Dunántúli Napló, 1985. október (42. évfolyam, 270-299. szám)

1985-10-27 / 295. szám

Megnyílt az aranykapu Kacsar ellen Spinksnek sem lenne esélye Belgrádban szerzett edzői diplomát Cserebere Kaposvárott Judik jött, judik ment Amigya Pál immár mint pályaedző dirigál a sellyei labdarúgó­pályán Pandúr lett a betyár Ámigyából Branko Elsnernél vizsgázott labdarúgásból LELÁTÓ Vannak jó példák is Még egy vasárnapi mér­kőzés — Bp. Volán—Csepel — és véget ér az 1985/86. évi NB l-es labdarúgó-baj­nokság őszi idénye. A csa­patok ugyan nem térnek pi­henőre, mert a mexikói világ­bajnokság miatt még idén le­játszanak négy fordulót a tavaszi szezonból. Ez mit sem változtat azon a tényen, hogy a mostani hétvégi bajnoki táblázat hivatalosan az őszi forduló végeredményét rögzí­ti. A PMSC szurkolói számára igencsak szépen fest ez a táblázat, a piros—feketék a második helyet foglalják el. Hasonlóra még nem volt pél­da a pécsi labdarúgás tör­ténetében. A legjobb ered­mény eddig egy őszi harma­dik hely volt, mégpedig 1973- ban. Abban az évben feb­ruárban alakult meg a PMSC. Az őszi bronzérmes csapat­nak volt játékosa a váloga­tottságig eljutott Rapp, Kon- rád és Tóth József. Ugyan­csak ott játszott a későbbi válogatott Kocsis és Zombori. Ők viszont már más egyesü­letből jutottak el a váloga­tottba. Az akkori játékosok közül ma már csak Tóth Jó­zsef játszik, az MTK-VM lab­darúgója. Ha már emlékezünk, ak­kor azt is hadd mondjam el, hogy abban a bajnokságban a tavaszi idényben gyengéb­ben ment a pécsi csapatnak, a jó pozíciót nem sikerült megtartani. Talán a mostani gárda már képes lesz tavasz- szal is jól szerepelni és 16 év után végre eljutni ismét egy nemzetközi kupába. A közelmúltban két alka­lommal is hosszasan beszél­gethettem Géczi Istvánnal, az egykori válogatott labdarúgó kapussal. Géczi István azok közé tartozott, akik nem elé­gedtek meg a sikerekben va­ló sütkérezésben és még já­tékosként gondoltak arra, ha egyszer majd befejeződik ez az időszak, ne érje őket fel­készületlenül a váltás. Elvé­gezte a Testnevelési Főisko­lát, ahol később a doktori címet is megszerezte. A ta­nári diploma mellé még egy diploma került, elvégezte a szakedzői szakot is. Játékos pályafutásának utolsó évé­ben már tanított a Kertészeti Egyetemen. Előbb oktató volt a testnevelési tanszéken, ké­sőbb megbízott tanszékveze­tő, most pedig már hivatalo­san is ő áll a tanszék élén. A sportolói múltat nem ta­gadta meg, örömmel mondta, hogy az egyetem hallgatói­nak fele rendszeresen részt vesz a testedzésben. Azt már munkatársaitól tudom, hogy ennek szervezésében ő jár az élen és a tanárok csapa­tában több sportágban is pályára lép a szabadidősport versenyein. A tanítás és a sport szervezése mellett — ő a KEAC ügyvezető elnöke, és szorít időt társadalmi te­vékenységre is. Dolgozott ta­nácstagként a közért, ez év nyarán pedig országgyűlési képviselőnek választották. Tudom, a volt válogatott kapus eddigi életútja egyedi jelenség és nem lehet min­den labdarúgóból tanszékve­zető meg országgyűlési kép­viselő. Akkor mért tartom szükségesnek ezt elmondani? Azért, mert a népszerű lab­darúgó életpályája azt iga­zolja, hogy az aktív sportolást befejezve is ott lehet marad­ni az élen az élet más terü­letén. Csak nem szabad meg­elégedni az egykori sikerek­kel, mert abból később már egyre nehezebb élni.-iksz-kettö Slobodan Kacsar kihasználta első „meccslabdáját!” Biztos győzelmekkel halad végcélja a világbajnoki döntő felé. Leg­utóbb a Pesaro melletti Fanó­ban aratta legújabb sikerét az amerikai Clarence Osby ellen, s már-már szinte egyedülálló veretlenségi sorozatának egye­lőre nem látni a végét. Az új­vidéki fiatalember 1978-ban, a belgrádi vb-döntőbeni kubai Gomez elleni meccs óta nem talál legyőzőre. A hivatásos szerződés aláírásáig 99 amatőr, utána pedig 19 profi mérkőzést vívott és mindig győzött. Ka­csar olaszországi mérkőzése után kértek nyilatkozatot An­gelo Dundee-tő\, napjaink egyik legnagyobb ökölvívó me­nedzserétől, aki Kacsar támo­gatója. — Van tudomása róla, hogy Jugoszláviában az ökölvivókö- rökben, ön Muhammad Alinál is népszerűbb ember? — Ó, köszönöm. Nem tud­tam. De, hogy rögtön viszo­nozzam is; napjaink legna­gyobb öklözője Slobodan Ka­csar! — Minek alapján? — Mert erős, mert szorgal­mas, mindenekelőtt pedig, mert intelligens is. A szorító- ban is. És persze, mert ezt én állítom. A mondat végén már mo­solygott. De tény az, hogy ál- szerénységre nem számíthat senki, a háború utáni legna­gyobb öklözök mesterétől. Jo­se Napoles, Ray Sugar Leo­nard, az utolérhetetlen Cassi­us Clay, alias Muhammad Ali pályájának irányítójától a leg­kevesebb, amit elvárunk, hogy szerénység mögé rejtse tudá­sát, magabiztosságát. Tíz nagy bajnok útját egyengette, egy nyilvántartás szerint Ford Tho­mas nehézsúlyú profi világbaj­noki cím viselője is szintén az ő floridai istállójából került ki. Most pediq Slobodan Kacsar a legjobb úton halad hogy 12. legyen Dundee bajnoki névso­rán. — Biztos az lesz. Félnehéz­súlyban ellene nincs senkinek esélye. Michael Spinksnek sem lett volna. — És Hollyfieldnek, a Los Angeles-i olimpia felfedezettjé­nek? Állitólag ő már kérte Ka­csod. — Hollvfield még zöldfülű. Csak most indult el. Tehetsé­gesnek tehetséges, erős is. De várjon a sorára. Mi Slobóval már túl sokat vártunk ahhoz, hogy bármit is a véletlenre bízzunk. A legfontosabb, most kiharcolni a világbajnoki dön­tő jogát. Bárkivel, akit a világ- szövetség kijelöl. Senkitől sem hátrálunk meg. De — ismét­lem — mély meggyőződésem, hogy Kacsar, akkor, már mint világbajnok beszélhet. — Vannak olyan megállapí­tások is, hogy Kacsar még naiv és puhány. Merthogy kevés a kiütéses győzelme. — Kiütés? Miért? Ezt én egy versenyzőmtől sem követel­tem meg. Tudják az ökölvívás, az vívás. Amerikában, mint minden más sportágat — Eu­rópától eltérően — játéknak neveznek. A játékban pedig nincs helye a kegyetlenségnek. Hogy puhány-e? Álljon vele szembe aki ilyent mond. Én inkább úgy vélem, ellenfelei voltak erősek és tapasztaltak. Látták Osbyt? Őt szinte ki sem lehet ütni. — Dundee szerint is, Dun­dee napjaink legnagyobb me­nedzsere? — Mondja ezt helyettem valaki más. (Az újvidéki Magyar Szó nyomán.) Példákkal bizonyított, hogy klasszis versenyzőkből is lettek nagyhírű oktatók, minthogy jócskán ismerünk olyan sporto­lókat is, akik versenyző koruk­ban nehezen irányítható, be­tyárkodásuk után váltak szigo­rú, játékosokat sanyargató pandúrokká. A képlet persze nem törvényszerű, minthogy az sem, hogy a valaha az NB II- ig jutott sellyei labdarúgócsa­pat bal oldali középpályásából szigorú edző legven. Bár a já­tékosok véleménye szerint Amigya Pálnak arra minden adottsága megvan. — Nem hinném, hogy a fiúk rossz véleménnyel vannak