Dunántúli Napló, 1985. október (42. évfolyam, 270-299. szám)
1985-10-31 / 299. szám
1985. október 31., csütörtök Dunántúlt napló 3 „Ha van bennünk tudásvágy..." „Ha van bennünk tudásvágy..." Kissé patetikusan, de őszintén hangzott a mondat, amikor arra kerestem választ, miért vállalják esetenkint jól kereső családos szakmunkások felnőtt fejjel az egyetemisták egyáltalán nem könnyű életét, s hogy miért nem vállalják a mainál többen akkor, amikor az állam kemény anyagiakkal támogatja a tanulási szándékot. A diploma presztízse A Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen beszélgettünk a szakmunkások előkészítő tanfolyamáról, közismert nevén a SZET-ről. (Bár kérdés az is: elég közismert-e, isme- rik-e mindnyájan azok, akiket illet.) Gergely János, az egyetem főtitkára, dr. Tóth Ferenc, a jogi kar, Kovács Imréné, a közgazdasági kar dékáni hivatalának vezetője sorolják több éves tapasztalatukat. Abban egyetértünk, hogy a SZÉT csak a társadalmi mobilizáció egyik szűk csatornája lehet, de mint ilyen, fontos lehetőséget ad azoknak a munkásoknak a továbbtanulásra, aki£< személyes vagy családi okokból az érettségi után azt elmulasztották „miért -vállalják" kérdésre az elmúlt esztendők azt a választ adják, hogy a diploma presztízse sokakat késztet az elhatározásra, és ez figyeltem re méltó, amikor manapság elég sokat hallunk a tanulás, a tudás leértékelődéséről. Országosan csökkent a SZET-re jelentkezők száma. Pécsett is. Volt egy természetes, érthető létszámcsökkenés azután, hogy a nagy lemorzsolódás és más feszültségek miatt érettségi nélkül már nem, hanem csak érettségivel és egy éves előkészítő tanfolyam után jelentkezhettek a szakmunkások egyetemre. A szigorú felvételi megrostálta c. jelentkezőket, igaz viszont, hogy azután már kevesebben maradtak ki. De kevesebben vannak SZET-esek azért is, mert újabban az üzemek nem szívesen vállalják, hogy szakember-szükségletüket így, saját költségükön, négy-öt évre előre tervezve elégítsék ki. A szigorúbb vélemények elmarasztalják a vállalatokat, mert nem távlatokban, hanem rövid távú hasznukat nézve dolgoznak. Ám ott a reális lehetőség: frissen végzett (és más költségén tanult) diplomással is betölthető a hely: ha van Mert nincs már olyan sok állás, mint néhány évvel korábban. És akkor most kérdezzünk meg két SZET-est: egyJkük utolsó éves, másikuk éppen túl van az államvizsgán. Ha újra kezdeném... Szerintem a jogi ügyekben nagy segítségemre lesz, hogy ismerem a gyárat.- Milyen nehézségekkel találta magát szemben az egyetemen?- Idősebb voltam, nem lehettem ugyanolyan szabad, gondtalan, mint a fiatalok. Az, hogy meg kell felelnem, hogy én nem bukhatom meg, nagy erőfeszítésekre sarkallt. A tanárok sokat segítettek, s tulajdonképpen nem is volt más tárggyal gondom, mint az orosz nyelvvel. Nem voltak alapjaim . . .- Anyagilag milyen megterhelést okoz a SZET-et vállalni?- Én nem vagyok jó példa a nehézségek bemutatására, mert én rendes pénzt kapok. De tudok arról, hogy sokan bontottak szerződést nemcsak tanulmányi, hanem anyagi okokból is. Háromezer forint keresettérítést kapok, ez évi 100 forinttal emelkedik. A két gyerek után 500-500 forint jár, (a feleségem adminisztrátor, gyesen van), mivel jól tanulok, a maximális 1000 forint tanulmányi ösztöndíjat kapom, az egyetemtől 1500 forintot és ihgyen lakom a kollégiumban. Csakhogy havi 2500-3000 forintom elmegy utazásra, pedig a gyár is vállalt 10—10 utat, öt évvel ezelőtt munkásként 3700-at kerestem.' Jogászként bíróságon, ügyészségen most 4—5000 között lenne a fizetésem, jogtanácsosként valamivel több lesz.- Új foglalkozásával új társadalmi státus jár, más szokások, talán más barátok. Nem okoz ez majd konfliktusokat?- Ezen csak most -kezdtem el gondolkodni. Keressük a lehetőségeket Újvári József számára nem ilyen éles a váltós: a KISZ- ben dolgozott azelőtt, a szak- szervezetben dolgozik most. A JPTE közgazdasági karán végzett.- Vonzódtam a kereskedelemhez, de otthon nem nagyon biztattak a tanulásra, nem is jutottam be kereskedő tanulónak: villanyszerelő szakmát szereztem. Később a szakmunkások szakközépiskolájában érettségiztem. Előbb villany- szerelőként dolgoztam itt, a BÉV-nél, aztán a KISZ bizottságon. Én már akkor tovább akartam tanulni, tudták rólam, hogy egyetemre készülök, — jártam maszek előkészítőre -, és amikor kaptunk egy helyet a közgazdaságira, engem jelöltek. Beiratkoztam az előkészítőre, felvettek.- Miért akart továbbtanulni?- Ha van bennünk tudásvágy, keressük a lehetőségeket. Az én szándékom találkozott a társadalmi és tömegszervezeteknek azzal az igényével, hogy lehetőleg felső—fokú végzettségű munkatársakat foglalkoztassanak. Tudták, hogy a közgazdasági munka- bizottságban lesz egy hely, mire végzek. Ma ennek a bizottságnak a vezetője vagyok.- Mi volt a legnehezebb az egyetemen?- Először is az első év általában: azt kellett megtanulnom, hogyan tanuljon egy egyetemista. Gondot okozott sokáig a matematika is, pedig jó tanáraink voltak. S végül a nyelv. Igyekeztem a hiányaimat pótolni: lejártam a nappalisokhoz, az estisekhez külön orosz órára. Később angolt tanultam, és nagyon sajnálom, hogy nem fordítottam rá több energiát.- Az a tény, hogy a kezdő diplomás kevesebbet keres, mint a jó szakmunkás, sokakat visszatart a továbbtanulástól?- Igen. Magyarországon többnyire a beosztást fizeitik meg. Ha gazdasági vonalon kezdek most ugyanezzel a tudással, egy lettem volna a sok harmincéves közgazdász közül, akik előtt nem áll különösebb perspektíva anyagilag. Itt most jobb fizetést kapok. Vagyis jó, ha a tudásvágyat erősíti az anyagi érdekeltség; az a célszerű, ha a személyes ambíciót a társadalom ki tudja használni a maga javára. G. T. Először mindenki zongorázni akar Az első osztályosok csoportos zongoraóráján Fotó: Lauer Gyöngyi Zeneiskola Kertvárosban A Nevelési Központ kezdeményezése Zsófi vékonyka copfjai tanácstalanul merednek a világba. Erre nem számított. Túl sokan üfnek ebben a szobában. Ilyen körülmények között jobb, ha az ember ki se nyitja a száját. — A babádnak szoktál énekelni? — érdeklődik tapintatosan Tilloi Aurélné, Ági néni, az óvodások bonyolult lelkének alapos ismerője - Hozd majd el a babádat a zeneoviba is! Jó? Zsófi buzgón bólogat és megkönnyebbülten távozik. - A zeneóvodásoknak még előlegezik a bizalmat, a hangszeres tanulást már körültekintőbb vizsgálat előzi meg. Ritmusérzék, énektudás mellett alkati tulajdonságok is számítanak. Elég hosszú-e a kisujj, hogy elérje az oboa utolsó billentyűjét? Milyen a metszőfog, a hasizom? Ezeknek a követelményeknek mindenben megfelel egy ötödikes fiú, aki a zongorához már „öreg", az oboáról viszont nem tudja hogy mi az. Pintér József tanárúr-jelölt készségesen előcsomagolja, összeállítja és megszólaltatja a karcsú, ezüstös hangszert. Péter szeme felcsillan, neve bekerül az oboára jelentkezők névsorába. Pécsett a 3. számú bölcsőde parányi zeneszobájában egy zeneiskola-alapítás fontos mozzanata, a növendékek kiválasztása zajlott le szeptemberben. Az Apáczai Csere