Dunántúli Napló, 1985. október (42. évfolyam, 270-299. szám)
1985-10-15 / 284. szám
1985. október 15., kedd Dunántúlt napló 3 Beváltak a vasúti kedvezmények A közelmúltban bevezetett vasúti üzletpolitikai kedvezmények több szempontból is előnyösnek bizonyultak, s a MÁV eddigi tapasztalatai szerint beváltották a hozzájuk fűzött reményeket: kedvező visszhangot váltottak ki az utazóközönség körében, ugyanakkor szerepét játszottak a vasúton utazók számának növekedésében. Egyik legnépszerűbb az úgynevezett korhoz kötött (hétközi kedvezmény, amelyet az 55 évesnél idősebb nők, illetve a 60 éven felüli férfiak vehetnek igényibe, állampolgárságuktól függetlenül. Ugyancsak jól bevált — különösen a kiskerttulajdonosok körében - a „füzetjegy”, amely meghatározott állomások között 5 menettérti utazásra nyújt 20 százalékos kedvezményt. Egy-egy nagyobb rendezvény — például BNV, mohácsi busójárás, hidi vásár — látogatói szintén olcsóbban utazhatnak, ha a rendezőség ezt előre kéri a vasúttól. Ezt a fajta kedvezményt ugyancsak sokan igényelték. Kevésbé volt népszerű a belföldi turistabérlet, de annál többen vásárolták — főként külföldiék — a Balaton-bérle- teket. A MÁV folyamatosan figyelemmel kíséri bérletei, kedvezményei sorsát, értékeli a tapasztalatokat, s ezeknek megfelelően alakítja a feltételeket, mégpróbál rugalmasan alkalmazkodni a változó igényekhez. A korhoz kötött kedvezményt például korábban csak kedd 12 óra és csütörtök 12 óra között vehették igénybe a jogosultak. Ez sokaknak nem felelt meg, így a vasút változtatott, s ma már hétfő és péntek között élhetnek ezzel a kedvezménynyel az érdekeltek. A családos kedvezményt is módosították, s most már nem szükséges, hogy szülő kísérje a gyerekeket: két gyermeknek egy vagy •két felnőtt kísérője akár szülő, akár nem, 20 százalékkal olcsóbban utazhat. Módosították a csoportos utazási kedvezményt is, így most nemcsak a nagy létszámú, több száz fős csoportok kaphatnak kedvezményt, hanem már egy ötven tagú csoport is féláron utazhat. A MÁV keresi az újabb kedvezmények bevezetésének lehetőségét. Sok ponty, kevés harcsa és süllő Próbaholászással ellenőrzik a „termés" minőségét a halászati ágazat dolgozói. Fotó: Tóth László Lehalászás előtt Bikaion Kedvezett a szép ősz, jó közepes hozam várható Az értékesítés szervezete nem változott Az idén a szokottnál később kezdődik az őszi lehalászás a Bikali Állami Gazdaságban. Az egy-két hetes csúszás azonban kedvező: a hosszú, szép ősz miatt tovább tudtak etetni. Erre szükség is volt, mert a nagy nyári meleg nem kedvezett a halak étvágyának. Wohlschein Ferenc halászati ágazatvezető tájékoztatása szerint jó közepes hozamra számítanak, a tavalyinál mindenképpen nagyobbra. A gazdaság tavaiból a közeli napokban 100 vagonnyi meny- nyiséget emelnek ki. Ennek a fele a közeli napokban folyamatosan piacra kerül, a többit eladás előtt még tárolókba teszik. Az állomány 90 százaléka ponty, 7—8 százaléka növényevő busa és amúr, 2—3 százaléka harcsa és süllő. Pár évvel ezelőtt még 20 százalékos arányt terveztek a növényevőknek, de bebizonyosodott, hogy a magyar fogyasztók ezt a fajtát száraz húsa miatt nem kedvelik, s mivel a busát és az amúrt feldolgozott formában sem igen keresték, arányukat visszaszorították. A növényevők 95 százalékát a Szovjetunióba, Romániába és Lengyelországba exportáljuk, csak kevés marad hazai fogyasztásra. A lehalászás természetesen a tavak befagyásáig tart, olyan ez, mint az aratás. Miután megkezdik, egyetlen napra sem állnak le a befejezésig. A Bikaion, Atalán, Pellérden és Sumonyban lévő tavaknál a gazdaság négy halászati brigádja dolgozik: brigádonként 12—18-an, közülük sokan idénymunkások. A nagyobb tavaknál a lehalászást gépesítették, a kisebbeknél hálóval dolgoznak. A tavakat lecsapolják, s a középen lévő halágyat hálóval végighúzzák. A gépesített módszernél a