ró­lam. Az igaz, mint pályaedző, megpróbálom őket egy kicsit „meghajtani”. Természetesen csakis úgy, hogy abban örömü­ket leljék. A belgrádi egyetem négy szemeszterén ugyanis vé­gig azt sulykolták belénk: bát­ran keressük mindig az újat, és alkotó módon fejlesszük to­vább. Ne másoljuk a sikeres megoldásokat, illetve csak ak­kor, ha megvannak hozzá a feltételeink — kezdte a beszél­getést a 34 éves Amigya Pál. — Belgrádot említette. Mi­ként került a jugoszláv főváros testnevelési egyetemére? — Mondhatom, véletlenül. Az egyetem marxista tanszéké­nek vezetője Sellyéről válasz­tott magának feleséget. Nya­ranta több hetet tölt Sellyén, s mindig kilátogatott a sport­telepre, ahol többször is be­szállt a kiskapus játékba. Ami­kor abbahagytam a focit, el­kezdtem az edzői grádics meg­mászását. Négy éve végeztem a segédedzőin, majd jelent­keztem Pécsre a középfokúra. Akkor vett rá barátunk, hogy próbáljam meg felvételizni Belgrádban. Vesztenivalóm nem volt, s mivel Belgrádban minden sikerült, azt választot­tam a pécsivel szemben. — Kik jelentkeztek Belgrád­ban vele együtt az edzői dip­loma megszerzésére? — Nehéz volna elmondani, mivel több mint 400 volt a je­lentkező és csupán hatvanun­kat vettek fel. Tény: rengeteg volt a külföldi — főleg az arab országokból — akik közül vé­gül is ketten, egy afrikai sport­társam és jómagam Magyar- országról nyertünk felvételt. — Nagy előnyt jelentett, hogy ismerte a szerb-horvát nyelvet. — Korántsem. Szüleimmel ugyan Szentborbásról költöz­tünk Sellyére, s bár otthon mindig is használták az anya­nyelvűnket, én sem a sellyei, sem a szentlőrinci és bajai diákéveim alatt nem tudtam használni. így kénytelen voltam beleásni magam a nyelvköny­vekbe. A felvételin többet ért a jó előbizonyítvány és a jól sikerült gyakorlati feladatok megoldása.- Kikkel tanult, kik és mire oktatták a hallgatókat a Száva partján lévő egyetemen?- Sok, többszörös válogatott labdarúgó is volt évfolyamtár­sam, így a belgrádiak közül Panovics, Milevszkij, Vukotics, míg a splitiektől Gudelj és Dujkovics. Az oktatók közül csak néhányat — ugyanis 24 tantárgyból kellett vizsgázni — így szép lista volna. Oktatott Branko Elsner, aki jelenleg az osztrák válogatott kapitánya, Ivó Toplak, Vojislav Stefano- vics, dr. Drágán Petrovics, va­lamint Gegics, a Partizán ed­zője. Valamennyien hangoztat­ták: elmúlt a jugoszláv labda­rúgás aranykora, éppen ezért mindig, mindenütt a legkorsze­rűbbet, a legjobbat kell fel­használni. Vagyis, tanuljunk, is­merjünk meg minden jót, de ez nem jelenti azt, hogy má­soljuk.- A hatvan kezdőből há­nyán kaptak diplomát? Mit kezd Sellyén a szakedzői ké­pesítésével?- Végül is Velko Alexics tanszékvezető, harmincunknak nyújtotta át az oklevelet, őröm számomra, hogy elsőként kap­tam meg a bizonyítványt. Lé­nyegében négy év szabadsága ment rá a 2—3 hetes foglalko­zásokra és vizsgákra. Nagy se­gítséget kaptam munkahelyem­től, így a sellyei Vízgazdálko­dási és Talajvédelmi Társulat­nak is van tartozásom. A pá­lyán pedig a volt csapatom­nak, a Sellyének kívánok se­gíteni. Kapu László A labdarúgók nyári átigazo­lásának egyik szenzációját Judik Péter, a Rába ETO játékosa szolgáltatta, aki az élvonalat felcserélte a területi bajnok­sággal és a Kaposvári Rákóczi játékosa lett. A 250 élvonalbeli mérkőzést játszott labdarúgót a nyáron egy I. osztályú osztrák klub is megkereste, ám