Dunántúli Napló, 1985. október (42. évfolyam, 270-299. szám)

1985-10-05 / 274. szám

Maltas után Pecsuaradon A BNV-ről jelentjük Finom faragású thaiföldi bútorok Kevesebb a külföldi kiállító, de megvásárolható, Megőrizni a nagyközség patináját Beszélgetés Kakas Sándor tanácselnökkel Ha azt mondjuk: Pécsvára- don 1985. június 8-án új sza­kasz kezdődött, nem mondunk valótlant. A dátumból máris kitűnik, hogy a tanácsnál volt a váltás. A nagyközségi közös tanácsba az eddig volt 58 he­lyett 35 tanácstagot választot­tak, s közülük is 24 újat. A ta­nácsban 15-en képviselik Pécs- váradot, 20-an a társközsége­ket. Szinte kicserélődött a vég­rehajtó bizottság is: a 11 ta­gú testületben csak 4-en ma­radtak a régiek közül. No és új ember került a ta­nácselnöki székbe is: a nyuga­lomba vonult Radics Károly helyére a tanácsülésen 22:11 arányú titkos szavaszással a 33 éves Kakas Sándort válasz­tották e tisztségre. A magabiztos fellépésű fia­talember életrajzának néhány fontosabb adata: a Pollack Mihály Műszaki Főiskola ma­gasépítési szakán végzett, a szekszárdi tanács építési osz­tályán szerzett ismereteket a tanácsi munkából, 1979 óta él Pécsváradon — a feleségét ide nevezték ki körzeti orvosnak—, előbb a költségvetési üzemnél volt építésvezető, majd 1982 óta az áfésznál az ipari és a szövetkezetpolitikai osztály ve­zetője. — Új ember a tanácsi veze­tésben, pécsváradinak sem ré­gi, milyennek ismerte a nagy­községet eddig, mig csak egy­szerű polgára volt? — Történelme miatt környe­zete kiemelkedő központjának, szép fekvésű helynek, ahol nyu­godtan élhet az ember. Persze — ami az ipart illeti — na­gyobb fejlődésre kevés a lehe­tőség, de ami megvan, azt meg kell tartani, hogy az em­berek ezt a helyet tényleg az otthonuknak tekintsék. Amikor idekerültem, felfigyeltem a sok építkezésre, aztán meg arra, hogy a lakosság száma nem­igen követi a sok új ház meg­jelenését. A lakosság stabil, a régi Pécsvárad ez . . . Ez is hozzátartozik a falu patinájá­hoz, aminek a megőrzését te­kintem most az egyik legfőbb célomnak. Ezt nem szabad megbontani, s csak ezen belül lehet az életlehetőségeket is fejleszteni. — Pár éve - emlékeztetjük — megindult egy törekvés a községközpont átépítésére, ami nem találkozott a pécsváradiak egyetértésével, hiszen éppen az ön által is említett patinát léltették . . . — Túlságosan új ember va­gyok itt ahhoz, hogy bárkit is kritizáljak, de én nem bontot­tam volna le azokat a házakat sem, amelyeknek a helyén most az emeletes házak állnak, ha- n?m inkább másutt kerestem volna azoknak helyet. Szerin­tem ugyanis nem attól lesz Pécsvárad városiasabb, ha te­leépítjük a központját emele­tes házakkal. — Mit nevez ön községköz­pontnak? —- Természetesen azt a te­rületet, amely a tanácsház és a Vár utca között terül et, ez jellemzi egész Pécsváradot. Az emeletes házakkal szemközti földszintes házsorral együtt. Meggyőződéssel mondom: ne folytassuk a központ bontását, s amíg tanácselnök leszek, ezt az álláspontot képviselem. A modernséget nem úgy értem, hogy ennek a jegyében bont­sunk. — Ha már a községközpont emeletes házairól van szó: hallani, hogy szinte egészen kicserélődött azoknak a lakos­sága. — Attól tartok, hogy nincs ezekre a házakra igazán igény és valójában valamiféle átme­neti otthonnak minősülnek. Amint megteremti egy-egy ott lakó a lehetőséget, nyomban családi házat kezd építeni, és otthagyja az emeletes házat. Jellemző a Dózsa György utca 2. sz. tervezett szövetkezeti ház (amely az emeletes házsort zárná le, visszalépcsőzve o földszintesekhez): kezdem kel­lene mór az építkezést, de nincs