Dunántúli Napló, 1985. október (42. évfolyam, 270-299. szám)

1985-10-03 / 272. szám

1985. október 3., csütörtök Dunántúli napló 3 Szükség van a nem hivatásos könyvkiadásra Beszélgetés Zöld Ferenccel, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének igazgatójával A z utóbbi 10 15 évben jelentősen megszaporodott a nem hivatásos könyvkiadásban megjelent különböző köny­vek, kiadványok száma. Jellemzőjük, hogy gyorsabbak a hivatásos kiadóknál, viszont a könyvek lényegesen kisebb pél­dányszámban jelennek meg. Az így napvilágot látott müvek többsége a nemzeti kultúrakincs részét alkotja. A nem hivatásos könyvki­adók egy része rendszeresen foglalkozik könyvkiadással, másik hányaduk csak alkal­makra jelentkezik egy-két ki­advánnyal. Külön csoportot alkotnak a szerzői kiadások, amikor is a szerzők saját ma­guk gyakorolják a müvek fel­használási jogát. E szabatos megfogalmazás Zöld Ferenc­ié/, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének az igazgatójától származik akivel Kaposváron beszélget­tem abból az alkalombó hogy a Somogy Megyei Pal- miro Togliatti Könyvtárban majd Keszthelyen tanácskoztak a nem hivatásos könyvkiadás­ról. Ez volt a második tanács­kozás, az elsőt három évvel ezelőtt Pécsett rendezték meg Mennyiben változott azóta a nem hivatásos könyvkiadás helyzete?- Nem sokkal léptünk elő­re. A nem hivatásos könyvk. adásra szükség van, hiszen a tudományos technikai forrada­lom keltette igények, a gazda­sági-kulturális élet decentra­lizálása, a demokratizmus fej­lődése, a lokálpatriotizmus és a kisebb nyomdák létesülése igényli, illetve lehetővé teszi ezt a fajta könyvkiadást. Úgy vélem azonban, kevesebb könyvet kellene kiadni, de a jelenleginél magasabb pé1- dányszómban. Néha nem megfelelő a színvonal. Nem megoldott a terjesztés és o propaganda. Újabban kiadásszervezési munkaközösségek is létesülnek. Őket hova lehet sorolni? — Körülbelül tíz működik hazánkban. Egyes esetekben nem vagyok elégedett a ki­adott müvekkel, úgy érzem el­sősorban a haszonra töreked­nek. Gondolok itt például a képregényekre.- A képregények megítélé­séről régóta folyik a vita. So­kan úgy vélik, hogy nem kó­rosak, sőt rászoktatnak az ol­vasásra . . . — Az én véleményemet kér­dezte, elmondtam. A képregé­nyekhez közölt szövegek nem is mondatok, hanem szó-bu­borékok. A mai fiatalság több­sége amúgyis kifejezésbeli ne­hézségekkel küszködik, a kép­regényektől nem várhatnak semmilyen segítséget ezen a téren. Olyasfajta dolog ez, mint a tévével való nevelés. A szülők órákra leültetik a gyereküket a képernyő elé, csak legyen nyugton. Rászok­tatják a szem rágógumijára és leszoktatják az önálló gondol­kodásról, a kreativitásról, n szóbeli kifejezésről. — Milyen következtetésekkel zárult a kaposvári tanácsko­zás? — Hogy nem nélkülözhetők a nem hivatásos könyvkiadók, a tudományos, szak- és isme­retterjesztő könyvek 70 száza­léka ugyanis ebben a szektor­ban jelent meg. A tanácsko­zásról készítünk egy emlékez­tetőt, és talán legközelebb még több pozitívumról szól­hatunk. B. A. A Mlllf-röl jelentjük Nagy sikert arattak a Soproni Szönyeggyár termékei Fotó: Läufer L. Baranyai dalosokt táncosok külföldön A magyaregregyiek menettánca Három ország - sok siker Korszerű termékek lakásépítéshez, felszereléshez Japán művészek vendég­szereplése Iwasaki Shuhu és Iwasaki Ko japán testvérpár, október 12- én este 7 órakor Pécsett, a mű­vészeti szakközépiskola hang­versenytermében adnak kon­certet. Iwasaki Ko csellista, szó