amíg Judik rájuk várt, itthon késett ki az időből. Mint egykori lab­darúgója a Táncsicsnak, jelent­kezett a Rákóczinál, ahol szí­vesen fogadták. Madár Gábor edző végül is eredeti posztján, mint söprögetőt kívánta hasz­nosítani Judik rutinját, aki jól is játszott az első mérkőzése­ken, később azonban elszürkült. Ügy tűnt, egyre több nosztal­giát érzett az élvonalért. S mi­vel egykori edzője, Novák De­zső a Volánhoz hívta, ő beje­lentette távozását a Rákóczi ve­zetőinek, akik nem gördítettek akadályt a fővárosba költözése elé. Hogy végül is miért nem jött létre az átigazolás, azt még ma is homály fedi. Ám éppen ezen ügy kapcsán került szóba Balogh János középpályásnak a Volántól a Rákóczihoz igazo­lása. Kaposvárott rögtön kap­tak a lehetőségen, mivel éppen ezen csapatrészben maradt fog­híjas a zöld-fehér gárda. Ba­logh a 22-es Volán egyik erős­sége volt, és a nyáron került az NB l-es csapathoz, ahol azon­ban nem tudott gyökeret eresz­teni. Időközben Novák Dezső sugallatára a Bajai SK is je­lentkezett Judikért. Ez a Volán­nak is kapóra jött, mert ők a korábbi ikertestvérüket, a 22. sz. Volán jogutódját, a Rákos­menti TK-t kívánták megsegíte­ni. És kire fájt a rákosmentiek foga? Pribeli Lászlóra, a bajai- ak balszélsőjére. Ilyen egysze­rűen jött létre a hármas csere. Varga Gyula, a Rákóczi lab­darúgó-szakosztályának elnöke elégedetten nyugtázta a válto­zást. Ezeket mondta: — Mint emberrel, Judikkal nem volt semmi bajunk, de ez a csere nekünk is kapóra jött, hi­szen Baloghra feltétlenül szük­ségünk van. Úgy érzem, ez volt az a cserebere, amelynek során mindenki jól járt. . . Jutási Róbert A VDN totótippje- it a 44. játékhétre Kucsera István pécsi lakos, a Rákóczi úti totózó törzstagja ál­lította össze. E heti tippelőnk 15 éve ját­szik rendszeresen 6 hasábos szelvények­ül. Eddigi találatai közül volt egy 12-ese, ami 7500 forintot fizetett. A 44. hét tippjei: 1. Düsseldorf—Saarbrücken. Tipp: 1 2. Frankfurt—VfB Stuttg. Tipp: x 3. Uerdingen—1. FC Köln. Tipp: 2, > 4. Fortuna Köln—Kassel. Tipp: 1 5. Oberhausen—Karlsruhe. Tipp: x 6. Solingen—Darmstadt. Tipp: 1 7. Fiorentina—Intemaz. Tipp: x, 1. 8. Lecce—Udinese. Tipp: x. 9. Napoli—Juventus. Tipp: 1 10. Róma—Verona. Tipp: x, 1 11. Arezzo—Sambenedet. Tipp: 2, x 12. Catania—Lazio. Tipp: x, 2 13. Palermo—Pescara. Tipp: 1 +1 14. Nürnberg—Hamburg. Tipp: 2 A Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát a kistermelők szolgálatában! BAROMFIHÚS- ÉS TOJÁSTERMELŐK RÉSZÉRE AJÁNLJUK A TECHNOLÓGIAI BERENDEZÉSEINKET. VÁLYÚS ETETŐ: egykörös, kaparóláncos, garattal, hajtóműves motorral felszerelt berendezés. Különböző méretű istállókban alkalmazható. Irányár: 200 m2-es istálló alapterületet figyelembe véve 38 000,— Ft. VÁLYÚS ITATÓ: szakaszolt elrendezésben az istálló szélességi méreteitől függő soros elrendezésben, 120 literes napitartállyal. Irányár: 200 m2-es istálló alapterületet figyelembe véve 36 700,— Ft. TAKARMÁNYTÁROLÓ-TARTÁLY: 8 m3-es (5,5 t takarmánytárolás!) csigás és pneumatikus módon tölthető. Kitároláshoz csi­gás vagy spirálos behordóval csatlakoztatható. Ára: 38 500,— Ft. BŐVEBB TÁJÉKOZTATÁST AD ÉS RENDELÉST FELVESZ: MEZŐGAZDASÁGI KOMBINÁT, BÁBOLNA, KERESKEDELMI IRODA, 1053 Budapest V., Szép u. 3. Telefon: 189-395, 188-091, 188-074. Telex: 22-7456. vascirnapi 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom