg különösen elgondolkodtató, hogy az áldozatok között időről időre hegyi vezető is van. Augusztus elején egy vaudi hegyi vezető zuhant le hat méter magasból a Matterhorn déli (olasz) oldalán, amikor a számos rögzített hegymászókötél egyikén kapaszkodott a csúcs felé és a kötél elszakadt. A baleset után valamennyi előre felerősített, idők folyamán elhasználódott kötelet láncokra cseréltek le. Carlo Gobba zermatti hegyi mentő szerint a szerencsétlenül járt alpinisták legtöbbje a következő három aranyszabály egyike ellen vét: Nem veszik figyelembe az időjárási előrejelzéseket, pedig gyakran előfordul, hogy a hajnali jó idő alig néhány óra múlva, amikor a hegymászók már félúton vannak, alaposan elromlik. A másik hiba, ha rosszul választják meg a felszerelést, vagy nem megfelelően használják. Sokszor a kitűnő minőségű hegymászó kampók a hátizsákban lapulnak. Végül a leggyakoribb eset, hogy ezért jutnak bajba, mert nem ismerik a terepviszonyokat, s rosszul becsülik fel a csúcsra való feljutás idejét. Különösen a Matterhorn meghódítására indulók közül követik el sokan ezeket a néha végzetessé váló hibákat. Augusztusban a hegyi mentők gyakran látják helikopterükről, hogy a meredek sziklafalakon szinte egymást érik a mászókötelek. A svájci Alpok Champs Elysée-jének nevezett csúcsa meghódítására olykor egyszerre száznyolcvanon is útnak indulnak - állítja Gobba. A hegymászókra akár csoportban, akár egyénileg kerekednek fel, ugyanazok a veszélyek leselkednek. Augusztus elején egy hat fiatalból álló alpinista-csoport rekedt negyvennyolc órára a rossz idő miatt a Simplon közelében, ráadásul a helikopter sem tudott leszállni közelükben a köd miatt. Két nappal később a csodával határos módon élve találtak rá Alphuben-ben egy huszonöt méter mély sziklahasadékban két nyugatnémet alpinistára. Többen látták, amint legurultak a hegyoldalról és még időben értesíteni tudták a hegyi mentőke. Másoknak nincs ilyen szerencséjük. A múlt hónapban egy belga hegymászó zuhant a mélybe, mivel szíve mászás közben felmondta a szolgálatot; egy nyugatnémettel pedig kőomlás végzett A mentés nem ingyenes. A repülés költsége percenként 35 svájci frank, ezen kívül mintegy 150 frankos alapköltséget számolnak fel. Egy akció akár 1500 svájci frankba is kerülhet. Ehhez jön még a kórházba szállítás közben szükséges orvosi ellátás költsége. A társaságok, amelyek üzleti forgalmának 12—15 százalékát teszi ki ez a bevétel, más szolgáltatást is nyújtanak. Ök biztosítják a menedékhelyek és az éttermek ellátást, helikopteres turista- kirándulásokat szerveznek. Ha ezek jelentősége nem is mérhető a mentéshez, ez sem csekély feladat. A 3820 méteres Petit Cervin-en például 1976—- 1980 között épült étterem és drótkötélpálya munkálataihoz húszezer helikopter-fordulóra volt szükség. Feketék, fehérek, indulato A brixtoni gyújtózsinór, amely az elmúlt négy évben mintha átnedvesedett volna, szeptember 28-án, szombaton reggel megint égni kezdett. Hogyan is történt? Dél-Lon- donnak ebben a kerületében sok fekete él. Egyikük a 38 éves Cherry Groce asszony, aki hat gyermekével a délnek vezető főút, a Brixton Road tőszomszédságában lakik, akaratlan és vétlen véres komfliktus kirobbantója lett. Mi is történt valójában? Mrs. Groce aludt még, amikor szombaton rátörtek a rendőrök. Felkelt megnézni, ki az, de