mos európai nemzetközi verseny győztese. Negyvennégy éves, az Egyesült Államokban Pablo Casalsnál is tanult. Aktív szó­lista, a világ legnevesebb ze­nekaraival turnézott már. Egyetemen dolgozik IIli nőisban és zenei tábort vezet Japán­ban. Iwasaki Shuhu zongoris­ta, ő is az Egyesült Államok­ban tanult, kitüntetéssel vég­zett, a budapesti Casals-ver- senyen különdíjat kapott. Gyakran lép fel kamaraegyüt­tesekben, ismert zongorakisé- rő, már 33 hanglemezen sze­repelt. Jelenleg Tokióban ta­nár, nyaranta a sienai nyári egyetemen tanít. Pécsi műsorukon Vivaldi, Chopin, Soint-Sőens és japán szerzők művei szerepelnek, a koncert után baráti beszélge­tésre kerül sor a szakközépis­kolában. Még nem ért véget a Bara­nya megyei öntevékeny művé­szeti együttesek külföldi ven­dégszerepléseinek sora, leg­alábbis még mindig érkeznek szerkesztőségünkbe a sikeres turnékról szóló élménybeszámo­lók. így a pécsi Leöwey Gimná­zium női kara Olaszországban, a Komlói Pedagógus Kamara­kórus Marseille-ben, a Ma- gyaregregyi Hagyományőrző Csoport a jugoszláviai Bati- nán járt. Romagna és Baranya megye zenei kapcsolatai tíz éves múltra tekintenek vissza, en­nek részeként utazott a Leö- weyből a 73 tagú leánykórus a koncertkörútra. Forliban és Ravennában adták „hivatalo­san" hangversenyeiket, de a városnéző sétákon az olasz kultúra híres emlékhelyein is rögtönöztek kis koncerteket a városlakók, turisták elismeré­sétől kísérve. A dr. Szabó Sza­bolcs karnagy által összeállí­tott repertoár a gregoriántól a magyar népzenéig ívelt: a San Marino-i televízióban, a milá­nói újságokban adott nyilatko­zatok kellő hírverést keltettek a kórusmuzsikát kedvelő ola­szok számára. Marseille-ben 1980 óta ren­deznek évente kórusfesztivált. A festői kikötővárosban a kom­lói együttes képviselte a ma­gyar kóruskultúrát: grazi fellé­pés után érkeztek a francia versenyre. Bolgár, lengyel, svéd és francia kórusok énekeltek — gyakran közösen, Így például a komlóiakat nemcsak dr. Szabó Szabolcs vezényelte, hanem leaennine Prosper francia kar­nagy is. Batinán rendezték meg az idén a nemzetiségi folklór­szemlét, amelyen Horvátor­szág magyarlakta helyiségei­ből tíz népi együttes, horvát­országi csehek és szlovákok, ruszinok és ukránok központi csoportja mellett a magyar­egregyiek is ott voltak. Az egregyiek vezették azt a negy­ven perces menettáncot, amellyel a 450 vendégtáncos köszöntötte a közönséget. Az egregyiek a helyi kultúrházban lakodalmassal léptek fel, és szerepeltek a zágrábi televí­zió kamerái előtt. Az idei őszi vásáron a leg­több látogatót az otthonte­remtés kellékeit bemutató pa­vilonok vonzzák. Az építő- és a bútoripart, a különféle la­kásfelszereléseket, berendezé­seket gyártó állami és szövet­kezeti vállalatokat valóbar dicséret illeti a gazdag kíná­latért. A korszerű padlóburko­ló anyagoktól, az új tetőfedő fóliáig, a nagy élettartamú csaptelepektől az elemes bú­torig számos újdonság talál­ható a fogyasztási javak egy­hetes seregszemléjén. A BNV-re elhozott építőipa­ri termékek közös jellemzője, hogy a legtöbb tervezésénél, kialakításánál alapvető szem­pont volt az új hőtechnikai előírás. A törekvés egyik leg­jobb példája a Ferfa-Dufa nyílászáró-család. Kiváló hő- és hangszigetelésű ajtóik, abla­kaik magyar szabvány alapján készülnek. A nyílászárók bur­koló anyaga alumínium, ami a hagyományos megoldások­kal szemben jóval megnöveli az élettartamot. A Veszprém Megyei Állami Építőipari Vállalat új Schine- del hőszigetelt