Dunántúli Napló, 1985. augusztus (42. évfolyam, 209-239. szám)
1985-08-29 / 237. szám
1965. augusztus 29., csűtőrtSk Dunántúli napló 3 Kultúra és államigazgatás Héji művelőből lanácselnök Korpa Sándorné Jávorka Csabo Egyszer Pécsett fölmértem: kinek mit jelent a népművelő szavunk. Mindössze néhányon tapintottak rá a fogalom lényegére. A többséget voltaképp nem is igen érdekelte ... Falun általában más a kép. Azaz: embere válogatja. Ha a kultúra főhivatású vagy tiszteletdíjas munkása hivatása magaslatán áll, tisztelik, szeretik, hallgatnak a szavára. Akárcsak a távolból ma már nosztalgikusan csengő néptanítóra, egykor... Az ilyen ember ma is sokat tehet. Különösen ott, ahol a közbizalom a község élére hívta a művelődés helyi irányítóját. Korpa Sándorné ló negyedszázad áll mögötte a közművelődésben. Volt tiszteletdíjas könyvtáros, közben kis falu vb-titkára, s majd húsz évig Egerág község közművelődési vezetője, egyben hosszabb ideje párttitkára is. Ott él, együtt a faluval, ott is született. Mindez együtt, s benne a művelődés ügyének gyarapodásával: a környezeti, a kiskert, a termelési kultúra és sok egyéb iránt is az igények fölébresztésével, arra ösztönözte az embereket itt és a környéken, hogy Korpa Sán- dómét megválasszák tanácselnöknek. S ez azért a művelődés tekintélyét, az elért eredményeket is minősíti. Akkor is, ha a közművelődés iránti érdeklődés utóbb — országos jelenség részeként — itt is megcsappant. Korpa Sándorné hatásköre most megnövekedett, s vele gondjainak, a tennivalóknak a száma is. Ami viszont óriási előnye: nem ismeretlen gondok ezek . . . Csak most másképp jelentkeznek. Itt s a három tagközségben is egyaránt, összefüggéseikben kell látnia mind a négy község fejlődésének lehetőségeit, s hozzá a megoldás útját-mód- jait is. Ám akikkel együtt kell megoldania a jövő feladatait — nem mások, mint akikkel eddig is találkozott, dolgozott, kapcsolatokat tartott. Azaz: van kivel szót érteni, hogyan is legyen a jövőben. Hogy mi minden? . . . Nem nehéz „kapásból" fölsorolnia. Víztársulat szervezése az egészséges ivóvízért; új házhelyek kialakítása; iskolabővítés 4 tanteremmel, ehhez a pályázatot el kell nyerni; Szőkéden klubkönyvtár, elöljárósági épület kialakítása, illetve fölújítása; közutak, járdák fölújítása, s fél év múlva, ha hatályba lép, a településfejlesztési hozzájárulás megfelelő arányainak kialakítása. Az emberek meggyőzése a köz érdekeiről. És persze, megfelelő utódról is gondoskodni kell a művelődési ház élén, s segíteni, odafigyelni a kultúra ügyeire —, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Mindehhez, szerencsésen, a 23 tagú egerági tanács összetétele, ügyszeretete, az amire építeni lehet. Olyan tanácstagok veszik körül, akik tudnak, akarnak tenni a község fejlődéséért. Korpa Sándorné bizakodva tekint a jövőbe. Akár a közművelődés ügyeiben, akár a falu egészében gondolkodik a mit? és hogyan? kérdéseiről. Jávorka Csaba Régi ismerősöm. Néhány éve mint a megye egyik legjobb amatőr színjátszó együttesének vezetőjéről írtam róla. Falubéli, itt, Újpetrén született, s tanulmányai végeztével, magyar—történelem szakos tanárként, ugyancsak itt kezdte el a hivatás gyakorlását. 16 éve vezeti a művelődési házat, az utóbbi három évben az általános iskola közművelődési igazgatóhelyetteseként. Szerette csinálni . . . — Nagyon átgondoltam, amíg a jelöltségre is igent mondtam ... - válaszolja érdeklődésemre. - Egy népművelő a faluban, ha ért az emberek nyelvén, könnyen népszerű lehet. Nem biztos azonban, hogy a község vezetőjeként is ugyanolyan jó . . . Az emberekkel közvetlen a kapcsolatom. Megvan a bizalom közöttünk. Nyilván ez okozta, hogy a végleges döntés egy kicsit erkölcsi kötelezettség is volt részemre. A közóhaj olyan mértékben fejeződött ki . . . S most nagy előny számomra, hogy a köz gondjai nem ismeretlenek előttem, a bizalom pedig nagyon jólesett. Szeretném megszolgálni.- A tennivalók hirtelen szakadtak a nyakamb.a. Nem is akármilyenek. A nyolc éve fölépített új óvoda életveszélyessé vált... Sürgősen kellett dönteni: ha pereskedem, tiszta ügy, hogy megnyerjük. De ki tudja, mikor. . . összehívtam az illetékeseket, megbeszéltük. S megosztozva a költségeken, a munkálatok azóta is folynak: szeptembertől az óvoda ismét megnyílik. De persze, van itt más tennivaló is. Az iskola ügye. Régi épület - javítani kell a tárgyi feltételeken. Az öt társközség (Kiskassa, Vokány, Kistótfalu, Peterd, Pécsdevecser) jobbára kisebb falu, kisebb gond, ám az emberek közérzete itt ugyanolyan fontos... Utak, járdák, vízelvezetés, közterületek rendje, tisztasága, Kiskassán faluhózat szeretnénk kialakítani s még sorolhatnám . . .- Hogy lesz-e űr mögöttem a közművelődésben? Ez is nagy gond. Pécsről kijáró vadidegen - nem megoldás. Mindenképp helyi embert szeretnék kinevelni. Van is elképzelésem rá. Kivárjuk. Addig megbízással végzi a munkát, én meg rajta tartom a szemem a művelődésen ezután is. — Azt szeretném, ha az emberek itt jól éreznék magukat. Minden szempontból. Az értelmes élethez azonban nem elegendő a szorgalmas munka, a gyarapodás . . . Ehhez az általános kulturáltságban is előbbre kellene lépni. Igen ám, de a közművelődés, sajnos, a legutolsó szempont mindenhol . . . Ezen a szemléleten szeretnék változtatni, talán sikerül. El kell érni, hogy az emberek a gazdái legyenek a falunak. 5 ne csak a kerítésig, azon túl is lássanak!... Megértve azt, hogy ha a közösségért áldoznak, azzal az egyén is gazdagodik. Hiszen ahol gazdagok az emberek és szegény a falu, onnan előbb-utóbb elkívánkoznak. S hogy ne így legyen, ahhoz, tehát a közjó érdekében az állampolgároknak bele kellene nyúlniok a bukszába. Ami viszont nem eléggé szokás még . . . De, ahol lesz erő - az elöljáróságokban is - hogy közösséget sikerüljön teremteni a faluban, ott fejlődés is lesz ... — mondta beszélgetésünkön Jávorka Csaba, Újpet- re község közös tanácsának elnöke. W. E. Alighanem elemi és természetes nézői igény és az utóbbi években egyre erősödő törekvés a televízió műhelyeiben olyan aktuális, mai tárgyú tévéfilmek, tévéjátékok megalkotása, melyek azokat a mindennapi, jól ismert konfliktusokat és anomáliákat ábrázolják, amiket a néző mint fikciót, mint műalkotást is úgy fogad, hogy „ráismer" helyzetekre és figurákra s ró is bólint: „bizony, valóban így van". Van tehát igény, van jó szándék az igény kielégítésére s mégis nagyon ritka a mai tárgyú, műalkotásként valóban megálló produkció. Az lehet a baj, hogy mivel ennyire közeliek a konfliktusok, mivel túlontúl ismerősek részint a napi gyakorlat, részint a jobb-rosszabb publicisztika jóvoltából, a legkisebb csúsztatás, sematizálás is a hitel és nemcsak a művészi, de a dokumentáris hitel rovására megy. Vagyis a legkönnyebb bizalmat kelteni egy mai tárgyú, realista tévéfilm iránt s a legnehezebb ezt a bizalmat megtartani, hogy a néző „így van"-ja ne csak a progléma felvetésére, hanem a megformálásra, az ábrázolásra, a kifejezésre is vonatkozzék. De hol a csúsztatás, ha minden felvetett probléma elevenbe vág és ha minden filmkocka tulajdonképpen „valós” s főleg, ha az egészségügy a téma, mely pikáns is, misztikus is kellőképpen s mellyel valóban modellálható a társadalom ezer baja? A fiatal pécsi szerző, Sárosi István és a rendező Málnay levente péntek esti tévéfilmjével épp ez a jegyzetíró fő gondja. Az ezer baj, tudniillik. A Zsákutca lajstromszerűen mutatja be, hogy mi minden emberi, vagy körülmények hozta disz- nóság történhetik meg egy kórházban, aminek egy korrupt, tehetségtelen, ám „jóságos’ zsarnok a főnöke. De ne is kórházat mondjunk, hanem inintézményt, vagy vállalatot, amely nem tud hatékonyan gyógyítani illetve termelni, mert a beosztottak vagy vállalják a feltétlen behódolást szakmai és emberi tisztességük feladását, vagy szembeszegülnek és elmennek. A film szerint más lehetőségük nincs. A Lukács Sándor által alakított fiatal, ambiciózus, jó, tisztességes, kedves FEB-Iöbar Az azonos eselyekert Kihasználatlan lehetőségek A baranyai iskolák jó híre Ez a tábor nem olyan, mint a nyári táborok legtöbbje ahol a munkával legalábbis egyenrangú a pihenés, a szórakozás. Ebben a táborban napi 8—10 órai kemény tanulás folyik: Keszthelyen vagyunk, az úgynevezett FEB-táborban, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem keszthelyi és mosonmagyaróvári karára és a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolára jelentkezett fiatalok tanulnak. Középiskolások, a továbbtanulásra készülnek. A FEB rövidítés tíz éve ismert az érdekeltek körében: a fizikai dolgozók gyerekeinek egyetemi előkészítő bizottsága második évfolyamtól kezdve foglalkozik azokkal a középiskolásokkal, akik továbbtanulni szándékoznak; nyári táborok, évközi levelező kapcsolat (feladatok megoldása, kijavítása, konzultáció) a felvételi tárgyakból, előkészítő, „szoktató" táborok jól kiépített rendszere kíván segíteni abban, hogy a tehetséges és szorgalmas, de családi hátterük vagy más okból hátrányban lévő tanulók jobb helyzetben lévő társaikkal azonos, de legalább hasonló eséllyel pályázzanak egyetemi, főiskolai helyre. A keszthelyi táborban kémiából, biológiából, egyesek egyéni érdeklődés alapján matematikából készülnek fel. Egyetemi tanárok foglalkoznak a diákokkal: kizárólag a középiskolai anyagot veszik át, de már az egyetemi oktatás szempontjából nézve. „Ugyanazt tanuljuk, de másként", mondja az egyik diák. Budapest, Vasvár, Hátvan, Kunhegyes, Ajka jelenti a legtávolabbi helyeket, ahonnan gyerekek érkeztek. Baranyából ketten jöttek: Ferit Andrea, a pécsi Széchenyi diákja és Kaposvárra készül, Rudolf Zsolt, a mohácsi Marékben tanul és Keszthelyre jelentkezik. Továbbtanulási motívumaik között a személyes érdeklődés éppen úgy szerepel (Andrea: „lovagolok, lótenyésztő szeretnék lenni"), mint a család hatása (Zsolt: „azt hallottam otthon mindig: tanulj, ragadj meg minden lehetőséget, hogy többet tudj!"). A szülők foglalkozása bányász és főelőadó, illetve portás és főkönyvelő. A kérdésre, hogy megéri-e ez a tábor egyöntetű a véleményük: nagyon megéri, a középiskolai tudásanyagot bővíti, gazdagítja ez a két hét. Hogy nem mindenki ismeri ezt a lehetőséget vagy rosszul méri fel a várható előnyöket, arról a táborvezetőkkel beszélgetünk. — Sokan vitatják, hélyes-e a támogatásnak ez a rendszere — mondja dr. Kulcsár Zoltán egyetemi adjunktus. — Mindenesetre nem használja ki a lehetőségeket mindenki, aki tehetné. A feltétel az, hogy legalább az egyik szülőnek fizikai dolgozónak kell lennie. Azt tapasztaljuk, hogy a gyerekek többsége olyan családból érkezik, ahol az egyik szülő értelmiségi: úgy látszik, itt nagyobb az ösztönző erő. De nincsenek itt a kis falvak parasztgyerekei, pedig közülük kerülhetne ki a falun maradó, ambiciózus agronómus. Ök inkább fizikai munkakörben helyezkednek el — de ez már a tanulás általános presztízsét érintő kérdés. — A tanfolyamok teljesen ingyenesek — teszi hozzá dr. Kántor Béla adjunktus. — Mégis, a lehetséges létszámnak csak kétharmada jött el. Az egyetemen rendeztünk ugyanebben a témakörben 1200 forintért tanfolyamot: télt ház volt. A család mellett az iskola szerepe a legfontosabb — mutat rá Kulcsár Zoltán. — Ha az iskola nem segít, nem figyel, nagy a lemorzsolódás másodiktól negyedikig. A baranyai iskolákról jó véleményünk van. A mohácsi Marek József Mezőgazdasági Szakközépiskola tanulói nem maradnak ki tőlünk. Aki a pécsi Nagy Lajosból jön, arról is tudjuk, hogy hajt. És a szentlőrinci szakközépből hozott osztályzatok is reálisak. Csak azt akarom mondani: a középiskolának igen nagy felelőssége van a diákok továbbtanulásában. G. T. stb. orvos a teljes lojalitástól vagy naivságtól jut el az ellenkezésig. Előbb nem látja, majá nem akarja látni mi is történik körülötte, ami lélektanilag érthető, ám amilyen direktben és drabálisan történnek eme disz- nósógok a filmben, alig hihető. A lajstrom, vagy hibalista eközben vezettek föl, módszeresen és mindenre kiterjedően s már a film első harmadában kiderül, hogy egyik helyzet, egyik konfliktus kibontására, elmélyítésére, intenzív ábrázolására sincs idő. Egy egész kórházról beszél a film és meg sem kísérli ezt a részen keresztül elhitetni. A figurák sémák maradnak, képletek, a főorvos maga az ördög, nem csoda, hogy Sinkovits Imre nem tud mit kezdeni az egysíkú és egyértelműen negatív szereppel, mely nem enged meg egyetlen emberi gesztust, hátsó szándékok nélküli mondatot sem. Ezzel szemben Lukács Sándornak épphogy szárnyai nem nőnek, any- nyira angyal, annyira mindig és mindenben igaza van. A többi szereplő még hozzájuk képest is papírízű, megíormá- latlan. Sajnos, amit az alkotók jó szándékkal sarkításnak véltek, az sematizálás. Hogy az író a film alapjául szolgáló novellában mindent el akart mondani, amit az egészségügyről tud, és gondol, az érthető, érthetőek, jogosak jobbító indulatai is. Az már kevésbé érthető, hogy a rendezővel közösen írt forgatókönyv is megmarad ,,állatorvosi lónak" és nem súlyoz, rangsorol a konfliktusok, éles helyzetek között, melyek mindegyike elég lenne egy feszes, belülről és befelé megformált tévéjátékhoz. Ezért veszik el a film saját anyagában s válik tempós, jól dramatizált közhelyek, újságpanelek gyűjteményévé. Pedig főnök és amoi- ciózus beosztottja párharcában benne van az igazi dráma,'de ha az egyik fél csak fehér és csak érvei, a másik csak fekete és csak kicsinyes érdekei vannak, akkor épp az életszerűség vész el, a dolgok „természetes” természetellenessége, ami a rekvizitumok, díszletek és helyszínek szintjén aligha pótolható. Parti Nagy Lajos Renaissance zene a kolostorban A régi muzsika hírnökei Belgrádból Elcsépelt kifejezés, de mégkerülni nem lehet: valóban missziót teljesítenek azok a zenekarok, szólisták, akik az elmúlt évszázadok muzsikáját kutatják és viszik pódiumra. Hiszen hogyan is találkozhatnánk másként a régmúlt zenéjével — az emberiség kultúratörténetének e fontos részével? A régi hangszerek, előacfási módok, egykor közkedvelt dallamok feledésbe merültek, s ha nem akadnának, akik felszínre hozzák ezeket a kincseket, bizony szegényesebb lenne zenei életünk. Az ilyen leletmentők közé tartozik a belgrádi Renaissance Együttes, amelynek műsorát a Pannon programok keretében több helyütt is hallhatják a régi zene kedvelői. Az együttes baranyai bemutatkozásának helyszíne a mohácsi Történelmi Emlékpark és a siklósi Kerámia Alkotóház volt, az egykori ferences kolostor belső udvarában adtak színvonalas hangversenyt. Az együttes 1969-ben alakult meg, tagjainak száma a fellépések jellege szerint változik. Baranyában öt fiatal muzsikus, Georges Grujlé, Dragon Mladenovic, Miomir Ristic, Svetislav Madzarevic és Slobodan Vujisic játékában, énekében gyönyörködhetünk. Ha egy mondattal kellene jellemezni az Ensemble Renaissance teljesítményét, azt mondhatnánk, hogy produkciójuk minden részletében tökéletesen kidolgozott, s a hangulatot éppen ezeknek a finom részleteknek a meg- csillantásóval teremti meg. Megszámlálhatatlanul sok hangszeren játszanak középkori szerb, bizánci, olasz, francia, angol — és magyar zenét. Valamennyien jól énekelnek, de szólistájuknak, Drágán Mladenovicnak az a képessége is megvan, hogy már a narrátori közlésekkel, azok hangsúlyával kellő atmoszférát tud teremteni. Pengetős hangszereik között természetesen első helyen a lant szerepel — Madzarevic és Vujisic kezeli mesterien e hangszer török változatát is —, de láthatunk korhű vonós és fúvós hangszereket is szép számmal, amelyeket egy pillanatig sem hatásvadász módon kezelnek. (Pedig lehetne velük ilyen babérokat is aratni.) Az együttes egyik fő érdeme, hogy jártukban-kel- tükben levéltárakat, régi kolostorok könyvtárait, antikváriumokat keresnek föl, s kutatják a méq fellelhető kottaanyagot. Jó választás volt, hogy meghívást kaptak a Pannon programokra, szívesen találkoznánk velük többször is. Zsákutca