János Nevelési Központ részeként októberben megkezdte működését Pécs második önálló zeneiskolája. Szakmai vezetője Apagyi Mária zenetanár Komlóról jött két kollégájával, Árvayné Ruzsás Ágnes zongoratanárnővel és Árvay Attila hegedűtanárral. Néhány tanítványuk követte őket, ez a magyarázata annak, hogy rögtön az induláskor haladó évfolyam is alakulhatott. Pintér József a furulya-, oboatagozat gazdája, amellett ő tanítja a szolfézst, a zeneóvodásokat pedig Tillai Aurélné veszi kézbe. Lelkes kis csapat lát itt munkához, terveiket világosan körvonalazza Apagyi Mária: — Mindazt nyújtjuk, ami egy zeneiskolától elvárható, elsősorban biztos alapokat. Bevezetjük az improvizáció rendszeres tanítását, ami a zenei nyelv aktív használatára készít fel. Pedagógiai munkánk vezérfonala az integráció, felismertetni a gyerekekkel, milyen összefüggések és különbségek vannak a zene és a képzőművészet, a zene és a matematika, a zene és a mozgás között. A dzsesszt nem külön tagozatként, hanem a klasszikus zenével közös alapra építve illesztettük a tananyagba. Ebben Csepregi Gyula tanár lesz segítségünkre, aki havonta egyszer jön Budapestről mint konzultáns. Későbbi elképzeléseink: kórusműhely, tanár—növendék kamaramuzsikálás, ismerkedés az elektronikus zenével. A jövőbe indázó tervek talaja mindenesetre a felvételi vizsga. Kérdés: mennyi és milyen tehetségű gyerek jelentkezik. Legtöbben zongorázni szeretnének. Megalapozott a kívánság, ha a hangszer már ott áll a lakásban lehetett pötyögni rajta, ismerkedni vele. Csilláéknak azonban még nincs zongorája, talán sikerül a csábítás. Árvay Attila ugyanis felfigyel az öntudatos kislány hanyagul ölbe- ejtett kezére: — Nem próbálkoznál meg a zongorázás helyett inkább a hegedűvel? — puhatolózik óvatosan. Csilla eltökélt. — Nem. — Na jó, akkor énekelj valamit. Tisztán csengő hang, biztos ritmusérzék. Rendben. A hegedűtanár tovább szervezkedik: — Kérem a kezed. Tedd ide a tenyerembe. Csilla óvatosan teljesíti a kívánságot. — Most lazítsd el, hogyérez- zem a súlyát. Ha elengedem, essen le. Potty. A két kis kéz lazán huppan az asztal lapján. Csilla végre elmosolyodik. Kezd neki tetszeni a dolog. — Remek. Még egyszer. A kislány most mór teljes bizalommal engedi át a kezét. — Nincs kedved mégis inkább hegedülni? Tétova kis hallgatás. — Én tanítanálak. Az érv úgylátszik döntő, a szöszke fej gyorsan igent bólint. Megnyerték. Lassan eldől, ki milyen hangszeren kezdhetné a tanulmányait. Egy anyuka azt a gyakorlati kérdést feszegeti, hol tartják majd az órákat. Okvetlenül tisztázni akarja, hogy a gyerekét nem kell majd a városba utaztatni, az oktatás színhelye a nevelési központ egyik épülete. Lényeges szempont, ugyanis a jelentkezők zöme a környéken lakik. Rezes Zsuzsa Petrekovics Béla 32 éves, a Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyár ösztöndíjasa a jogi kar ötödik évfolyamán. Nős, két gyereke van: ötödik éve utazik haza minden hétvégén. „Ha még egyszer kezdhetném, nem kezdeném el újra", mondja, amikor a fárasztó utazás, a családtól való távolság kerül szóba. De hallva, milyen céltudatosan építi az életét, ebben én nem vagyok olyan biztos. — Szakmunkásképzőben végeztem, géplakatosként dolgoztam a MOFÉM-ben. Esti tagozaton leérettségiztem gépipari szakközépiskolában, gyártásvezető technikus lettem, de lényegében a régi munkakörömben dolgoztam tovább. A tíz év alatt megnősültem, jött az első gyerek. Az üzemi újságban jelent meg a SZET-re a felhívás, beszéltem az igazgatóval, kiszámítottuk, hat