Dunántúli Napló, 1985. szeptember (42. évfolyam, 240-269. szám)

1985-09-13 / 252. szám

e Dunántúli napló 1985. szeptember 13., péntek Honismeret Régi országgyűlések Sopronban N apjainkban természetes, hogy az országgyűléseket Bu­dapesten tartják. Az államhatalmat gyakorló hon­atyák azonban nem mindig a fővárosban alkották meg államunk életét szabályozó törvényeinket. A történelem kényszere sokszor hozta úgy, hogy Buda, Pest, vagy a török hódoltság idején fővárossá előlépett Pozsony helyett másutt kellett a megyei nemesség és a városok küldötteinek, a fő­uraknak és a főpapságnak a királlyal megtanácskozniuk az ország dolgát. Patinás városaink egyike, amelynek falai között a 17. században négy ízben is tar­tottak országgyűlést: Sopron. Először - 1622-ben II. Ferdi- nánd király (1618—1637) azért választotta Sopront, mert Po­zsony még erősen magán hordta Bethlen Gábor hadjá­ratának nyomait. Viszont a ki­rály nem akart várni az or­szággyűléssel, mert az év ele­jén vette feleségül Gonzága Eleonórát, a mantuai herceg húgát, s mielőbb magyar ki­rálynévá óhajtotta volna koro­náztatni. Az pedig országgyű­lés nélkül nem ment. Április 3-ra összehívta a rendeket Sopronba, majd a nemesség lassú gyülekezése miatt május 1-re halasztotta az országgyű­lés megnyitását. Az uralkodó május 24-én vonult be kísére­tével Sopronba. Másnap elő­terjesztette leiratát, de a ren­dek nem voltak hajlandók foglalkozni vele mindaddig, míg a hitlevelet törvénybe nem iktatják. Hosszas huzavo­na után Ferdinánd engedett, sőt belement abba is, hogy előbb válasszanak nádort, hi­szen Bethlen Gábor alig né­hány hónapja vonta vissza se­regeit Magyarországról, s ug­rásra készen ült Erdélyben. Ta­lán nem szükségtelen arra em­lékeztetni, hogy ez a nagy val­lási küzdelmek időszaka - Pázmány Péter bíboros is ott ült a főrendi táblán —, s ez rá­nyomta bélyegét a nádorvá­lasztásra is, tudniillik a király két katolikus és két protestáns főurat jelölt a nádori méltó­ságra. A rendek 80 szavazat­tal a protestáns Thurzó Sza- niszlót választották meg a ka­tolikus Esterházy Miklós elle­nében, akire 65 szavazat ju­tott. Ezután a sérelmeket tár­gyalták, törvénybe iktatták az 1608-i törvényt, és Ferdinánd 1618-ban kiadott hitlevelét, katonai és pénzügyi kérdése­ket tárgyalták, az országgyűlés csak július 7-én fogott hozzá a királyi előterjesztés megvita­tásához. Közben az országgyűlés kül­döttsége Trencsénből Sopron­ba kísérte a magyar koronát, amelyet a nádor vett át, s fel­mutatta a rendeknek. Csak ez­után kerülhetett sor a király vágyának teljesítésére, a ki­rályné koronázására. Az ünne­pélyes ceremóniát a Kecske templomnak nevezett bencé­sek templomában tartották. A következő országgyűlésnek is Sopron adott szállást, mert Pozsony vármegyében pestis- járvány dühöngött. II. Ferdi­nánd 1625. október 13-án ér­kezett Sopronba. Miután Thurzó Szaniszló az év tava­A Cézár-ház Templom utca, jobb oldalt a Kassow-ház szán meghalt, ezúttal is nádor­választással kezdődött a ta­nácskozás, ismét négy jelöltre lehetett szavazni. A többség október 25-én Esterházy Mik­lóst választotta. A király szerette volna fiát is királlyá koronáztatni, de erről csak a hitlevél aláírása után hajlandók tárgyalni a rendek. Ez megtörtént, s a november 27-i vegyes ülésen magyar ki­rállyá kiáltották ki a királyfit, aki december 8-i koronázásán - amelyet szintén a Kecske­templomban tartottak — III. Ferdinánd néven vált magyar királlyá. (Atyja halálától, 1637- től 1657-ig uralkodott.) A törvénycikkek szövegezése­kor az alsó táblán botrány tört ki, mert a protestánsok bi­zonyos kijelentések miatt meg­támadták Vinkovich zágrábi nagyprépostot, előbb csak szó­ban, majd öklükkel ütötték, haját és szakállát tépdesték. Két törvénycikk örökítette meg e jelenetet. Az egyik elrendel­te, hogy ezentúl a zágrábi pré­post és egy szlavóniai követ a felső táblán foglaljon helyet, a másik szigorú büntetést helye­zett kilátásba azokkal szem­ben, akik az országgyűlés ta­nácskozási termében erősza­koskodnak, s meghagyta a megyéknek, hogy birtokos ne­meseket küldjenek az ország- gyűlésre követként. Az ország- gyűlés a különböző adók meg­ajánlása után feloszlott. Az 1634. évi felvidéki pestis- járvány miatt megint Sopron­ban tartottak országgyűlést. A rendek 1634. december 18-án fogadták II, Ferdinándot. Az egyik téma a vallási sérelmek orvoslása lett volna, de végűi a protestánsok megelégedtek azzal, hogy törvénybe iktatják az 1608-i törvényt és a koro­názási hitlevelet. Ezután a hadügyet tárgyalták, illetve ar­ra bírták rá a királyt, hogy az ország teljes jövedelmét, be­leértve a bányák és a harmin­cadok jövedelmét is, fordítsa a végvárakra. Ugyanekkor meg­szavaztak portánként 5 forintot is e célra, továbbá elhatároz­ták, hogy a rendes harminca­don felül két éven át félhar- mincadot szedjenek a végbeli katonák fizetésére. Az országgyűlés február kö­zepére fejezte be munkáját. Sopronban negyedszer 1681- ben tartottak országgyűlést. I. Lipót (1654-ben koronázták, 1657—1705 között uralkodott) abszolutizmusra törekedett. Az országos elégedetlenség össze­esküvésbe (Wesselényi) és fel­kelésekbe (Thököly) torkollott. Amikor Lipót a török hadi ké­szülődésre 1681. április 28-ra — 19 évi szünet után — össze­hívta az országgyűlést Sopron­ba (Pozsonyban és vidékén is­mét pestis pusztított), a köve­tek az alkotmányosság helyre- állítását remélték ettől a dié­tától. Már május 1-én munká­hoz akartak látni, de az ural­kodó a királyné betegsége miatt (akit itt akart királynévá koronáztatni) csak május 22-én érkezett meg három ezred né­met katona védelme alatt. Az országgyűlés mindenekelőtt nádort akart választani, hiszen Wesselényi halála óta (1667) nem volt nádor, csupán hely­tartó, illetve 1673—1679 között kormányzó. A király június 13- án belenyugodott a nádori méltóság visszaállításába. Er­re nyomban, még ugyanezen a napon, a déli harangszó után megválasztották Esterházy Pált, aki rögtön letette az esküt, és elfoglalta hivatalát. Ilyen pél­dátlanul gyors nádorválasztást sem előtte, sem utána nem produkált a nemesség. Ezután szeptemberig megvitatták és törvénybe foglalták a feleke­zetek jogait, majd decemberig megtörtént az alkotmányt helyreállító közjogi szabályok törvénybe foglalása. A 83 cikk­ből álló törvény eltörölte a kormányzóságot, a királyi helytartóságot. Kimondta, hogy a törökkel történő tárgyalások­hoz mindig magyar diplomát is küldjenek, s előírta, hogy a német katonaság távozzék az országból, a végvárakba ma­gyar vitézeket rakjanak stb. Végeredményben elérték, hogy az abszolutizmus takarodót fúj­jon. Az országgyűlési munka befejeződvén, december 9-én, ismét a Kecske-templomban, megkoronázták Eleonóra Mag­dolna királynét. Talán nem érdektelen, hiszen csaknem a jelenbe hozza a múltat, hogy állnak még azok az épületek, amelyekben az országgyűlési események ját­szódtak. Mert nem csupán ki­rályt és királynőket koronáztak A soproni Kecske templom a templomban, hanem ebben ülésezett mind