Dunántúli Napló, 1985. szeptember (42. évfolyam, 240-269. szám)

1985-09-21 / 260. szám

12 Dunántúli napló 198S. szeptember 21., szombat Gyerekek Felkészülés a pályaválasztásra Á három kívánság Kelmefestés kaviccsal Egyebek mellett a kavics ki­válóan alkalmas arra, hogy különféle kelmékre érdekes mintákat festhessünk. Egyszínű anyagot válasszunk alapnak, majd a gondoson összeválogatott, hibátlan felü­letű, kisebb nagyobb kavicso­kat borítsuk a textilre, ha tet­szik az elrendeződés, minden egyes kavicsot külön-külön burkoljunk be az anyaggal, mintha egy kis bátyút fognánk össze, és kötözzük át jó erő­sen, többször is körültekerve az anyagot. Nagyon fontos, hogy a kötés szoros legyen. A szokásos kelmefestő anyagok ezt a területet nem fogják be. ha jól végeztük a kötözés mű­veletét. Mivel a festék ide nem hatol el, ez a* rész színtelen marad, pontosabban megegye­zik az alapanyag színével. A kötözés sűrűsége a kötözött anyagrész hossza és a kavi­csok nagysága szerint sokféíe érdekes minta alakítható ki a váltakozó nagyságú köröktől a koncentrikus körökön át a téglalap vagy négyzetszerű mintázatig. A koncentrikus kö­rök vagy négyzetek több egy­más fölé kötözött kavics segít­ségével alakíthatók ki. Az ilyen módon befestett anyagokat száradás után ki­bontva ki kell vasalni, és már használhatók is futónak, térí­tőnek, uzsonnaszatvétának vagy kendőnek, de elképzelhe­tő ezzel a módszerrel festett szoknya vagy nyári blúz is. A festés menete mindig a festék tasakján lévő használati uta­sítás szerint történjen. Csáky Ida Vágyaidnak van olyan ere­jük, hogy tégedet előrevigye­nek és a környezetedet megvál­toztassák. Persze ennek felté­tele, hogy az orrodnál távo­labb láss! Mit is jelent ez? A megérté­séhez ajánlom, hogy olvasd el a következő leírást. „Egy fiatal házaspár nagyon boldogan élt, csak egyetlen hibájuk volt, amely minden emberrel veleszületett: ha jó dolguk van, szeretnének még jobban élni. Ebből a hibából származik sok bolondos kíván­ság, amely a mi Jancsink és Juliskánk tarsolyából sem hi­ányzott. Egyszer egy birtokot kívántak, máskor sok-sok pénzt, vagy „szép házat, gazdag be­rendezéssel, sőt a legmoder­nebb autót azonnalra!" Egyik este békésen ültek, amikor váratlanul megjelent előttük egy tiszta fehérbe öl­tözött tündér és a szoba te­le lett rózsaillattal. Bármilyen szép és bájos is volt, ők mégis megijedtek. De hamar megnyugodtak, amikor a tündér ezüstcsengésű hang­ján megszólalt: „Én a barátnőtök vagyok, a hegyi tündér, aki a hegyek közti kristálypalotában lakik és hétszáz szellem áll szolgála­tára. Három kívánságot mond­hattok, amelyet teljesítek." Jancsi könyökkel meglökte feleségét, mintha mondani akarta volna; „Ez nem hangzik rosszul." A felesége már készen állt, hogy száját kinyissa és felso­rolja: egy aranyláncot, karkö­tőt és ehhez hasonlókat, ami­kor a hegyi tündér felemelt mutatóujjal figyelmeztette: „Nyolc napig van időtök, gon­doljátok meg jól és ne siessé­tek el." Jancsi kezét felesége szájá­ra tette. A hegyi tündér pedig eltűnt. Olyan boldogok voltak már előre! A sok kívánság közül nem tudtak dönteni, sőt nem is mertek rágondolni, mert hátha az már egy kívánságnak számít. Végül mondta Julis­ka: „Még van péntekig időnk!” A következő este a készülő va­csorához a tűzhelynél a sülő krumpli mellett álltak mindket­ten és élvezettel nézték a fi­nom vacsorának valót, de mindketten szó nélkül, mélyen gondolataikba merültek. Ahogy a feleség az illatozó burgo­nyát az asztalra tette, így fo­hászkodott: „Bárcsak lenne most ehhez egy pár sült kol­bász is!” — teljesen ártatla­nul, nem gondolva a kívánság­ra, villámgyorsan megérkezett a kéményen keresztül és máris a burgonyán ott volt a legszebb sültkolbász. — Ahogy kívánta, úgy lett. — Ki ne bosszankodna egy ilyen kíván­ságon, melyik férj ne zúgo­lódna felesége meggondolat­lan kívánságán? — „Nőne csak az orrodra, ez a pár kolbász" — mondta a férj meglepetéssel, anélkül, hogy valami másra gondolt volna. A kívánság azonnal tel­jesült. A kolbász ott díszelgett felesége orrán. Úgy lógott két­oldalt, mint az igazi huszár­bajusz. Nos, még nagyobb volt a házaspár kellemetlensége. A két kívánság elhangzott és teljesült, egy fillérrel sem let­tek gazdagabbak, hanem egy kellemetlen kolbász díszelgett feleslegesen. Bár volt még egy kívánság hátra. De mit segít ez, ha most már csak az ma­radt, hogy kérjék a hegyi tün­dért, hogy borotválja le Juliska asszony orra alól. Ahogy el­hangzott a kérés, azonnal tel­jesült is. így a harmadik kívánság tel­jesítése után a szegény házas­pár ugyanaz a Jancsi és Julis­ka maradt. A szép hegyi tündér soha­sem tért többé vissza. (I. P. Hebeltől rövidítve) Jancsi és Juliska kívánságai igazán csak az orrukig értek és ezért nem volt különös öröm bennük. Mit tettek ők rosszul? Mit kívántál volna Te a he­lyükben? Melyiket választod a következő „kívánságrecept­ből?" 1. A kívánságnál mindig csak magunkra gondoljunk? 2. A kívánságnál először ma­gunkra és azután másokra gon­doljunk. 3. A kívánságnál mindig elő­ször mások kívánságára gon­doljunk. Indokold meg miért! Be­széld meg a szüléiddel, esetleg barátaiddal. A kívánságaink helyes érté­kelése sokat segíthet a jó pá­lyaválasztásnál ! Boros János Szepesi Attila Aranyinál inkó Diófa ágán aranyrigó füttyögi, fújja: Kell-e dió? Füttyögi, fújja, míg elfut a nyár zöld palotában aranymadár. Róka, Nyuszi A rajzot Jankó Alexandra, a pécsi Nevelési Központ 3. sz. általános is­kolájának 1/A.' osztályos tanulója készítette. és Szellő Mint egy aranyló léggömb, úgy emelkedett a telihold a fák koronái fölé. Ide-oda ku­kucskált az erdő fái között, mintha keresett volna vala­mit. Megzörrent a haraszt. A levelek alatt alvó Sünike a másik oldalára fordult. Vad­almáról álmodott, s még a nyála is kicsordult rőt kis ba­juszára. A vén Bagoly nagyo­kat pislogott, aztán megszó­lalt: Huuu . . . huuu . . . így je­lezte, hogy megkezdte éjsza­kai ügyeletét. — Hellóóó ... hellóóó . .. köszönt rá a Róka, ahogy elő­bújt az odújából. Megrázta magát és elindult a gyalog­ösvényen. Kitaposott út veze­tett a bokrok között, gomba­szedők jártak erre reggelente. A Róka a qalagonyabokor fe­lé vette útját. Ott aludt a Nyuszi, egy kis magavájta ho­mok teknőc: kében. — Hellóóó . . . helló . .. éb­redj, te hétalvó — szólt a Ró­ka. — Juj, de rám ijesztettél. Hányszor mondtam már, hogy halkabban keltegess —, mor­góit a Nyuszi. — Elfelejtettem, de ne ha­ragudj, tapsifüles, hanem pat­tanj, mert későre jár és ami azt illeti, ugyancsak éhes va­gyok — mondta, aztán a Hold felé fordította fejét a róka, s rázendített kedves nótájára: Róka szíve jaj de fáj, kéne néki kacsamáj, Bánatomban iaazis, jó a csirke combja is . .. — Hagyd abba! — szólt rá a Nyuszi. — Olyan hamisan énekelsz, hogy égnek áll a hátamon a szőr, meg a fü­lem is elzsibbad tőle. Viszket már a talpam is, szaladjunk hát, hogy mielőbb odaérjünk a káposztáskerthez, meg a csirkeólhoz. — Uzsgyi neki, vesd el ma­gad! — kurjantott a Róka, s olyan vágtába kezdtek, mint­ha üldözték volna őket. Ha­marosan odaértek a vadász kertjéhez. Megálltak a hátsó kiskapunál, a Róka felágas­kodott, hogy kinyissa. — Óvatosan — suttogta a Nyuszi, nehogy felébredjen a vadvicsorgó. Az aitó zárva volt. Most mit csináljunk? — tű­nődtek egy kis ideig, aztán q Róka sebtiben ásni kezdett a kerítés tövében. A Nyuszi ott toporgott mellette, várva, hogy akkora legyen a lyuk, ame­lyen ő átférhet. S amikor már elég nagynak vélte, egy pil­lanat alatt átpréselte magát és már bent is volt a kertben. Előtte egy jókora káposztafej bóbiskolt. A Nyuszi rágni kezd­te, rágta, rágta és amikor úgy érezte tele a pocakja, visszaindult a Rókához. De a káposztától úgy kigömbölyö- dött, hogy nem fért ki a lyu­kon. — Ássál még egy kicsit — kérlelte suttogva a Rókát. —- Óh, te telhetetlen — korholta a Róka és újra ásott. A Nyuszi is segített neki, így aztán hamarosan kibújhatott. — Most te következel, de óvatos legyél — súgta a Ró­kának. Annak sem kellett több biztatás, bújt is befelé. Már kidugta a fejét, kint volt a két első lába is, amikor meg­csörrent a lánc .. . — Rókaszag . . . Rókaszag . . . — morogta a vadász kutyája, akit Szellőnek hívtak, annak ellenére, hogy úgy tudott szá­guldani, mint a vihar. — Ró­kaszag . . . Rókaszag . . — is­mételte most már vicsorgatva Szellő és vadul rángatta a láncát. — Ejnye a nemjóját — mondta a vadász, amint meg­hallotta Szellő vicsorgását. Le­vette a fogasról a puskáját, vállára akasztotta és kilépett az udvarra. Eloldotta Szellő láncát. — Eredj! — mondta neki. Szellő úgy felpattant, mint­ha puskából lőtték volna ki, s rohant a kerítés felé. De a Róka sem tétovázott, kúszott hátrafelé, aztán irány az erdő, úgy szedte a lábait, hogy alig érte a földet. A Nyuszinak is inába szállt a bátorság, s habár tele volt a pocakja, mégis akkorákat ug­rott, hogy szinte repült a le­vegőben. Szellő megtorpant a kerí­tésnél, majd jókora ugrással átvetette magát és a két csa­vargó nyomába eredt. A vadász nagyot füttyentett. Szellő egy pillanatig tétová­zott, űzte nagyon a vágy, hogy megfogja a Rókát, de okos kutya lévén hallgatott a gaz­dájára és kényszeredetten megállt. Nyüszögve kérdőn nézett a vadászra, szinte kö- nyörgött a tekintetével. — Hagyd őket — szólt a vadász és mégsimogatta Szel­lő fejét. A két csavargó már árkon-bokron túl járt. A Nyu­szi meghúzta magát a gala­gonyabokor aljában, a Róka is visszabújt odújába. Nehe­zen aludt el, az éhségtől kor- gott a gyomra. S ahogy pitymallott, a ma­darak egymásnak csipogták az éjszakai kalandot. Én is tőlük hallottam, akár hiszitek, akár nem . . . Csépányi Katalin Rádió Színészkeringö A ma reggel 8 órakor je­lentkező Jó pihenést! című kétórás, zenés, információs mű­sor szerkesztője Felső Pál, aki olyan témákat keres és ad át a hallgatóknak, amely az úton levőket és az otthon maradó­kat egyaránt érdekli. A vasárnap 9 és 10 óra kö­zötti magazinműsort Nógrádi Erzsébet szerkeszti, aki a mű­sorról a következőket mondta: Témánk az ember és a termé­szet - még közelebbről — az ember és az állat között ki­alakult kapcsolat, amely nem­csak engem, hanem munka­társaimat is fellelkesített, ami­kor a feladat ismeretében part­nereket kerestünk, hogy az ál­latokat is lehet társként be­csülni és szeretni, bizonyítják majd az elkészült riportok, be­szélgetések. A Pécsi Nemzeti Színház igazgatója, Nógrádi Róbert az évenként hagyományos „Szí­nészkeringő" jelentőségéről, hasznáról, illetve gondjairól beszél a hétfőn elhangzó ri­portműsorban, majd a körzeti stúdiók riportereinek közremű­ködésével színháztól színházig jár a műsor és kérdez meg új társulathoz szerződött művé­szeket: miért oda szerződött, ahova, és mit vár az új évad­tól. A nyár, a vakáció időszaka nemcsak a pihenésre, a szó­rakozásra nyújtott lehetőséget, hanem a meditációra, a visz- szapillantásra és az előrete­kintésre is. Ilyenkor rendezik azokat a programokat, ame­lyeken számba veszik a munka eredményét és körvonalazzák a tennivalókat. így van ez a hazai nemzetiségek életében is. Anyanyelvi képzőművészeti, irodalmi, néprajzi és ifjúsági táborok, művészeti csoportok fellépései jelzik, hogy keresik a helyüket, lehetőségeiket, a jövőjüket, egyszóval önmagu­kat. A kedden sugárzásra ke­rülő 20 perces riportösszeállí­tás - melyet László Lajos és Kerner Lőrinc készített — ez­zel a témával foglalkozik. A négyhetenként, szerdán jelentkező Sportmagazin ez­úttal is az adáskörzet sport­életének úgynevezett „háttér­témáit" dolgozza fel: Vissza­pillant a 'búcsút vett labdarú­gó játékvezető; Egy kezdésről is szó lesz: a ZTE elnökét a Magyar Olimpiai Bizottság el nökségébe választották. Kö­szöntik az első osztályba jutott pécsi teniszezőket. Részleteket hallanak az íjászok terveiről. De természetesen a műsor vég­leges tartalma az adás nap ján „áll össze", hiszen a hét vége eseményei még szolgál­tathatnak mondanivalót. So- mogyvári Valéria, a műsor szerkesztője még a Somogy, Tolna és Zala megyei tudósítók jelentkezését is várja, akik olyan témákról számolnak be, amelyek éppen foglalkoztatják a megye sportközvéleményét. A szerbhorvát nyelvű műsor vasárnap esti adásában Klaics Milica az iskolakezdéssel fog­lalkozik. Bátyán az a hír járja, hogy az anyanyelvi oktatás gá­tolja az orosz nyelv tanulását. Viszont Mohácson tanárok, szülők egyaránt vallják, hogy ez náluk egészen másképp van, hisz a diákok mindkét nyelvet jól meg tudják tanulni, egész jól beszélik is. — Egy olyan diákkal is beszélgetnek, aki Jugoszláviában végez egyete­met. Témájuk, hogy bővült az ott tanulható szakok száma.- A szerdai Fiatalok félórájá­nak szerkesztő, s Kricskovics Antal. — Csütörtökön Fi Iá ko- vity Brankó jegyzetét hallhat­ják, mely a nemzetiségi tan­könyvekről szól. A német anyanyelvű hallga­tóknak egy Nógrád megyei né­met települést, Szendehelyet mutatja be Gráf Vilnpos a va­sárnap esti műsorban. - Egy hete volt Pécsett a német nem­zetiségi fúvósfesztivál. Erről már beszámoltak korábbi adá­saikban. De még mindig van­nak újdonságok, érdekességek, szép felvételek, amelyeket hét­főn este sugároznak. — Kedden sorsokat, embereket mutat be Hetényi Árpád, riportjában. - A szerdai adás elsősorban a fiataloknak szól. — Ősz a föl­deken. Gráf Vilmos csütörtöki riportjában az aktuális tenni­valókról kérdez szakembereket.- A pénteki Kulturális maga­zin szerkesztője Fata Márta. Televízió Szigetcsépen jártak A Sorstársak idei 9. száma jelentkezik szeptember 24-én, kedden 16.30-kor. (Ismétlés: szerda, 17.50, tv 2. a.). A mű­sor bemutatja a Polski Fiat Hycomat működését, amely nálunk újdonságnak számít. És újdonság az a szerkezet is, amely úgynevezett bio-feszült­séget és izommunkát mér, al­kalmas a beszédhibák javítá­sának segítésére könnyebbé teheti a siketek és nagyothal­lók beilleszkedését. Riportot láthatunk a rokkantak balaton- berényi és fonyódligeti nyári táborozásáról —ezzel emléke­zik meg a Sorstársak a rokkan­tak napjáról. Gerincsérültek rehabilitációja folyik az Orszá­gos Orvosi Rehabilitációs Inté­zetben; akik ide kerülnek, többségük baleset áldozata. Az intézet főorvosa ismerteti, milyen gyógyító eljárásokkal készítik fel őket arra, hogy visszatérjenek az egészségesek közé. Dr. Schneider Imre, a pécsi bőrklinika professzora a leggyakoribb bőrbetegségek­ről szól a műsorban: tanácso­kat ad, melyiket miről lehet felismerni. Négyszáz gyermek rehabilitációjáról a. Debrecen­ben működő központ gondos­kodik, erről tudósítást ad a Sorstársak. Szigetcsépen jártunk, mond­ták a Nas ekran szerkesztői. Szigeícsép kis falu Csepel-szi- geten: 170—180 szerb nem­zetiségű lakos él ott. A Nas ekran arra volt kíváncsi, ho­gyan őrzik kultúrájukat. Hét gyermek tanul délszláv nyelvet az iskolában és délszláv klub is működik. A riportösszeállítás kedden 18.10-kor kezdődik a második programban, ismétlé­se 28-án lesz 8.30-kor. G. T. Az aranyszőrü bárány a Meseszínpadon Móra Ferenc művéből ké­szült mesejátékot, Az arany­szőrü bárányt mutatja be a pécsi Helyőrségi Művelődési Otthon Meseszínpada szep­tember 24-én, kedden három órától. Szeptemberben még 26-án, csütörtökön lesz elő­adás, majd októberben minden kedden lesz látható a mese, ugyancsak 3 órától.

Next

/
Oldalképek
Tartalom