mielőtt a küszöbhöz ért volna, az ajtót betörték a civilruhás, fegyveres detektívek. A fegyverek meg a kutyák láttán hátrált, vissza a hálószobájába. Ott érte, hátulról a halálos lövés - ki tudja, miért. Végül is nem őt keresték, hanem egyik fiát, akit rablásban való bűnrészességgel gyanúsítanak. Alig néhány órával később Mrs. Groce háza előtt, utána pedig a brixtoni rendőrségnél kisebb csoportosulás támadt — „fasiszták, gyilkosok" — kiáltozták a gyülekezők. A csoport idővel tömeggé dagadt és kiegészült a súlyosan sebesült asszony hozzátartozóival is. Sötétedés előtt fiatalok egy kis csoportja behatolt a rendőrség épületébe, de kiszorították őket. Tizenöt percre rá benzinespalackok és téglák repültek az épület falának és ablakainak, a rendőrségi irodákból kisvártatva lángnyelvek csaptak ki. Fél hétkor megérkeztek a tűzoltók, s ugyanebben az időpontban rohamfelszerelésben rendőrök vonultak ki. A tömeg szétoszlott ugyan, de néhány tucat fiatal pár száz méterrel arrébb „megrohamozott" egy benzintöltő állomást, és a „zsákmánnyal” felgyújtotta személygépkocsik egész sorát. Késő éjszaka volt már, amikor a Scotland Yard „erősítést" küldött Brixtonba és hajnal, mire a lázongás elült. Az események nem tűnnek újszerűnek. Nagyon is emlékeztetnek arra, ami két héttel korábban Birminghamben történt, már csak azért is, mert mindkét esetben a rendőri önkény izzította fel a szenvedélyek parazsát, s a dühödt támadások is elsősorban a rendőrök ellen irányultak. Pedig nyilvánvaló, hogy a nagyvárosok, London, Bradford, Birmingham stb.) színes bőrűek lakta negyedeiben tapasztalható feszültségekért, amelyek az ott élők helyzetének nagyfokú kilátástalanságából táplálkoznak, nem a rendőrség a felelős. De ők a harag legkézenfekvőbb célpontjai, s amikor rendőrt „kell vagy lehet ütni", szinte menetrendszerűen megkezdődik a fosztogatás, az „ügyek irányítását" pedig a legkülönfélébb bűnöző csoportok — és egyáltalán nemcsak színes bőrűek — veszik át. Az incidensek hatása is kiszámítható. A legújabb brixtoni dráma nyomán például minden valószínűség szerint erősödik és népszerűbbé válik majd az Enoch Powell-féle rasszista platform. Powell „anyagilag támogatott kitelepítést” (finomabban — hazate- iepítést) javall a szerinte közelgő általános véres felfordulás megelőzésére. E nézetébe ugyan a hatvanas években mint politikus belebukott, mégis, hívei szaporodnak, s a brixton i hoz hasonló események kétségkívül az ő malmára hajtják a vizet. Víziója szerint a brit nagyvárosok fokozatosan „elfeketednek” vagy „elszíne- sednek”) az ország megfosztó- dik „természetes jellegétől" és előbb-utóbb kormányozhatat- lanná válik. Mindez természetesen homlokegyenest ellenkezik a konzervatív párt hivatalos felfogásával. Általánosan hibának, nemtörődömségnek minősül czonban a színes bőrűek tömeges letelepítése az 50-es 60-as években — holott ezeket az embereket a gazdasági konjunktúra szívta fel, tőlük (is) zsírosodott a tőke s főként általuk váltak betölthetővé olyan, szakképzettséget nem, vagy alig igénylő állások, amelyeket a képzetet és öntudatos brit dolgozók nem vállatlak el, amit nem „kellett" elvállalniuk, hogy megélhessenek. Történt persze mindez még a .munka- nélküliség előtt, a teljes foglalkoztatottság zenitjén, amikor feketének lenni nem jelentette a kallódásra ítéltséget. Aczél Endre