kéménye tulaj­donképpen hulladékanyagból, téglatörmelékből készült. A préselt elemeket hagyományos módon építik fel, azzal a kü­lönbséggel, hogy közepébe so­mot béléscső kerül, amit ba­zaltgyapot hőszigetelő vesz körül. A termék és tartozékai­nak (pl. kéményajtók) soro­zatgyártását valószínűleg még az idén megkezdik. Gazdaságos, energiatakaré­kos, kéménybekötést nem igé­nyel a Budapesti Csőszer gáz­üzemű, tárolórendszerű ház­tartási vízmelegítője. A 125 li­teres bojler falra akasztható, földgázzal, városi és pb-gáz- zal egyaránt működtethető. Egy tartály 80 C-fokos meleg vizet körülbelül 3—5 forintért állít elő. Nagy segítség az építkezők­nek a Csőszer típus családi házakhoz készült víz- és csa­tornavezetékeinek csomagja. A vállalat egyelőre hat típus­tervhez készítette el a szüksé­ges csöveket tartalmazó egy­ségcsomagokat, melyekhez szerelési terveket is mellékel­nek. Újdonság a lakások mű­anyagcsöves padlófűtéséhez szükséges osztó-gyűjtő beren­dezés is, amelyet az előbbihez hasonlóan ugyancsak egység- csomagokban hoznak forga­lomba. A Hungária Műanyagfeldol­gozó Vállalat tetszetős PVC- padlóinak gazdag választékát vonultatta fel. Legújabb ter­mékük, a cserép- és palafedé­sek alá alkalmas Hungisol-A tetőfedési alátétfólia. A BNV- díjas készítmény védelmet nyújt eső, hó, por és korom el­len, továbbá jelentősen meg­növeli a tetőfedés viharállósá­gát. Az alátétfólia alkalmazá­sa valamennyi épületfajta cserép- és plafedésnél aján­lott, különösen akkor, ha a tetőteret beépítik. A korszerű anyagú, poliészter hálóra fel­dolgozott PVC-fólia könnyen kezelhető, és nem is túl drága négyzetméterenként 78 forint. A Tolna Megyei Állami Épí­tőipari Vállalat a magánerős lakásépítések támogatására ki­dolgozott eqy eljárást, ame­lyet most először láthat a vá­sárlátogató. Az előregyártott elemek felhasználásával ké­szült Kabin 85 elnevezésű für­dőszoba-egységek 3 méretben készülnek. Panel technológiá­val előállított bármely lakás­hoz felhasználhatók, csatlakoz­tathatók. Az előregyártott egy­ségekben — a mérettől függő­en - helyezték el a fürdőszo­ba-berendezéseket. Szép, ízlé­ses megoldás, ára 25 és 55 000 forint között van. A Mosonmagyaróvári Fém- szerelvény Gyár az ismert mű­anyag- és teflonbevonatos ké­szítményei mellett újdonsággal is jelentkezett. BNV-nogydíjas lett a Momix csaptelep csa­lád, amelyek minősége felül­múlja az eddig használatos termékekét. Kerámia záróele­mei jóval tartósabbak mint a jelenlegi szelep felsőrészek. A négy tagból álló csaptelep család alkalmas fürdőszobai kád, mosdó és zuhany, vala­mint konyhai mosogatókhoz történő felszerelésre. A lakástextíliák közül a Gardénia Csipkefüggönygyár és a Soproni Szőnyeggyár egy- egy új terméke emelhető ki. Mindkettő BNV-nagydíjat ka­pott. A Savoy szőnyeg 80 szá­zalék gyapjút és 20 százalék poliamidot tartalmaz, kiváló padlóburkoló anyag. A poli­észter anyagú Gardénia füg­gönyt különleges bükié mintá­zatú fonallal díszítették. A gyártók szerint bármilyen kör­nyezethez jól illeszthető. Kü­lönleges tulajdonsága, hogy erős napfényben sem fakul. A bútoripar idei kínálatát egyértelműen az árubőség jel­lemzi. A hazai és külföldi ki­állítók gyártmányaik széles skáláját vonultatták fel, lakó­szobákat, szekrénysorokat, kár­pitozott garnitúrákat, konyha­bútorokat, heverőket, fotel­ágyakat. Nem hiányoztak a bemutatóról az új, tetszetős megoldások sem, például az úgynevezett paplanos, vagy ráncolt kárpitozással készült bútorok. Aligha lehet kétsé­ges, hogy