Dunántúli Napló, 1985. szeptember (42. évfolyam, 240-269. szám)

1985-09-24 / 263. szám

1985. szeptember 24., kedd

Dunántúlt napló

3

Vállalatot alapítanak a mozgáskorlátozottak

Százezren várnak munkalehetőségre

Mindössze hétszáz embernek tudott munkalehetőséget teremteni a Mozgáskorlátozottak Országos Egyesületeinek Szövetsége 1981, a rokkantak nemzetközi éve óta. A rehabilitáció gátja ma, hogy a meglévő rendelkezések a vállalatokra testálják a problémák megoldását, csakhogy a munkáltatók, gazdasági helyzetüknél fogva nem érdekeltek a szociális munkahelyek létesítésében. A kezdeményezőkészséget pedig szintén csökkenti, hogy a jogi szabályozás nem ad speciális lehetőséget, szükséges kedvezményeket a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatására.

Új utakat keres a szövetség: a Volán vállalatok tavaly egymilió forintot ajándékoztak egy vállalat alapítására, amely még ez év végén megkezdi a munkát. Az alapító-szervező munka alapja az a tapasztalat, amelyet a megyei egyesületek gyűjtöttek a tagjaikat foglalkoztató gazdasági munkaközösségek, és kisvállalatok révén. A szövetség Budapesten szervez most egy műhelyt a VII. kerületben, ahol elsőként húsz—huszonöt ember dolgozik majd, elsőként elektronikai műszereket gyártanak; állítanak össze. Szeretnék ezt a műhelyet telephelyekkel bővíteni az ország más részein, és elsősorban olyan cikkeket készíteni, amelyek ma a hiánylistán szerepelnek, mert nagyüzemben nem gyárthatók gazdaságosan. Háromezer. ilyen cikkből válogathatnak majd a telepek, — ekkora ma a hiánycikklista. S természetesen egyszerűbb segédeszközök gyártására is berendezkednek. S fontos terv, hogy ez a vállalat mindemellett módszertani központ lehetne, széles körű szervező tevékenységet folytathatna.

A szövetség bizonyította már, hogy képes a jó kezdeményezéseket megvalósítani. A tavaly létrehozott Innovációs Alap, amelyet több társadalmi szervezet támogat, számos olyan egyszerű segédeszközt fejlesztett ki, amelyek a mozgáskorlátozott emberek mindennapi munkáját, életvitelét segítik. Készítenek '.tapadókorongos

húsvágódeszkát, körömkefét, és más konyhai és fürdőszobai eszközöket, könnyen, jói mozgatható, és összecsukható kerekes kocsikat, és megoldották a botok, mankók gumizását. Apró dolgok ezek, látszólag, de nélkülözhetetlen segítséget nyújthatnak. S a fejlesztések során, amelyek többsége az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet műszerészképző tanműhelyéből kerül ki, most dolgoznak olyan eszközön, amely világ- szabadalomra is pályázhat.

Hogy minderről kevesen tudnak, és éppen azokhoz nem jut el, akiknek szüksége lenne rá, annak az az oka, hogy nincs kereskedelmi vállalat, amelyik a cikkeket forgalmazná. Holott csak szervezés, egyszerűen odafi- figyelés kellene hozzá.

G. M.

Tóth József pellérdi szeszfőzdéjében a frissen főzött körtepálinkát fokolja

Pálinkafőzési

szezon

— Hosszúhetényi szeszfőzde? Mikorra vállalnak főzést?

— Ha most bejelentkezik, október második felére előjegyzésbe vesszük.

— Bálics?

— December közepén hozhatja a cefréjét.. .

Ilyen sem volt még! Javában benne vagyunk a pálinkafőzési ' szezonban, s a mindig is túlterhelt bálicsi üzem azt ígéri, még karácsony előtt lefőzi pálinkánkat. Máskor ilyentájt már csak a jövő januárra, februárra vették előjegyzésbe a későn ébredő jelentkezőket. A magyarázat egyszerű, bár évről évre többen főzetnek, az idén kevesebb a cefrének való gyümölcs.

Baranyában ez idő szerint 22 szeszfőzde működik: Almamelléken, Becefán, Bolyban, Bükkösdön, Csányoszrón, Dobszán, Drávaiványiban, Duna- szekcsőn, Hegyszentmárton- ban, Hosszúhetényben, Mágo- cson, Mecseknádasdon, Mohácson, Nagyvátyon, Pellérden, Pécsett (a Bálicsban), Siklóson, Somogyhárságyon, Tormáson, Véménden, Villányban és Zókon. Az üzemeltetők termelőszövetkezetek, fogyasztási szövetkezetek, állami vállalatok és újabban magánszemélyek. Valamikor jóval több üzem működött, ám gázdaság- talanságuk miatt sokat bezártak. Mára talán már alig találnánk főzdét ha a szövetkezeti tagság részéről nincs az a nagy nyomás, legyen hol kifőzni a jóféle kisüstit. Egyes főzdék úgy menekültek meg a bezárástól, hogy eladták magánosoknak, akik tovább üzemeltetik, úgy látszik, nekik megéri.

A szeszfőzdék technikai állapota, felszereltsége meglehetősen vegyes képet mutat, legalábbis a Baranya Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Állomás szerint, akiknek szakemberei minden évben ellenőrzik az üzemeket. Egyebek mellett a cefre tárolási körülményeit szokták nehézményezni. A korábbi évekhez képest azért van javulás. Például a siklósi fogyasztási szövetkezet mindkét főzdéjét 1— Villányban és Siklóson — felújította. Az igazsághoz tartozik, nem olcsó beruházásról van szó. A növekvő igényekre figyelemmel a Pannónia Áfész is szeretne Pécs környékén főzdét létrehozni, egyelőre azonban le kellett mondaniuk tervükről. Másfél-kétmillió forintba kerülne, ennyi pénzük nincs. De hogy van fantázia ebben a vállalkozásban, arra példa, még ez év őszén magános nyit főzdét Pécsett, a Felszabadulás útján. Sőt, a gyártók is mozgolódnak, a Galgamenti Áfész mozgó szeszfőzdéjét — járgányra szerelt főzőalkalmatosságait — éppen az idei Pécsi Ipari Vásáron csodálhattuk meg. A bökkenő, hogy egymillió forintba kerül. Szó van ugyanakkor arról, esetleg bérbe adnák vállalkozóknak.

Nem árt újfent figyelmeztetni a pálinkafőzés veszélyeire. Minden évben előfordul, hogy az élelmiszerellenőrök a megengedettnél magasabb réztartalmú, éppenséggel ciántartalmú főzetekre bukkannak. A ciántartalmat a szeszfőzdések kötelesek mérni, s ha méreg van az italban, nem adhatják ki. A megengedettnél több rezet tartalmazó pálinkát a főzető megkaphatja, ám kereskedelmi forgalomba nem hozható. A veszélyek elkerülhetők a gondos cefrekészítéssel, nincs cián, ha a cseresznyét, a szilvát, az őszibarackot kimagozzák. Ha pedig nem hagyják a cefrét megsavanyodni, nincs az a veszély, hogy a főzőberendezésből réz oldódik ki.

Pálinkafőzés . . . Amikor erről írunk, természetesen nem alkoholpropagandát folytatunk. Véleményünk nekünk is, a megtermett gyümölcsöt lehetőleg friss gyümölcsként fogyasszuk. Csak ami végképp odavaló, az menjen a cefrébe.

Miklósvári Zoltán

Biztató lehetőség a nyereség növelésére

Öntödét létesít a XIV. sz. Autójavító Vállalat

Felkészülés az önálló exportra

A nyereségnövelés érdekében a XIV. számú Autójavító Vállalat pécsi Bolgár Néphadsereg úti központjában mintegy 4—5 millió forintért öntöde készül. A félezer négyzet- méteres új létesítmény egyes egységeiben már folyik a termelés. Idén a 10—12 milliós árbevételből egymilió forintos nyereséghez jutnak. A beruházás jövő esztendei befejezése után 1987-ben 2—2,5 millió forintos nyereséggel számolna* és akkor lehetőség nyílik az önálló exportra is.

— Más cégek útján most is termelünk exportra — mondja Kárpáti László művezető. — A Zsolnay Porcelángyárnak szigetelősapkákat, a Sopiana Gépgyárnak élelmiszeripari gépalkatrészeket öntünk alumíniumból, illetve bronzból. Jó iskola ez' ahhoz, hogy a magas exportigényeket megismerjük. A húsz munkás két műszakban dolgozik, a kapacitásunk nyolcvan százaléka lekötve. Jelenleg 15—20 cégnek 80—100 féle különböző terméket szállítunk.

Ez év tavaszától három. kemencében havonta 10 tonna nyersöntvény készül. Az újabb két tégelyes olvasztó átadása után a havi teljesítmény eléri a 15—17 tonnát. A termelő munkát úgy végzik, hogy közben javában tart az építkezés, az átalakítás. Amit csak lehet, önerőből alakítanak ki, így a beruházás 8—10 millió forintos összege várhatóan a felére csökken. Nem kellett egyebek között NSZK-ból, Ausztriából berendezéseket importálni. Helyben fejlesztettek ki

például, hőkezelő kemencét, időkapcsolót, égőt, öt olvasztó kályhát, három szabályzót. A kifejlesztésben sokat jeleskedett Bodajki Géza és Hegedűs Gyula. A dolgozók maguk szerelték össze a raktári állvány- rendszert, a kéményt. Bedolgozók segítségét ezentúl sem veszik igénybe. Olyan technológiai megoldásokat vezetnek be ugyancsak saját ötlet alapján, amelyek révén tovább csökken az önköltség, javul a minőség. így például az egyik égőben fáradtolajat tüzelnek, vagy megfogják majd a mos. még távozó meleg füstgázt is. Legfontosabb feladat, hogy minél hamarább beindítsuk a precíziós öntést is.

— Szépek az eddigi eredményeink — kapcsolódik beszélgetésünkbe Várnagy Csaba termelési osztályvezető. Munkát tudtunk adni még a forgácsoló, a fődarabszerelő és a szerszámkészítő műhelyünknek is. Közreműködésükkel a Baranya Megyei Agroker Vállalatnak fékpofát, utánfutókhoz keréktárcsát, kerékagyat, a Kapos- plast Kefe- és Műanyagipari Vállalatnak pántoló gépet gyártunk. A Zsolnay Porcelán- gyár mindjobban bevon minket az új szigetelők kifejlesztésébe.

A XIV. számú Autójavító Vállalatnál még a lakatosrészlegben állítanak elő termékeket, így egyebek között szártióktei- ménycsúsztató csövét, Claas Dominátor kombájnok rázóasztalát, lakókocsit, utánfutót. Szükség van az „idegen" profilokra, mivel a járműjavitás kevésbé kifizetődő.

Csuti J.

Sorjázzák, letisztítják az alumínium alkatrészeket az öntödében

Erb János (elvétele

Hz építőipari

versenytárgyalások

buktatói

Rendelet i&, t;

olyan beruházásra, mely a kétmillió forintot meghaladja és részben vagy teljes egészében állami pénzből valósul meg, kötelező versenytárgyalást kiírni. Baranyában a KSH március végi jelentése szerint a kétmillió forintot meghaladó építőipari kivitelezési munkának csak mintegy egynegyede talált kivitelezőt versenytárgyalás útján. Mindebből kitűnik, hogy jelenleg még áthidalhatatlan az érdekellentét a beruházási szándékozók és a kivitelező építőipar között.

A beruházói szándék és a kivitelezői érdek között mind jobban mélyül tehát a szakadék. Mert jogos a beruházó igénye, hogy a megnyirbált pénzéből is szeretné megépíttetni a betervezett lakóházakat, egészségügyi, gyermekvagy szociális létesítményeket.

Ugyanakkor a kivitelező építőiparnak is jogos igénye, hogy az elérhető — hasznát megtalálja abban a munkában, amit végez, amit elvállalt, hisz gazdálkodó szervezet lévén neki a munka mellett ezt is a szeme előtt kell tartania.

A kétféle szándék tehát merőben ellentétes egymással, és félő, hogy egyre nehezebb közöttük a mindkét fél számára kölcsönös előnyöket biztosító lehetőség megtalálása. De a mai időben ez meg eleve azért tűnik megoldhatatlannak, mert a beruházónak mind szűkösebbek a fedezeti lehetőségei, és fogyó forintjainak gondját joggal a kivitelezőre hárítaná át, mondván: miért nem építik meg x millióért a tervezett létesítményt?

A Baranya Megyei Építőipari Szervezetek Gazdasági Társasága legutóbbi igazgatótanácsi ülésén a résztvevők között komoly vitát váltott ki a versenytárgyalások jelenlegi rendszere.

A versenytárgyalások jelenét egyoldalúan nézőknek érdemes áttekintést adni, hogy ezt a fajta kivitelezőt kereső megoldást hogyan valósították meg régen, és hogyan valósítják meg jelenleg, mondjuk másutt. Hazánkban már az 1900-as évek eleién, majd 1927-ben és 1934-ben is megalkották, illetve módosították a közszállítási szabályzatot, mely szerint munkát vagy versenytárgyalás útján, vagy szabadkézből lehetett el_ nyerni nyilvános meghirdetés és versenytárgyalás során, vagy zárt körben. A tényleges tárgyalásokat előzetes egyeztetések előzték meg a munkákra megbízást adók és az azt vállalók között. A közszállítási szabályzat bizonyos előfeltételeket szigorúan megszabott, így azt, hogy az elképzelt munkák elvégzéséhez szükséges pénzek a megbízónál szabályszerűen biztosítottak-e, elvárta az ajánlatok reális elbírálását, ugyanakkor azt is szigorúan megszabta, hogy a kiírást félreérthetetlenül fogalmazzák meg. Többnyire alapállás volt a titkosság, az, hogy nem kerülhet egyetlen vállalkozó sem kivételezett helyzetbe a többivel szemben, ugyanakkor a feltűnően magas, vagy a megszokottnál lényegesen alacsonyabb árajánlat is meghiúsíthatta, vagy semmissé tehette a versenytárgyalást. A cél a kiíró előtt az volt, hogy a legelőnyösebb — és nem csakis a legolcsóbb! — ajánlatot fogadja el.

Pénzügyi életünkben ma a versenytárgyalások két szempontból mindenképpen veszélyt jelenthetnek annak, aki vállalja a verseny kockázatát. Már csak azért is, mert a megbízói oldalról bizonytalan két alapfeltétel teljesíthetősége: így a költségek szabály- szerű biztosítása és a kiírás félreérthetetlen megfogalmazása. Az építőipari szervezetek vezetői a megmondhatói, hogy a mai versenytárgyalások egyetlen valódi és átvitt értelembe vett vesztesei csakis ők lehetnek. Mert amíg a külföldi versenykiírásokban a legnagyobb felelősség a versenyt kiíró vállát nyomja, addig nálunk minden kötelezettség jószerivel a kivitelezőre hárul. Nem beszélve a pénzügyi elszámolás és a munka fedezetének pénzügyi hiányos.' ságaiból adódó többletter- hekről, melyek ugyancsak a kivitelezőt nyomasztják. (Csak példaként: már javában dolgoznak a létesítményen, egy csomó kiadása van a kivitelezőnek, de pénzt még nem lát, s szerencsés, ha a munkák folytatásához jelentős kamatra hitelt kap a banktól. Pedig a saját pénzét várná, azt, amiért mór teljesített. Vagy: a versenytárgyaláson mindenkit alullicitálva, esetleg a maximált ár alatt is kénytelen a munkát elvállalni a megszorult kivitelező cég, mert legalább kihasználhatja a meglévő gépeit és berendezéseit, és így kisebb a kára .. .)

A versenytárgyalásban a munkákat elnyert kivitelezőt az is gyakran előre be nem számítható hátránnyal sújtja, hogy a neki, tehát a generál- kivitelezőnek bedolgozó alvállalkozó és szállító alig-alig kötelezhető az általa vállalt árra, határidőre és minőségre, tehát mások miatt elértéktele- nítődik az adott szava.

A versenytárgyalásnak — ahogy a nevében is benne van — azt kellene tükröznie, hogy verseny a vállalkozó kivitelezők között, hogy a megbízó a pénzéért a legjobbat kapja. Á lehető legjobbat. A megbízó tisztességesen kikalkulált pénzéért. Azért a pénzért, amiért már érdemes vállalkozni, becsülettel dolgozni, mert abban a tisztességes és reális haszon is benne foglaltatik, és ami nélkül tönkremegy a kivitelező. Mert ha elvállal egy munkát, tKra akár inge-gatyája is rámehet. És nem pusztán csak azért, mert rosszul dolgozik. Többnyire azért, mert olyan feszesek, behatároltak a munkára fordítható megbízói pénzek, hogy egy váratlan — és előre nem látható — akadály keresztülhúzhat minden elképzelést. De ha a kivitelezőnek valamilyen szerencse, vagy egetve- rően sikeres szervezés folytán nagyon is jövedelmező a vállalt munka, akkor meg a tisztességtelen haszonszerzés vádjával illethetik.

F7plflfOl e9Yütt és

LLCHnCI mindezek el. lenére az építőipari szervezetek nem ágálnak a versenytárgyalás rendszere ellen. Belátják, hogy ez mindenképpen a minőségi fejlődést, a szabad versenyt és a piaci kereslet-kínálat elvének megvalósulását jelentik hosszú távon. Tehát, ha a verseny- tárgyalásoknak nem csak a formai, hanem a kiírót és a kivitelezőt is kötelező tartalmi feltételei is adottak. Mert a mindkét fél számára előnyt ígérő — és jelenthető! — versenytárgyalási rendszer értelmetlennek látszik, ha az elvek működtetéséhez nincsenek meg a szükséges feltételek.

És ez nem csupán csak pénzkérdés.

Murányi László