év múlva megüresedik a jogtanácsosi hely. Jó viszonyban vagyok velük, érdeklődnek utánam, visszavárnak. A mesterdal no kok földjén A Pécsi Szimfonikusok vendégszereplése Nürnbergben A Pécsi Szimfonikusok Kamarazenekarának tagjai néha egymást fényképezték Hans Sachs szobránál, hallgatták a kifogástalanul beöltözött verklist Nürnberg gyönyörű sétálóutcájában, vagy figyelték a rendkívül fegyelmezett tüntetést a munkanélküliség ellen, de sok idejük nem maradt a tu- ristáskodósra. Október 19-26. között az ünnepi Hőndel-hét megerőltető próbái és koncertjei alaposan kitöltötték az időt. Esténként 1200 zenekedvelő hódolt Georg Friedrich Händel ragyogó zsenijének a történelem viharaitól és az újabb környezeti ártalmaktól szenvedő legrégibb nürnbergi műemlék- épületben. Vele kapcsolatban szokás emlegetni világfi mivoltát: olasz hagyományokat vesz át, az angol kultúra érleli stílusát, de végső fokon mindezek csak segítették a német zenében mélyen gyökerező saját belső tartalmának kifejezését. Ezért sem könnyű német földön Höndelt játszani. A barokk zenének — különösen manapság, a historizáló előadásmód reneszánszával — egyébként is számos megközelítési módja van. Végső fokon mindenki a maga képére formálhatja a barokk zenét, de tudnia kell a korabeli áramlatokról, és olvasson hozzá minél újabb szakirodalmat. Ebből a szempontból Werner Jacob nürnbergi orgonaművész és karmester gyorsan a zenekar szívéhez nőtt, mivel megalapozott historizáló elképzelése remekül párosult szenvedéllyel. Nem véletlen, hogy első koncertünkről — amelyen két Koronázási Anthemet és a Dettingeni Te Deu- mot játszottuk — a Nürnberger Nachrichten „A szenvedély szava" címmel írt kritikát. A kritikus dicséri a continuo- játékosokat és a fúvósokat, némileg elégedetlen azzal, hogy a többi vonós kissé érzéketlenül tett eleget a karmester élettől duzzadó szinkópaigényeinek. A Nürnberger Zeitung aznapi cikkében mást olvashattunk. „Pompa és fény" — írja, majd így folytatja: „...Remek szuverenitással játszott a Pécsi Szimfonikusok Kamarazenekara. Az egész interpretáció alatt a kórus nagyszerű bázisa volt, a mélyvonósok fenséges alapot, a trombiták (kiváló német művészek, az igazság kedvéért — Sz. P.) virtuóz fényt adtak, a hegedűk hangja tömör és telt volt. Egy lágy, jólhangzó zenekari tónus." A Jephta előadása mindig rendkívül izgalmas feladat. Itt attól lett rendkívüli, hogy ezúttal színpadi megoldásra vál lalkozott Rudolf Sauser svájci rendező. A görög drámák képi megformálását igyekezett visz- szaadni, lassú mozgásokkal, jelzésszerű berendezéssel, és szimbolikus fényhatásokkal. A kritikák (ismét kettő) eléggé megoszlottak az értékelésben, mi azonban nagyon élveztük a nemzetközi énekesgárda teljesítményét. A cikkek ismét a szép zenekari hangzást dicsérték. Edgar Krapp jeles német orgonistával négy orgonaverseny és a mindig biztos sikerű Tűzijáték-szvit következett. Elutazásunkig erről nem jelent meg kritika, de a siker bizonyította, hogy a Höndel-barátok már elfogadtak minket, karmester és zenekar együttműködése elmélyült. örülünk annak, hogy november 4-én a pécsi közönség megismerheti Bach János-pas- siójában e művészi kapcsolat feltehető eredményességét. A Höndel-hét természetes zárásaként a Messiás hangzott el, ezúttal az energikus Bernt- Helmut Horn vezényletével. Ez egyben a búcsút is jelentette a Mesterdalnokok városából azzal a jóleső érzéssel, hogy a Händel nagyságához méltó sorozathoz általunk talán Pécs városa is hozzájárul. Szkladányi Péter
