Dunántúli Napló, 1985. szeptember (42. évfolyam, 240-269. szám)
1985-09-12 / 251. szám
1985. szeptember 12., csütörtök Dunántúlt napló 3 Százé üres a pécsi 500-as Emberformáló iskola T ucatnyi kalapács sújt egyszerre a fémre, pillanatnyi szünet nélkül egyengetik, nyújtják a vasat az apró munkáskezek. Már egy sincs köztük, aki tövénél fogja a kalapács nyelét — második hete folyik az oktatás a Pécsi 500-as sz. Zrínyi Miklós Ipari Szakmunkásképző Intézet tanműhelyében — néhányuknak azonban még nem gyógyult be 3 tenyere, a munkásélet első sérülése. Vasillat. • Néhány hét múlva majd reszelőt kapnak az elsőévesek, először egy kisebb, majd a félkilós kalapácsot kell elkészíteniük, grammnyi, milli- méternyi pontossággal. 1973 óta tizenharmadik alkalommal népesült be az intézet 200 munkahelyes tanműhelye, amelyben kabinetrendszerü oktatásban 450 vas- és villamosipari szakmunkást oktatnak. Sajnos, az idén már nem lehet itt Kecskés József műszaki tanár, a tanműhely volt vezetője, aki csaknem negyedszázadig oktatta a szerszámok helyes fogására, később a nagy szaktudást igénylő munkadarabok elkészítésére, emberségre, a majdani munkáséletre a gyerekeket. Pedig az idén néhány vállalat segítségével elkészült a korszerű mechanikai mérőműhely is, amely az oktatók, a tanulók magas szintű szaktudásának talán leglátványosabb bizonyítéka. Nagy Zoltán talán még sosem beszélt volt tanárai, az iskola mostani legjobb tanulói előtt a szakma szeretetéről (még júniusban rendezték a találkozót, amelyen az iskola dicsőségtábláján szereplő egykori diákok, a mostani legkiválóbbak és a tanárok vettek részt), kicsit elfogult is, hiszen mint sztárt mutatják be; tagja volt ugyanis annak a magyar csapatnak, amely a KGST-or- szágok moszkvai esztergályos versenyén aranyérmet nyert. — Egyszerűen szerencsés vagyok. Nem a verseny miatt, csak azért, mert azt a szakmát választottam, választhattam, amely a legjobban érdekelt, és amelyet tanulóéveim alatt itt az intézetben nagyon megszerettem. Ki lehet jó esztergályos? Elsősorban az, aki szereti ezt a munkát, nem árt persze a jó kézügyesség és a szellemi felkészültség sem, a mostani gépekhez ugyanis már elméleti tudás is kell. Ezért is jelentkeztem a szakmunkás- vizsga elvégzése után azonnal a szakközépiskolába, úgy érzem, az érettségire is nagy szükségem van . . . Nagy Zoltán egyébként az MHSZ Ércbányász modellező klubjának sportolója, 1984-ben az Európa-bajnokságon a magyar válogatott tagjaként is részt vett. Az apró versenyautók készítéséhez — mondani sem kell — milyen magasszintü szakmai tudás kell. Legszívesebben a mában időznék: elnézném a gyerekek keze alatt mindennapi életünkhöz nélkülözhetetlen tárgy- gyá formálódó vasat, a pattanásos arcú, mutáló hangú kamaszokat csakúgy, mint a már valóságos szakmunkás ügyességű, szinte férfias munkássá formálódott fiúkat. Huszonhét szakmában 2000 szakmunkás- tanulót képeznek, száz esztendő alatt több tízezernyi szakmunkás-bizonyítványba került az iskola pecsétje. Vissza kell hát néznem a múltba is. A tanoncok iskolarendszerű oktatása ugyan már a XVI11-ik század végén kezdődött Baranyában, az ipartanodát 1846 novemberében nyitották meg Pécsett, a rendszeres tanonciskolái oktatást mégis csak az 1884. XVII. te., a második ipartörvény teremtette meg. A Pécsi Ipartestület elsők közölt volt az országban, amely éppen az új ipartörvény alapján megalakult. A város társadalmi életében nagy szerepet iátszó testület legelső közgyűlésén (1885. XII. 28.) felvetődött a tanoncoktatás segítése. Az év szeptemberében ugyanis a Belvárosi és Ágoston téri iskolákban előkészítő osztályokat szerveztek olyan „ifjak számára, akik iparos pályára szánják magukat": Pécs szabad királyi város iparostanonc- iskola első igazgatójának Varga Ferencet nevezték ki. Negyed századdal később (1909) az okiratok már arról tanúskodnak, hogy megrendezték a tanoncok munkakiállítását, amelyen kitűnő munkadarabokat mutattak be, 117 tanuló dicséretet, 70 elismerést, 80 pénzjutalmat kapott. Ebben a tanévben halt meg Schneider István felügyelő igazgató, aki egész munkássága sorár arra törekedett, azt vallotta, hogy csakis tanult, a szakmájukban, elméletben és gyakorlatban egyaránt magasszintű képzésben részesült iparosok lehetnek a magyar ipar fejlődésének hasznára. Újabb húsz esztendőre volt szükség (1929), amíg a gondolathoz megteremtették a körülményeket is, ugyanis ekkorra készült el Pécsett, a Rét utcában az új tanonciskola, amely ma is otthont ad „az ötszázasnak". Az első tanévet még óraadó tanárokkal indították be (47 fő), 1933-ban a magyar tanoncképzés fél évszázados évfordulóján „Áldott emlékű öregjeinknek" nevezi őket Varjas József igazgató. * A második fél évszázadot Blesz József igazgatóval már együtt rohanjuk át, az iskola történetét végigkövetni vázlatosan is csak 130 oldalon lehetett abban a tartalmas kiadványban is, amelyet a centenáriumra emlékezve kiadtak. — A magyar iparosnevelés legnagyobb szépséghibája — mondja az igazgató —, mindig is az volt, hogy „ha nem tanulsz, inas leszel". Sajnos, ezt a szemléletet máig sem tudtuk megváltoztatni. Pedig az itt végzettek közül vannak közgazdászaink, többen műszaki főiskolát végeztek, katonatrz- tek, tanárok, jogászok . . . — Régen az ifjút az ipari pályára gyakran rossz iskolai bizonyítványa vagy szegénysége kényszerítette. Ebben a tudatban lépte át a legtöbb inas a mesterműhelyt vagy az iparostanonciskola küszöbét. Szerintük ezen a két helyen nem kellett magát agyongyötörnie, fejtörő munkát végeznie. A magyar ipar lassú fejlődésének talán ez volt az egyik oka, talán mostani gondjaink egy része is ebből a szemléletből származik. A tanonciskolát 1948 nyarán államosították, a képzés a legjobb hagyományait felhasználva, az 1949-es IV. törvény alapján megkezdődött a szocialista szakmunkás- képzés — tér vissza Blesz József az iskola történetére. Kamu Évára gondolok. * Az énekkari próbáról hívják ki a csinos, szőke lányt. Sajnálom megzavarni a próbát. A szakmunkásképzésben ugyan nincs ének-zeneoktatás, de mégis, a 80-100 fős kórus aranyminősítésének köszönhetően évtizedek óta szívesen hallgatják a legrangosabb hangversenytermekben is. Éva szeret és tud is énekelni. Ö a KISZ-szervezet és az osztály kultúrfelelőse is. Harmadéves. Férfiruha-szabó tanuló. Apja villanyszerelő, édesanyja női szabó. Kiválóan végezte az általános iskolát. Kamu Évára gondoltam, amíg az igazgató a lassú szemléletváltozásról beszélt.- Nem, én nem akartam szakmunkás lenni, az óvónői hivatás volt gyermekkori álmom. Csalódottan jöttem ide. Egy pillanatig a centenáriumi ünnepség jut eszembe, talán nem a legjobb riportalanyt választottuk. Éva azonban nem hagy sokáig tűnődni.- Itt is a jó tanulók közé tartozom, az elmúlt két évben az 500-asban rádöbbentem, hogy nemcsak a gyerekek nevelésében, irányításában lehel öröm. Ruhaipari technikumban szeretnék tovább tanulni, tanáraim azt mondják, van bennem vezetői hajlam, bizonyára képes lennék irányítani egy felnőtt közösséget is. Az intézet segített tulajdonképpen a pályaválasztásom korrekciójában. Most már nem is bánom. Talán majd nemcsak a munkahelyemen, hanem a családban is tudom hasznosítani tanult szakmámat is. A gyerekeknek egy-egy ruha . . .- Bizony — mondja Blesz József -, a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után lehetőségük van, hogy további három év tanulással érettségit szerezzenek. Jelenleg is 240 fő esti, illetve levelező hallgatónk tanul az érettségiért. Nevelő- testületünk (112 fő) ezt a feladatot is felvállalta. De nem csak ezt. Még Lengvári István igazgató korszakában megkezdődött az a sorozat, amely az iskola hírnevét a tanulmányi versenyeken, a kulturális seregszemléken, a sportban egyaránt növelte . . . A szakmai és a tanulmányi versenyek tucatjain ott találjuk az 500-as diákjainak nevét, éppen az évkönyvből olvasom, hogy csak 1968-tól 12 országos első helyezést értek el. Az 1983-84-es tanévben például a Szakma Kiváló Tanulója országos versenyben az első helyet, ugyanebben az évben a szakmai és tantáigyi versenyek összesítése alapján a második helyet foglalja el az iskola. A fotószakkör és az énekkar a Szocialista Kultúráért kitüntetés birtokosa. Sportban: labdarúgásban egész sor NB l-es, sőt válogatott szintű játékos tanult szakmát az intézetben, az idén tavasszal a kézilabda csapat országos középiskolai bajnokságot nyert. Az intézet tanulóinak 50 százaléka a KISZ, 95 százaléka pedig az ifjúsági szakszervezet tagja. * Varjas József egykori Igazgató 1945. augusztus 20-án ezt mondotta: a magyar népnek ez a fontos, rendkívül nagy- jelentőségű iskolája a hivatását hogy betölthesse ... Tíz pontban foglalta össze a tennivalókat. Az elmúlt négy évtized alatt az elődök hagytak bőven tennivalót az iskola mostani nevelőire, a társadalomra is. Lombosi Jenő Táborok diákoknak, felnőtteknek A korábbi évekhez hasonlóan az idén nyáron is számos táborban kínált lehetőséget a diákoknak és a felnőtteknek az ismeretek gyarapítására, a tapasztalatszerzésre a KISZ KB Középiskolai és Szakmunkástanuló Tanácsa. A hagyományos balatongyö- röki, úgynevezett felkészítő táborban — amelyet iskolai KISZ-bizottsági titkároknak szerveztek — 170-en vettek részt. A fiatalok megismerkedtek a mozgalmi munka megújításával kapcsolatos elképzelésekkel, s jövőbeni tevékenységükhöz módszertani útmutatást is kaptak. A csopaki diáktanács-titkári tábor százhúsz lakója a kollégiumi közösségi élet fejlesztéséről, a tavaly decemberi országos kollégiumi konferencia állásfoglalásának meqvalósításáról kapott ismereteket. 4-’ országos diáknapok pályázataihoz kapcsolódva négyféle szakmai tábort szervezett a KSZT. A honismereti tábornak a Szigetköz, a képzőművészetinek Mártély, a filmesek, a fotósok, a diósok táborának Szolnok, a diákírók, diákköltők találkozójának pedig Sárvár adott otthont. Ezekben a táborokban mintegy négyszáz, az ODN pályázatain színvonalasan szereplő diáknak nyújtottak szakmai továbbkéozést. A foglalkozásokat fiatal művészek, a honismeretben járatos szakemberek vezették. A velencei Expressz üdülő- központban a műszaki, tudományos, technikai diákköri oáiyázatok legjobbjai számára szerveztek szakmai táborokat. A híradás- technikai és gépjárműtechnikai táborban az előadásokon, a szakmai beszélgetéseken túl lehetőség nyílt pályamunkák bemutatására, illetve tanulmányi kirándulásokra is. A számítástechnikai táborban 210 diák ismerkedhetett a különböző programnyelvekkel. Itt került sor a tanulók pályázatainak értékelésére is, a dolgozatok között igen magas színvonalúak is akadtak. A táborban 46 személyi számítógép állt a diákok rendelkezésére. Fadd-Domboriban az iskola megújításának elméleti kérdéseivel foglalkozó tábort szerveztek 90 általános- és középiskolai tanár részvételével. Az előadók, a vitavezetők a hazai neveléstudomány kiemelkedő képviselői voltak. A referátumokban, illetve a pódiumbeszélgetéseken az iskola helyzetével és a társadalommal való kapcsolatával, valamint a nevelőiskola koncepciójával foglalkoztak. Az elsőéves lakatostanulók létravasalásokat készítenek a bútorgyár részére. Fotó; Lauer Györgyi „Ezt a hitet nem tudják tőlem elvenni” Portréfilm Bódis Irénről Bódis Irén Lauer Györgyi felvétele — Miért ilyen rövid ez a film? — kérdezte a sajtóvetítés befejeztével Kulka János, a tegnap még pécsi, ma pedig kaposvári színész. Bódis Irénről, a Pécsi Nemzeti Színház nyugalomba vonuló művészéről készített portréfilmjét mutatta be ugyanis az MTV Pécsi Stúdiója a Kossuth Klubmoziban. A nézőtéren ülő pályatársak, Szirtes Ádám, Péter Gizi, Sólyom Katalin, a fiatalok közül Oláh Zsuzsa, Kulka, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója, Nógrádi Róbert, aztán a családtagok, tisztelők, barátok mindannyian belefeledkeztek egy élettörténetbe. Bódis Irén életútjába, amit Radó Gyula rendezett portréfilmmé. Hársá- gyi Margit szerkesztőriporter volt a művésznő értő és beleérző beszélgetőpartnere, Háda Sándor a film operatőre. A mesterkéltség teljes hiánya jellemezte Bódis Irént ezúttal, az önvallomás alkalmával is, akárcsak színpadi és filmszerepeiben. A most nyugdíjba vonuló művésznő többször elmondott valamit, ami nemcsak az ő emberi, művész: hitvallása, nemcsak a háború után indult szinészgenerációé hanem egy egész nemzedéké. Azoké, akik előtt akkor nyíltak ki a főiskolák, egyáltalán az iskolák kapui, és akik hittek abban, hogy feladatot kaptak, amit teljesíteni kell. Ezt a feladatvállalást említette több ízben Bódis Irén is. „Ezt a hitet nem tudják tőlem elvenni" - szól a film mottója. Egy eltűnt világba, egy másik Magyarországra vittek bennünket a visszaemlékezés szavai, amelyben egy örökké munkáért reszkető, öt gyermekével magára maradt édesapa neveli gyerekeit becsületre és tisztességre; amelyben egy szélhámos vándortársulata jelenti a vidéki kislány számára az első találkozást a világot jelentő deszkákkal, s egy már 1945 utáni budapesti munkásünnepség a találkozott a versmondással. Petőfit szavalja ekkor Bódis Irén: „Ha majd a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet, ha majd a jognak asztalánál mind egyaránt foglal helyet...” — és az első sorban ott ül bőrkötényben édesapja is. Aztán egy asztal- társaság elevenedik meg a múltból szemközt Soós Imre és Szemes Mari . . . Majd egy filmforgatás, számára az első, az Úri muri; Gellért Endre jellemzése: ha megfelelő társulatba kerül, kitűnő tragika válhat belőle. És a szerepálmok: Moliére furfanggal, leleménynyel teli parasztszolgálói, meg Johanna ... Sok-sok munkás- és parasztasszony figuráját keltette életre a művésznő az eltelt három évtizedben a Pécsi Nemzeti Színház színpadán és filmen, hiszen a filmesek is évekkel ezelőtt felfedezték karakterszínészi adottságait. Elég a Szabó István-alkotások emlékezetes epizódszerepeire gondolnunk. Két elkészült filmje áll most is bemutatás előtt: az egyiket Bereményi Géza forgatókönyve alapján forgatták, a másik gyermekeknek készült. A nagyközönség szeptember 18-án láthatja a televízióban Bódis Irén portréfilmjét, amely — visszatérve a legelején feltett kérdéshez — azért nem több harminc percnél, mivel ennyit enged csak a vidéki televízióstúdiók műsorkerete. A látottakban azonban jóval több van harminc percnél, és ez a főszereplő érdeme, meg az alkotóké, akik kitűnően bántak az interjúk és a játékfilmek adta nyersanyaggal. Summázata mindez egy pályának, mégsem lehet búcsú a pályától, hiszen a színészről nem lehet elképzelni, hogy nyugdíjba menjen, mint egy hivatalnok. Valahol most is várnak rá a szerepek - a színpadiak és a filmbéliek. Magánemberként pedig a fele- leség, az édesanya és a nagyanya szerepei egy szerető család körében. Gállos Orsolya
