Dunántúli Napló, 1985. augusztus (42. évfolyam, 209-239. szám)
1985-08-06 / 214. szám
1985. augusztus 6., kedd Dunántúlt napló 3 Még tart a munkáseltávozás Vastagodó boríték Nemrég beszélgettem a BÉV vezérigazgatójával. Mischl Róbert akkor érthetetlenül állt a jelenség előtt: a korábbinál lényegesen nagyobb keresetet biztosít a vállalat, mégis mennek el az emberek. Félő, hogy a végén hiába minden igyekezet, hiába várva várt kedvező változás, nem lesz kivel végrehajtani a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalatra váró feladatokat. 2. Papp László munkaügyi osztályvezető-helyettessel és Vörös László munkaerőgazdálkodási vezetővel beszélgetve tudako- lózom: július végén mi a helyzet a BÉV-nél, megállt-e a munkaerő-elvándorlás? A válaszuk egyértelmű és nem túl biztató: Nem. A teljes munkaidős állományi létszám tavaly az első félévben fizikai foglalkozásúból 3659 (idén 2881), az összes létszám a tavalyi 4545 helyett az idei első félévben már csak 3694 volt. Tehát tovább csökkent a megye legnagyobb építőipari vállalatának létszáma. A legfőbb oka a líbiai leállás, mert többségében a kiutazásra várók és a BEV-nél Az új érdekeltségi rendszer az év második felében érezteti hatását Későbe hajló délután hiába is keresem a megadott címen a 25 éves ácsot, a felesége közli, hogy nincs itthon, Pécsett dolgozik, majd csak este ér haza. — A lérje miért hagyta ott a BÉV-et? — Kevés volt a pénz. Ott volt tanuló, az volt az első munkahelye, nyolc évet dolgozott a vállalatnál. Télen három és fél ezret, míg tavaly nyáron is napi tízórás munkával is csak ritkán hozta haza a négy és fél ezret. Gyesen vagyok itthon a kislányommal, abból a bérből nem tudunk megélni. A férjem március végén megvált a cégtől és úgy volt, hogy kiváltja az iparengedélyt. Az nem jött be. Júniustól egy pécsi szövetkezetnél dolgozik. — Most tehát ismét bejáró, még ha másik céghez is. Menynyit hoz most haza a lérje? — Többet, mint korábban. Hét- és nyolcezer körül keres, igaz, a hétvégeken is dolgozik. Az a lényeg: többet, lényegesen többet keres. Amikor márciusban eljött a BÉV-től, marasztalták, ígértek neki egy vagy két forint órabéremelést. Kérdem én, mi az a mai árakhoz képest? A kőműves férj ugyancsak a megyeszékhelyen dolgozik, a felesége mondja, hogy későn ér haza, jöjjek vissza. A nej megígérted, hogy nem írom ki a nevüket, mert a BÉV-től nem haraggal vált el a férje május elején, több mint huszonhat év után, s ki tudja, hátha még újra ott köt ki valaha a vállalónál. — Miért szakított első munkahelyével a férje? — A pénz, a kevés pénz miatt. Nyáron alig keresett valamivel többet mint négyezer forint, télen, még annál is kevesebbet hozott. Két lányunk tanul, sokba kerülnek, építkezünk is, ezekre nem futotta a férjem fizetéséből. Most gmk- ban dolgozik Pécsett, megkeresi az ötven forintos órabért. Az első hónapban tisztán hétezer-ötszáz forintot hozott haza. Ez már lényegesen több, mint amennyit májusig a vállalatnál keresett. Ugyanúgy reggel negyedhatkor indul és jó, ha este hétre itthon van, a bejárás, tehát a buszbérlete sokkalta többe, 1500 forintjába kerül, mint amikor még vállalati dolgozó volt, de a tiszta többletkereset miatt még így is megéri nekik. — Legalábbis egyelőre mindenképpen — mondja búcsúzóul a feleség. a visszaérkezők számoltak le. Tavaly a második félévben még ez volt a jellemző. Az építőipar keresleti helyzete még változatlan a megyénkben: több munkára lenne igény, mint amennyit azok képesek elvállalni. A