halakat a megadott helyre csalják, ahol tömörítő géppel összezsúfolják őket, majd markolóval a válogatóasztalokra emelik. Ott szortírozzák a halakat eladásra vagy méret szerinti betárolásra. Az apraja, az úgynevezett ,,szeméthal" vagy szintén piacra kerül, vagy a ragadozók táplálékául szolgál. Balog N. Színházi előadások - videokazettán A magyar színházművészet kiemelkedő produkcióiból színháztörténeti- leg értékes előadások felvételeiből álló videotéka létrehozására készül a Magyar Színházi Intézet. A videogyűjtemény megvalósításával nemcsak a színházi előadásoknak, a „pillanat művészetének” megörökítésére nyílik majd az eddigieknél teljesebb lehetőség, hanem arra is, hogy azok a széles szakmai közönség számára mindenkor hozzáférhetővé váljanak. A színházművészettel és -történettel foglalkozó szakemberek -, alkotók, színészek, kritikusok és kutatók — régi igényét elégíti majd ki a vállalkozás, továbbá segítséget nyújt az egyetemi és főiskolai oktatáshoz, a szakmai továbbképzéshez. A tervek szerint ugyanis nemcsak teljes színházi produkciókat vesznek majd képmagnóra, hanem előadás- és próba részleteket is, amelyek áttekintést adhatnak egyebek között az egész alkotói folyamatról, valamint a különböző rendezői és szcenikai megoldásokról és törekvésekről. A Színházművészeti Szövetség, a Művelődési Minisztérium, a Magyar Televízió, valamint a különböző színházak támogatósával és közreműködésével létrejövő gyűjtemény alapja a televízió archívumában található mintegy 300 színházi felvétel lesz. Vállalkozunk vagy vállalkozgatunk? (I.) Tervlebontás a vállalatoknál Minden gazdálkodó szervezet és minden felnőtt állampolgár érzi az ország gazdaságilag szorongatott helyzetét. Mint felhasználó és mint fogyasztó, nem térhet ki senki a szorító hatások elől, s ahogy mondják, összébb húzza magát. A kényszer nagy úr. Ha mást nem, kierőszakolja ezt a passzív alkalmazkodó készséget. S csak ritkábban eredményezi a lehetőséget kitágító, aktív, kezdeményező magatartást. A magyar gazdaság egésze nem tart lépést a növekvő követelményekkel. Nem a fősodrásban Hány vállalkozó szellemű ember dolgozik a kihíváshoz igazodva? Pontosan nem tudni, de az bizonyos, hogy az utóbbi időben ugrásszerűen nő a szorításból kitörni igyekvők száma. Aki teheti, él a kínálkozó lehetőségekkel, s a háztájiban állatot tart vagy fóliázik, vállalati és magánjellegű gazdasági munkaközösségben dolgozik, iparengedélyt vált ki, szerződéses üzletre licitál. De a növekvő számú vállalkozók közt említhetjük azokat is, akik noha nem mesteremberek, otthonuk festését, tapétázását maguk végzik el, családi házat építenek. Sokan igyekeznek saját helyzetükön javítani. De ezek a törekvések még nem gyakorolnak nagy hatást a termelés, a gazdálkodás, a szükségletkielégítés színvonalára. A világ csak kismértékben halad előre e kezdeményezések által. Nem igazán vállalkozunk inkább csak vállalkozgatunk. Az esetek túlnyomó többségében — anélkül, hogy a tiszteletreméltó egyéni erőfeszítéseket lebecsülnénk — a tét nem túl nagy, nem jár együtt jelentős tőke vagy a személyes egzisztencia kockáztatásával. Legfeljebb csak a jobb megélhetés forog kockán. Mint ismeretes, a vállalkozó szellem térhódítása döntően nem a főtevékenységet és nem a főmunkaidőt érinti, hanem a kiegészítő tevékenységet és a szabadidős elfoglaltságot. De legyünk reálisak: nem vállalkozhat mindenki hivatásszerűen főmunkaidőben. Különben is az aktivitás becsülésre méltó akkor is, ha hatása alig nő túl a legszűkebb környezeten. Nem igényelhetünk minden dolgozótól öntevékenységet, lényegretörő kezdeményezőkészséget. Az igazi vállalkozásnak csak akkor van létjogosultsága, ha tudomásul vesz- szük, hogy a munkások és az alkalmazottak jelentős része a világos és jól átgondolt feladatok fegyelmezett, lelkiismeretes végrehajtója. Miközben néhány ember megteremti a