meg még minden lakás­nak a gazdája, Úgy gondolom, ez is arra int, hogy nem sza­bad erőltetnünk Pécsváradón a többszintes házak építését. Tervkészítés idején ielkerül- hetetlen a jövőről beszélni, s ha Pécsvárad jövője a téma, elsőként a közelmúltról esik szó. Az Idei nyári felhőszaka­dásokról, melyek kétszer is el- öntötték a községközpontot. Ennek az elejét kell venni: ki keli építeni az övárok-rend­szert, melynek a tervezése — a megyétől kapott gyorssegély­ből — már folyik, !gy ez a szü­lető hetedik ötéves terv egyik tétele. S mi van még? A Pécsi utcában szennyvíz- csatornára van szükség: köz­ponti konyha kell az iskolának, mert jelenleg öt turnusban ét­keznek a gyerekek, ez pedig tarthatatlan; 1987-re fel kell újítani az öregek napközi ott­honát; 1989-re pedig létre kell Fotó; Läufer László hoznunk az egészségügyi köz­pontot. A keleti lakóterületen OTP-hitelleJ útépítés folyik te­lekalakítás végett, a törlesz­tést 1987—88-ra vállalta a ta­nács. Új kocsi vásárlásával ja­vítani kell a szemétszállítást az eddig ellátatlan területek be­kapcsolása által. Az évek óta használaton kívüli strand vízel­látása most már megoldódik a MÉV által fúrt kút segítségé­vel, magát a strandot tan­uszodaként akarjuk megnyitni, később pedig közfürdővé fej­leszthetnénk. Szeretnénk, ha ebben a tervidőszakban új te­lefonközpontot kapnánk, Mar- tonfa, Erdősmecske után Lo- vászhetényben és Nagypaliban is rendezni akarjuk a vízellá­tást. — és mit valósítanak meg a településfejlesztési hozzájáru­lásból? — Van társközségünk, amely már vállalta a tefát — ezer forintot kérünk egy-egy csa­ládtól. A községeknek általában saját út- és járdaépítési prog­ramjuk van, az iskola felújítá­sát, a kultúrotthon rendbetéte­lét is tervezik. Ehhez kapják a kiegészítést a tanács gaz­dálkodási alapjából. A Dom- bai-tó körüli üdülőtulajdono­soktól őket közvetlenül érintő feladatra kérjük a hozzájáru­lást: a tó még mindig megol­datlan iszaptalanítására. — És Pécsvárad? — Úgy véljük, a nagyköz­ségben lakók egyetértésével találkozik a kérésünk: az alsó iskola két tantermes bővítését kellene közös erővel megolda­nunk. — A közelmúltban már az új végrehajtó bizottság tár­gyalt a környezeti kultúráról. — Igen. — Azt kérjük a pécsváradiaktól, hogy gondoz­zák a közvetlen környezetüket. a málladozó falú házakat hoz­zák rendbe. A nagyközség sa­játos hangulatát akarjuk meg­őrizni és ebben számítunk az ő segítségükre is. — És a vár? Annak a kör­nyezete nem a legrendezet- lebb. — Hogy a várban mi van, azt „nem tudjuk" (a munkák nem a mi hatáskörünkbe tar­toznak), de a környék a miénk és ami ránk tartozik, annak szépnek is kell lennie. A vár­környék rendbentartását folya­matossá kell tennünk. Hársfai István korszerű termékekkel jöttek Egyre inkább szűnőben van, hogy a Budapesti Nemzetközi Vásáron részt vevő külföldi ki­állítók csak amolyan bemuta­tót rendezzenek, mintegy orszá­guk, a BNV-n részt vevő cégek image-át növelő reklámnak te­kintsék a részvételt. Az idén valamelyest csökkent a külföl­di kiállítók száma, az 1984-es BNV-n 368, míg az idén 306 cég vett részt (a szocialista or­szágok 126 kiállítója lényege­sen több, mint a megelőző években), viszont csaknem 2000 négyzetméterrel nagyobb terü­leten (11 434 négyzetméter) mutatják be termékeiket, amely­nek nagy többségét a közvet­len üzletkötés reményében hoz­ták el Budapestre. Negyvenkét ország, valamint Hong Kong és Nyugat-Berlin cégei mutatkoznak be az idén. Először vesz részt a vásáron a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság, hosszabb idő után másodszor ismét eljött Románia és Spanyolország is. A külföl­diekkel beszélgetve kiderült, hogy a gyártók, kereskedők az eddigieknél sokkal jobban tö­rekszenek arra, hogy kölcsönö­sen előnyös üzleteket kössenek, a vevőket biztosan megnyerő cikkeket akarnak előállítani, azt eladni, többségében ilyen termékeket is hoztak. Azt is el­mondták néhányon: arra is kí­váncsiak, hogy a magyarorszá­gi cégek milyen konkurrenciát jelentenek minőségben, árban. A részt vevő üzletemberek sza­bad idejükben éppen olyan kíváncsi vásórlátogatók, mint mi vagyunk. Aligha lehetséges arra vál­lalkozni, hogy több mint 300 külföldi kiállító több ezer ter­mékét bemutassuk, a hét köz­ben amúgyis szerepeltek már a külföldiek, a közlekedésről, háztartási gépekről, híradás- technikai eszközökről, ruházko­dásról szóló tematikus tudósí­tásainkban. Ezúttal arra ha­gyatkozunk, hogy a külföldi bemutatókon megállásra kény­szerítő termékekből villantsunk fel néhányat. Az idén először Jugoszlávia a legnagyobb kiállító, őket a Szovjetunió, majd az NSZK kö­veti. Mind azt a hazánkból Ju­goszláviába látogató turisták is tanúsíthatják, déli szomszé­daink a sportruházatban egé­szen kiváló árukat képesek elő­állítani. A YASSA cég dzseki­jei, a melegítők és mezek, a cipők a szó legszorosabb ér­telmében is csillagos termékek. A zágrábi ZELINKA cég most divatossá váló gyűrt anyagai, a formatervezett üvegekben bemutatott konzervipari termé­kek ugyancsak gyorsan vevőre találnak majd, ha importáljuk. A Szovjetunió, mint azt dek­larálja is, 1350 négyzetméteren. 14 külkereskedelmi egyesülés legújabb termékeit vonultatja fel. Kerámiák, fajansz-termé­kek, játékok, televíziók, lemez­játszók, a fiatalok számára is elérhető hifi-torony, a hozzá tartozó sztereó berendezések­kel, amelyek a szovjet pavilon­ban valóban újdonságnak szá­mítanak, Most a Tadzsik SZSZK mutatkozik be a köztársaságok közül, szőnyegeket, kerámiákat, ruhákat mutatnak be, sőt ez al­kalommal érdekes turisztikai utakat is kínál a távoli szovjet köztársaság, a hagyományosan díszes bemutatón. A nyugatnémet PANASONIC NV—810-es sztereó hifi-tornya, az NV—810-es, az M—1-es és F—2-es felvevő kamerák, ame­lyek saját képernyővel rendel­keznek és a filmek azonnal lát­hatók, a különböző videó be­rendezések a világ legkorsze­rűbb híradástechnikai eszközei közé tartoznak, ezek közül né­hányat már az ősszel hazánk­ban is megvásárolhatnak, a ja­pán Mitsubishi forgalmazásá­ban. A japánok a nagy sze­mélygépkocsi bemutatóval együtt a negyedik legnagyobb kiállítók. S ha már a Távol-Keletre te­kintettünk: a KNDK különleges italainak bemutatóján ezúttaT is láthatjuk (most nem kíván­tam megkóstolni) az Adler Li­quor kígyó pálinkáját, s a gin­zeng gyökérrel (állítólag a fér­fierőt növeli) vegyített pálin­kát. Természetesen a KNDK történetének főbb eseményeit is bemutatják, jelvény-gyűjte­ménnyel várják a látogatókat. Thaiföld másodszor állít ki a BNV-n, gazdagon faragott bútorai, dísztárgyai, ékszerei a BNV egyik különleges látvá­nyosságává teszik a szépen be­rendezett pavilont. Külön látogatást is megérne a BNV-n iskolák, vagy csak pedagógusok számára az NDK szaktermeinek kiállítása, ame­lyekben pl. a biológiai, a fizi­ka, a matematika a bemuta­tott eszközök, műszerek, számí­tógépek segítségével a legma­gasabb fokon oktatható. Látogatásunkkor a tárgyalók zsúfoltak voltak, prospektuso­kat már jószerivel csak a re- ménytkeltő üzleti partnerek kapnak, talán nem tévedés ar­ra következtetni, hogy a bemu­tatott termékek bizonyára gaz­dát cserélnek, idehaza is meg­vásárolhatjuk őket. L, J. HÉTVÉGE 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom