Dunántúli Napló, 1985. október (42. évfolyam, 270-299. szám)
1985-10-26 / 294. szám
Közös felelősséggel Hogyan dolgozik a vállalati tanács? Korszakos jelentőségű lépés volt a magyar gazdaságban a vállalati tanácsok létrejötte: korszakos a szocialista tulajdon működtetése szempontjából. A tulajdonos, a dolgozó nép, már nemcsak közvetve, az érdekeit képviselő állam által rendelkezhet tulajdonának működtetéséről, hanem közvetve is, az igazgató és vállalati tanácsok révén. A megalakulásuk után eltelt hónapok már szolgálhatnak tapasztalatokkal: ám egyelőre nem sokkal. A legtöbb helyen már alig funkcionál, né- melyütt pedig szakszervezeti érdekvédelmi feladatokban próbálja megtalálni létezésének indokát a vállalati tanács. Nyilvánvaló azonban, hogy sem a semmittevés, sem más szervezet funkciójának átvállalása nem lehet jellemző a vállalati tanácsra. Gondok között Bikádon, mint púp a hátra úgy hiányzik egy újságíró, aki a vállalati tanács működéséről érdeklődik. Hónapok óta húzódik az a pénzügyminisztériumi—-MÉM-i banki rendezési eljárás (!?), amely azt vizsgálja, egyáltalában milyen módon kezdjenek hozzá a Bikali Állami Gazdaság gondjainak enyhítéséhez, megszüntetéséhez. A néhány éve is még sikeres gazdaság szinte megoldhatatlannak látszó gondok között létezik. A tavalyi mérleget egyenlegbe lehetett hozni úgy is, hogy eladtak minden takarmányt, az idei bajokat meg éppen nehezíti, hogy magasabb áron vásárolják vissza most, talán éppen ugyanazt a takarmányt. Olykor szinte megalázóan kedvezőtlen ajánlatokat kapnak —, ha kapnak —■ például a gazdasági gondok egyik forrására, a halfeldolgozó üzemre, amelynek eladásával valamelyest enyhíteni tudnának helyzetükön. Hiába számolták már fel a húsnyúl- telepüket, idén még az is sokmilliós veszteséget okoz, s hiába van ezer vagonos kukoricatermésük, ha abból ők csak 200 vagonnyit tudnak szárítva tárolni. Űj tároló építésére nincs pénzük, régi istállóik átalakítására pedig nem kaphatják meg a 30 százalékos tárolóépítési támogatást, mert az csak új létesítményhez igényelhető ... Szóval gond van époen elegendő. S ha nem is örültek az újságírónak, nemcsak hogy készségesen informálták őt, hanem még arra is vállalkoztak, hogy legyen a Bikali Állami Gazdaság vállalati tanácsa a „referenciatanács"; a Dunántúli Naplóban rendszeresen nyomon kísérhetjük tevékenység ükét. Sorsdöntő ülés előtt A bikali vállalati tanács eddig egyszer ült össze — megalakulásakor. Látszólag tehát nem csinált egyebet, minthogy megválasztotta a gazdaság vezetőit. Hiszen az, hogy a gazdasági pártszervezet segítségével némi „fejtágítóban" volt részük, csak szükséges, de nem elégséges a valódi munkához. A közeljövőben, november elején viszont össze kell ülniük: addigra talán lezárult a rendezési eljárás is, és az igazgatónak terveket kell leraknia a tanács asztalára: dönteni kell, hogyan tovább. Meg kell szabni a gazdálkodás rövid és hosszú távú céljait. —- Az én feladatom, hogy kidolgozzunk a gazdaság vezetőivel olyan alternatívákat, melyeket megvitathat a vállalati tanács — mondja Zabó Árpád igazgató. Ebben még nemigen van gyakorlatunk, hiszen figyelembe kell vennünk a jelenlegi és a várható piaci helyzettől kezdve mindent. És valóban alternatívákat kell kidolgoznunk. Az ágazatveze- tőket, a vállalati tanács tagia- it természetesen addig is informáljuk minden adatról, eseményről, s az elképzelésekre' is. Az áqazatvezetőknek is tenniük kell saját portájukon. Véleménye szerint menedzsertípusú vezetőkre van szükség : de nemcsak a végrehajtó posztokon, hanem a tanács tagjai között is, s alkalmassá kell tenni magukat a tényeken alapuló tervezésre, gazdálkodásra. Először tőle, az igazgatótól kérdeztem, aztán mindenkitől, s tőle is, másoktól is ugyanaz volt a válasz.