szervezett, fegyelmezett, a hatékony munka feltételeit. A kérdés csupán az, hogy van-e kellő számban ilyen vállalkozó szellemű vezető a több száz, vagy több ezer embert foglalkoztató vállalatnál? A hierarchia csúcsán többnyire még akad egy-kettő. De az üzem-, az osztály-, a gyáregységvezetők, tehát a különböző szintű egységek első emberei, többnyire maguk is végrehajtók. Nem önálló és felelős vezetők, hanem inkább diszpécserek, a szállítási lemaradásokkal, a minőségi reklamációkkal bajlódnak. És rendszerint nem tudnak úrrá lenni a kiszolgáltatott helyzeten: a termelés szervezettsége, költsége részben még minősége is jórészt a szállítótól függ. Mindent felülről Olykor egy-egy vgmk-vezető leleményesebb és vállalkozó szelleműbb, mint a munkaadó üzem vagy gyáregységvezető. Az ő alkalmasságuk, rátermettségük, illetve annak hiánya rendszerint ki sem derül. Némelykor, a modor, a stílus szembetűnőbb, mint a kreatív vezetői készség. Nem csoda, hogy az ösztönzés, esetenként még a célprémiumok odaítélése is formális. Ha e tünetek okait vizsgáljuk, kiderül, hogy a különböző részlegek (osztály, üzem, gyáregység) feladatait nem a meglevő és kiaknázatlan lehetőségekhez. igazítva szabják meg, hanem a vállalati terveket — szinte csakúgy mint 10— 20 évvel ezelőtt - lebontják. S a belső tervutasításos rendszer logikája szerint az eszközöket és a forrásokat is elosztják. így egy-egy részlegben — olykor az önálló telephelyű üzemben és gyárban is — a vállalati terv „szervezi” a munkát, hozza össze a különböző termelési tényezőket, vagyis a fuvart, az eszközt, az anyagot, az alkatrészt, a karbantartást stb.-t. Kovács József Következik: II. rész: Belső reformra van szükség Erb János felvétele A művirágkészítő nő Selyemből, organzából, drótra rádolgozva Pécsett, a Boltív közben sokan állnak meg nap mint nap a menyasszonyi koszorúkkal, fejdíszekkel és kitűzőkkel illusztrált kirakat előtt. Hangulatos, nyári és őszi kabátkákra való virágcsokréták, alkalmi rózsák és fantázia virágok kelletik magukat. Az emeleti lakásban aprócska bolt: egyetlen pult és vitrin fér bele. Itt árusítja a termékeit dr. Balassa Lászlóné művirágkészítő. — Hogy divat-e a művirág? Úgy tűnik, hogy lassan csökken iránta az érdeklődés. Hétköznapi, utcai viseletre már kevesebben kérnek, inkább az ünnepi, alkalmi kitűzőket keresik. És természetesen a menyasszonyi fejdíszeket, fátyollal, vagy anélkül. Nemcsak Dél- Dunántúlról keresnek fel. Egy- egy jól sikerült, új fazonú fejdísz után gyakran kapok köszönő leveleket. — Hogy lett művirágkészítő? — Szerettem a szép formákat, a rajzokat és a festészetet, aztán mégis könyvelő lett belőlem. Borzasztóan szenvedtem tőle. Ismerősöknél jártunk Ausztriában több mint húsz éve, mikor láttam elegáns és ötletes kitűzőket. Biztattak, próbáljam megtanulni. Sikerült két hónapig Bécsben maradnom és kitanultam egy idős hölgytől a művi rág készítést. Természetesen először raffiával kezdtem: táskákat, könyvjelzőket készítettem. Aztán a bőrre tértem át — táskák, övék, apróbb emléktárgyak. Később jöttek a koszorúk, fejdíszek és a kitűzők. Ma már csak ezekkel foglalkozom. — Miből készülnek a virágok? — Selyemből és organzából. Ollóval vágom ki a bezselatinozott anyagot, drótra dolgozom rá, ragasztom varrom és speciális vasalóval vasalom. Igen sok türelmet igénylő, aprólékos munka. Általában külföldi divatlapok alapján állítom össze a menyasszonyi fejdísze- ket, de van saját kitalólmá- nyom is. Sajnos, nem minden anyagot tudok helyben beszerezni, különösen a ruhafestékek — színezők — okoznak fejfájást. Általában a külföldi kirándulásokon erre megy el a pénz. A barátok is ilyenekkel lepnek meg. — Eléggé igénybe veszi a csokrok összeállítása a szemet . . . — Igen. Amíg bírom, csinálom. De megvan már az utódom is: a lányomat tanítom De egyelőre nem sze1" abbahagyni, mert ne szórakoztató for-'