a négy ízben az országgyűlés is, bár tanácsko­zásokra 1681-ben igénybe vet­ték az azóta lebontott, ugyan­ezen a téren állt városházát is. Ugyanakkor a főrendek a ma is álló Zöld-házban vagy más­ként Césár-házban tanácskoz­tak. II. Ferdinánd, III. Ferdi­nánd és I. Lipót pedig a temp­lommal szemben álló Kassow- hózban szállt meg. Dr. Csonkaréti Károly Nem tudni ki volt a tettes... Eg/ szoborpusztításról V alaki összetörte a pécsi Elefántos-ház falának kis fülkéjében elhelyezett, és kovácsoltvas ráccsal védett, színes porcelán szobrot. — Nem tudjuk, ki volt a tet­tes — mondják az Elefántos- ház kávéházi felszolgálói. — De augusztus 19-én még záróra előtt történhetett, mert csak ak­kor vettük észre mi is. Nagyon megdöbbentett ez a vandaliz­mus .. . Augusztus 24-én teljes négy oldalon szebbnél szebb, szívet- melengető beszámolókat ol. vashattam a Dunántúli Napló­ban erről, hogy miként áll a „Műemlékvédelem Baranyá­ban". Mi tagadás: jólesően dagadozott a keblem: büszke voltam szűkebb hazám múltat ápoló és jövőt formáló ragyogó eredményeire. De ahogy eszem­be jutott a falifülke, ahogy megjelent előttem az Árpád-há­zi Szent Erzsébet szobrának megmaradt lábazata, szerettem volna felkiáltani: ihol a vesze­delem: a butaság! Fájt volna ez az esztelen cselekedet akkor is, ha valami absztrakt, nonfigu­ratív szobrot törtek volna össze, de ezúttal kétszeresen fájt, mert ez a szobor ábrázolt is valakit. Az ütés egy nőt, még­hozzá egy magyar nőt ért, de mindenekfölött azért fájt nekem ez az ütés, mert jelképesen egy ideált, egy eszményt ütöttek agyon. Az Árpád-házi királylánynak a ma embere számára is van mondanivalója. Erzsébet, mint a thüringiai őrgróf felesége segé­lyezte az élet peremére került szerencsétlen embereket, kór­házat létesített, beteg öregek­ről gondoskodott. S mindezért, mikor férje meghalt, a család szembeszállt Erzsébet szociális magatartásával: a hatalom ki­űzte Wartburg várából, öt kis­gyermekével együtt. Az eise­nachi téli éjszakában a szegé­nyeknél talált menedéket . . . A nép már életében a vele történt csodákról beszélt, — miként változtak kötényében rózsákká a szegényeknek vitt élelmiszerek — s természetes, hogy a képzőművészek is gyak­ran és szívesen ábrázolták alak­ját. Magyarországon testvére, IV. Béla építtette nevére az el­ső templomot, a Heves megyei Kápolnán, s azóta számtalan templom (legszebb a kassai) és falu vette róla nevét. A ma­gyar festők közül talán a Lie­tzen-Mayer Sándor képe a leghíresebb, aki azt a jelenetet örökítette meg, amint az őrgróf­nő bíborpalástjával takarja be a ruhátlan asszonyt, a külföl­diek közül Murillo képét, a bélpoklosokat mosdató Erzsé­betet említeném, és nem hall­gathatom el többek közt Liszt­nek Erzsébetről írt oratóriumát sem ... De nincs olyan ország sem, ahol legalább egy könyv ne jelent volna meg az életéről, — az egyik leghíresebbet a francia Montalembert írta. A szobortörő azonban bizo­nyosan egyet sem olvasott kö­zülük. Tudom, ha ismerte vol­na, hogy kit is ábrázol a kis szobor, bizonyosan nem emelt volna ró kezet. Harcos Ottó PÉCS: Születtek: Vollár Szilvia, Pánczél Anna, Hangyási Roxána, Hegedűs Veronika, Viszt Tamás, Földesi Ist­ván, Brandt Roland, Péter Márton, Farkas Péter, Nagy Roland, Berger Sándor, Maros Zoltán, Kaiser Petra, Magyar Nikolett, Horváth Andrea, Deák Krisztina, Werb Szilvia, Han- tosi Beatrix, Skoda Levente, Györki Áron, Kovács Norbert, Kovács Amadé, Polgár Attila, Nagy Dávid, Magasi Péter, Sömjén Gábor, Szabó Ferenc, Torzsok Lajos, Korom Csaba, László Anita, Weszner Edit, Papp Dávid, Bánkövi Beatrix, Bán Mónika, Lőjek Levente, Vass Roland, Szekeres Zol­tán, Angyal Tibor, Ács Judit, Kovács Hortenzia, Reqös Adrienn, Soós And­rea, Nagyistók Zsófia, Szalai Ág­nes, Bazsó Enikő, Hüse István, Balló Gergő, Váradi Zsolt, Dékány Ger­gely, kovács Bálint, Fináncsek Gá­bor, Horváth Bálint, Krisztián Viktó­ria, Imhof István, Horváth Gergely, Lakatos Dávid. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Szabó Gábor és Kovács Edit, Kröhnung Zsolt Ferenc és Gyenge Mária, Vlasies Dezső Andor és Ber­ger Ildikó Ibolya, Simara Ármin és Lukics Ildikó, Cserepes Károly és Pókos Judit Andrea, Soltra Gábor István és Sólyom Ildikó, Krasz János és Arató Klára, Dömötör István László és Fehér Irén, Erdei Csaba és Kiss Anna Aranka, Erdősi Lajos és Kovács Aranka, Zákonyi Sándor és Martini Zsuzsanna Olga, Pintér Jó­zsef és Patái Pálma Katalin, Németh Tibor és Duga Katalin, Tasi Tamás és Balázs Marianna, Tarr Sándor János és Rácz Judit, Csató Imre és Romlccs Ildikó, Gallyas Ferenc és Túri Zsuzsanna Piroska, Hordósi Vik­tor és Pálfay Gabriella, Jakab Tibor és Bába Anna, Remeczki László At­tila és Fischer Tímea, Kolarics Géza és Máté Katalin. Rendelet az üdülőhellyé- nyilvánításról Megjelent az építésügyi és városfejlesztési miniszter ren­deleté a település, vagy ezen belüli területrész üdülőhellyé- nyilvánításának feltételeiről, el­járási szabályairól, továbbá a gyógy- és üdülőhelyi határvo­nalak kijelölésének település- rendezési követelményeiről. A jogszabály szorosan kapcsoló­dik ahhoz a múlt év végén megjelent kormányrendelethez, amely bővítette a helyi taná­csok hatáskörét és növelte ér­dekeltségüket a gyógy- és üdü­lőhelyi adottságok, fejlesztési lehetőségek kihasználásá­ban. A helyi tanácsok felhatalmazást kaptak ar­ra, hogy — a megyei tanács egyetértésével — az adott te­lepülésrészt maguk nyilvánítsák üdülőhellyé. Ehhez azonban az szükséges, hogy előzőleg meg­teremtsék a vendégfogadás fel­tételeit. Egyebek között ezeket a követelményeket határozta meg részletesen a most megje­lent ÉVM-rendelet. Az új jogszabály szerint alapvető követelmény, hogy rendelkezésre álljanak a meg­felelő szálláshelyek, kielégítő legyen a kereskedelmi és ven­déglátóipari hálózat, elérjék a megfelelő színvonalat az üdü­lési és a kommunális szolgál­tatások. Az is fontos előírás, hogy a vendégforgalom tartó­san ne haladja meg az üdülő- terület és környezete teherbíró képességét, és ne veszélyeztes­se az állandó lakosság ellátá­sát. Ezért az üdülőhellyé-nyil- vónítási javaslatot döntés előtt társadalmi vitára kell bocsáta­ni és egyeztetni az érdekelt szervekkel. A helyi tanácsok a kiemelt gyógy- és üdülőhellyé-nyilvání- tásra is javaslatot dolgozhatnak ki, ám ennek elfogadásáról — a megyei tanács állásfoglalása után és az érintett tárcák be­vonásával — az építésügyi és városfejlesztési miniszter dönt. Az idén szeptember vége, a továbbiakban pedig minden év április 30-a az üdülőhellyé- nyilvánítás határideje. Az or­szágban jelenleg mindössze 71 az üdülőhellyé nyilvánított tele­pülések száma, a gyógyhellyé minősített helységeké pedig 12. Ám a felmérések szerint még további mintegy hetven telepü­lés rendelkezik olyan üdülési és idegenforgalmi lehetőségekkel, hogy — a szükséges infrastruk­turális és egyéb feltételek meg­teremtésével — napirendre tűzhetik a gyógy- és üdülőhely- lyé-nyilvánítást.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom