Dunántúli Napló, 1985. szeptember (42. évfolyam, 240-269. szám)
1985-09-03 / 242. szám
6 Dunántúlt naptó 1985. szeptember 3., kedd Amerikai hadihajók kikötése ellen tiltakozó japánok. (Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat - KS) Hadgyakorlat—évfordulón A fedőnevet még nem hozták nyilvánosságra, de a méretek már nagyjából ismertek, s ez elég ahhoz, hogy a szakértők megállapítsák: Japán augusztus végétől az 1945 utáni időszak eddigi legnagyobb katonai manőversorozatát tartja. A tokiói Nemzetvédelmi Hivatal (hadügyminisztérium) szóvivőjének közlése szerint a hadászati gyakorlatok három hétig tartanak, s mintegy 140 ezer katona vesz rajtuk részt. Alkalmatlan időzítés A hivatalos bejelentés nem kis felzúdulást keltett. Több okból is. Egyrészt épp a manőverek idején, szeptember 2-án emlékeztek meg a második világháború befejezéséről. Május 9-én csupán az európai hadszíntéren értek véget az ellenségeskedések, Ázsiában a hitleri fasizmus eltiprása után még hosszú ideig kegyetlen, véres harcok folytak. 1945 nyarára fejeződött be Okinawa elfoglalása, érték el tetőpontjukat a japán nagyvárosok elleni, egyre szisztematikusabb amerikai légitámadások. A jaltai konferencián vállalt szö- vetségesi kötelezettségeinek maradéktalanul eleget téve augusztus elején a Szovjetunió is hadat üzent Japánnak, s a hatékony hadműveletek nyomán a széteső, milliós Kwan- tung hadsereg megalázó vereségek sorát szenvedte el Koreában és Kínában. A háború folytatását mereven, elvakultan követelő politikusok, tábornokok kénytelenek voltak meghátrálni. Sikertelen maradt a fasiszta tisztikar egy részének utolsó próbálkozása, a puccskísérlet is, amellyel a legfanatikusabb csoportok a feltétel nélküli megadástól akarták eltántorítani a császárt. Utána. 1945. szeptember 2-án bekövetkezett az elkerülhetetlen vég: a tokiói öbölben, a fellobogózott Missouri hadihajó fedélzetén az újjáalakított japán kormány képviselői aláírták a kapitulációs okmányt. Röviddel a Hirosima és Na- gaszaki elleni amerikai atombombázás úgyszintén heves érzelmi hullámokat kavaró 40. évfordulós ünnepségei után, aligha választhatott volna a Nakaszone-kabinet rosszabb időszakot a hadgyakorlat lebonyolítására. Persze meglehet, hogy a hivatalos Tokiót épp az a szándék vezette, hogy a manőversorozat tudatos időzítésével is érzékeltesse a gyökeresen megváltozott körülményeket. Mint az közismert, a Japán és az Egyesült Államok között kialakult, s minden átmeneti kereskedelmi ellentét dacára igen szoros szövetségi kapcsolatok az eltelt évtizedekben jelentős katonai kötelékekkel is kiegészültek. Ez egyébként a másik ok, amely a hadgyakorlat kapcsán újból számos belpolitikai kritika célpontjává tette a tokiói vezetést. Felrúgott alapszabályok? A japán stratégia alapja hosszú idő óta egyértelműen a Washingtonnal aláírt biztonsági szerződés. Ám a feltételek időközben jócskán módosultak: az USA-ban az' elmúlt években megerősödött a követelés, hogy Japán vállaljon fokozottabb szerepet, nagyobb terheket a „kelet-ázsiai és óceániai térség védelmében". Nemritkán érkezik szabályszerű sürgetés Washingtonból a szigetország katonai költségvetésének emelésére. Július végén például a Pentagon egy titkos memorandumban szólította fel a tokiói kormányt, hogy haladéktalanul szerezzen be bizonyos amerikai fegyveBéketüntetök - halottnak tettetik magukat, hogy Így figyelmeztessék a világot a nukleáris fegyverkezés veszélyese. A háttérben egy hirosimai múzeum meghagyott romjai láthatók. reket. Azt is félreérthetetlenül világossá tették, hogy a Rea- gan-adminisztráció részben e követelések teljesítésétől teheti függővé, milyen lépések, esetleges szankciók mellett dönt az évről évre egyre horribilisabb, lassan 40-50 milliárd dollár körül járó japán kereskedelmi többlet ügyében. Az állandósult amerikai nyomás önmagában persze valószínűleg nem lenne elegendő. Ám a Nakaszone-kabinet saját irányvonala is egyre szemléletesebben utal arra, hogy Tokió elszánta magát egyes katonapolitikai alapelvek felrúgására. Ilyen mindenekelőtt az az elhatározás, hogy a japán kormány feladja a katonai költségvetés korlátozására alkalmazott alapszabályt: e szerint a Felkelő Nap országában a védelmi kiadások nem haladhatták meg a bruttó nemzeti termék egy százalékát. Az elmúlt időben ezt a határt csak sorozatos adatkozmetikázással lehetett statisztikailag betartottak feltüntetni, de most már semmilyen pénzügyi manipuláció nem fedheti el a tényeket. A fegyveres erők tagjai részére idén folyósítandó fizetésemelések, s még inkább az 1986-1990. közti hadseregfejlesztés már napvilágra került részletei igencsak azt bizonyítják, hogy Nakaszone kabinetje megsérti a katonai kiadások visszafogására vonatkozó íratlan törvényt. Japán, amelynek alkotmánya elvileg mindenfajta hadsereg fenntartását, bármilyen külhoni bevetését tiltja, már jelenleg is a világranglista nyolcadik helyén áll a hadikiadások terén. Ha pedig az egy százalék helyett két százalékos szintre állnak be, akkor a tőkés világban a második helyre rukkol elő! Nem lehet említetlenül hagyni a fegyvergyártás és -export területén bekövetkezett változásokat sem. Az Egyesült Államok például maga is számos korszerű harcászati célra felhasználható berendezés átvétele iránt érdeklődik - bár az ilyen haditechnológia-kivi- telt a japán törvények megint csak lehetetlenné tennék. Veszélyben az alkotmány Tokióban minden alkalommal a kemény vonal hívei tudják érvényesíteni akaratukat. Az USA-ba irányuló katonai exportok kivételnek minősítik a tilalmak alól. Elvileg is feladatává teszik az immár negyedmilliós hadseregnek az ország érdekeinek, kereskedelmi és utánpótlási útvonalainak védelmét a határokon kívül, mintegy 1600 kilométeres körzetben! Fontolóra veszik saját felderítő műholdak fellövését — ismét csak felrúgva azt az 1969-ben született parlamenti határozatot, amely Japán számára a világűr kizárólag békés célú felhasználását engedélyezi. S egyre több jel mutat arra, hogy Japán (kományszin- ten vagy a magáncégek hallgatólagos ösztönzésével) részt akar venni az amerikai csillagháborús tervek előmozdításában, a szupertechnológiát igénylő, ám busás hasznot ígérő kutatások előrevitelében. Szegő Gábor 1,2 milliárd ember ivóvízhiányban szenved Az ENSZ főtitkárának jelentése szerint legalább 1,2 milliárd ember, tehát a világ lakosságának mintegy negyede nem jut elegendő egészséges ivóvízhez. Körülbelül 1,9 milliárd ember nélkülözi az egészségügyi berendezéseket. A statisztikák szerint az évtized első három évében 90 millió városon és 250 millió vidéken élő emberhez jutott el a vízvezeték. A városi lakosságnál ez ugyanabban az időszakban a lakosság erőteljes növekedése miatt csak az ellátottság fokának 70-ről 71 százalékra való növekedését jelentette. 1983-ban a fejlődő országok vidéki lakosságának 41 százaléka jutott elegendő ivóvízhez. Az egészségügyi berendezésekkel való ellátottság 1980—1983 között a városokban 49-ről 59 százalékra nőtt, ezzel szemben vidéken 14-ről 12 százalékra csökkent. A legnagyobb eredményeket LatinAmerikóban és a Karib-tér- ségben, valamint Nyugat-Ázsia országaiban érték el. Az ivó- vízellátás Afrikában, az egészségügyi berendezésekkel való ellátottság az ázsiai és a csendes-óceáni térségben a legrosszabb. A fejlődő országokban körülbelül 15 millió öt év alatti gyermek hal meg évente olyan betegségek következtében, melyeket mindenekelőtt fertőzött víz okozott. 250 ezer éves a jobb kéz használata Az őskor emberének mindegy volt, hogy a jobb vagy a bal kezével dolgozik-e. A hallei Őstörténeti Múzeum egy tudósa arra a felismerésre jutott, hogy az őskőkorig — mely mintegy 250 ezer évvel ezelőtt kezdődött — semmi jel nem mutatott a jobb kéz előnyben részesítésére, s a jobbkezesség csak az őskőkor folyamán alakult ki. Bizonyos anyagok célirányos kiválasztása azt tanúsítja, hogy a jobbkezesség kialakulása együtt járt a tárgyak megmunkálásának fejlődésével. A kődarabokat például egyre rendszeresebben, célszerűbben formálták meg. A kutató betáplálta a hallei egyetem számítógépébe a mintegy 15 ezer szakócáról, kaparóvasról, késről szerzett adatot. Mintegy 320 mérési adat állt rendelkezésre egy-egy szerszám formájáról, nagyságáról, állapotáról és anyagáról. A számítógépes elemzésből aztán következtetni lehetett arra, hogy az eszközt jobb vagy bal kézzel készítették-e. Mintegy tízezer szerszám a Halle közeli, bil- zingslebeni lelőhelyről származik, ahol a Homo erectus maradványaira is rábukkantak. Ezeket összehasonlították a magyarországi és szovjetunióbeli leletekkel. Hollywood már nem a filmgyártás középpontja Hollywood lassan elveszíti az Egyesült Államok filmfővá- rosónak rangját. Egyre több játék- és tv-filmet forgatnak Észak-Karolinában, Floridában, Texasban és más államokban, ahol a gyártási költségek kisebbek, a bürokratikus akadályok alacsonyabbak, mint Kaliforniában. A kaliforniai filmiroda statisztikája szerint az 1984-ben az Egyesült Államokban gyártott 165 játékfilm közül már csak 56-ot forgattak kizárólag Kaliforniában. Nyolcvan filmet más szövetséges államban, 29- et részben Kaliforniában, részben más államokban forgattak. 1981-ben még a napfényes partvidéki államban készítették a filmek több mint 50 százalékát. Dino de Laurentiis szerint, aki Kaliforniában saját társaságot alapított, az a film, amelynek forgatási költségei Hollywoodban 10 millió dollárt emésztenek fel, Észak-Karolinában csak 7 millió dollárba kerül. India „aranyos” asszonyai Az indiai asszonyoknak mintegy ötvenszer annyi aranyuk van, mint az indiai államnak. Sajtójelentések szerint a szub- kontinensen élő, mintegy '350 millió nő összesen kb. 5000 tonna súlyú ékszert visel. Ezzel szemben az állami aranytartalékok 100 tonna körül mozognak. Spagetti háború John Block amerikai mező- gazdasági miniszter többször megfenyegette az Európai Gazdasági Közösséget. Blockot, akárcsak az amerikai farmereket, azok a szubvenciók bosz- szantják, amelyeket a nyugateurópai termelők a tej-, a hús-, és a gabonaexport támogatására hoznak. Ez évi 3—4 milliárd dollárt húz ki az amerikai farmerek zsebéből. Minthogy az amerikai fenyegetések már évek óta ismétlődtek, Brüsszelben nem vették túl komolyan a háborús hangokat. Olasz panasz A közelmúltban azonban az amerikai kormányzat váratlanul odacsapott: a nyugat-európai tojásos száraztészta vámját százszorosára, 0,25 százalékról 