BÉV erre az évre a feladatainak ellátásához 3000 fizikai dolgozóval számolt. A fluktuáció miatt jóval a háromezres határ alatt vannak. Az első félévben elment a vállalattól 550 fizikai dolgozó és csak 263 belépővel gyarapodtak. A vezett többletbér nem került kifizetésre, a keresetek a bázisidőszak szintjén alakultak. A problémák ellenére az idei évre ütemezett összes építés- szerelési tevékenység 41, a lakásépítés 42 százalékát — ez 606 lakás átadását jelentette — így is teljesítette a vállalat. Tehát biztató a jelen és a közeli, távoli jövő. A munkaerő megtartását célozza a két évre kidolgozott vállalati racionalizálási program, mely létszámátcsoportosításokkal, a rehabilitáltak haszAz építők munkásszállodája ... Sokuknak gépkocsijuk van. kilépők majd fele szakmunkás — kőműves, ács, villanyszerelő, lakatos, asztalos — majd félszáz betanított és 60 segédmunkás fordított hátat a BÉV- nek. Miért? A kilépők 27 százaléka azt mondta több pénzért megy máshová, 13 százalék a kedvezőtlen munkakörülményeket említette, míg majd egyötödük a lakhelyéhez közelebb kapott munkát, vagy pedig családi okok miatt elégedett meg a napi bejárással. Ami a jelenlegi nem is túlzottan kedvező munkaerőhelyzetben mindenképpen a BÉV elhatározása és következetessége mellett szól: a vállalat a kilépők 7 százalékát kitevő létszámban maga küldött el fegyelmezetlen dolgozót. Kevés az emberük, mégis inkább megválnak a nem oda valóktól. nosításával, a több szakmásítás előtérbe helyezésével, a hiányszakmákba való átképzés megszervezésével számol. Tervezik a termeléshez jobban igazodó, korszerűbb munkarend bevezetését (például a festő csak akkor álljon munkába, amikor már várja a készre szerelt lakás, de akkor aztán szinte éjjel-nappal dolgozzon). A szociális tervekben egyebek között a különélési pótlék felemelése, a munkahelyi szociális ellátás további javítása is szerepel. Mit tesz a szanálást épp hogy csak elkerülő vállalat, hogy talpon maradjon, hogy megerősödjön, s hogy mindezeket elérhesse: megtartsa a dolgozóit? Az idei év rosszul kezdődött: a kemény tél miatt lényegébe í csak március közepén indult a munka. így a január elsejétől érvényes keresetszint-szabályo- zás és az azzal együtt kidolgozott érdekeltségi rendszer (és az azóta végrehajtott szervezeti változások) hatásával csak a második, de erőteljesen csak a harmadik negyedévtől számolhatnak. Tehát tért nyert és nyer a teljesítménnyel arányos bérezés. A tervezett idei 10 százalékos béremelkedés az első félévben (fagyszünet nélkül) a fizikai állománynál 5,7 százalékos átlagbérnövekedést eredményezett. De mivel a szokatlanul hideg téli időjárás termeléskiesést okozott, így a terBaranyában nincs szabad munkaerő. A BÉV fizikai állományi létszáma július 30-ón 2729 volt. A vállalat munkáját a Pécsi Nemzeti Színház I. ütemének építkezésén 50 lengyel munkás is segíti, azon felül négy ötvenfős építőtábori turnus is 2—2 héten át a Sarohin tábornok útjától délre eső területen utakat, járdákat, autóparkolókat épít. A vállalati vgmk-k az első félévben 13 millió forintot kaptak. A munkaügyi vezetők állítják, hogy az eltávozok nagy részének nem volt türelme kivárni a jobb kereseti lehetőséget a vállalaton belül. A biztató eredmények alapján remélik, hogy jövőre visszajönnek a BÉV-hez azok, akik csak azért mentek el tőlük, mert nem bíztak (eléggé!) bennük. Mischl Róbert vezérigazgató a BÉV feladatmeghatározó műszaki-gazdasági értekezletén a minap így összegezte a vállalat helyzetét: „Jó utat választottunk. Reális alapjai vannak az éves céljaink elérésének." Ez azt is jelenti, hogy a bérek is a teljesítménnyel arányosan növekednek. Murányi László Kell-e széncsata a nyolcvanas években? Nyilatkozik dr. Tamásy István, a Bányászati Egyesülés vezérigazgatója Noha odakint a hőmérő higanyszála 30 fok fölé kúszott, a Tüzép-telepeket a lakosság szinte ostrom alá vette. Az ugyancsak bizarrnak mondható nyári tüzelőhiány, sajnos, túlmutat egy rendkívüli tél okozta fogyasztói pszichózison. A helyzetet kissé alaposabban megvizsgálva ugyanis kiderül, a szénbányászat 1985-re a szokottnál jóval nagyobb fagyok nélkül is kritikus helyzetbe került volna. Az idáig vezető útról és az elkerülhetetlenné vált intézkedésekről nyilatkozott dr. Tamásy István, a Bányászati Egyesülés vezérigazgatója a Világgazdaság-na k.- Régen nem tapasztalt szénhiánnyal találta magát szemben 1985-ben a magyar fogyasztó, önök, szakemberek mivel magyarázzák ezt a váratlan helyzetet? — Sajnos, a helyzet nem egészen váratlan, az utóbbi években ugyanis egyre jobban nő az olló a szénkereslet és a termelés között. A bányászok a legnagyobb erőfeszítéseket tették és teszik a rés csökkentésére, szabadnapokon is termelnek, szükségkülfejtéseken, kényszerűen kapcsolt bányamezőkön dolgoznak, de úgy látszik mindez kevés.- Éppen 10 évvel ezelőtt született az elhatározás, hogy meg kell akadályozni a szénbányászat elsorvadását, sőt az úgynevezett eocénprogram keretében jelentősen bőviteni kell a termelést. Hol mutatkozik meg az annak idején 25 milliárd forintra tervezett program eredménye? — Mostani gondjainknak éppen az az alapja, hogy az akkori elképzelésekhez képest megváltozott a helyzet. Az eocénprogram kimondta, hogy elsősorban energetikai szénre van szükség. A valóság pedig úgy hozta, hogy a szénbányászoknak a lakossági szükséglet kielégítésére kell felkészülniük. Eredetileg úgy volt, hogy új szénerőmű épül Bicskén, ehhez kell szénbányákat nyitni. A tervekben négy új bánya (Márkushegy, Nagyegyháza, Mány, Lencsehegy) megnyitása és kettő rekonstrukciója szerepelt. Ezek termelése évi 9 millió tonna lett volna. A beruházásoknak még a fele sem valósult meg. Bicskén is ott áll 1,2 milliárd forint értékű munka. Az erőműből nem lett semmi.- Miért? — Egyrészt mert nem volt elegendő tőke a folytatására, másrészt, módosult a fogyasztási szerkezet. Az előrejelzésekkel szemben fantasztikusan megnőtt a lakossági igény. A program 1980-ra 3,4 millió tonna lakossági fogyasztással számolt, ehelyett 5 milliót kellett termelni.- Említette, hogy az el képzelések felerészt sem valósulnak meg. Ez mondható a technikai színvonalról is? Egyáltalán, milyen a magyar bányák műszaki állapota? — A márkushegyi beruházás magas technikai színvonalon valósult meg. Nagyegyházánál van némi törés, a gyors beléptetés miatt néhány dolgot még rendbe kell hozni, hogy úgy legyen, ahogy az az eredeti tervben szerepelt. Magyarországon jelenleg 42 akna van. Akad köztük félévszázadot meghaladó korú bánya is, zömüket azonban az 50-es években építették. Hogy ezeket életben tudjuk tartani, muszáj volt kényszerbányamezőket nyitni, ami sajnos nem a legideálisabb megoldás, ösz- szességében azt mondhatom, hogy a technikai színvonal egy jó KGST-szint körül mozog, ám a körülményeink jóval nehezebbek. — Milyen beruházási lehetőségeik voltak az utóbbi években? — Műszakilag körülbelül ugyanannyit ruháztunk be az V. és a VI. ötéves terv folyamán. 