- Ha öt-tíz éve alakul meg a vállalati tanács, jutottak-e volna ilyen helyzetbe? — Nem. Ilyen nehézbe biztosan nem. Megszabadulni a terhektől Ez már nem is alternatíva: meg kell szabadulni a halfeldolgozó üzemtől, mely a növényevő halakra épült. A magyar fogyasztó nem kedvelte meg ezeket a termékeket, s a külföldi üzletkötők hitegetése ellenére a külföldi piac sem várta tárt karokkal a busából, amúrból készült rolót, pogácsát, s egy idő után a kezdeti eredményt produkáló export is bedugult. A halfeldolgozó üzem vezetője a vállalati tanács elnöke. — Miként érzi magát? — kérdezem Gyimesi Ernőt. — A gazdaság érdekét kell figyelnünk mindenképpen, s ha mindenki úgy látja, hogy ez a megoldás, akkor ezt kell elfogadni. Nincs helye itt érzelemnek, munkahelyi kötődésnek. Feladatunk, hogy a gazdaságnak legmegfelelőbb döntést hozzuk. A tanács elnökhelyettesét, Dombóvár közelében, Homokpusztán találom. Kaposvölgyi Ottmár, a halászati gépüzem vezetője, irodájában mégis fésülködőasztalok ... — Létrehoztunk egy asztalosüzemet, olyan kisbútorokat gyártunk, amiket a nagy bútorgyárak nem. Talán ez is segít rajtunk. De senki sem ragaszkodhat közülünk a saját ágazatához, ha a vállalati tanácson döntenie kell — csak a gazdaság érdekeire figyelhetünk. S képesnek tartja a tanács tagjait arra, hogy felelősséggel döntsenek az egész gazdaság sorsát érintő kérdésekben? Van ehhez elég információjuk, felkészültségük? — Tudunk dönteni. Nem mcndcm, hogy csak jól dönthetünk, de azt igen, hogy körültekintően. Tiszta sor volt, hogy a húsnyúlüzemet fel kellett számolni, s angoranyúlat telepíteni. Annak most még jó a piaca. De nem mondhatjuk, ezzel már nem kell foglalkoznunk, hiszen ez sem örök időre biztosított piac, a döntéseinkre rendszeresen vissza kell térnünk, s kell annyi erőnknek lenni, hogy új döntést hozzunk, s nem akkor, amikor már késő. Néhány órával korábban az igazgató más példát hozott: a sertésen már alig, a szarvas- marhán meg már nincs semmi nyereség. S gondban vannak majd mind az észak-baranyai állattenyésztők, akik azért lettek azok, mert jelentős volt az állami támogatás a húsmarhán. A marha most mélyponton, az állami támogatás egyre mérsékeltebb, a gond egyre nagyobb. Mondta az igazgató: — Gazdálkodásunkban továbbra is figyelni kell arra, mi kap állami támogatást, hiszen arról nem mondhatunk le. De csak módjával, hiszen a támogatásos rendszer, indokoltan, nem fejleszthető. De amíg van, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, de nem építhetünk annyira rá, hogy belebukjunk. — Kié a felelősség? — Az enyém — mondja az igazgató. — A miénk is — mondják a vállalati tanács tagjai. — Nem takarózhatok majd azzal, hogy így döntött a vállalati tanács — vallja Zabé Árpád. — Különösen nem azért, mert nekem kell olyan javaslatokat előterjesztenem, hogyha bármelyiket is fogadják el, akkor is lehessen eredményt elérni. Ezért aztán az sem fordulhat elő, hogy mondjuk van egy kedvenc tervem, s mellé csak alibiterveket, látszatalternatívákat