Dunántúli Napló, 1985. szeptember (42. évfolyam, 240-269. szám)
1985-09-23 / 262. szám
t985. szeptember 23., hétfő Dunántúli napló 5 lás Ferenc 1919-1985 iük Balás Ferencet, li Napló szerkesz- mdai előállitásá- abb kollégáink ma a legendában: Ba- erenc idejében olyan nyomdászok dolgoztak, akiknek elég volt egy csomó kéziratot küldeni, s másnap hibátlan, jól szerkesztett újság jelent meg. Természetesen ez sosem történhetett így. De valamennyien tudtuk, hogy a nyomdászok, kollégának számító munkatársaink képesek szakmájukban már-már művészi teljesítményekre. Balás Ferenc két évtizedig volt a Dunántúli Napló korrektora. A helyesírás valóságos tudósaként, a lelkiismeretes, pontos munka megtestesítőjeként minimálisra szorította az elírásokat, a hibákat. Magasszintű, példás szakmai munkája mellett a szakszervezeti bizottság titkáraként képviselte a nyomdászok érdekeit. Többször Kiváló Dolgozó kitüntetéssel, a Könnyűipar Kiváló Dolgozója címmel, a Munkaérdemrend bronz fokozatával, Engel János nívódíjjal ismerték el munkáját. Bulgáriában az Ifjú Gárda Idén már másodszorra szervezett nyaralótábort az Ifjú Gárda Pécs városi parancsnoksága. A tavalyi kezdeményezés után ez év elején egy olyan 40 fős maggal kezdhették meg a munkát, amelyet a nyári együttlét valóban összekovácsolt. ösztönzőleg hatott, hogy csak a legaktívabbak kapták meg a nyaralási lehetőséget. Tavaly 28-an vehettek részt és vonattal utaztak, idén busz- szal vágtak neki az útnak és már 48-an. Találóan oldották meg az utazás anyagi oldalát. A kiválasztott gárdisták három hetet dolgoztak a Pécsi Pannónia Sörgyárban, s ezzel a maguk erejéből teremtették meg az útiköltség felét. Jövőre Jugoszláviába, az Adriai tenger partjára tervezik a kirándulást. Cirill—Metód emlékmű Zalaváron A bolgár származású Cirill és Metód, a szláv írásbeliség két megalapítója közül Metód Vili. János pápa megbízottjaként — több alkalommal járt a hajdani1 Pannóniában. Metód halálának 1100. évfordulójáról ebben az évben egész Európában megemlékeztek. Hazánkban október 11-én Zalaváron Cirill—Metód emlékmű avatással adóznak a szláv írásbeliség megalapítójának. Maronka Csilla, a PNSZ új színésznője Az első kérdés az lett volna: jó színésznőnek lenni? Fiatalnak, szépnek? A kérdés felesleges. A válasz ott van minden mozdulatában a tánc- és énekórák fergetegé- ben, a Szonyává alakulásában, ha hallgatja a rendezőt abban. . . Jó, ez látható Maronkg Csillán. Az úgy kezdődött. . — . . . állandó szerepelhetné- kem volt már gyerekkoromban, mondták, legyek bohóc. . . Az úgy kezdődött. . .- ... az iskolai szavalóversenyről ugyan nem én jutottam tovább, de mondták, menjen a Maronka, mert az első a kémiaversenyt is megnyerte, s ő inkább azt választotta. Egy örkény-egypercest mondtam, és kaptam egy első helyet.. . Az úgy kezdődött.,. — ... az újvidéki 'televízióba hívtak nyárra bemondónak, s Újvidéken is van lőiskola, de csak kétévente indul színészszak, s úgy gondoltam, ha már színésznő leszek, tanuljak Budapesten. . . A kishegyesi kislány - „az ott van Szabadka környékén" — tehát felvételt nyert a szín- művészeti főiskolára. Amire büszke ebből az időszakból: főiskolásként játszik három darabban.- ... volt egy beugrásom a Macskákba. . . A főiskola után egy évre Zalaegerszegre szerződik, onnan hívják Pécsre. Itt rohan az egyik próbahelyről a másikra, táncórára, énekgyakorlásra...- ... az a jó, hogy nincs időm magamra. Még soha nem csináltam operettet, most benne vagyok a Bajadérban, s a másik véglet, ami szintén új, Szonya a Ványa bácsiban. Szeretnék Júlia lenni, szeretnék boszorkány — azt szeretném, ha soha nem lenne időm másra, csak színésznőnek lenni. .. Ha megy az utcán, a boldogság is tükröződik a kirakatokban. Jó dolog Maronka Csillának lenni. B. L. Milyenek a magyar borok? Beszélgetés egy kanadai borászprofesszorral — Az attól függ — néz rám természetes arckifejezéssel Ronald Ernest Subden kanada1 professzor, aki hazánkban töltött néhány napot, hogy tanulmányozza ismert és számára ismeretlen borainkat. Válaszait mindig megfontolja, és különösebben nem is ügyelve arra, hogy diplomatikus maradjon, óvatosan és udvariasan szellemes válaszai meggyőzően hatnak. Kérdésem, amire kedves mosoly után kezdi válaszát- melyik pécsi és környékbeli bor ízlett a legjobban a megkóstoltak közül?- Az attól függ - mondta még egyszer —, a cirfandli a legjobb étkezések előtt, a char- donnay tavasszal és salátákhoz, a kékfrankos és a cabernet pedig ideális a hal- és vadételekhez . . , Igen jó Ízűek a magyar borok, a pécsiek közül pedig a chardonnay Ízlik leginkább, — tette hozzá személyes véleményként. Ronald Ernest Subden a kanadai Guelph városában mú- l.ödő egyetem mikrobiológus, genetikus professzora. A hazai méretekkel mérve hatalmas intézményben 12 000 .hallgató tanul. Régóta hobbija a borászat, és hogy őt jelölték ki ennek a tudományrésznek a tanítására, végül is örömmel vette tudomásul. Azokat tanítja, akik szállodai dolgozóként, kereskedelmi alkalmazottként kapcsolatban állnak vagy állhatnak azokkal az emberekkel, akik eldöntik, hogy Kanadába milyen borból, melyik országból és merényit szállítsanak. Mi sem természetesebb tehát, mint mondotta, hogy most az európai országokat járja, ismerkedik a borok egymástól könynyen vagy nehezebben elkülöníthető ízével. Hiszen tapasztalatairól beszámol tanítványainak, akik előbb-utóbb közvetlenül is hasznosíthatják'az elmondottakat. Sző sincs valamiféle fizetett luxus-utazásról. Subden megnyert egy, a témával kapcsolatos ösztöndíjat, az ebből kapott összeg fedezi az út felét, a fennmaradó rész saját pénze. — Elégedett magyarországi tapasztalataival? — A magyarok nagyon kedvesek. A Pannonvín különösen jó partner. Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy a magyar és az észak-amerikai Ízlés alapvetően különbözik egymástól, legalábbis a borok tekintetében. Nálunk a könnyű, édeskés, lágy borokat kedvelik, mig úgy tudom, önöknél a testesebb, fűszeres italok a népszerűbbek. — üzletet is kíván kötni a Pannonvinnel?- Félreért. A legfőbb feladatom, hogy hallgatóimat, a leendő szakembereket megfelelően informáljam tapasztalataimról. Természetesen kapcsolatban állok a külkereskedelmi vállalatokkal is, de ha kiderül, hogy valamelyiket nem úgy informálom, mint a többit, problémáim származhatnak belőle. Bozsik L. „Cinkelten...” — Szóval tudja, hogy ültem . . . — Persze. Azért találkoztunk. — Azt is tudja, hogy becsületesnek tartom magam és nem bűnözőnek, annak ellenére, hogy.., — Igen. Lényeg, hogy az ember erősen higyjen önmagában. Sok esetben ez segít. E hirtelen előkapott bölcselkedésre P. gyanakodva néz rám. Neki más a véleménye. Szegeden ült a vádlottak padján, hátuk közül ő kapta a legkevesebbet: három esztendőt csalások, visszaélések miatt. „Az anyagtelepen dolgoztam, nekem csak az volt a dolgom, hogy a csomagolt csempéket, szerelvényárut, kisebb tételben cementet rakjak fel a megrendelők kocsijára. Aztán egy idő múlva a főnök először százast, aztán gyakrabban egy- egy Adyt tűzött az ingem zsebébe. Mindjárt tudtam, hány óra. De hallgattam, pedig iszonyatosan nyomasztott a dolog. De ha nem jönnek rá, tőlem akkor sem tudtak volna meg semmit. . .” Amikor szabadult, másfél évet dolgozott még az Alföldön, hol itt, hol ott, aztán — hogy meneküljön az ismerős körökből — Pécsre jött, elhunyt apjának- valamikori szülővárosába. Most itt ülünk egy II. osztályú étterem asztalánál: gondosan kiválasztja az olcsóbbik menüt egy üveg ásványvízzel. Borravalót nem ad. „Az okozott kárt viszsza kell fizetnem. Lefogják a béremből." — Mindig itt vacsorázik? — Néha és csak hétvégén, üzemi konyhára járok a vállalatnál. Olcsó. Igényeim nincsenek. Egyelőre. Különben ez az egész egy pokoljárás. — Már mint hogy micsoda? — így élni, „cinkelten". Hivatalosan persze nem éreztetik velem, de hát az ember nem csak a munkahelyén él. Voltak nekem is terveim. Érettségi után gondoltam összeszedem magam egy kicsit, aztán szakközépiskolában tanultam volna esti tagozaton. Fel is vettek, de akkor bukott a társaság. Ősz elején. Volt egy csendes, szolid lány, akivel jártam, de a szülei még azon az őszön eltiltották tőlem. A sittről írtam neki kétszer, nem válaszolt. Sokan kedvelik az őszt, én utálom. P. most huszonhetedik évében van. Fekete pólóinget visel, farmert, drága Adidas-ci- pőt. Középtermetű, jóvágású férfi, csuklójára akasztott kis táskában hordja vállalati igazolványát, pénzét, aztán a „személyit”, amelyből az a bizonyos három év hiányzik. Baráti köre nincs, munkahelyi társainak szövegét pedig unja: „Milyen volt a siti? Hogy bírtad ki nők nélkül? Mások fölfelé buknak, te meg tróge- rolsz?! . . — Ez az albérlet jó — mondja. — Az öreglány, — akinél lakom —, tudja, hogy mi történt velem. Azt mondta: mindenki magában hordja a rosszat is, jót is. De azért zár előlem mindent, amit csak lehet. Egy gyümölcstárolót építettünk neki a nyáron a szomszédos kőművessel — magam részéről persze ingyen —, aztán behordom neki a szenet, öntözöm a kis kertjét, alkoholt nem iszom, soha nem is tettem, nőket nem viszek az albérletbe, s mégis . . . mégis gyanakszik. Ha az újságban elolvasom a bírósági híréket, mindjárt leperegnek előttem az utóbbi évek. Minden büntetést le lehet tölteni egyszer, de hogy önmagambái mikor szabadulok, azt még elképzelni sem tudom. Hiába, „cinkelt" vagyok, megbélyegzett. Rab Ferenc Garancia nélkül Gondoltunk ró — természetesen — már korábban is, hogy megkérdezzük a Pécsett épülő szennyvíziszap-granuláló kivitelezőjét: miért a sokszori határidőmódosítás, a már-már konoknak tűnő késedelem? Ám megérzésünk — bár ez vajmi ritkán rúg labdába — azt súgta: ráérünk még . . . így hát választottuk azt a gyakorlatot, hogy minden újabb és újabb átadási határidő eljöttékor rákérdeztünk Solti Dezsőre, a Pécsi Víz- és Csatornaművek igazgatójára: teljesítette-e legutóbbi ígéretét a kivitelező, a Budapesti Vegyipari Gépgyár? Ezt tettük most is annak okán, hogy szeptember 18-án volt a pécsi bűzgondok enyhítésében egyik főszereplőnek szánt létesítmény műszaki bejárása. Nos, az igazgató válasza semmiben sem tért el a korábbiaktól. A műszaki átadás ugyanis meghiúsult. Egy — minden érintett részt vett ebben — bizottság vizsgálta: üzemeltethető-e már a létesítmény. Az egyöntetű megállapítás: messze nem, mert még mindig olyan mértékű a hiányosság. — Hosszan sorolhatnám az elmaradt munkát! — panaszolja Solti Dezső. Többek között át- és bekötések, sőt: az automatika szerelése is késik. A kivitelező azt ígérte, hogy egy hónapon belül olyan fokra emeli a létesítmény műszaki készültségének fokát, hogy — meg lehet ismételni a műszaki bejárást... Azaz: kezdődik elölről az átadási procedúra. Vélhető — aggód, nak a beruházó, a bonyolító az üzemeltető — eddig jó pár alkalommal bizonyult mán hogy a BVG ígérete mögött nehéz garanciát felfedezni. Erre az aggódásra Solti Dezsőtől hallottak alapján gondolunk, aki így fogalmazott: — Igen derék munka kell a kivitelezőtől ahhoz, hogy október második felében üzembe lehessen helyezni a szennyvíziszap-granulálót . . . Mészáros A. Diavetítő - petróleum- lámpával Az a kislány, aki annak idején behúzta a szoba sötétítő függönyét és diavetítőjével meséket rajzolt a fehér lepedőre — ma már nagymama. Gyermekkora kedvenc játékát, legkedvesebb mesefiguráit azonban eddig őrizgette, hogy most — hallva a hírt: használt fotó- és optikai cikkeket vásárolnak a pécsi szakboltban — bevigye, (elajánlja, nem kis csodálkozására — meséli Szajkó Károlyné, a Kossuth Lajos utcai bolt helyettes vezetője — az eladóknak, akik kifinomult csodafényképezőgépekhez, bonyolult optikai műszerekhez szoktak — a régi kis diavetítő ugyanis még petróleum- lámpa segítségével vetítette a meséket a kerekszemű gyerekeknek. Évente két alkalommal rendezi meg ezt a vásárt az OFOTÉRT, van egy boltja Budapesten, ahol csak ilyen régi, poros ládákból, fiókok mélyéről előkerült dolgokat árusítanak, sőt: az igazi ritkaságnak számító relikviákat a bolt múzeumában állítják ki. A pécsiek szerdán és csütörtökön jelentkeztek használt fotó- és optikai cikkekkel, elég sokan. Ezek egy részét mindjárt megvásárolták, más részüket irányár mellett vették át azzal, hogy árverésre kerülnek, mégpedig november 12-én Budapesten, a Magyar Kereskedelmi Kamara épületében. Másolóberendezések, box- és favázas fényképezőgépek, viharvert írógépek, lornyo- nok — ki tudja felsorolni, mi minden kerül elő ilyen alkalmakkor a lakások rejtett zugaiból. Voltak persze nagy értékű relikviák is, mint példáiul egy eredeti Leica- gép, amelyért 7000 forint körüli összeget állapított meg irányárként az OFOTÉRT szakembere — árverésre kerül. Vagy egy csuda öreg amerikai írógép 1200 forintért, egy olyan Pajtás fényképezőgép, amely 15 évvel ezelőtt tokkal együtt 200 forintba került, most többet kap érte tulajdonosa. M. A.