1980-85 között 12,8 mii liárd forintra rúgtak az állami, és 18 milliárdra a vállalati beruházások. Míg az V. ötéves tervben szép számmal tudtunk új gépeket venni, addig a VI. ötéves terv alatt erre jóval kevesebb jutott. A 18 milliárdból 14-ért kívántunk gépeket vásárolni, de csak 9-ért sikerült, az igények változása miatt ugyanis módosítani kellett a beruházások szerkezetét, A lakossági fogyasztás növekedése miatt dú- sítókat, brikettüzemeket kellett építeni.- Hozzáértők úgy tartják, hogy a magyar bányászat természeti adottságai elmaradnak a nyugat-európaitól. Ilyen körülmények között nem csoda, ha a Hatolok nem tülekednek a felvételnél. A statisztikák szerint 1975-79 között sikerült ugyan megállítani a létszámcsökkenést, ám a 80- as évtized eleje óta vészesen kezd fogyni a munkáskéz. — Félreértés ne essék, a bányászat soha nem kalkulált létszámnövekedéssel, de ilyen mérvű csökkenéssel sem. Ráadásul úgy számoltunk, hogy az eláramló munkaerőt technikával tudjuk pótolni. Jelenleg a föld alatti munkánál a legkritikusabb a helyzet. Míg évente 1500—1700 bányász hagyja el a szakmát, addig a szakiskolákban csak 100- 150 vájártanuló végez. A munkaerőkérdés nemhogy a bányászat fejlődésének, hanem egyáltalán a jelenlegi szint megtartásának kulcsa. Ha azt akarjuk, hogy a lakossági szénellátás ne romoljon tovább a VII. ötéves terv idején, mielőbb érvényt kell szerezni az idén áprilisban hozott minisztertanácsi határozatnak. Vagyis biztosítani kell a kiemelt béreket. Ebből az utóbbi évek folyamán az 5 százalék szép csendesen lekopott. Ma a bányászok a kiemelt pénzt két és félszer annyi pótműszakkal keresik meg, mint más, az iparban foglalkoztatott munkás. Jelenleg a vájárok havi átlagjövedelme 10-15 ezer forint. Újból meg kell indítani a bányász- lakásakciókat, s azt már nem is merem mondani, mert hallani sem akarnak róla, hogy a bányászokat esetleg mentesítsék a katonaság alól.- Kedvezőtlenek a természeti adottságok, gyenge a szén lűtőértéke, lassan lasszóval sem lehet dolgozót fogni. Érdemes erőltetni a nyolcvanas évek széncsatáját? — A szén aránya a hazai energiaszerkezetben drasztikusan csökkent. Míg a 60-as években 60 százalék volt a részesedése, napjainkra 20 százalékra zsugorodott. Ezt a részt tovább szűkíteni nem lehet. A szénhidrogének drágák, az atomenergia a szenet, mint fűtőanyagot, nem tudja helyettesíteni, importra pedig nincs konvertibilis valutánk. (Többlet szenet szocialista országból is csak dollárért lehet beszerezni.) Egyébként akárhogy nézzük is, itthon bányászni még mindig olcsóbb, mint importálni.- Ma a szénbányák önálló gazdálkodó egységek. Többen úgy vélik, fellelhető összefüggés a jelenlegi helyzet és az önállósodás között. — Kétségtelen, hogy az ösz- szefogás, az integráció, amely megvan az energetikán belül a szénehidrogén és a villamosiparban, az itt hiányzik.- Miért szűnt meg a tröszt? — Elsőként esett bele a gazdaság decentralizációs folyamatába. Az volt a cél, hogy az önálló vállalatok így jobban meg tudjanak felelni a követelményeknek.- A mai helyzet nem egészen ezt mutatja. ön szerint jó lenne egy újabb centralizáció? — Sok szempontból igen. Elsősorban a szelektív fejlesztés miatt. Ha mindenki fejleszt, nem biztos, hogy odakerül a pénz, ahol a leghatékonyabban használható fel. A másik, hogy jobban megvalósulna a piaci termelési koordináció. A nagymányoki gyárban a brikett egyik alapanyagát, a bitument tárolják ebben o rendszerben, és 180 fokra hevítve innen kerül a présüzembe. Fotó: Proksza László