25 százalékra, a tojásnélküli spagettiét és makaróniét pedig 40 százalékra emelte. A magas vám annyira megdrágította a nyugat-európai száraztésztákat, hogy azokat az amerikai piacon nem lehet többé eladni. Az in. tézkedés végeredményben tehát embargót jelént. A Közös Piac eddig mintegy 5 százalékát szállította az amerikai forgalomnak. A spagettikonfliktus Olaszországot érinti a legérzékenyebben, hiszen ez az ország szállítja a legtöbb száraztésztát az Egyesült Államokba. Az amerikai alelnök a közelmúltban Rómában kénytelen volt meghallgatni az olasz panaszt a makaróniügyben. Bush. megígérte, hogy az ügyet Reaganhez továbbítja. Ugyanakkor szóvátet- te, hogy az olaszok akadályozzák a Floridában és Kaliforniában termelt citrusfélék bevitelét a Közös Piac országaiba. Állította, hogy az amerikai citrusfélékre a Tízek által kivetett vám ötször magasabb, mint a Földközi-tenger országaiból — Marokkóból, Tunéziából és Izraelből — érkező küldemények, re. A Közös Piac nemrégen azt hozta fel indokul, hogy ez az érintett országok fejlődését segíti, ami Amerika érdeke is. Az amerikai citrus-lobbyt azonban ez az érv nem hatja meg: szerinte ily módon 48 millió dollár veszteséget okoz nekik a Közös Piac. Á válasz A tésztabojkottra gyors választ adott az EGK: ha az USA folytatja a spagettiháborút, Brüsszel 8-ról 30 százalékra emeli az amerikai mogyoró és citrom vámját. „Ha az amerikaiak bántanak bennünket, visz- sza kell, hogy üssünk" — érvelt egy brüsszeli illetékes. Közismert, hogy az utóbbi húsz évben Nyugat-Európa parasztsága megnégyszerezte termelését. Hegyekben áll a marhahús, a vaj, a cukor és a gabona. Csak a raktározási költségek évi 4,7 milliárdra rúgnak. A kivezető út: exportálni — exportálni, kerül, amibe kerül. A Közös Piac 1970-ben még 22 millió tonna gabonát importált, ma pedig jelentős eladó a világpiacon. Ugyanez történt a baromfival is. Tíz évvel ezelőtt komoly húsvevő volt, ma 660 ezer tonna marhahúst tárol u raktárakban. Tejtermékekből világméretekben az első szállitó a nyugat-európai közösség. Az alacsony világpiaci árak ellen- súlyozására kiviteli támogatást kapnak a termelők. Erre költik a Közös Piac agrár-költségvetésének több mint egyharmadát, 40 milliárd márkát évente. A nyugat-európai konkurencia, a csökkenő kereslet és a magas dollárárfolyam következtében az utóbbi években egy-' negyedével csökkent az amerikai mezőgazdasági export volumene. A farmerek. jövedelme egyharmadával kisebb, mint a hetvenes évek végén. A szubvenciók elkeseredett ellenfele, Block mezőgazdasági miniszter bejelentette: visszaszerzik Amerika részesedését a világpiacon. Az Egyesült Államoknak „szubvenciókkal kell magának piacot biztosítania" — mondotta és e célból 2 milliárd dollár állami támogatást kapnak a mezőgazdasági exportőrök. „Tanultunk az EGK-tól" - tette hozzá. Baráti áron Elsőként Algériának, az európai közösség hagyományosan jó partnerének ajánlottak „baráti áron” egymillió tonna gabonát. Hasonló ajánlatot tettek Egyiptomnak is. Block azt tervezi, hogy az elkövetkező három évben húsz — a Közös Piaccal szoros kapcsolatban álló — országot hódítanak vissza. A brüsszeliek jól tudják, hogy hosszú távon nem vehetik fel a versenyt a tengerentúliakkal, mert a támogatások összegének emelésére nem futja a Közös Piac költségvetéséből. „A spagettiháború operett, de egy gabonaháború dráma lehet.” g. i. Farmerek tiltakozása az USA-ban. Tízezreket fenyeget a csőd (Fotó: Spiegel-KS)