állítok, hogy mégis lehessen választani. Minden ismeretet, információt be kell gyűjteni, mindent elemezni kell — ezekhez szakemberekre van szükség, ezt egy ember nem csinálhatja: ezt irányítsa, ezt ellenőrizze a vállalati tanács, én ezt várom tőle. A Bikali Állami Gazdaság vállalati tanácsa november 1- én fontos ülést tart: dönteni kell a gazdaság jövőjéről. A tanácsülésre a Dunántúli Napló meghívót kapott. Bodó László A Bikali Állami Gazdaságban az idén februárban kezdték meg az angóraprogramot, melynek során a nemerői nyúltelepre már hatezres állományt telepítettek. Fotó: Läufer László A Mester Globus Szövetkezeti Vállalat új szigeteléssel vonta be a POTE aulájának tetőszerkezetét. A június 15-én megkezdett munka utolsó fázisaként a háromrétegű védőanyagból a harmadik, az ezüstszínű fényvisszaverő réteg került föl, mely a Nap káros sugárzása ellen nyújt védelmet. Fotó: Tóth László ISO kisiparos munkája A lambériás klubhelyiség- A székházunk építkezésén még NDK-beli kőművesmester is részt vett — mesélték a bólyi új KlOSZ-széikházban a kisiparosok. — Sokan nem hitték el, hogy csaknem harminc év után, újra lesz saját házunk! Két év alatt építették fe! társadalmi munkában. A telket ingyen kapták a tanácstól. 187 000 forinttal kezdtek, ehhez a Baranya megyei KIOSZ adott 284 000 forintot. Az építkezésen 257 kisiparos közül 180 vett részt, a legtöbben a társközségekből, a helybeliek inkább csak pénzzel támogatták. A falakat a mestervizsgázók húzták fel, harminc kőműves. A bólyi KIOSZ történetében először tettek helyben mester- vizsgát.- Az is előfordult — mesélte Hergenrőder János kőműves, — hogy az erre sétálók megálltak és találgatták, hogy mit építünk. Hegedűs Ferenc üvegesmester műhelye a szomszédos épület. Az építkezés ideje alatt ő adta a vizet és a világítást. Sokszor meg étteremmé alakult át a műhelye? De elsősorban ott raktároztak mindent, amire az építkezéshez szükség VO'lt.- Nagyon meglepődtünk, amikor kiderült, hogy az ajtókba és ablakokba üveget tett, s ezért egy fillért sem fogadott el! - mondta Heilmann József, a bólyi KIOSZ titkára. - Gondban lettünk volna, ha nincs ez a lehetőség. Egy éven át nálunk volt a műhelyének a kulcsa. A bólyi KIOSZ vezetősége házról házra járva beszélgetett el a kisiparosakkal. így szervezték, meg, hogy ki milyen munkát vállal. Sokat segítettek a munka melletti kisiparosok is.- Volt úgy, hogy a saját munkánkat hagytuk félbe - mesélte Lengyel József szederkényi asztalos -, hogy elA tanácskozó készüljön időre a belső tér faburkolata. Tarr István, harkányi asztalos csak az anyagköltségért ikét hét alatt csinálta meg a 140 négyzetméter lambériát. A lépcsőfeljáró korlátját és a lépcsőket bólyi asztalosok készítették el. Sok segítséget kaptak a szederkényi, bólyi, nagynyárádi tanácstól, a költségvetési üzemtől. A terveket a Bólyi Mezőgazdasági Konftinát két építészmérnöke, - Werner József és Alacher Gotthard készítette. Az épület földszintjén 40 négyzetméteres tárgyalóterem és irodák kaptak helyet. A padlástérben alakították ki a klubot. Helyi kékfestő mesterek készítik el a térítőkét és függönyöket. — Október végén összehívjuk mindazokat akik részt vettek az építkezésen. Szeretnénk, ha igazán a sajátjuknak: éreznék ezt a házat. Vissza kívánjuk szoktatni a kisiparosokat a székházba — mondotta! a KIOSZ titkára. Sz. K. KlOSZ-székház épült Bolyban