jó lenne a látottak­kal mielőbb találkozni a bol­tokban is. F. D. Bevégezetlen ragozás „Sokszor csak úgy magam elé nézek, sokszor csak úgy magad elé nézel, sokszor csak úgy maga elé néz, sok­szor csak úgy magunk elé nézünk." — szól Örkény Ist­ván egypercese, a Bevégezet­len ragozás, mely cím alatt a forgatókönyvíró-rendező, Esztergályos Károly hét Ör­kény novella tévéváltozatát adta közre vasárnap este. Nem könnyű megmondani, miért épp ez a hét mű ke­rült együvé, mi az, ami épp ezeket a novellákat kapcsol­ja össze Esztergályos számá­ra egységes művé, hiszen a címadó ragozással másik hét sőt, bármelyik másik hét is összefogható. Tény persze, hogy ez a hét is, nincs ér­telme hát a választás mögött különösebb tematikai, vagy akár síiláris kapcsolódásokat keresni, utóbbiak persze, megvannak, mint ahogy Ör­kény szemlélete, fanyar okos­sága embersége is „közös jegy”. A rendező nyilván ezekkel az írásokkal érezte megfogalmazni a saját ör- kény-élményét, s tette ezt igen színvonalasan, élveze­tesen, valóban élményhez juttatva a nézőt. Az adaptá­ciók nagyjából kronologikus rendben követték egymást, a Budai böjt című ostrom-no­vella és az Ákos és Zsolt tör­ténete között az utóbbi negy­ven év magyar történelme, koalícióval, ötvenes évekkel, ötvenhattal, konszolidációval- Bizony, „sokszor csak úgy magunk elé nézünk" s mind­ez megjelenik sorsokon, ki­élezett vagy épp köznapi helyzeteken keresztül, öröm, ugyanakkor elgondolkodta­tó, hogy mennyi tévéfilm, mozifilm született csak az utóbbi tíz évben is Örkény műveiből, holott Örkény iga­zán nehezen tévésíthető, fil- mesíthető számomra talán csak Makk Károly felejthe­tetlen Szerelem-je, ami az alapanyaggal egyenértékű művészi produkció. Az egy­perceseket pedig, úgy érzem, szinte lehetetlen „áttenni" egy másik közegbe, a leg­pontosabb átfordításnak, a leggondosabb színészi telje­sítménynek is ellenállnak. Ez a tévéfilm sem tudott igazán mit kezdeni sem A törzsven- cíég-gel holott Tolnay Klári igazán nagyszerűen játszotta az étlapot ebédelő, társaság­ra, emberi szóra vágyó öreg­asszonyt. Épp így, hiába tett meg a Honvéd Kórházban Bodrogi Gyula és Sárosi Gá­bor mindent, az örkény-élet- mű egyik legmegrendítőbb darabja „nem jött át", leg­följebb azok érezték meg a jelenet tragikumát, akik is­merték a szöveget. A valódi novellákon viszont volt mit rendeznie Esztergályos Kó- rolynak s volt mit játszani a színészeknek. Talán legke­vésbé a Budai böjt sikerült, túlzott sejtelmességén, tem- pótlanságán a színészek sem tudtak segíteni. A Szédülés alighanem szintén tévésíthe- tetlen, bár Bodrogi Gyula és Koltai lános kettőse már-már megkísértette a lehetetlen. Ami viszont felejthetetlen marad, az a Fohász. Ruttkai Éva és Garas Dezső (ötven­hat őszén megégett fiúkat azonosítva, majd gyászolva) katartikus, nagy élmény). Minden mozdulatuk, hangsú­lyuk mögött ott a mélyen megélt és megértett dráma. Csöndjeik is, mint Örkény csöndjei, sűrűek, beszéde­sek. Az utolsó darab, az Ákos és Zsolt kevésbé művé­szi kvalitásai, mint mondan­dója („hogy a múltat be kell vallani") okán vált hang­súlyossá s a rendezői meg­oldás, hogy a fiúk repülőgé­pén ott ül az előző jelenetek összes szereplője, ha né­mileg külsődlegesen is, de egymáshoz kapcsolja a hét írást. Pásztáz az arcokon a kamera, me-gy a MALÉV-gép turistautasokkal Párizs felé, bizony, ülünk az egy repülő­gépben és „sokszor csak úgy magunk elé nézünk". Parti Nagy Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom