Dunántúli Napló, 1985. szeptember (42. évfolyam, 240-269. szám)

1985-09-27 / 266. szám

e Dunántúlt napló 1985. szeptember 27., péntek Munkásmozgalmi emlékhelyek Pécs, Tompa Mihály utca 38. 1919-ben, amikor a vasúti •munkások között szakadás ál­lott be, és jelentős részük a •megszállt területről a Magyar Tanácsköztársaság védelmé­ben átlépték a demarkációs határt, szakszervezetükben is hasonlóképpen különválás fi­gyelhető meg. Az egyik része a Magyar Vasutasok Orszá­gos Szövetsége tagja maradt és a Szociáldemokrata Párt ve­zetését fogadta el, a kommu­nista meggyőződésű vasúti munkások azonban a Vörös Hadseregbe léptek, majd a Tanácsköztársaság leverése után visszatértek és itt a legá­lisan működő kommunista pártban (Pécsi Szocialista Párt) dolgoztak tovább. Főleg kommunista vasúti munkások, a kalauzok, főmű­helyi lakatosok és szerelőkből alakult 1919 szeptemberében a „Magyar Vasutasok Országos Szövetsége Fűtők és Vontatási Munkások Pécsi Szakcsoport­ja”. A helyiségben könyvtárt ren­deztek be, amelyben 300 köny­vet helyeztek el. Ebben a Kommunista Kiáltvány mellett Marxnak számos munkáját is megtaláljuk. E szervezet 1921 szeptemberéig állott fenn. Gosztonyi főispán 1921. novem­beri jelentésében úgy emléke­zett meg, hogy ez a szervezet a „kommunista eszmék fő fész­ke és azonnali felszámolás az egyik legfontosabb feladat a vasúti munkásság békéjének megteremtéséért teendő lépé­sek között. . Tarr Imre, tisztviselő: Szüle­tett Pécsett, 1900. november 25-én. 1917-ben a MÁV-nál lett tisztviselő és szabad idejében volt iskolatársaival a Zrínyi ut­cai munkásotthont látogatták. Részt vett vitákon, előadáso­kon. 1919. március 21-én, u Tanácsköztársaság megalaku- . lósa után átszökött a demar­kációs vonalon, elsők között jelentkezett Kaposváron a 44-es Vörös dandárba. A bukás után sok viszontagsággal érkezett vissza Pécsre. A harcokban gazdag időszak valódi forra­dalmárrá tette Tarr Imrét. A fe­hér terror elől Pécsre menekü't forradalmárokkal együtt hatal­mas munkát fejtett ki az Ifjú­munkás és Ifjú Harcos című- la­pok szerkesztőségének. 1921 augusztusában, másokkal együtt emigrációba kénysze­rült. Jugoszlávián keresztül Bécsbe ment, ahol elvégezte az agitátoriskolát és a párt utasítására visszajött Magyar- országra. Első állomása Győr volt. Munkát vállalt, felvette a kap­csolatot a megmaradt kommu­nistákkal, megalakította az első sejtet, sajtóval látta el azokat. Amikor a felső kapcso­lata rendőrkézre került, szökve Bécsbe utazott, majd rövide­sen újból Pécsre költözött és itt is bekapcsolódott a már mű­ködő sejtek munkájába. Meg­próbálta az ifjúsági mozgalmat is feltámasztani, de ehhez már nem volt ideje, a győri, buda­pesti kommunisták letartóztatá­sával egyidőben őt is elfogták. Győrben ítélték el, először 1 évre, amelyet le is töltött, majd újabb 2 évre, ez elől azonban elmenekült. 1925-től megszakításokkal Franciaországban élt, mint a párizsi Szabad Szó című lap fe­lelős szerkesztője, a Francia Kommunista Párt Magyarnyel­vű Pártszervezetének vezetősé­gi tagja, majd titkára. 1936 nyarán az általa szervezett egyik önkétes csoporttal együtt védte a fasiszta támadástól a spanyol nép szabadságát. Az önálló magyar zászlóalj poli­tikai biztosa Tarr Imre lett, 1937. június 11-én, Huescánál oltotta ki életét a fasiszták go­lyója. Nevéről Pécsett utcát nevez­tek el, s szülőházán emléktáb­la áll. Jeli József Történelmet formáló oligarcha­családok a középkori Baranyában (no A Perényiek Siklóson A koronabirtok Siklós várát II. Ulászló Perényi Imre nádor­nak juttatta királyi adomány­ként, 1515-ben. Az adomány­levél szerint Perényi Imre érde­melte ki szolgálataival és nagy magánvagyonával ezt az ado­mányt, mert a török kezdett egyre veszélyesebbé válni déli határainkon. Megokolta tehát a királyi döntést az, kinek van elegendő magánhadserege az ország déli részén fekvő vár védelmére. Perényi Imre nádor nagy gondot fordított a siklósi várra. Ulászló írta, hogy „Perényi az országnak és a végházaknak ügyeit nagyszerűen intézte." Ügy látszik, a maga pénzéből is sokat költött a várak kar­bantartására. A király 33 ezer aranyforinttal adósa maradt a nádornak, s Perényi ebből 20 ezret elengedett. Ulászló ekkor Horvát-Szlavón-Dalmátország bánjává nevezte ki. A Siklósi- és a Carai-családok építette siklósi várkápolnát is a Peré­nyiek fejezték be. A falak meg­erősítése mellett fejedelmi pompával ékesítették a várat. A Caraiak várkápolnája késő­gótikus, ezt alakították nagy­szerű művészmunkával rene­szánsz stílusúra, de a két irány keveredése pompás összhang­ban van egymással, mely pár­ját ritkítja az országban. A Perényiek kortársa volt a rene­szánszkedvelő Szatmári György pécsi püspök. A siklósi vár kő­ből faragott ablakkereteit is alighanem az ő részére dolgo­zó faragóművészek készítették; néhányat talán olasz mesterek. A vár reneszánsz emlékeinek egyik legértékesebb darabja a déli épületszárny első emele­tén az ún. Zsigmond-szobában levő Perényi-címeres és vésett felírású kandalló. Ehhez a kan­dallóhoz és bibliai felirathoz fűződött ama téves magyará­zat, mely Zsigmond király fél­éves siklósi fogságával hozta kapcsolatba.. Nem lehetetlen azonban, hogy a Perényiek er­re gondoltak, midőn a bibliai idézetet a kandallóra rávéset- ték. (Elküldé Isten irgalmassá­gát és kiragadott az oroszlá­nok körmei közül, míg kétsé­gek között aludtam.) Az 56. zsoltár 4-5. verse. A meglévő Perényi-emlékek- ből arra következtethetünk, hogy igen sok művészi értékű kisebb-nagyobb építmény és szobrászmunka díszíthette a várat, melyek áldozatául estek a következő századoknak. A várkápolna és az idő vasfogát máig is kiálló emlékek a ma­gyar későgótika és reneszánsz építészet, szobrászat igen je­lentős és kiemelkedő alkotá­sai. A siklósi várnak a maguk ko­rában országos nevű birtokosai mellett a vár egy nőalakja, Kanizsai Dorottya nevét szinte mindenki ismeri a magyar tör­ténelemből. A nagyasszony 7 575 és 1527 között sokat tar­tózkodott Siklóson. Első férjé­nek, Geréb Péternek halála után a nagyhatalmú Perényi Imre nádor felesége lett. A vádban laktak, (sőt második férjének halála után is ra­gaszkodott a vidékhez és innen irányította siklósi és a Dráván túl fekvő birto­kait. Kertjét, különleges virá­gait, magatermesztette gyógy- füveit, főúri udvartartását messze földön ismerték és be­csülték. A kápolna melletti várárokban a késő utódok ül­tetésében régtől szép kis kert volt; helyét ma is Kanizsai Do­rottya kertje néven ismerjük. A siklósi vár úrnőjének jelleme az elkövetkező megpróbáltatás és nemzeti tragédia óráiban mutatkozott meg igazán. Ami­kor hírül vitték neki. hogy Mo­hács nál meghaTt a király, Tö­möri Pál fővezér, mostohafia Perényi Ferenc váradi püspök, s a harcban elesettek közül ez­ren és ezren, nem tétovázott és nem késlekedett Kanizsai Dorottya. Arra várt csak, hogy a török eltakarodjék a csata­térről, s a környék négyszáz emberével az elhagyott síkra sietett, a meghalt hősöknek nagy közös sírokat ásatott és tisztességgel eltemette őket. Évszázadok távlatából ez vet ragyogó fényt Kanizsai Do­rottya nagyasszony alakjára és kimagasló jellemére. Ha más­sal nem mutatta volna meg hazaszeretetét, ezzel az egyet­len tettével is méltó arto, hogy történelmi nagyjaink között említsük a nevét. Egy egész or­szágot temetett Dorottya nagy­asszony, mely az önzés és a meg nem értés áldozata lett. . . Kanizsai Dorottya halála után, 1532-ben Perényi Péter Restaurátorok a vizsolyi templomban Hazánk egyik legérdeke­sebb középkori falképegyüt­tese a vizsolyi református templomban található. A restauráláshoz 1944-ben kezdtek hozzá. 1952-ben, majd" 1977-ben folytatták. Seres László festő-restaurátor vezetésével Sztrakai Judit és Faragó Ferenc festő-restau­rátor szeptemberre befejezi a nagy munkát. összesen több, mint 240 négyzetméter­nyi középkori freskót restau­rálnak a templom szentélyé­ben, illetve a hajójában. A képen; Faragó Ferenc a szentély falának restaurá­lása közben. lett Siklás egyedüli birtokosa. Roppant vagyon tulajdonosa. Temesi főispán, majd erdélyi vajda lett, miután Zápolya Já­nost a királyi székbe ültették. Perényi hol Zápolya, hol Ferdi- nánd pártján áll. Ingatag jelle­me okozta utóbb bukását. 1527 végén koronaőrként köl­tözött be a siklósi várba. Eb­ben az időben Ferdinánd-párli. 1529 nyarán Zápolya kézcsók­ra járult a szultán elé a mo­hácsi mezőn, ezzel elismerve hűbérurának. Perényihez tehát egészen közel került egyik leg­nagyobb ellensége, Zápolya János. Perényi, mint koronaőr a koronát és a koronázási jel­vényeket a távolabbi országré­szen fekvő birtokára, Sárospa­takra igyekezett átmenteni. Szerecsen János, aki a pécsi püspökség jövedelmét bírta és Zápolya állandó híve volt, a koronával együtt Petényit el­fogta és Pozsega várába zárat­ta. A korona előbb a szultán­hoz, onnan pedig a porta aján­dékaként Zápolya fejére került. Perényi a fogságból szeren­csésen megmenekült s főleg a dunántúli Zápolya-ellenes fő­urak segítségével hozzáfogott királyválasztási tervének keresz­tülviteléhez. Hogy a két király, Ferdinánd és János király elle­nében a szultán elismerje őt Magyarország királyának, kin­csekkel akarta megvesztegetni a portát. Egy aranykelyhet és 12 ezer arany értékű zafírkövet küldött ajándékul a portának. Szulejmán szultán előtt azon­ban nem sikerült személyesen megjelennie, mert Ibrahim pa­sa elfogta útközben és csak fiának, a kis Perényi Ferenc­nek túszuladásával engedte szabadon. A hagyomány sze­rint egyszer egész kocsi job­bágy-gyereket küldött a pasá­hoz, de gonoszságáért kemé­nyen meglakolt, mert a pasa átvette ugyan a magyar gyere­keket, fiát azonban nem adta vissza. Nem is került vissza ap­jához soha. Perényi utóbb új­ból átpártol Zápolya táborába, annak halála után ismét Fér dinánd-párti lesz. Ferdinánd azonban félt a roppant Peré­nyi-hatalomtól, elfogatta őt és Esztergom várának kazamatái­ba záratta. Perényi 1547-ben végre megszabadul börtöné­ből, ekkor is csak az ország- gyűlésen elhangzott követelé­sekre; kiszabadulása után azonban /548-ban meghalt. Szólnunk kell még Perényi Péterről, a Siklós-vidék refor­mátorától, a protestantizmus buzgó terjesztőjéről. A refor­máció elterjedése Baranyában a mohácsi csatavesztés után nem ütközött komoly akadály­ba. Móré Fülöp pécsi püspök elvérzett Mohácsnál, székét nem töltötték be, az erkölcsi­leg lesüllyedt alsópapság is el­hanyagolta a népet, természe­tes tehát, hogy a saját nyel­vén hallott tanokat örömmel befogadta. Perényi Péter halálával, aki­nek pályáját fény és árnyék egyaránt kísérte, ez az oli­garcha-család is kipusztul, a Perényiek többé nem szerepel­nek a vidék történetében, de lezárul a siklósi vár históriájá­nak és országos jelentőségű szerepének egyik fejezete is. Ugyanakkor rohamosan pusztul el minden kultúra, ami ma­gyar, a török másfél évszáza­dos járma alatt. Dr. Kovács András Kutató Diákok Köre Téma­meghatározó ules október 3-an A kiemelkedően tehetséges középiskolai diákok számára ez év júniusában — mint ahogy arról annak idején már hírt adtunk —, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia és a KISZ Köz­ponti Bizottsága megalapította a Kutató Diákok Körét, s az erre vonatkozó együttműködési megállapodást mindkét fél alá is írta. A központi szerződés tartal­mazza azt is, hogy az MTA te­rületi bizottságainak bázisán, így Pécsett, Debrecenben, Sze­geden, Veszprémben és Mis­kolcon az Akadémia és a KISZ helyi — területi és megyei — bizottságai egymással külön is kössenek együttműködési meg­állapodást. Baranyában a Pé­csi Akadémiai Bizottság és a KISZ Baranya megyei Bizottsá­gának képviselői október 3-án tartják témameghatározó ülé­süket, melynek keretében alá­írják együttműködési szerződé­süket a kutató diákok köreinek létrehozására. A középiskolák részéről már­is nagy az érdeklődés; a főbb tantárgyak, melyeknek bázisán létrehozzák a kutató diákkörö­ket, a következők: matematika, fizika, földrajz, történelem és szociológia. Ezeken a területe­ken belül olyan konkrét témák, részterületek közül választhat­nak a diákok, amelyek kapcso­lódnak az MTA kutatási terüle­teihez. Hogy mik ezek a konk­rét témák, azt a már említett október eleji ülésen döntik el véglegesen. A középiskoláknak ezután küldik meg a részletes listát, s o kutatómunkában részt venni szándékozó diákok ennek alapján adhatják be je­lentkezési lapjukat. A tervek szerint a konkrét munkát már októberben megkezdenék; egy- egy témában csak akkor indít­hatnak kutató diákkört, ha mi­nimum öten jelentkeznek. Ha azonban egy témakör sokakat érdekel, úgy abból több mun­kacsoportot is létrehozhatnak. A Kutató Diákok Körét az Aka­démia szakemberei irányítják, s remélhetőleg ez a munka nagyban segíti majd a tehetsé­gek kibontakoztatását. SZÜLETTEK: Szabados László, Bér Tímea, Magda Stefánia, Ribár Gá­bor, Papp Tamás, Barlai Róbert, Kaszás Ferenc, Lukács Balázs, He­ring Gyula, Szöcs Péter, Hári Ist­ván, Halász Tibor, Tankó Gábor, Bierkenstock Alexandra, Sándor Zi­ta, Nochta Lilian, Szabó Tímea, Biszak Gábor, Hegyes Zoltán, Vaj­da István, Borsos Tamás, Farkas Róbert, Strácz András, Breitenbach Balázs, Rudolf Eszter, Túri Ferenc, Balás Dániel, Habon Tamás, Mező­földi Zsolt, Szűcs Anita, Solt Zoltán, Storcz András, Kanizsai Tünde, Papp Éva, Boda Gyöngyi. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Sárkö- vi Dezső és Muschberger Irén, Ra- goncsa László és Berta Lilla, Fled- rich Béla és Kőszegi Éva, Molnár Jenő és Németh Ágnes, Szőnyi Lász­ló és Kreiner Szilvia, Major Zoltán és Svarc Szilvia, Mezei András és Dán Ágnes, Berkés György és Me­zei Mária, Budai Csaba és Ha­lász Anikó, Fenyvesi Béla és Török Ildikó, Szanter László és Jankovies Zsuzsanna, Tancsik János és Tömör Csilla, Kiss László és Földi Gyöngyi, Dénes József és Kis-Gadó Gabri­ella, Szél László és Kovács Tünde Katalin, Berta László és Falter Má­ria, Döme János és Baranyai Nóra Edit, Bartalis Béla és Halmai Csilla Irén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom