Dunántúli Napló, 1985. szeptember (42. évfolyam, 240-269. szám)
1985-09-26 / 265. szám
1985. szeptember 26., csütörtök Dunántúlt napló 3 Mi kell a jó házassághoz? Nyolcadik osztályosok elképzelései a családról Szükség van-e házasságra? Mi kell a jó házassághoz? összeütközésbe kerülhet-e a magán- és a közélet? Milyen a munkamegosztás a családban? Változik-e a férj, feleség és a gyerekek döntési jogköre? Van-e értéke az érzelmeknek? Vannak-e családi ünnepeink? Hány gyereket neveljünk? Megannyi kérdés, amely egyoránt foglalkoztatja a szaktudóst és a hétköznapok emberét, az idősebbet és a fiatalt. A gyerekeket is. Két iskola — egy Pécs közeli és egy ormánsági — nyolcadik osztályos tanulói írták le a fenti kérdésekről véleményüket. Őszintén, kritikusan, tanulságokkal. A házasságot és a családot általában vitán felül álló '-értéknek tartjuk. Meglepő tapasztalat, hogy a nyolcadik osztályos gyerekeknek csupán a háromnegyed része válaszolt határozott iqen- nel arra a kérdésre, hogy szükség van-e házasságra. Az elutasítások és a határozatlanság mögött világok san kimutatható a bizonytalan családi háttér, a szülők házaséletének kudarca. Ezek után izgalmas, hogy a tizenévesek mit tartanak fontosnak a házasság sikere szempontjából. Meqadott értékekből a tanulók önállóan alkottak sorrendet melynek összesített eredménye a következő- 1. szerelem (87%), 2. megértés (83" n), 3. hűség (63%), 4. megfontolt pórválasztás (56%), 5. alkalmazkodás (53 %), 6. anvaaiak (46%). 7. azonos társadalmi helyzet (26%) és ''égül azonos szintű műveltség (24%). A qverekek könnyűszerrel el tudták képzelni az alábbi kis történetet: ,,Már családos vagy, kisgyermekeid is vannak. Te munkahelyeden fontos társadalmi munkára jelentkeztél, mely késő estig eltart. Házastársad esti tagozaton tanul. és ugyanezen az estén kell iskolába mennie. A gyerekek kicsik, eqve- dül nem maradhatnak." Vajon hoqvan oldanák meg ezt a konfliktushelyzetet? A válaszokból kiderült, hogy nagyszülő nélkül nem megy: a tanulók 75 százaléka va- lameh'ik nagyszülő segítségét venné igénybe. Csak utána következnek a szomszédok, barátok, ismerősök. Tanulságos, hogy a társadalom intézményes segítségével (pl. bölcsőde) csupán egyetlen tanuló számolt. Tapasztalatból tudjuk, hogy a családi feladatok ellátása nagy terhet ró a mai családtagokra, Sokan a megoldást a házastársak közötti arányos munkamegosztásban látják. Nem érdektelen, hogy milyennek tartják gyermekeink a jövő családjának mun- kameqosztását és a családi döntési jogokat. Úgy tűnik, hogy nem számolhatunk alapvető értékrendváltozással ezen a területen. A gyerekek felkeltése, mosdatása, öltöztetése, a reggelikészítés, a főzés a mosás, a gyerekek esti lefektetése túlnyomórészt továbbra is női munka marad. Amint az apának kell megjavítani, ha a ház körül elromlik valami, az ő feladata a hivatalos ügyek elintézése is. Közös munka a takarítás, valamint az apa és az anya együttes tiszte vendégeket hívni és a kisgyerekeket sétáltatni. Figyelemreméltó, hogy a gyerekek megkimélése a tanulók értékrendjében sem változik, ugyanis majdani gyermekeiknek csupán egyetlen feladatot szánnak; a bevásárlást, ám nem mindannyian, csupán a tanulók 34 százaléka. Hogyan alakulnak a döntések a családon belül? Elsősorban az anya dönt háztartási kérdésekben. Az anya és az apa együtt határozzák meg, hogyan alakuljon a család jövedelembeosztása, s hogy mennyi zsebpénzt kapjanak a gyerekek. Már a gyerekek is beleszólnak abba, hogy milyen műsort nézzenek a televízióban, hol nyaraljon a család és mikorra essen a nyaralási idő, és hogy elköltözzön-e, hová költözzön a család. Érdekes tapasztolat, hogy az apának nincs kizárólagos döntési jogköre egyetlen területen sem. Ugyanakkor halványul az anya érzelmi központszerepe a tanulók értékrendjében. Arra a kérdésre ugyanis, hogy ki fogja elsimítani a veszekedéseket, a tanulók többsége azt válaszolta: együtt, illetve a gyerekek. A családtagok közötti érzelmi kapcsolatokat tudatosan ápolni kell. Ennek érdekében sok együtt töltött időre lenne szükség. Olyan értékrendre, amely nem érzi pazarlásnak a családi kirándulást, a közös programokat. — Mit választanál? — tettük fel a kérdést a gyerekeknek. — A hét végi előnyös kereseti lehetőséget, vagy a réqóta tervezett közös családi kirándulást? A tanulók fele-fele részben választotta egyiket, illetve a másikat. A családi ünnepek sorát a születésnap és a névnap vezeti, ezeket követi a karácsony és a húsvét, majd a szilveszter és úiév következik. A házastársi évforduló a tanulók egyharmadá- nak tervei között szerepelt. A jelek szerint a Mikulás (Télapó) veszít jelentőségéből. Ám a társadalmi és nemzeti ünnepek sem hódították meg a családi ünnepeket a gyerekek értékrendjében. Véqül pedig a család legfontosabb funkciója következik: a gyermeknevelés. Szükséges-e a jó házassághoz gyermek? A tanulók 78 százaléka válaszolt igennel. A bizonytalanság a tervezett qyermekszámban is megmutatkozik. A Pécs közeli iskola tanulóinak átlaga 1,5 gyermeket terveznek; ez a szám az egykés hagyományú ormánsági gyerekeknél 2,3. Egyik helyen sem éri el a háromqyermekes ideált. A tapasztalt különbség oka a családi mintában is kereshető: a Pécs közeli iskola tanulói közül négynek nincs testvére, itt a megkérdezett 18 tanulóra összesen 20 testvér jut. Az ormánsági iskolának ugyancsak 18 tanulója 29 testvérről számolt be. Noha az idézett vizsgálat eredményeiből messzemenő következtetéseket levonni nem lehet, annyi nyilvánvaló, hogy a gyerekek meglepő érettséggel, s némi borúlátással szemlélik a házasság intézményét és a családot. A családi életre nevelést végző pedagógusnak nem lehet célja egy elvont és eszményi család bemutatása: számolnia kell a gyerekek tapasztalataival. Miksa Lajos Operaházi balettegyesület alakult A héten jelentették be, hogy a Magyar Állami Operaházban balettegyesület alakult Fodor Antal vezetésével. Az egyesület jogilag tekintve talán a gmkhoz hasonló, természetesen a művészeti élet sajátosságai szerint. Fodor Antal, oki pályáját egykor a Pécsi Nemzeti Színház balettegyüttesében kezdte, legutóbb a Próba című — Presser Gábor zenéjére tervezett — koreográfiájával aratott sikert a mecsekalji városban, s utána még Európa legtöbb országában. Tőle kérdeztük:- Mit akar a balettegyesület?- Az operaház komaraba- lett együttese leszünk, hasonlóan a világ nagy operaházaihoz. Például a londoni Covent Gardenben, vagy a párizsi Nagyoperában is van egy kisebb együttes. Ezek arculata eltér a nagy operaházi együttesek arculatától, korszerű, kamarajellegű kortárs baletteket akarunk mi is bemutatni, de játszunk az Operaházban már látott kamaraműveket is (Bé- jart Balanchine), amelyek nem illenek teljesen az opera színpadára, s az operaház balett- igazgatója átenged nekünk. Emellett meghívjuk a legjobb külföldi együtteseket, mert teljesen nyitott alkotóműhelyt akarunk létrehozni. Szeretnénk egy találkozási pontot teremteni Kelet és Nyugat táncművészete számára, ezzel a magyar balettművészet hasznára fordítani a találkozót, mert ma már nem virágozhat a világon elszigetelt kultúra, s egy provinciális kultúra életképtelen.- A kamarabalett kis színpadon él. Az egyesület tehát rendszeresen tájol majd az ország kisebb színpadain?- A városok kamaraszínpadaira a világ legjelentősebb balettműveit szeretnénk elvinni. Például Pécsre, Szegedre, Szekszórdra, ahol megfelelő színpad van. Földessy D. „A versmondás lelkileg fontos” Döme Ildikó Az Iskola Is segít, blxtat Tavaly érettségizett, de még fiatalabbnak néz ki Döme Ildikó. Vékony alkat, mosolygós arc, magabiztos fellépés. A komlói 39. számú kozmetikában dolgozik, másodéves kozmetikus tanuló a pécsi 508. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben. De a rövid életrajz ezzel korántsem teljes, mert még nem szóltunk Ildikó legfőbb kedvteléséről, „hobbijáról”, életének fontos részéről: a versmondásról. Általános iskolás kora óta érdeklik a versek, sokszor szerepelt iskolai, városi, megyei ünnepségeken. Többször nyert első, második és harmadik díjat, oklevelek, dicséretek garmadáját őrzi otthon egy fiókos szekrényben. És idekerült a legutóbbi kiemelkedő elismerés: a munkásfiatalok részére meghirdetett VII. országos vers- és prózamondó verseny különdíja.- Salgótarjánban rendezték a versenyt idén áprilisban. Radnóti egyik eclogáját és Weöres Sándor: Az éjszaka csodái című versét mondtam. — A verseny előtt még januárban tartottak a résztvevőknek egy felkészítő tábort, amely igen csodálatos és hasznos volt. Csoportokban dolgoztunk, verseket tanultunk, mondtunk, elemeztünk, okultunk a kiemelt hibákból. Maga a verseny is óriási élményt jelentett nekem. Az első napon mind a hetven- ketten szavaltunk és Bánffy György mindenkiről mondott utána egy kis elemzést! De senki sem szégyenkezett a másik előtt, nem kellett izgulni, hogy esetleg leégünk . . . Ildikó lelkesen mesél a verseny részleteiről, a felkészülésről és az 508. számú iskoláról, számomra ahol a tanárok támogatták cP jelentkezését, Keresztény Jolán és Nagy Sándorné tanárnők elemzéssel segítették a tanulását — még videóra is felvették a produkcióját. — Nagyon sok függ az iskolától is, hogy mennyire állnak valaki mellé, mennyire segítik, biztatják. Az eddigi iskoláim közül az 508-ast szeretem a legjobban! A versmondás számomra lelkileg fontos. Olyan sok mindent el lehet mondani egy-egy verssel. Kimondottan kedvenc költőm nincs, mert nagyon sokukat szeretem: Adyt, Nagy Lászlót, Weöres Sándort, Fodor Andrást, Radnóti Miklóst. Radnóti nagyon közel áll hozzám, ő a példaképem. A végsőkig kitartott, és ezt a határozottságot, kitartást én is szeretném elérni. Ildikó a nyáron Zebegényben is járt, meghívták művészeti táborba, ahol sokat foglalkoztak versmondással, verselemzésekkel. Szívesen beszél a munkahelyéről és a szakmájáról is, szereti a kozmetikusságot. — A szüléimről szeretnék még mondani valamit. Boldog vagyok, hogy minden fellépésemet figyelemmel kísérik, biztatnak, hogy minél többet mondjak verset, mindenben segítenek. B. A. Jövőre katonai kollégium indul Pécsett Diákok díszegyenruhában Jövő év szeptemberétől érdekes színfolttal gazdagodik Pécs eddig is sokszínű diákközössége. Az iskolai hovatartozást kifejező és jó néhány éve megszűnt egyenruha, egyensapka után, díszes formaruhát viselő fiatalok jelennek meg a város utcáin, a pécsi középiskolai katonai kollégium fiatal lakói. Ez a ruha az ország több városában már megszokott látványt jelent. Valójában kik ők? Jelenleg még általános iskolások, nyolcadikosok, de már döntöttek, hogy katonatisztek kívánnak lenni. Ehhez a célhoz a legbiztosabb út ma a középiskolai katonai kollégiumon keresztül vezet. A katonai kollégium, a Magyar Néphadsereg nevelő intézménye, a katonai pályára készülődő középiskolás fiúk nevelését szolgálja. A tanulók a pécsi Kodály Zoltán Gimnáziumba fognak járni és a kollégium állományába tartoznak, ahova felvételükről alapos vizsga alapján döntenek. A katonai kollégium — s vele együtt a gimnázium is — Baranya és Tolna megyéből vár fiatalokat. A pécsi lakhelyű tanulók is a kollégiumban fognak lakni. A kollégium hallgatói a Kodály Zoltán Gimnáziumban ugyanolyan gimnáziumi tanulmányokat folytatnak, mint civil társaik. A kollégiumban is szakképzett pedagógusok, nevelőtanárok foglalkoznak velük. Emellett szabadidős és egyéb szervezett foglalkozásaik a jövendő hivatásukra való felkészítés, a pályaválasztási szándék megerősítése, katonai ismeretek nyújtása jegyében zajlanak. Ebből eredően a kollégium belső élete kissé eltér a hagyományostól. A hétvégek egy részén, a nyári szünetben honvédelmi-katonai ismereteket nyújtó kirándulások színesítik életüket. Sok előnyt kínál a kollégiumi forma. Teljes és ingyenes ellátást kapnak a diákok, zsebpénzt, tanszereket, hazautazási támogatóst és formaruhát — tehát a szülők anyagi megterhelése nélkül tanulhatnak. Eredményes munka után felvételi vizsga nélkül mehetnek a katonai főiskolára. A kötelezettségek vállalása azonban kölcsönös. A kollégiumba pályázók szüleikkel egyetemben erkölcsi és anyagi felelősséget vállalnak arra, hogy felvétel esetén, a középiskola befejezését követően tanulmányaikat katonai főiskolán, tiszt- helyettesi iskolán folytatják, a legkiválóbbak pedig hazai vagy külföldi polgári egyetemen HM ösztöndíjjal. A szerződésben foglaltak vállalása mellett a katonai pályára való alkalmasság is feltétlen szükséges, és jó tanulmányi eredményt kell az általános iskolában felmutatni magyar nyelvtanból, irodalomból, történelemből, matematikából, fizikából, orosz nyelvből. Jelentkezési lap, illetve pályázati nyomtatvány a Baranya Megyei Hadkiegészítő- és Területvédelmi Parancsnokságon szerezhető be és január 31-ig kell ugyanott benyújtani. (Ettől függetlenül ki kell tölteniük a mindenkire érvényes jelentkezési lapot is, arra az esetre, ha nem nyernének felvételt a katonai kollégiumba.) Czuczor Jóim# Képernyő Irénke Hogy Bódis Irén, a Pécsi Nemzeti Színház színésznője jelenség, hogy ritka jó, ritka érdekes riportalany, s hogy ezt a szerda délutáni portréfilmet jó tíz évvel ezelőtt meg kellett volna vele csinálni, az már az adás első perceiben kiderült. Az a közvetlenség, természetesség, mesélőkedv, mely „vitte" a filmet, mára egyre inkább kiveszőben s egyre inkább a típus is, a színészé, aki sose akart sztárrá lenni „művésznővé", viszont a divatos „anti-sztár" vonásokat, a hangsúlyozott és túlhangsúlyozott hétköznapiságot sem úgy veszi magára, mint valami szerepet, mellyel érdekes lehet, más lehet, hanem egyszerűen csak ilyen, s mi sem természetesebb, mint hogy ezt vállalnia kell. Alighanem sose tartozott az agyonfoglalkoztatott, futtatott, agyonnyilatkoztatott színészek közé. Epizódszerepek, falusi nénik, munkósasz- soznyok, amit szívesen emleget, a Rozsdatemető Pék Máriája (hiszen Pék Mária az életem is, ő is sütés-főzéssel tartott össze egy családot — mondja). S mégis mennyire teljes pálya, mennyire teljes élet. Ha a szónak egy mélyebb értelmében is. Nehéz megfogalmazni, mitől és mivel. Talán mert a művészet dolgait, a hivatást, s a hétköznapokét, a családot, házi munkát egyforma intenzitással volt képes megélni. Ritka tudás és képesség, hogy az elvégzendő dolgok között valójában nincs igazi különbség, ezt is, azt is meg kell csinálni s „ha már", akkor jobb teljes testtel, a lehető legjobban. Neki tényleg elhiszem a „mindig színésznő akartam lenni” ellenmondatát, a szintén típusos „sose akartam színésznő lenni”-t. Külön élmény, hogy kerek, jellemző, pontos történetekben fogalmaz. öniróniája, tárgyilagossága tanítani való. És semmi manír, semmi kimódoltság, semmi nyoma a „tükör előtt való” alakításnak. Már-már hihetetlen a harmónia a privát élet és a színházi élet között. Neki még az olyan sarkított és másoknál óhatatlanul pózos mondatot is elhiszem, hogy „annyi a különbség, hogy este én nem a gyárba megyek, hanem a színházba." Persze nem annyi, a mondat szub- jekííve mégis hiteles. Pergő, jó ritmusú a Pécsi Körzeti Stúdió riportfilmje. Úgy tűnik, hogy a riporter Hárságyi Margitnak, s a rendező Radó Gyulának semmi dolga. Kigyulladt a lámpa a kamera tetején, a színésznő beszélni kezd, itt-ott közbe kell kérdezni, s már el is telt a fél óra. Persze hogy ez lehessen a látszat, ahhoz munka kell. Csak nem gyöngyözik látványosan a verejték. Mitől elementáris riportalany Bódis Irén, mitől tud saját portréfilmjének abszolút és tökéletes főszereplőjévé lenn)? Talán mert nem méricskél, nem kacsintgat ide-oda, mert nem mérlegel. Mert úgy őszinte, hogy be meri vallani, voltak helvzetek, mikor nem lehetett, nem volt tanácsos őszintének lennie. Hisz ez egy ilyen pálya. Nehezen értem meg, miért is nincsen Bódis Irénben tüske, keserűség, hiszen lehetne bőven. S talán van is, csak éppen fel tudott oldódni a színház, a család, a kerek, teljes élet, a munka feltétlen szeretstében. A jó kedvvel vállalt feladatban. Ez adatott. Ennek kellett a lehető legjobban megfelelni. Ehhez kellett kedély, nyilván nem könnyen megteremtett harmónia, energia és belső biztonság. Ha nem tehette látványos főszerepek sorát az életévé, az életéből formált a harmincegy éves pálya során főszerepet. Méghozzá a színházakénál lényegesen nagyobb színpadon. Parti Nagy Lajos
