Dunántúli Napló, 1985. augusztus (42. évfolyam, 209-239. szám)
1985-08-06 / 214. szám
e Dunántúlt napló 1985. augusztus 6-, kedd Nemzetközi magazin Menekülttábor Szudánban. Az asszonyok és gyerekek élelemre várnak. Egységcsúcs a túlélésért A kínaiak ragaszkodnak a pálcikához A pekingi rádió egyik jelentése szerint Hu Jao-pang, a Kínai Kommunista Párt elnöke azt javasolta a kínaiaknak, Hogy az étkezésnél pálcika helyett használjanak kést és villát. „Több kést és villát kell készítenünk, több tányért vásárolnunk és asztal körül kell ülnünk, hogy a kínai ételeket nyugati stílusban együk, mindenki a saját tányérjáról — jelentette ki Hu, anélkül hogy az evőpálcikát külön említette volna. — Ezáltal elkerülhetjük a fertőző betegségeket.” Nemrég közzétett adatok azt mutatták, hogy aggasztó a fertőző betegségek aránya, és igen sok cikk foglalkozott azzal, hogy meg kell változtatni az étkezési szokásokat. Legalább a Sang dinasztia — i. e. 1480 — óta használják a kínaiak a evőpálcikákat, amelyeket rendszerint fából készítenek, de a leggazdagabb családok arany- és elefántcsontpálcikákat is használtak. Az étkezési hagyomány szerint egész családok esznek egyetlen közös tálból. Sok tekintetben rendhagyónak mondható az Afrikai Egységszervezet (AESZ) legutóbbi, sorrendben 21. csúcstalálkozója. Korábban általában heves viták előzték meg a politikusok eszmecseréjét, s gyakran már az ügyrendről sem jött létre megállapodás, vagy ha igen, az is csak a plenáris ülések szó- zuhataga közepette. Sajnos, a fekete földrész megannyi súlyos gondjának hatékony megoldása helyett az országok bizonyos csoportjai közti ellentétek jegyében keltek föl a tárgyaló- asztaltól a résztvevők. Gazdasági program Ám ezután példásan vizsgáztak Afrika államai. Felelősségteljesen vitáztak és felelős döntéseket hoztak. Igaz, olyan témát tűztek Addisz, Abeba-i tárgyalásaik napirendjére, amely nemcsak a kontinensen, hanem világszerte beszédtéma: a túlélés esélyét. A megfogalmazás nélkülözi a túldramati- zálást, így szólt róla a csúcstalálkozó több szónoka, de ezt a kifejezést használta a világsajtó is. Okkal. Afrikában ugyanis az 51 ország közül 19- ben számottevő az éhezés, öt országban a szakértők súlyosnak minősítették a helyzetet, hétben pedig drámainak. Világstatisztikák arról is árulkodnak, hogy a földkerekség harminc legszegényebb állama közül húsz az afrikai kontinensen található. S végül érdemes megjegyezni: a fekete földrész Országainak adósságállománya ma már eléri a 170 milliárd dollárt. Ilyen körülmények között rendkívüli jelentősége van annak, hogy a 21. csúcstalálkozót az AESZ teljes mértékben a „túlélés és fejlesztés kihívására”' adandó válaszoknak szentelte. A legfontosabb eredmény, hogy a résztvevő állam- és kormányfők elhatározták: együttműködnek az országaikat fenyegető teljes pénzügyi csőd megakadályozása érdekében. Azt is fontos sikerként lehet elkönyvelni, hogy a csúcstalálkozón ötéves programot fogadtak el Afrika gazdasági válságának visszaszorítására. A boldogulás kiindulópontja Persze, azzal mindenki — az etióp fővárosban tárgyaló politikusok is — tisztában van, hogy a földrész gazdasági egyensúlyának helyreállítása rendkívüli összefogást igényel, s nem évek, hanem tán évtizedek szükségeltetnek hozzá. A tervek azonban ambiciózusak. Közéjük sorolható annak a nemzetközi konferenciának az ösz- szehívása, amely az afrikai országok adósságaival hivatott majd foglalkozni. Ezt a többi között Mengisztu Hailé Mariam etióp államfő, az AESZ most leköszönt soros elnöke szorgalmazta, mondván, közös stratégiára, egységes föllépésre van szükség az adósságok részleges eltörlése ügyében. Többen is kifogásolták: a tőkés országok és a nemzetközi pénzügyi szervezetek beidegződéséből fakadó szigorú korlátozó intézkedések ezen a földrészen nem válnak be, ellenkezőleg, visz- szafogják a gazdasági fejlődést. örvendetes, hogy a csúcstalálkozón szinte kivétel nélkül valamennyi felszólaló a mező- gazdaság szerkezeti átalakítását sürgette. Valóban, alighanem ez Afrika boldogulásának kiindulópontja. Az Addisz Abeba- i döntés értelmében az AESZ tagállamai 1990-ig 20— 25 százalékkal növelik mezőgazdasági beruházásaikat. Az éhezést, az évről évre többeket — milliókat — fenyegető éhhalált ugyanis segélyekkel, élelmiszer-adományokkal tartósan nem lehet kiküszöbölni. Felületi kezelés helyett az okok gyökeres megszüntetése jelenti a kiutat. Edouard Szauma, a FAO vezérigazgatója úgy vélte: az országok költségvetéseiknek legalább a negyedét fordítsák erre a célra. Sajnos, ma még több afrikai államban a fegyverkezési kiadások jelentősebb arányt képviselnek a költség- vetésben, mint a mezőgazdaság fejlesztésére, az élelmiszeripar megteremtésére szánt összegek. Afrika második felszabadítása Érthető, hogy az ezúttal csak. ugyan az egység jegyében ülésező AESZ-csúcstalálkozót a résztvevők „történelmi" jelentőségűnek minősítették. Peter ONU, az AESZ most leköszönt főtitkára drámaian fogalmazott: „Államfőinket elítéli a történelem, ha nem képesek megtenni a szükséges közös lépéseket!" Julius Nyerere, Tanzánia elnöke pedig „Afrika második felszabadításáról” beszélt, méltatva a nagyobb szabású terveket. Az igazsághoz tartozik, hogy egyszer már — 1980-ban La- gosban — születtek ésszerű, reális tervek az afrikai éhezés megszüntetésére, az országok gazdaságának talpraállítására. Azóta sajnos sok helyi konfliktus és acsarkodás színhelye volt a kontinens, s a tervek nem valósultak meg. Most néhány fontos találkozón politikai témák is napirendre kerültek, s a kedvező légkör talán ahhoz is hozzásegíti az érdekelteket, hogy például Etiópia, Szudán és Egyiptom között — a három államfő hosszú eszmecserét folytatott Addisz Abebában — elsimuljanak a nézeteltérések. Gyapay Dénes r Alorvosok az Egyesült- Államokban Az amerikai kongresszus egészségügyi kérdésekkel foglalkozó albizottságának egyik meghallgatásán kiderült: az Egyesült Államokban több mint tízezer álorvos működik. Szemtanúk és a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) vizsgálatai szerint ezeknek az „orvosoknak" a többsége hamisított diplomával, vagy nem létező, „külföldi tanszékeken szerzett” bizonyítványokkal rendelkezik. Az albizottság elnöke, Claude Pepper demokratapárti képviselő szerint ez „a közelmúlt legnagyobb orvosi botránya". Az orvosellenőrzési bizottság volt elnöke, dr. Robert Derbyshire becslései szerint a tízezres szám csak a jéghegy csúcsa. Szerinte az Egyesült Államok orvosi karában legalább 45 ezer „fekete bárány" van —, a gyakorló orvosok 10 százaléka, Pedro Demesones aki jelenleg hároméves börtönbüntetését tölti, a kongresszusi bizottság előtt elismerte: három év alatt 1,5 millió dollárt kapott hamis diplomák „szállításáért”. A medikus legalább 100 olyan orvost látott el hivatalos okmánynyal, akik soha nem lépték át az egyetemi előadóterem küszöbét. (Volksstimme) Fotosarak Úgy látszik, továbbra sem lankad a fototechnikai ipar fejlődésének lendülete, hiszen szinte havonta jelennek meg az újabb és újabb bravúrokat felmutató csodamasinák. Ezek sorából is kiemelkedik a MINOLTA gyár 7000 típusjelzéssel piacra került legújabb kamerája, mely valóban mindent automatizáltan végez: a film behelyezésén és kivételén kívül kizárólag a téma kiválasztását bízza a fotósra. Mint a gép belsejét ábrázoló műszaki rajzon is látható, szinte hihetetlen mennyiségű elektronikai és mechanikus alkatrész van összezsúfolva egy ilyen komputerizált kamerában. így érthető hogy a gép kifejlesztése nem kevesebb, mint 60 millió dollárba került, ám bizonyára ez is megéri a cégnek, hiszen várhatóan igen sokat fognak eladni a teljesítményéhez képest viszonylag olcsó — 1200 DM — árú gépből. A MINOLTA 7000 amellett, hogy egyesíti az összes eddigi újdonságokat — mint például a motoros filmbefűzés, továbbítás és visszacsévélés, a különböző automatikus expozíció gyors mozgások, vagy vakus felvételek esetén, vagy a képekre való dátumexponálás — legnagyobb újdonsága mégis a teljesen automatikusan végzett élességállítás. Ezzel valóban az utolsó beállítási feladatot is kivették a fotós kezéből, minden kép garantáltan éles lesz, mégha a legrosszabb szemű amatőr készíti is. Mindez semmilyen méretnövekedést nem okozott a gépen mivel —■ az eddigi kísérletektől eltérően - nem az objektívekbe, hanem a gépvázba építették be az élességállító szerkezetet. A fényképezőgép tehát már szinte tökéletes, a további fejlődést minden bizonnyal a filmnyersanyagok, illetőleg az elektronikus képrögzítő anyagok területén várhatjuk. (Maletics L.) Costa Rica Két malomkő között Daniel Ortega nicaraguai elnök a közelmúltban kétoldalú tárgyalásokat javasolt a két ország között meglévő vitás kérdések békés rendezésére. Nicaragua azt ajánlotta déli szomszédjának, hogy hozzanak létre fegyvermentes övezetet a két ország határán. Costa Rica eddig elutasította ezt a javaslatot azzal, hogy az országnak nincs hadserege, így nem fenyegetheti Nicaraguát katonai támadással. Jósé Figueres, Costa Rica akkori elnöke 1949-ben valóban feloszlatta a hadsereget, és helyette egy mindössze ezer főből álló rendőrséget hozott létre. A néhány hónappal ezelőtt megtartott közvéleménykutatás adatai szerint a lakosság 83 százaléka ma sem kíván hadsereget az országnak. A befolyásos jobboldali Hazafias Unió mégis azt követeli, hogy „a háborúhoz hasonló helyzetre való tekintettel" állítsanak fel hadsereget az ország védelmére. Figueres mai utóda, Luis Alberto Monge elnök kiáltványában változatlanul hitet tett „Costa Rica örök és fegyver nélküli semlegessége mellett". Monge éveken át elutasította az USA-kormányzat ajánlatát, hogy az ország biztonsági erőit Hondurasban képezzék ki; hogy vegyen részt a karib- tengeri hadgyakorlatokban; és küldjön megfigyelőt az úgynevezett Közép-amerikai Védelmi Tanácsba. Ám az elnök játéktere egyre jobban szűkül az Egyesült Államokkal szemben. Az ok az ország egyre növekvő eladósodása: a kis, mindössze 2,5 millió lelket számláló Costa Rica több mint négy- milliárd dolláros tartozásával Latin-Amerika harmadik legjobban eladósodott országává vált, és mint ilyen, külső támogatásra szorul. A Washington Post még egy éve is szemére hányta Monge- nek: „meddig akar még gazdaságilag az USA-ra támaszkodni, miközben vonakodik részt venni katonai bekerítésében". panama' Managua csoda, hogy Oscar Vidal ezredes, a biztonsági erők parancsnoka elvetette a tárgyalások lehetőségét Costa Rica és Nicaragua között. Az Egyesült Államok a legutóbbi időkben kaszárnyákat épített Costa Rica rendőrsége és csendőrsége részére a Nicaraguával határos északon, Limon atlanti-kikötőben dzsip- peket, géppisztolyokat, ágyúkat és helikoptereket raktak partra. A múlt hónapban 24 amerikai „zöld sapkás" állított be a fővárosba, San Jóséba azzal a feladattal, hogy a Costa Rica-i csendőrség négy egységét „gyorsbevetésre alkalmas zászlóaljjá” képezzék ki. A 12 ezer főt számláló, amerikaiak által kiképzett biztonsági erőkhöz a szélsőjobboldali Nemzeti Szükség Szervezet (OPEN), további 10 ezer fős fegyverese járul. Ez utóbbiak - különböző szélsőséges pártok és szervezetek különítményeivel együtt - a lakosság fékentartását is szolgálják: így ők verték szét a Reagan-láto- gatás ellen tüntetőket, félemlítik meg a banánültetvények elégedetlen dolgozóit. Naph renden vannak a kínzások és gyilkosságok. 1981-ben még nem kaptak támogatást az ország biztonsági erői az USA-tól, az utóbbi két évben pedig már a 400 millió dollár támogatás jelentős része nem polgári célokat szolgált. A londoni International Institut for Strategie Studies jelentése Costa Rica rohamos felfegyverkezéséről számol be: 1979-ben 5000 főt számlált a rendőrség, ma 12 ezer fő a biztonsági erők létszáma, ennek kereken egynegyede félkatonai egység. Nem A Costa Rica-i rendőri erők egy része tevékenyen részt vesz a „kontrák", a nicaraguai ellenforradalmárok háborújában. Éppen a közelmúltban történt, hogy támadás érte Bluefields nicaraguai atlanti-kikötőt. A sandinisták visszaverték a támadókat és Costa Rica-i területre űzték vissza azokat. Eközben tűzharc tört ki, amelyben Costa Rica-i rendőrök is találatot kaptak. Gáti István Zsákokba teszik a gabonát Etiópiában, hogy a szárazság sújtotta területekre küldjék. (Fotó: AP — MTI — Külföldi Képszolgálat — KS)
